• A bíróság szerint nem garázdák azok a fiatalok, akikre rendőrök törtek rá, miután egy lakás ablakából kiabáltak be Orbán Viktor beszéde közben.
• Az eljárást megszüntető végzés szerint káros lenne, ha véleménynyilvánításuk miatt büntetnének meg polgárokat.
• A fiatalok a TASZ segítségével panaszt tesznek a rendőri fellépés miatt, hogy mással se történhessen ilyen a jövőben.

„Azt éreztük, tényleg súlyos következménye lesz annak, hogy hallattuk a hangunkat” – mondták azok a fiatalok, akikre rendőrök törtek rá egy Kossuth téri lakásban tavaly október 23-án, miután az ablakon kikiabálva nyilvánítottak véleményt az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor beszéde alatt. Idén júniusban a bíróság megszüntette azt az eljárást, ami a rendőrök feljelentése alapján indult ügyfeleink ellen. A végzés szerint nem tekinthető garázdaságnak, amit tettek, pusztán a szólásszabadsághoz való jogukkal éltek. A fiataloknak most abban segítünk, hogy panaszt tegyenek a rendőri fellépés miatt – mint mondták, azt szeretnék, hogy másokkal ne történjen hasonló a jövőben, bárki is van kormányon.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni ügyfeleinknek, hogy ne büntethessék meg őket jogtalanul a véleményük kinyilvánítása miatt! Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több embernek segíthessünk, akiknek megsértették az alapvető jogait!

„Az egyik barátunk nagyszüleinek van egy Kossuth térre néző lakása, és már régóta felmerült, félig viccből, hogy vannak ezek az államinak csúfolt fideszes rendezvények, és tök jó lenne felmenni ebbe a lakásba, nem is feltétlenül bekiabálni vagy megzavarni, csak onnan nézni. De nyilván tovább ért bennünk ez a gondolat, hogy ha már ott vagyunk, akkor fejezzük is ki a véleményünket” – idézte fel ügyfeleink egyike a történteket. Ezt a tervet végül meg is valósították: tavaly október 23-án, miután a fideszes békemenet beért a Kossuth térre és az azóta megbukott miniszterelnök elkezdte a beszédét, a fiatalok többször kikiabáltak az ablakon: „mocskos Fidesz”, „ruszkik haza”, és edényekkel zajt csaptak.

Mivel a házat felújítás miatt felállványozták, a térről nem lehetett látni, honnan jön a kiabálás. Egy idő után azonban már rendőrök gyülekeztek a ház előtt, majd be is mentek, és becsöngettek-bedörömböltek a lakásba. Miközben a házigazdát kihívták, a többi rendőr bement. „Mi azt hiszem, kilencen voltunk, és kétszer ennyi rendőr jött be a lakásba. Nagyon határozottak voltak, hangosan, kioktató stílusban beszéltek. Megszeppentünk, és nem is tudtunk igazán reagálni arra, hogy ami történik, az nem jogszerű. De azért kérdeztük, hogy miért jöttek be, miért történik ez, ők pedig sablonszövegeket daráltak, azután egyenként igazoltattak, átkutattak minket és átnézték az egész lakást. Szerintem nagyon szerettek volna találni valamit, de nem találtak, mert nem fogyasztunk ilyen szereket” – mondta az egyik fiatal.

Ügyfeleink az intézkedésről felvételt is készítettek, bár a rendőrök ezt meg akarták tiltani. „Egy kicsit elhittem nekik, hogy nem szabad felvételt készíteni, miközben ott voltak egy magánlakásban, ahová nem jöhettek volna be” – emlékezett vissza ügyfelünk. De volt a társaságban olyan is, aki ironikusan megköszönte a rendőröknek a „méltó” 56-os megemlékezést, hogy újra átélhették a csengőfrászt, amikor rájuk tör a karhatalom, mert kifejezték a véleményüket. Végül a rendőrök közölték velük, hogy feljelentik őket garázdaságért. Ezután fordultak a TASZ jogsegélyszolgálatához. Az eljárásról ezt mondták:

„Decemberben jöttek mindenkinek az ügyfélkapun az értesítések, hogy eljárás indul ellenünk garázdaságért. Két külön napra hívtak be minket a rendőrségre. Olyan volt, mintha kormányablakba mennénk ügyet intézni. Megkérdezték, hogy akarunk-e vallomást tenni és elismerjük-e, hogy szabálysértést követtünk el. Nem tettünk, és nem ismertük el. Aláírtuk a jegyzőkönyvet, aztán mehettünk a dolgunkra.”

