Átlátható egészségügyért folytatott küzdelmünk kiemelt célja, hogy végre mindenki tisztán láthasson az egészségügy válságát talán legvilágosabban mutató probléma, a kórházi fertőzések ügyében. Múlt nyáron az EMMI végre bejelentette, hogy érdemben tenni kíván a fertőzések elkerüléséért, mi pedig most utánajártunk, hogy valóban történt-e előrelépés: körkérdést küldtünk a kórházaknak, írtunk a tisztifőorvosnak és önkénteseinket is megkértük, hogy járják be a kórházakat és osszák meg velünk a tapasztalataikat. Az eredmény: bár találkoztunk furcsaságokkal, és jellemző a pénzhiány, a kórházak áldozatos fellépése bizakodásra ad okot.
Alapvető célkitűzéseink egyike, hogy a kormány végre cselekedjen, és lépjen fel hatékonyan a kórházi fertőzésekkel szemben. Ezért követeljük az adatok nyilvánosságra hozatalát kórházankénti bontásban, ami miatt perre kellett mennünk a minisztériummal. Petíciót is indítottunk azért, hogy az adatokat hozzák nyilvánosságra kórházak szerinti bontásban. Tavaly ősszel mi végeztük el a kormány helyett a munkát és szakértőnk segítségével megmagyaráztuk azt a kórházi fertőzéses jelentést, amit az ÁNTSZ-nek minden évben kötelessége nyilvánosságra hozni, de amit általában nem teljesít az előírt határidőre – amikor pedig nagy nehezen végre közli, a végeredmény egy laikusok számára érthetetlen adathalmaz, ami csak az ország egészére vonatkozó, ömlesztett statisztikákat tartalmaz.
Tavaly azonban sokéves küzdelmünknek és az állampolgárok odaadó támogatásának köszönhetően ismét bebizonyosodott, hogy a nyilvánosság erejével lehet a leghatékonyabban nyomást gyakorolni a kormányra, ha azt akarjuk, hogy kezdjen valamit az egészségügyben uralkodó tűrhetetlen állapotokkal. Múlt nyáron ugyanis Kásler Miklós miniszter végre bejelentette, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában komolyan veszik a kórházi fertőzések problémáját és rendeletet alkotnak a megelőzésükre. A rendelet tavaly október 1-jén lépett hatályba és többek között előírja, hogy a kórházak több pontján is kézfertőtlenítőszert kell elérhetővé tenni, valamint a népegészségügyi hatóság hatásköreit is kibővítette.
A tisztifőorvos szerint ez nem az ő dolga
A rendelet hatályba lépését követően közérdekűadat-igényléssel próbáltuk megtudni a tisztifőorvosoktól, hogy betartják-e az új előírásokat. A többes szám nem elírás: 2018-ban bő fél év alatt három tisztifőorvost használt el az ország; mi a harmadiktól kértünk közérdekű adatokat, de már a negyedik válaszolt. Sajnos a tisztifőorvossal folytatott levelezésünk nem bizonyult túl termékenynek. Azt szerettük volna megtudni tőle, hogy ellenőrizte-e a higiéniarendelet betartását – hiszen az alá rendelt hatóságokon keresztül erre lehetősége lett volna –, illetve hogy miket tapasztalt a vizsgálatok során. A tisztifőorvos azonban azzal utasított el minket, hogy nincs hatásköre ezt a kérdést vizsgálni. Arra sajnos nem tér ki, hogy akkor mégis kinek a dolga ellenőrizni, hogy kihelyezték-e a rendeletben előírt kézfertőtlenítőket.
Magunk jártunk utána
Januárban ezért úgy döntöttünk, magunk járunk utána, hogy a kormányzati nekiveselkedést érdemi intézkedések is követték-e, ezért körkérdéseket tettünk fel 160 kórháznak. Azt szerettük volna megtudni, hogy felszerelték-e a kézfertőtlenítőszer-tartókat és hogy kaptak-e erre többlettámogatást vagy saját forrásokból kellett megoldaniuk. Emellett önkénteseinket is megkértük, hogy nézzenek körbe a kórházakban és számoljanak be nekünk a látottakról.
A 160 megkeresett kórház közül mindössze 75 reagált nekünk valamilyen formában. Bár a nem válaszolók között voltak magántulajdonú rehabilitációs intézmények vagy idősotthonok is, amiket a kérdéskör egyébként se érinti közvetlenül, az azonban szégyenteljes, hogy a 94 állami fenntartású kórház közül csak 56 válaszolt.
Az állami kórházak reakciói egy idő után igen kiszámíthatóvá váltak: az első néhány válaszadó még érdemben foglalkozott a kérdéseinkkel, de a későbbiektől már ugyanazt a szóról szóra megegyező sablonválaszt kaptuk. A nyilvánvalóan központilag írt sablon szerint természetesen minden mindenhol a legnagyobb rendben van. Az őszinte válaszokból viszont az derült ki, hogy ugyan a kézfertőtlenítőket beszerezték vagy az éppen folyamatban van – de ehhez nem kaptak többletforrásokat, hanem a kórház költségvetéséből kellett kigazdálkodniuk az év vége felé rájuk rótt kötelezettséggel járó kiadásokat.
Önkénteseink is körbenéztek
Mivel a gyanús egyenválaszok finoman szólva sem voltak meggyőzőek, és az se nyugtatott meg minket, hogy a tisztifőorvos nem volt hajlandó foglalkozni az adatigénylésünkkel, önkénteseket kértünk meg, hogy írják meg nekünk, mit tapasztaltak az egyes kórházakban. Az ő beszámolóik alapján pedig alapvetően pozitív kép rajzolódott ki: szinte mindenhol felszerelték a fertőtlenítőszer-adagolókat. Önkénteseinktől úgy tudjuk azonban, hogy Ajkán, Sátoraljaújhelyen, és a budapesti Országos Onkológiai Intézetben nem voltak kihelyezve a kézfertőtlenítők, annak ellenére, hogy ezektől a kórházaktól is megkaptuk a központi sablonválaszt arról, hogy minden előírásnak megfelelnek. Reméljük, hogy azóta már pótolták ezt a hiányosságot – a rendelet szerint a betegbelépési pontokon és a kórtermekben is kellene lenniük kézfertőtlenítőknek.
Várjuk a ti visszajelzéseiteket is! Mit tapasztaltok, hol hiányoznak az eszközök? Ahol kint van az adagoló, van benne fertőtlenítőszer is? Ha lehet, küldjetek fotót!
Úgy tűnik tehát, hogy a szakma és a nyilvánosság felől érkező nyomás célra vezetett és végre történt előrelépés a kórházi fertőzések megelőzésére. Mi is folytatjuk a küzdelmet a kórházi fertőzések visszaszorításáért. Állj mellénk, követeljük együtt az átlátható egészségügyet! Írd alá a petíciónkat, hiszen a jelenlegi ügy is mutatja, hogy a közvélemény nyomására hajlandó cselekedni a kormány.
Remport Ádám