Nehéz megmondani, hogy a történelemben mikor és hol jó jogvédőnek lenni, mert a műfaj velejárója, hogy a mindenkori hatalommal szemben állsz annak érdekében, hogy az embereknek még több lehetősége legyen a méltó, egyenlő élethez. Az viszont biztos, hogy teljesen más eszköztára és közönsége van egy nemzeti és egy európai szintű jogvédő szervezetnek. Dénes Balázs, a TASZ korábbi elnöke, a Liberties mostani vezetője mesél arról, miben mások a kihívások a belföldi és a nemzetközi terepen.
TASZ: Mindig is tudtad, hogy jogvédő szeretnél lenni, vagy egészen más elképzeléssel kezdted meg a jogi kart?
Dénes Balázs: Nem, korabban egyáltalán nem volt olyan elképzelésem, hogy jogvédő leszek egyszer. Sőt, már a tanulmányaim végén jártam, amikor az akkor büntetőjogi szemináriumvezető, Morvai Krisztina elhívta Pelle Andreát az egyik órára, hogy tartson beszámolót a drogjogi szabályozásáról. Ekkor lett érdekes számomra a téma, és ez után kerestem meg Pellét azzal, hogy örömmel lennék gyakornok a TASZ-nál. Így indult el a jogvédői pályafutásom 1997-ben. Már gyakornokként is a szervezet drogprogramjában dolgoztam, és 2000-ben lettem programvezető. Az intézményi (drogambulancia, kórház, kezelőhely) kliensekre való szakosodás - amely azután került a célcsoportok közé, hogy én már a TASZ-nál voltam - egy egészen más oldalát mutatta a problémakörnek, mint amit addig ismertünk. Az intézmények nyitottak voltak az együttműködésre, szívesen fogadták jogi, adatvédelmi tájékoztatóinkat. Fontos volt, hogy közérthetően beszéljünk arról, amit csinálunk, ezért elkezdtük leírni a gondolatainkat, álláspontunkat, munkánk részleteit különböző kiadványokban, a Drogpolitikai füzetekben. Ennek keretében írtuk meg az első olyan magyar nyelvű könyvet, ami a kenderről szól, mert azt tapasztaltuk, hogy sokan beszélnek a drogokról, még többen érintettek, de alapvető fogalmak még sincsenek a helyén, mert a magyar szakirodalomban még nem születtek meg az alapot jelentő drogpolitikai írások, különösen igaz volt ez például a kannabisz gyógyászati felhasználása tekintetében.
TASZ: Sokat változott a szervezet az ittléted alatt, az elnökséged közben pedig különösen. Több új program indult, háromszorosára nőtt a munkatársak száma, jelentősen megnőtt a szervezet láthatósága. Mi okozhatott ekkora változást?
DB: Sokat számít a környezet. 2004 augusztusától voltam a TASZ elnöke, nem sokkal voltunk az ország EU csatlakozása után. Ígéretes évek előtt álltunk, emberi jogi szempontból akkor is problémásnak láttunk egyes területeket, de most visszatekintve alapvetően kedvező időszak volt az ezredforduló környéke. Nagy volt a lendület, fiatal voltam, ami szokatlan volt a magyar jogvédő szervezetek vezetői körében, illetve az elnökségem előtti egy évben rengeteget tanultam arról, hogy mitől lehet sikeres egy szervezet. Akkor is, és most is fontosnak tartottam a kísérletezést. A TASZ-ban is új programok indultak, amiknél benne volt a pakliban, hogy kudarcba fullad, de éppen az újdonság adta a kreatív energiát. Így nőtte ki az akkori TASZ egyik legmeghatározóbb tevékenységévé magát a közérdekű adatok nyilvánossága és a videős program, ekkor alakult meg a romaprogram, vagy az oknyomozó program is.
