Drogok, HIV és a hatalom cinizmusa Oroszországban

Azért járnak ide szúrni a drogfogyasztók, mert innen több irányban is el lehet menekülni, ha jön a rendőrség” – mutat körbe Vova, az utcai megkereső munkás. Egy kivilágítatlan, behavazott parkban állunk Moszkva belvárosában, amelyet az egyik oldalról egy telegrafittizett téglafal, a másik oldalról pedig egy forgalmas autóút övez. Van egy másik előnye is: nem messze innen van egy éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertár, ahol különféle opioid-tartalmú drogokat árulnak – orvosi recept nélkül, mi mellesleg törvénytelen. Az utóbbi években az oroszországi illegális drogpiac nagy átalakuláson ment keresztül: míg korábban a házilag kotyvasztott opium-készítmények és a heroin dominálták, addig ma már a legtöbb fogyasztó a legális gyógyszeriparról származó szereket vásárol és ad be magának intravénás úton.

  

Kép balra: moszkvai gyógyszertár - nonstop kiszolgálassal

A TASZ munkatársaként azért érkeztünk Moszkvába, hogy Vova szervezetéről, az Andrej Rilkov Alapítványról forgassunk filmet. A 2007-ben indított videó érdekérvényesítő programunk egyik fő célja, hogy az online videómegosztó oldalakon keresztül terjesztett rövidfilmek segítségével dokumentáljuk a jó és rossz példákat a helyi és nemzetközi drogpolitikák világában, felhívjuk a közvélemény figyelmét a droghasználók emberi jogainak megsértésére és támogassuk a jogsértések elleni nemzetközi kampányokat.

Az Andrej Rilkov jelenleg egyetlen olyan szervezet, amely steril tűket és fecskendőket oszt a drogfogyasztók körében az orosz fővárosban. Nem nevezhető igazi tűcserének, amit csinálnak, hiszen a használt fecskendők begyűjtésére és megsemmisítésére nincs lehetőségük a megfelelő jogszabályok hiányában. Pedig ebben a parkban is rengeteg drogszemét van a hó alatt – állítják, csak éppen senki nem szedi össze. Az eldobált fecskendők nem a legnagyobb probléma, sokkal inkább a steril fecskendők hiánya az.

Az Andrej Rilkov Alapítvány utcai megkereső csapata lelkes ugyan, de túl parányi ahhoz, hogy akár a droghasználók töredékét elérje egy tízmilliós nagyvárosban, ráadásul semmilyen támogatást nem kap a kormánytól. És mivel kevés a tűcsere és a fecskendők puszta birtoklása is bűnjel lehet, gyakori a használt injekciós felszerelés megosztása, ami a HIV és hepatitis fertőzések egyik fő oka. 2007-ben az új HIV-fertőzések 83%-a volt visszavezethető a tűk megosztására Oroszországban. A járvány nem áll meg a drogfogyasztóknál: szexuális úton tovább terjed a lakosság körében. A UNAIDS 2010 december elsején kiadott globális jelentése szerint a HIV előfordulása Oroszországban és Ukrajnában a legmagasabb a kelet-európai és közép-ázsiai régióban (1% fölött) – mindkét ország szigorú, zéró-tolerancián alapuló drogpolitikát folytat és elmulasztotta az ártalomcsökkentő programok bevezetését.

A parkban fagyoskodva szemtanúi lehetünk, ahogy egy húsz körüli moszkvai fiú és lány éppen beadják egymásnak a mostanában legdivatosabb szert, a Nalbufint. Ez egy szintetikus opioid alapú gyógyszer, természetesen ez is beszerezhető a gyógyszertárakban – igaz, jóval borsosabb áron, mint az elmúlt évek nagy slágere, a Buterfanol, egy szintén opioid-tartalmú fájdalomcsillapító, amelyet pár hónapja tiltottak be Oroszországban. Először a lány szúrja a fiú karjába a tűt, aztán a fiú a lányéba – szerencsére ők újat használnak minden szúrásnál. Szerencsések, hogy ismerik Vováékat. A drog gyorsan szétterjed a vénákon keresztül, a fiatalok arcán hamarosan megjelenik a sztónduló heroinfogyasztókra jellemző elégedett, álomkóros kifejezés. Alig pár perce még vidám hógolyó-csatát vívtak egy közeli utcán, mint a gyerekek.

