Az Új Polgári Törvénykönyv tervezetében olvasható gondnoksági szabályozással hazánk bizonyosan meg fogja sérteni a fogyatékosügyi ENSZ egyezményt. Erről korábban részletesen írtam. Érdemes most röviden szemügyre venni, hogy mit vár el az egyezmény a tagállamoktól. Hallgassuk meg Gombos Gábort, a bizottság magyar tagját, olvassunk bele az ENSZ dokumentumaiba, és nézzünk egy gyakorlati példát!
Gombos Gábor (az ENSZ Fogyatékos személyek jogaival foglalkozó bizottságának magyar tagja) szerint “ha valakitől megtagadjuk a cselekvőképességet, akkor ezzel a hozzáférését tagadjuk meg bármilyen más jogához.” Ez az a körülmény, amiért a cselekvőképesség kérdését az ENSZ egyezmény szívének, a fogyatékosságügyi jogok legfontosabb elemének tekintik.
(Interjú Gombos Gáborral, az ENSZ Fogyatékossággal élő személyek jogai bizottságának magyar tagjával)
Mire mond nemet az ENSZ egyezmény?
Az egyezmény egyértelműen nemet mond a hagyományosan elterjedt, a fogyatékos emberek jogait korlátozó jogintézményre. Az egyezmény 12. cikke azt várja el a tagállamoktól, hogy a lehető legkevésbé korlátozzák a fogyatékos állampolgárok cselekvőképességét. Nem vitatja, hogy a fogyatékos emberek sokszor kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, lehetnek átverés vagy csalás áldozatai. De a védelem olyan formája, amely a lehetséges áldozatokat jó előre megfosztja döntési szabadságuktól, elfogadhatatlan a számára. Az ilyen védelem bizonyosan könnyű megoldás, de inkább árt, mint használ a fogyatékos embereknek.
12. cikk. Törvény előtti egyenlőség
1. A részes államok újólag megerősítik, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van ahhoz, hogy a törvény előtt mindenhol személyként ismerjék el őket.
2. A részes államok elismerik, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az élet minden területén másokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőleg cselekvőképesség.
3. A részes államok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek cselekvőképességének gyakorlásához esetlegesen szükséges segítség hozzáférhetővé váljon.
4. A részes államok biztosítják, hogy a cselekvőképesség gyakorlására vonatkozó valamennyi intézkedés, a nemzetközi emberi joggal összhangban, megfelelő és hatékony biztosítékokat tartalmaz a visszaélések megelőzésére. Az ilyen biztosítékok garantálják, hogy a cselekvőképesség gyakorlására vonatkozó intézkedések tiszteletben tartják a személy jogait, akaratát és választásait, összeférhetetlenségtől és indokolatlan befolyástól mentesek, arányosak és a személy körülményeire szabottak, a lehető legrövidebb időre vonatkoznak, továbbá hogy a hatáskörrel rendelkező, független és pártatlan hatóság vagy igazságügyi szerv rendszeresen felülvizsgálja azokat. A biztosítékok azzal arányosak, amilyen mértékben az adott intézkedések érintik a személy jogait és érdekeit.
5. E cikk rendelkezéseire figyelemmel a részes államok minden megfelelő és hatékony intézkedést megtesznek a fogyatékossággal élő személyek egyenlő jogának biztosítására a tulajdonhoz való joghoz és az örökléshez való joghoz, saját pénzügyeik ellenőrzéséhez, továbbá bankkölcsönhöz, jelzáloghoz és más pénzügyi hitelhez való egyenlő hozzáféréshez, illetve biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyeket önkényesen ne foszthassák meg vagyonuktól.
(Az egyezmény teljes szövege itt olvasható)
A bizottság eddig két országról adott ki részletes jelentést: Tunéziáról és Spanyolországról. Spanyolország esetében aggályosnak tartotta, hogy “nem történtek intézkedések annak érdekében, hogy a cselekvőképesség gyakorlásában a fogyatékos személyek helyettes döntéshozatalát támogatott döntéshozatal váltsa fel”. A bizottság javasolta, hogy Madrid “vizsgálja felül a gondnokság és gyámság intézményeit, és alkosson olyan törvényeket és szakpolitikákat, amelyek a helyettes döntéshozatal helyett a támogatott döntéshozatalt vezetik be.” Röviden: a spanyol és tunéziai döntés után egyértelmű, hogy a bizottság szerint a hagyományos gondnoksági rendszerek nem egyeztethetők össze az egyezménnyel. Különösen igaz ez a kizáró gondnokság intémzényére, amely teljes mértékben elfogadhatatlannak bizonyult.
Mire mond igent az egyezmény?
Az eddigi két zárójelentés mindkét országot elmarasztalta, pozitív példákat ezen a téren nem talált. De azért nem igaz, hogy ne lennének fogódzók. A bizottság ugyanis a támogatott döntéshozatal (supported decision-making) intézményét vagy paradigmáját ajánlja, és a spanyol észrevételekben azt javasolja, hogy olyan törvényeket kell hozni, amelyek “tiszteletben tartják a személy autonómiáját, akaratát és választásait”. Nem fér hozzá kétség, hogy itt a támogatott döntéshozatal intézményéről van szó, amelynek számos gyakorlati kivitelezése lehetséges.
Az alapelv egyértelmű: a cselekvőképesség gyakorlását kell biztosítani, miközben védelmezni kell a fogyatékos személyeket attól, hogy hátrány érje őket.
Az ENSZ egyezményhez készített kézikönyv Brit Columbia példáját ajánlja a tagállamok figyelmébe. A NIDUS által ajánlott program keretében a fogyatékos állampolgárok szerződést kötnek, amelynek révén egy támogatói hálózat tagjaivá válnak. A szerződés révén orvosokkal, pénzügyi intézményekkel és szolgáltatókkal kerülnek kapcsolatba, akik segítséget nyújtanak számukra a fontos döntések meghozatalában. A szerződést kötő fogyatékos személy saját támogatót, képviselőt választ magának, akivel bizalmi viszonyban áll. E képviselő személy elsődleges feladata a fogyatékos személy döntéshozatalának a támogatása. Ez a szolgáltatás hozzásegíti a fogyatékos embereket ahhoz, hogy megőrizzék cselekvőképességüket, rendelkezzenek saját életük felett, és mindeközben ne vagy minél kisebb eséllyel kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe.
(Bob 74 éves kanadai férfi. Korábban gondnokság alatt állt, és jogi, pénzügyi kérdésekben gondnoka döntött helyette. Ma már ő hoz döntéseket saját ügyeiben, cselekvőképes, támogatója segíti. A NIDUS prezentációja. A filmnek nincs hangja.)
Szemben az árral
A gondnoksági rendszerek jelenleg még uralkodónak tekinthetők a legtöbb tagállamban. Az új modell eddig főként az angolszász államokban és a skandináv országokban hozzáférhető. Magyarországon jelenleg nem találunk hasonló intézményt. A 2009-ben elfogadott, majd hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyv tartalmazott olyan megoldást, amely feltehetően elnyerte volna a bizottság tetszését. Az akkori tervezetet a fogyatékos személyek szervezeteinek túlnyomó többsége támogatta. A KIM által most közzétett tervezet nem ebbe az irányba mozdul el.
Verdes Tamás