Indexes újságíróként kerültem kapcsolatba a most eltakarításra kijelölt jogvédőkkel, akkor még nem sejtettem hogy békaemberekkel fogok találkozni. Közérdekűadat-eltitkolásos ügyekben kértem és kaptam jogi segítséget tőlük, együtt pereltük ki a csillagászati rektori fizetéseket, a sávolyi motorversenypálya állami hiteléhez készült hatástanulmányt, és a Vértesi Erőmű csődjéhez vezető gyanús szerződéseket, de kaptam tőlük 2006-os rendőri túlkapásos sztorit is. A TASZ-nál láttam először sikeres nem kormányzati szervezetet, sőt egy darabig úgy volt, hogy az első magyar oknyomozó portál is a TASZ égisze alatt indulhat el. Ez végül másképpen alakult, de az atlatszo.hu létrehozását mégis inspirálta a TASZ. // Bodoky Tamás 2017
Hasonló, tudatos változás volt a közérthetőség és láthatóság. Szakmailag beágyazott, de csak szűk elit által ismert szervezet volt a TASZ korábban, ismertebb a kétezres évek alatt lett. Egyértelművé vált, hogy a sajtóval nagyon kell foglalkozni, intenzív kommunikációs munkát és számtalan sajtómegjelenést igényelt az, hogy a kétezres évek végére elért ismertséget elérjük. Fontos volt, hogy minél több emberhez eljusson a munkánk híre, hiszen az átlag állampolgároknak segítettünk akkor is, és erről csak akkor szereztek tudomást az emberek, ha ismertek minket. Viszont az is egyértelmű volt, hogy ehhez nélkülözhetetlen a közérthetőség, és a föntiekhez hasonlóan a videóprogram például sokat segített ezen.
TASZ: Hatalmas sikereket ért el a TASZ a te elnökségi időd alatt. Miért döntöttél úgy, hogy 15 év után továbbállsz?
DB: Úgy éreztem, hogy más típusú kihívások elé kellene állítanom magam, illetve biztos voltam benne, hogy a szervezetnek és a munkatársaknak is jót tenne a vezetői vérfrissítés. Így született meg a felmondásom egy évvel a tényleges eljövetelem előtt. Abban az egy évben a TASZ is fel tudott készülni a váltásra, illetve nekem is közben merült fel az új gondolat, hogy vajon létre lehetne-e hozni egy európai jogvédői platformot.
TASZ: Hét évvel később hogy látod, lehet ilyet?
DB: Egészen mások a Liberties keretei és lehetőségei mint egy nemzeti szervezetnek, de alapvetően igen, lehet. 2013 januártól kezdtem el azon dolgozni, hogy a meglévő európai jogvédő szervezetek egy új networkbe kerüljenek. Elsősorban történelmi okai vannak, hogy Közép-Kelet-Európában például több watchdog típusú, a szabadságjogokat hangsúlyozó jogvédő szervezet van, mint nyugaton. Az indulásnál kérdés volt, hogy nyugaton kiket lehet megerősíteni, milyen új programokat lehetne csinálni közösen annak érdekében, hogy ők is felvegyék az állam ellenőrzését mint egyik fő tevékenységet. 2015-ben végül létrejött a European Liberties Platform, és 2016 végére jutottunk el a tagszervezetekkel (köztük a TASZ-szal) oda, hogy formálisan is megalapítsunk egy új szervezetet. 2017-ben jegyezték be Németországban, Berlinben a Civil Liberties Union of Europe-ot, röviden a Libertiest.
TASZ: A tagszervezetek helyben beágyazottak, és a helyi, nemzeti szintű ügyekkel foglalkoznak. Hogyan tudja a Liberties kiegészíteni az ő munkájukat? Miben más az, amit ti csináltok a nemzeti szervezetek munkájától?