Heroint is használtok?” – kérdem a Kiborgként bemutatkozó fiútól.

Nem, dehogy,” válaszolja méltatlankodva, “a heroin súlyos függőséget okoz, ez jóval lájtosabb szer.

Mintha a drogozás is éppen olyan ártatlan dolog lenne nekik, mint a hógolyózás – pedig szakemberek szerint a legális gyógyszerek nem rendeltetésszerűen, intravénásan használva gyakran éppen olyan károsak, mint a heroin. Éppúgy jellemzőek a fertőzések és egy idő után kialakul a fizikai függőség is. Vováék azonban nem ítélkeznek a fiatalok felett, hiszen nem szégyellik bevallani, hogy sokan közülük is volt vagy jelenlegi drogfogyasztók, nem végzett szociális munkások – a szakmában “sorstárs segítőnek” neveznék őket.

"Egyszerűen segíteni akarunk az embereken abban, hogy ne fertőződjenek meg HIV-el és egyéb vírusokkal" – mondja Vova, akinek a homlokán egy csúnya varrt sebhely éktelenkedik. Azt mondja, nemrégen neonácik támadták meg, mivel nem volt elég orosz és elég “normális” a szemükben, és ők törték be a fejét. Gyakoriak az ilyen támadások mostanában Oroszországban, és alig két nappal azután, hogy ellátogattunk a Vörös Térre, ugyanott agresszív neonáci focihuligánok csaptak össze a rendőrséggel. Anasztázia, Vova kollégája szerint a türelmetlenség az orosz társadalom egyik rákfenéje. Ő egyébként nem drogfogyasztó, egy könyvkiadónál dolgozik és puszta lelkesedésből állt be az utcai megkereső munkások közé.

"Nem csak tűt viszünk az embereknek, hanem segítünk nekik orvosi ellátáshoz jutni, és meglátogatjuk őket a kórházban, ételt viszünk nekik, lelki támaszt nyújtunk a bajban" – magyarázza.

Erre nagy szükség van: az intravénás drogfogyasztók jelentős része munkanélküli és az utcán él, sőt, még hivatalos papírjai sincsenek. Egészségbiztosítás nélkül, droghasználóként nem túl jó megbetegedni Oroszországban. Ha a mentőt egy “drogoshoz” hívnak ki, a mentőorvos gyakran egyszerűen a sorsára hagyja az illetőt azzal, hogy magának köszönheti, és előbb-utóbb úgyis túladagolná magát. Alig pár olyan keresztény jótékonysági szervezet van Moszkvában, amely orvosi ellátást biztosít a társadalomból kivetett páriáknak. Még nagyobb probléma az, ha egy drogfogyasztó megfertőződik a HIV vírussal. Míg Magyarországon a TB finanszírozza minden HIV pozitív ember gyógykezelését, addig az orosz hatóságok szelektálnak közöttük. Vannak úgynevezett “etikai bizottságok”, amely előtt minden frissen kiszűrt embernek meg kell jelennie – ez a bizottság dönti el, hogy valaki “érdemes-e” a kezelésre. Vagy ha úgy tetszik, hogy érdemes-e az életre. Megfelelő antiretrovirális terápia (HAART) hiányában ugyanis egy HIV pozitív ember kb. 10-15 éven belül fájdalmas halált hal – gyógykezeléssel viszont még hosszú évtizedeik élhet, gyermekei lehetnek és láthatja őket felnőni. Az etikai bizottságok a legtöbb drogfogyasztót alkalmatlannak nyilvánítják az életre. Az ártalomcsökkentő munkások többsége meg se tudja már számolni, hány klienst, barátot veszített el az AIDS – és az orosz kormány negatív biopolitikája – miatt.