„Nyomasztott, hogy ekkora hercehurca kezdődött egy ilyen dolog miatt. A legtöbben azt éreztük, hogy ez nem ügy, ezért ne kelljen már rendőrségre meg bíróságra járni, 30-40 embernek ezzel tölteni az idejét.”

„Én nem tartottam semmitől, főleg, hogy velünk volt a TASZ ügyvédje, Molnár Noémi Fanni. Nagy biztonságot adott, hogy elmondta, mi várható, milyen kérdések merülhetnek fel, minek mi a jelentősége.”

„Mind éreztük, hogy itt van mellettünk a TASZ, folyamatosan mindenről kapunk tájékoztatást, megnyugtatást, folyamatos segítséget, hogy bármikor kapcsolatba léphetünk veletek, itt vagytok mellettünk, elkísértek minket. Azt éreztük, hogy nagy bajunk nem lehet.”

Mivel a garázdaság elzárással is büntethető, a rendőri feljelentés alapján bíróság elé került az ügy. A bíróság azonban megállapította, hogy a bekiabálások közéleti véleménynyilvánításnak minősülnek és nyilvános eseményen hangoztak el. Így még akkor sem minősülnek közösségellenesnek, ha felháborodtak miattuk egyesek. Az eljárást megszüntette a bíróság, a jogerős végzésben pedig arra is utalt, hogy az egész politikai közösségre nézve káros lenne, ha az emberi méltóságot nem sértő közéleti véleménynyilvánításért büntetést szabnának ki. „A megkönnyebbülés nem is az volt, amikor megkaptuk a papírt, hanem a kormányváltás. Mert azért eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha nem váltják le a kormányt, és példát statuálnak akár egy ilyen hülyeséggel is” – mondta az egyik fiatal.

A bíróság érvelésében egyébként semmi rendkívüli nem volt, megfelelt azoknak az évtizedek óta irányadó követelményeknek, amelyeket a rendőrségnek is ismernie kellene. Ezek alapján nem bizonyult jogellenesnek az sem, amikor 2017-ben tüntetők ugyancsak egy állami ünnepségen kifütyülték a miniszterelnököt. Az ügyfeleinkkel szemben viszont kifejezetten azért intézkedtek, hogy elhallgattassák őket – amíg a lakásban vegzálták őket a rendőrök, addig sem hangoskodtak.

A szabálysértési eljárásban tehát bebizonyosodott, hogy a kilenc fiatal semmi jogelleneset nem követett el. Ők viszont panasszal élnek a rendőri fellépéssel szemben, hogy a panaszeljárásban kimondják: az ellenük végrehajtott rendőrállami emlékeket idéző, rajtaütésszerű, összehangolt karhatalmi akció volt jogellenes. A panaszeljárásban továbbra is ügyvédi segítséget nyújtunk nekik. Arról, hogy mit szeretnének elérni, ezt mondták:

„Nincs szó kártérítésről, ez morális kérdés. Szeretnénk, hogy papír legyen arról, hogy a rendőrök fellépése nem volt szabályos. Nagyon szívesen beleállunk ebbe, mert nem szeretnénk, hogy még egyszer ilyesmi előforduljon.”

„Jó lenne, ha a rendőrségnél azok az emberek, akik ebben részt vettek, valamilyen módon vállalnák a felelősséget. Nem tőlem kell bocsánatot kérni, de ilyet ne csináljanak. Én az évek során amúgy is szépen lassan elvesztettem a bizalmat a rendőrségben, és az, hogy civil embereket abuzálnak, nem segít abban, hogy tisztelni tudjam őket, vagy a munkájukat. Főleg, ha ezt politikai hovatartozás mentén teszik."

„Nem azért törtek ránk, mert mi veszélyt jelentettünk volna, hanem mert a hatalmat zavarta, hogy nekünk nem tetszik, amit képvisel. El kell kerülni, hogy ilyen ország legyünk megint. Amikor a Sándor-palotánál Magyar Péter azt kérte a rendőröktől, hogy vigyék el garázdaságért azt, aki bekiabálással megzavarta a sajtótájékoztatóját, ijesztő volt számomra, hogy a mostani miniszterelnök is erre hivatkozik. Lehet, hogy négy év múlva ennek a kormánynak fogok ordibálni, és szeretném megtartani a jogomat rá.”

Az eljárások során a fiatalok képviseletét dr. Molnár Noémi Fanni ügyvéd látja el.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni ügyfeleinknek, hogy ne büntethessék meg őket jogtalanul a véleményük kinyilvánítása miatt! Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több embernek segíthessünk, akiknek megsértették az alapvető jogait!

