Az alapvető jogok biztosa szeptember 17-én egy olyan jelentést tett közzé, amely nagyon kényelmetlenül érintette Kocsis Máté polgármestert, aki mindent megtett annak érdekében, hogy bezárassa a Kék Pont tűcsere programját. Az ombudsmani jelentés ugyanis rámutatott, hogy a tűcsere nem csak az EU, de a magyar állam nemzeti drogstratégiájának is a szerves részét képezi, s mint ilyen, a tudományos bizonyítékok szerint a járványmegelőzés egyedüli költséghatékony módszere a drogfogyasztók körében. Márpedig a járvány, akár a hepatitis C, akár a HIV, nem áll meg a drogfogyasztóknál, az egész társadalmat fenyegeti. Így tehát a jelentés szerint nem pusztán a drogfogyasztók, de mindannyiunk egészséghez és egészséges környezethez fűződő jogait sérti a tűcsere program ellehetetlenítése. A kormányközeli médiában az ombudsman ellen indított hecckampánnyal erről próbálják meg elterelni a figyelmet.
A jelentést, amely a TASZ tavaly novemberi beadványa nyomán elindult vizsgálat eredményeit tartalmazta, beadványozóként a bevett gyakorlat szerint két nappal a megjelenés előtt kaptuk kézhez. Ekkor olvastam először, és vegyes érzéseket keltett bennem. Egyrészt örültem, hogy az ombudsman a tények vizsgálata során nagyjából ugyanazokra a következtetésekre jutott, mint mi, és ajánlásokat fogalmazott meg a döntéshozók felé az ártalomcsökkentő programok támogatásáról. Másrészt csalódott voltam, amiért ez a jelentés ilyen későn látott napvilágot, pár héttel azután, hogy a Kék Pont tűcsere programja már bezárt. Hiszen én már a tavasz végén tájékoztattam a hivatalt arról, hogy az ügyben új fejlemények vannak, a helyzet egyre romlik, a tűcsere be fog zárni. A jelentés sokkal időszerűbb lett volna akkor, mint most.
Arra viszont nem számítottam, hogy ezek után engem fognak megvádolni azzal, hogy az ombudsmani hivatalt dróton rángatva elértem, hogy a jelentést a választási kampányra időzítve tegyék közzé. A Magyar Nemzet egyenesen azzal rágalmazta meg a TASZ-t, hogy mi irányítjuk az alapjogi biztos hivatalát! És mindezt milyen alapon? Kiszivárogtatták (avagy, ami nyugtalanítóbb, titkosszolgáltati eszközökkel megszerezték?) azt a levelezést, amit az ombudsmani hivatal egy munkatársával folytattam tavasszal. Állítják, hogy nem helyénvaló, bizalmas viszony volt köztem és a hivatal munkatársa között, hogy én már jóval a megjelenése előtt ismertem a jelentés tartalmát, illetve hogy a jelentés már májusban elkészült, és csak politikai okokból hozták nyilvánosságra éppen szeptemberben, a megjelentetés időpontját pedig mi már előre tudtuk.
Ezen állítások mindegyike hamis. A levelezésből valójában az derül ki, hogy tájékoztatom a hivatal munkatársát, akivel soha korábban nem beszéltem, a fejleményekről a beadványom ügyében, és érdeklődöm, hogy mikor tervezik a jelentés nyilvánosságra hozatalát, mert az különösen időszerű. A tegeződés szakmai berkekben teljesen megszokott, korábban nyílt levelet is tegeződve írtam egy kormányhivatalnoknak, de ettől még nem mi irányítjuk a kormányt. Mint beadványíró, azért is szerettem volna tudni, mikor tervezik a jelentés kiadását, mivel ha júniusi nyaralásom idején történik ez meg, akkor gondoskodnom kell arról, hogy ki fog helyettesíteni a médiamegkeresések megválaszolásában. Erre pedig azt a tájékoztatást kaptam, hogy jelenleg még csak munkaanyag van, és várják újabb irat beérkezését, a jelentés június vége előtt nem fog kikerülni. Én szeptember előtt még munkaanyagot sem olvastam, nemhogy a jelentést, arról nem beszélve, hogy jóval előbbre vártuk a jelentés közzé tételét. A Magyar Nemzet mestercsúsztatása, hogy egy olyan levélrészlet fotóját tette ki a címlapjára, amely az ombudsmani hivatal két munkatársa között zajlott, ezzel sokakban (még saját kollégáimban is!) az a hamis látszatot keltette, mintha a levelet nekem írták volna.