El kell ismerni azt is, hogy az elmúlt évtizedben az orosz kormány nagy erőfeszítéseket tett a HIV-kezelés kiterjesztésére: 2006-ban az előző évihez képest hússzor több embert vettek fel a kórházak. De aztán jött a gazdasági válság, és a kormány csökkentette a HIV-kezelésekre fordított pénzt – ennek eredményeként sok ember gyógykezelését egyszerűen felfüggesztik. Márpedig ha felfüggesztik az antiretrovirális terápiát, a vírus könnyen ellenállóvá válhat a gyógyszerre – és a kezelése sokkal nehezebbé válik, csupán jóval drágább gyógyszerekkel van rá lehetőség. És persze megint a drogfogyasztók húzzák a legrövidebbet. Az esélyeiket valamelyest növelhetnék, ha képesek lennének felhagyni a drogfogyasztással, ehhez azonban színvonalas drogterápiás és rehabilitációs intézményrendszerre lenne szükség, ez azonban jelenleg nem létezik Oroszországban. Az egyetlen kezelési opció a még a szovjet időkből itt maradt ún. “narkológiai kezelés”: zárt osztályon néhány hetes detoxikációt hajtanak végre a függőkön olyan gyógyszerek segítségével, amelyeket Nyugaton már betiltottak. Az imigyen kezelt pácienseknek a narkológus orvosok szerint is alig pár százaléka hagy fel tartósan a drogfogyasztással – a többségük visszatér az utcára és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Az EU-ban bevett fenntartó gyógyszeres helyettesítő terápiák (metadon, buprenorfin) Oroszországban illegálisak, nincs rehabilitáció, nincsenek olyan félutas házak sem, amelyek a leállt drogfogyasztóknak segítenek munkát, lakhatást keresni. Az ördögi kört végleg bezárja a represszív büntetőpolitika, amely droghasználók tízezreit juttatja börtönbe, ahol a leginkább csak további kockázatoknak teszik ki magukat. A börtönök ugyanis a tuberkolózis (TBC) melegágyai. Ha egy HIV pozitív drogfogyasztó TBC-s lesz, az Oroszországban szinte egyenlő a halálos ítélettel – a TBC-s fogva tartottakat gyakran olyan elkülönített táborokba szállítják, ahol az életkörülmények és az éghajlat semmivel sem kellemesebbek annál, mint a Szolzsenyicin által leírt Gulágon.

Ezekben a táborokban az emberek gyakorlatilag haldokolnak, és mikor már teljesen leromlik az egészségi állapotuk, akkor szabadon engedik őket” – magyarázta el nekünk Mihail Golicsenko, aki korábban az ENSZ drogügynökségének (UNODC) moszkvai irodájában dolgozott, jelenleg egy kanadai jogvédő szervezet munkatársa.  “De csak azért engedik el őket, mert rosszul mutatna a statisztikákban, ha a börtönökben ilyen sok ember halna meg.”

A TASZ filmje arról, hogy miért utasítja el a metadon-terápiát Oroszország


Ami Oroszországban a legmegdöbbentőbb számomra, az a hatalom cinizmusa, amellyel a legalapvetőbb emberi jogi normák sárba tiprását is el tudják intézni egy vállrándítással. Hiába ostorozza a Kremlt már évtizedek óta az ENSZ, az EU, a Globális Alap, a Vöröskereszt és egy sereg más nemzetközi szervezet – az ország makacsul kitart hibás drog- és HIV-politikája mellett, és sorozatosan sérti meg a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit. Nem győzik meg sem a tudományos érvek, sem a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletei.

Pedig a földgázból befolyó jövedelmek lehetővé tennék az ország számára, hogy támogassa a hatékony HIV-prevenciós programokat,” szögezi le Nicolas Cantau, a HIV, a TBC és malária ellen küzdő Globális Alap Kelet-Európába és Közép-Ázsiába juttatott segélyeit felügyelő menedzsere. “Az ellenállás teljességgel ideológiai természetű.