• Hiába értett egyet minden szakember és segítő abban, hogy Gábor és Gyöngyi fel tudja nevelni újszülött gyermekét, a gyámhivatal alkalmatlannak minősítette őket, és csecsemőotthonba zárta Milánt.
• A szülők annak ellenére nem vihették haza a koraszülöttként világra jött kisfiút, hogy hónapokig lelkiismeretesen gondoskodtak róla a kórházban, és az integrált szociális intézmény is jelezte, hogy mindenben segíteni fogják őket.
• Miközben a fogyatékossággal élő embereknek is joguk van a családi élethez, amiben az állam is köteles lenne segíteni őket, számos esetről tudunk, amikor a gyerekkiemelés oka pusztán a szülők fogyatékossága.
• Gábor és Gyöngyi ügyében elértük, hogy kimondja a bíróság: Milánnak jobb helye van szerető szüleinél, mint egy csecsemőotthonban.

A terhesség 33. hetében, tavaly novemberben született meg Milán. A koraszülött babát sokáig bent tartották a kórházban, de édesanyjával együtt külön szobában helyezték el, és az apa is bármikor bemehetett hozzájuk, így szoros érzelmi és fizikai kapcsolat alakulhatott ki közöttük. A kisfiú szépen fejlődött, márciusban haza is mehetett volna családjával, a gyámhivatal azonban másképp gondolta: gyereknevelésre alkalmatlannak minősítette a Milánról lelkiismeretesen gondoskodó szülőket, és mivel nevelőszülőt sem talált, egy gyermekotthonban helyezte el a babát.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni Gábornak és Gyöngyinek, hogy Milán hazatérhessen. Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több jogtalanul szétszakított családnak segíthessünk!

A szülők, Gábor és Gyöngyi pszichoszociális fogyatékossággal élő, gondnokság alá helyezett pár. Egy állami fenntartású szociális intézmény támogatott lakhatásában, egy társasházi lakásban élnek egy vidéki városban. Gábor és Gyöngyi is védett munkahelyen dolgozik az intézmény által biztosított fejlesztő foglalkoztatásban, stabil, biztos jövedelemmel és megtakarítással rendelkeznek. Nem terveztek gyereket vállalni, de Gyöngyi fogamzásgátlás mellett teherbe esett, és eldöntötték, hogy szeretnék felnevelni a gyermeküket.

A támogatott lakhatás teljesen alkalmas arra, hogy Gábor és Gyöngyi felnevelje gyermekét, hiszen a szolgáltatás lényege, hogy az azt igénybe vevő értelmi fogyatékos embereket támogassák személyes céljaik felismerésében, kifejezésében és megvalósításában. Bőven akadtak támogatóik, példátlan szakmai és emberi összefogás valósult meg a szociális, a gyermekvédelmi és az egészségügyi terület között, állami és civil szereplők (az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, vagy épp a TASZ) dolgoztak együtt a családért. Az őket ismerő valamennyi szakember, a kórházi személyzet, az osztályvezető orvos, az integrált szociális intézmény és a fenntartó vezetői, munkatársai, valamint a gyermekjogi képviselő is kijelentette, hogy Gábor és Gyöngyi segítséggel ugyan, de tökéletesen alkalmasak arra, hogy gondoskodjanak Milánról. Ezt egy független pszichológus és egy gyógypedagógus is megerősítette szakvéleményében, az integrált szociális intézmény pedig jelezte, hogy 3 fő segítő folyamatosan, éjjel-nappal a szülők mellett tud lenni, és mindenben segíteni őket.

A gyámhivatal azonban mindezt figyelmen kívül hagyta, és kizárólag az általa kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő és a gyermekjóléti központ véleményére hagyatkozott.

A pszichológus szakértő a szülőket gyereknevelésre alkalmatlannak minősítette, és azt is kétségbe vonta, hogy valóban kapnának folyamatos segítséget az intézménytől. Az állam által működtetett alapellátás sem állt Gábor és Gyöngyi mellé, a gyermekjóléti központ kizárólag a gyermek koraszülöttségére és a szülők gondnokoltságára hivatkozva teljesen elutasította a szakemberek azon véleményét, hogy segítséggel képesek nevelni gyermeküket. Azt a nemzetközi és hazai jogszabályokban rögzített alapelvet is figyelmen kívül hagyta a gyámhivatal, hogy a fogyatékossággal élő szülőket nem lehet megfosztani a családi élethez való joguktól, hiszen az állam által kötelezően biztosítandó támogatással a legtöbben alkalmasak a gyereknevelésre.