DB: A Liberties fő fókuszában az EU-s jogvédelem áll, három fő dolgot csinálunk ezen a területen. A szabadságjogok fontosságát hangsúlyozzuk és kérjük számon az európai döntéshozói szerveken. Emellett segítjük tagszervezeteinket abban, hogyan tudják nemzeti kormányaik szabadságjogokat sértő eseteit az európai döntéshozók előtt képviselni, illetve rákényszeríteni az EU-t arra, hogy tegyenek érdemi lépéseket a tagországokkal szemben. És végül, de nem utolsó sorban jogtudatosító anyagokat gyártunk annak érdekében, hogy minél több polgár tudatában legyen jogaival, és azok fontosságával.
TASZ: Hogyan lehet hatékonyan befolyásolni az európai döntéshozatalt?
DB: Nem elég azt mondani, hogy valami elfogadhatatlan, konstruktív alternatívákat, javaslatokat kell megfogalmazni. Van miről érdemben tárgyalni, ezért jól működik. Kicsit hasonló, mint régen a taszos Álláspont kiadványok voltak, melyeket döntéshozók is használtak tárgyalási alapként például módosító törvényjavaslatok esetében.
TASZ: Te is említetted a nyilvánosság és a sajtó fontosságát, mindannyian tudjuk, hogy egy szervezet széleskörű ismertsége nélkülözhetetlen a működéshez, legyen szó ügyfelek vagy akár támogatók eléréséről. Azt gondolná az ember - akár a nagy számok törvénye miatt -, hogy egy majd’ 750 milliónyi lakosságú földrészen könnyű elérni az embereket. Valóban így van?
DB: Egyáltalán nem. Mi az EU-ra fókuszálunk, és bár az is 500 millió embert jelent, a sajtóba bekerülni nem könnyű. Nincs, vagy csak szűk az európai sajtó és médiatér, így nem áll rendelkezésre eszköz, ami olyan koncentrált figyelmet ad, mint egy nemzeti szervezet esetében, és ez nehezíti, hogy felkeltsük az európai ügyek iránt az érdeklődést. Emiatt elsősorban social media platformokat tudunk használni, kampányokat szervezni. De egyértelműen nem konkurenciát akarunk teremteni a saját tagszervezeteinknek, így az ő felületeiket sem használjuk direktben. Az emberi jogi helyzet alapvetően nemzeti szinten dől el minden országban, ehhez pedig a helyi szervezeteknek kell jól működni, nem nekünk kell leuralni a terepet. Nem tervezünk nagyobb infrastruktúrát kialakítani, inkább a tagokra szeretnénk építeni és őket támogatni, hogy egy erős hálózattal megtartsuk a szabadságjogokat mint európai értékeket.
TASZ: Bár összességében emberi jogi szempontból jó irányba halad a világ, az elmúlt évek történései mégis azt éreztetik az emberrel, hogy nehéz időket élünk, és évek állnak előttünk jogvédői szempontból. Szerinted mi vár egy jogvédő szervezetre a következő 25 évben?
DB: 25 év nagy távlat, olyan messzire szerintem kevesen látnak, én inkább 5 évekre próbálok előre tervezni. Egy bizonyos szempontból viszont mindegy, hogy 5 vagy 25 év, a jogvédő munkának van egy olyan sajátossága, hogy ha minden teljesülne abból, amit egy emberi jogi szervezet szeretne, akkor azzal egyben a jogvédők munkájára való igény is megszűnne. Maradjunk annyiban, hogy szerintem ennél az oknál fogva igen kevés annak az esélye, hogy a TASZ aktivistái munka nélkül maradnak - legyen szó akár az 5, vagy a 25 éves távlatról.
TASZ: És végezetül, régi elnökként mit gondolsz a TASZ mostani munkájáról?
DB: Fantasztikusnak tartom a TASZ tevékenységét, és nagy örömmel figyelem hogy milyen jól működik a szervezet. Jelenleg nagyon nehéz Magyarországon jogvédő munkát végezni, az ellenszél kifejezés egy enyhe kifejezés, inkább ellen-hurrikánról van szó. Az, hogy a TASZ ebben a környezetben hatékonyan és láthatóan működik, valódi sikereket elérve, szerintem tiszteletreméltó.
Benkő Flóra