- Hiába nyilatkozott úgy már majdnem ötezer pedagógus, hogy elhagyja a pályát, ha életbe lép a státusztörvényként emlegetett oktatási reformcsomag, a kormány továbbra is ragaszkodik a terveihez.
- A törvénymódosítás nemcsak a pedagógusokat érintené hátrányosan: a diákok és a szülők jogait is csorbítaná azzal, hogy még tovább rontana az oktatás színvonalán, és bizonytalan helyzetet teremtene az iskolákban.
A pedagógusok jogállásának megváltoztatására irányuló tervet azzal indokolta a kormány, hogy az oktatás színvonalának javítását szolgálja. Azoknak a tanulóknak az érdekeire hivatkoznak tehát, akiket ugyanúgy hátrányosan érintene a törvény bevezetése, mint magukat a pedagógusokat.
A pedagógusok jogállásának megváltozása sokkal kedvezőtlenebb foglalkoztatási feltételeket jelentene, emiatt várhatóan tömegesen hagynák el a pályát. Ez már önmagában is súlyos veszteség egy olyan helyzetben, amikor a diákok oktatáshoz való joga rendszeresen sérül az iskolában a pedagógushiány miatt.
Már több ezer pedagógus jelezte, hogy a törvény hatályba lépése esetén felmondana, ha ez megtörténik, tovább súlyosbodna a már most is nap mint nap tapasztalható szakemberhiány.
Ráadásul ahelyett, hogy a törvény kezelné ezt a helyzetet, olyan intézkedésekkel próbálja meg elfedni a pedagógushiányt, amelyek még tovább rontanák az oktatás színvonalát.
- Csökkentenék az intézményben a főállású alkalmazottak számát, a hiányzó státuszokat pedig nem főállásban dolgozókkal és pedagógushallgatókkal töltenék fel.
- A pedagógusoknak akár több mint fele is lehetne nem főállásban dolgozó, a végzett tanárok helyett pedig pedagógushallgatók is önálló pedagógiai munkát végezhetnének. Ezzel csökkenne az összeszokott pedagógusi munkaközösségek jelentősége, nehezebb lenne összetett oktatási programokat megvalósítani, és a tanórákon kívüli oktató-nevelő tevékenységre (szakkör, kirándulás, versenyfelkészítés stb.) is kevesebb figyelem jutna.
- A pedagógusok terhei tovább növekednének, például a napi munkaidő maximum 8-ról 12 órára, a heti munkaidőkeret 40-ről 48 órára, az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelnék. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok végletekig kizsigerelve látnák el a feladataikat, így még kevesebb tere lenne a diákok igényeihez igazodó, kreatív pedagógusi munkának.
- A rendkívüli felmentéssel elbocsátott pedagógusok még taníthatnának a tenév végéig. Ha egy pedagógus olyasmit cselekszik, ami alkalmatlanná teszi a munkavégzésre, rendkívüli felmentéssel elbocsátható. Csakhogy, a tervezet értelmében lehetőség van arra, hogy a tanév végéig foglalkoztassák tovább.
De nemcsak a pedagógushiány elfedésére irányuló törekvések csorbítják a diákok oktatáshoz való jogát. A tervezet egyik fontos eleme, hogy az iskola pedagógiai programját, továbbá szervezeti és működési szabályzatát a tankerület felülírhatja.
A tanulók mindennapi életére kiható kereteket így nem az őket legjobban ismerő pedagógusok alakítanák ki, hanem egy központosított rendszerben, felülről jövő igények szabályoznák. Ráadásul a szülő hiába választana egy számára szimpatikus (mondjuk idegen nyelvi nevelésre specializálódott) iskolát, a tankerület bármikor megváltoztathatná ezt. Habár a nevelőtestülettől elvett jogokat a törvénytervezet az igazgatónak adná át, a döntés a tankerületi jóváhagyás nélkül nem lenne érvényes, ezért valójában a tankerületben dőlne el, hogy mi kerül a pedagógiai programba és munkatervbe.
Ugyanígy kikerülnek majd a nevelőtestület hatásköréből a fegyelmi ügyek. Az új szabály szerint fegyelmi ügyekben az igazgatóból, a fenntartó delegáltjából és pusztán egyetlen, a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógusból álló bizottság dönt majd. Ez azt jelenti, hogy nem a gyereket és környezetét, helyzetét ismerők ítélik majd meg a fegyelmi vétséget. Ráadásul a fentartó helyett majd egyből bíróságnál lehet jogorvoslattal élni a fegyelmi döntéssel szemben. A bírósághoz fordulás bonyolultabb és költségesebb eljárás, amelyet valószínűleg kevesebb tanuló és szülő választ majd jogainak orvoslása érdekében.
A tervezet emellett több szempontból is bizonytalanságba kényszerítené a tanulókat és a családjaikat. Ha elfogadják a státusztörvényt, sosem lehet a szülő biztos abban, hogy a megszokott tanár várja a gyermekét a következő nap, hiszen a pedagógusokat a tankerület utasíthatja másik intézményben történő munkavégzésre.
Azt sem lehet majd biztosan tudni, hogy mikor van vége a tanévnek, mivel nem egy meghatározott dátumhoz, hanem bizonyos számú tanítási naphoz kötnék a hosszát. Ha tehát valamilyen ok miatt több tanítási nap is elmarad – például mert a tanárok a munka beszüntetésével tiltakoznak –, akkor akár július közepéig is meghosszabbítható lenne a tanév az adott iskolában. A diákokat azzal is büntetnék, hogy átirányíthatóak lennének másik intézménybe, ha a tanáraik sztrájkolnak.
Ezek egyértelmű törekvések arra, hogy szembefordítsák egymással a tanárokat és a diákokat, szülőket, miközben mindannyian ugyanabban érdekeltek: az oktatás színvonalának javításában.
Óriási tehát a tét: ha hatályba lép a státusztörvény, hosszú távon a gyerekek lesznek a legnagyobb vesztesei ennek a változásnak. De akár már szeptember elsején is, amikor kiderül, hogy a megszeretett óvodapedagógus, tanító vagy a kedvenc matektanár nem dolgozik többé az intézményben és nem is tudtak felvenni helyette senkit. Ezért fontos, hogy a szülők se maradjanak csendben, hanem a pedagógusokhoz hasonlóan kinyílvánítsák a véleményüket a státusztörvénnyel kapcsolatban. Csatlakozz te is az országos sztrájk napjára, április 24-ére szervezett demonstrációhoz!
Mi továbbra is azért dolgozunk, hogy a kormány az érintettek meghallgatása és bevonása után kezdjen átfogó oktatási reformba, és ne látszatintézkedésekkel próbálja elfedni a rendszer problémáit.
cikk: Fernezelyi Borbála és Zeller Judit, címlapi fotó: Pivarnyik Balázs