Cantau elmondja, hogy Oroszországban jelenleg kizárólag a Globális Alap juttat pénzt a tűcserével és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szervezetek számára. A földgázjövedelmek gyarapodása paradox módon nagyon rossz hír lehet ezen civilek számára, ugyanis mivel tavaly Oroszországot a közepesen gazdag országok közé sorolták át, a Globális Alap nem finanszírozhatja tovább ezeket a programokat. A kormány pedig nem vállalt garanciát arra, hogy folytatja azok támogatását. Az eleve kevés ártalomcsökkentő szervezetet a megszűnés réme fenyegeti egy olyan országban, ahol a világon az egyik legmagasabb a drogfogyasztással összefüggő HIV-fertőzések aránya! Ez abszurd. Éppen annyira abszurd, mint az, hogy az állam tiltja a hatékony opiát-gyógyszerek alkalmazását a heroinfüggőség orvosi kezelésében, közben szemet huny a gyógyszertárak törvénysértő drogárusítása felett.

Cantaut a heroinfüggők gyógyszeres helyettesítő kezelésének oroszországi bevezetését tárgyaló értekezleten sikerül meginterjúvolnunk, amelyet szintén az Andrej Rilkov Alapítvány szervezett Moszkvában. A résztvevők szkeptikusak: az orosz kormány hosszú évtizedek óta elutasítja a metadon használatát a heroinfüggők kezelésében, holott annak hatékonyságát azóta már Kína és Irán is elismerte.

Kép balra: A TASZ forgat az Andrej Rilkov Alapítvány moszkvai rendezvényén

Néhány éve még azt gondoltuk, harcolhatunk a kormánnyal, vagy éppen meggyőzhetjük az igazunkról,” mondja Anya Sarang, az Andrej Rilkov Alapítvány igazgatója. “Ma már elegünk van a sziszifuszi küzdelemből, egyszerűen tesszük a dolgunkat. Pár éve amikor elhatároztuk, hogy tűt fogunk osztani Moszkvában, minden szakember szkeptikus volt és azt mondta, hogy ez lehetetlen, és nem fog sikerülni. Most mégis itt vagyunk és csináljuk, a hatóságok ellenében is.

Oroszország kettős példát állít elénk itt az Európai Unió keleti határvidékén. Mondhatni két arcát mutatja felénk. Az egyik arc a hivatalos Oroszország arca, amely elrettentő példát szolgáltat számunkra arról, mi történhet egy országgal, amely zéró-toleranciával, szigorú büntetőpolitikával harcol a drogok ellen, miközben elutasítja a tudományos bizonyítékokon alapuló ártalomcsökkentő programok támogatását. Fertőzések, betegségek, halál – ezek azok a gyümölcsök, amelyekről megismerszik az orosz drogpolitika igazi, embertelen természete.

Másrészről azonban az orosz emberi jogi aktivisták és ártalomcsökkentő utcai megkereső munkások tevékenységén keresztül az önfeláldozás és a barátság inspiráló példáival is találkozhatunk. Ellen tudunk állni a hatalom embertelen cinizmusának, mivel a miénk az a hatalom, amit a tudás, a kommunikáció, az egység és a szeretet jelent – jelentette ki Anya Sarang júliusban a bécsi AIDS konferencia nyitóelőadásában, amit közvetlenül Bill Clinton után tartott meg. Oroszországnak van egy másik, emberi arca, amit egyszerű hétköznapi emberek képviselnek, akik segíteni akarnak másoknak. Ki vallásos, ki emberi jogi meggyőződésből, ki pedig csak azért, mert egy belső hang ezt diktálja neki. Akik vallják, hogy minden egyes emberi élet számít, legyen szó hajléktalanról, bevándorlóról, szexmunkásról vagy drogfogyasztóról.

Sárosi Péter

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.