Már a cikk megjelenésének reggelén kormányközeli tévériporterek hada árasztott el ravasz kereszkérdésekkel, akik vajmi kevéssé érdeklődtek az ombudsmani jelentés tartalma iránt. Kizárólag arra voltak kíváncsiak, hogy én miért tegeződöm az ombudsmani hivatal munkatársával, mikor mentem szabadságra és hogyan befolyásoltam az ombudsmani vizsgálatot a háttérben. Agyrém. Amikor megtudtam, hogy Kocsis Máté éppen aznap tart sajtótájékoztatót, amelynek ez az ügy az egyik fő témája, már összeállt a kép: egy tudatosan megszervezett lejáratókampány mellékszereplője lettem, amelynek az igazi célpontja az ombudsmani hivatal, amely dacolni mert a fideszokrácia egyik földesurával.
Az egész történetben a legszomorúbb az, hogy azért kerültünk a célpontba, mert jól és a törvénynek megfelelően végeztük a munkákat! A 2011. évi CXI. törvény 2. § (5) bekezdése ugyanis előírja az ombudsman számára, hogy a jogvédő szervezetekkel együttműködjön: “az alapvető jogok biztosa elősegíti az emberi jogok érvényesülését és védelmét. Ennek során társadalmi tudatformáló, felvilágosító tevékenységet végez és együttműködik azon szervezetekkel és nemzeti intézményekkel, amelyek célja az alapvető jogok védelmének előmozdítása.” A jogvédő szervezetek panaszai, beadványai az ombudsman törvényes működésének egyik alapját képezik. Ez nincs ellentétben azzal, hogy az ombudsman saját maga alakítja ki az álláspontját, ami gyakran eltér, gyakran meg egyezik a jogvédőkével. Egy európai országban magától értetődő, hogy egy beadványt készítő szervezet levelezik a hivatallal és tájékoztatja a fejleményekről, vagy akár, horribile dictu, egyeztetik a megjelenés időpontját annak érdekében, hogy a törvényben előírt “tudatformáló, felvilágosító tevékenység” minél hatékonyabb lehessen.
Csak egy politikai paranoiában fulladozó országban fordulhat elő az, hogy az ombudsman és a jogvédők közötti párbeszéd, együttműködés valamiféle titkos összeesküvés rémképét idézi elő, és hogy szégyellni való dolog, ha az ombudsman kritizálni merészel egy polgármestert, aki jogsértő helyzetet teremt.
Az egész mostani kormányvezérelt médiahiszti jól illeszkedik a független intézmények, a szabad sajtó és a civil társadalom elleni támadássorozatba. Az ombudsman elleni abszurd politikai támadással példát akarnak statuálni az állami hivatalokat és intézményeket vezető köztisztviselőknek, akikben esetleg maradt még némi kritikai szellem: “Számoljatok le azzal az illúzióval, hogy ti itt független intézményként viselkedhettek, kritizálhattok, feketelistázott civilekkel együttműködhettek!” A pártállam úthengere mindent maga alá akar gyűrni, amit nem képes teljesen ellenőrzés alatt tartani. A félelem hajtja, a rettegés a társadalmi szolidaritástól, a jogállamban és demokráciában bízók összefogásától. Próbálják megosztani és egymás ellen fordítani azokat, akiket veszélyesnek ítélnek, akik kimozdíthatják az embereket a passzivitásból. Aki újabban a Fideszt kritizálja, az mind része a Magyarország elleni nemzetközi összeesküvésnek, legyen szó jogvédőkről, ombudsmanról, norvégokról vagy akár a strasbourg-i emberi jogi bíróságról. Ez az őrült, ámokfutó úthenger nem fog megelégedni tűcsere programok vagy jogvédő szervezetek betonba döngölésénél. Mindannyiunk érdeke, hogy megállítsuk.
Sárosi Péter