Így került Milán alig öthónapos korában a kórházból egy gyerekotthonba, miközben koraszülöttként az átlagosnál is több odafigyelésre, gondoskodásra és szeretetre lett volna szüksége. A szülők minden időt a gyermekükkel töltöttek, amit a gyámhivatal engedélyezett számukra, miközben a gyermekotthon kapacitás hiányában azt sem tudta megoldani, hogy Milán eljusson a koraszülött utánkövetésre.

Ügyvédeink, Szegi Péter és Pető Márk segítségével a szülők mellé álltunk, és közigazgatási perben támadtuk meg a gyámhivatali határozatot. Július elején megszületett a jogerős ítélet, ami a határozatot megsemmisítette, és

három hónap gyermekotthonban töltött időt követően a szülei már a tárgyalás napján hazavihették Milánt.

Ez az eset is rávilágít arra, hogy a hatóság sem a gyermek érdekeire, sem a fogyatékossággal élő szülők alapvető jogaira nincs tekintettel. A gyámhivatal és az illetékes gyermekjóléti alapellátás szerint egy koraszülött baba jobb helyen van egy csecsemőotthonban, mint szerető szülei mellett, akik kivételesen olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy az integrált szociális intézménytől valóban megkapják azt a támogatást és segítséget, amit az államnak kötelessége lenne biztosítani valamennyi fogyatékossággal élő ember számára.

Gábor és Gyöngyi esete nem példátlan: más családokról is tudunk, ahol a gyerekkiemelés egyetlen oka a szülők fogyatékossága, noha az nem jelent olyan mértékű veszélyeztetést, ami ezt az intézkedést indokolná. Olyan gyakran kérnek tőlünk segítséget ilyen ügyekben, hogy tájékoztató anyagot is írtunk, ami pszichoszociális fogyatékossággal élő szülőknek nyújt információt a gyerekkiemelés megelőzéséről.

Nemcsak a szülői alkalmasság vizsgálatakor, hanem a gondnokság alá helyezési perekben is súlyos jogsértéseket eredményez, hogy az igazságügyi pszichológus és pszichiáter szakértők nem a nemzetközi elvárásoknak megfelelően ítélik meg a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek képességeit. Ezt az alapvető jogok biztosa is megerősítette jelentésében, amit áprilisban tett közzé, hat évvel azután, hogy beadvánnyal fordultunk hozzá ebben az ügyben. Erről itt olvashatsz bővebben.

A támogatóinknak köszönhetően tudtunk segíteni Gábornak és Gyöngyinek, hogy Milán hazatérhessen. Egyszeri vagy rendszeres adományoddal te is hozzájárulhatsz, hogy még több jogtalanul szétszakított családnak segíthessünk!

• Az új köztársasági elnöknek nem az a dolga, hogy a nemzet alkotmányjogásza legyen, de olyan államfőre van szükség, akinek van víziója a demokráciáról, és cselekedni is képes.
• Nem volt szükségszerű, hogy 30 napot hagyjanak Sulyok Tamás utódjának megválasztására, de még így is maradt lehetőség az érdemi párbeszédre az új elnök személyéről.

Korábban már hangsúlyoztuk, hogy az új államfő kiválasztásának is megfelelő társadalmi párbeszéd mellett kell történnie, az elmúlt három napban látottak azonban semmiképp nem tekinthetők érdemi párbeszédnek. Ezt maga a miniszterelnök is elismerte, mikor a „bizalmából” és „lelkesedéséből” fakadó kommunikációs hibákról beszélt. Az új köztársasági elnök kényes helyzetben találja majd magát: elődjét a megbízatásának lejárta előtt váltották le, neki pedig egy alkotmányos átmenetben kell kifejezni a nemzet egységét és őrködni a demokratikus átmenet felett.

A jelöltnek is kell idő, hogy fel tudja mérni, készen áll-e erre a feladatra, és a társadalomnak is, hogy erről megbizonyosodjon.

Az érdemi társadalmi párbeszéd sokféleképpen megvalósulhatna, ebben az esetben azonban a folyamat nem volt kellőképpen átgondolva.

Sulyok Tamás megbízatása az Alaptörvény 17. módosításával szűnt meg, a módosítás hatálybalépését követő napon, azaz most hétfőn. A módosítás arról is rendelkezik, hogy az új köztársasági elnököt az Alaptörvényben foglalt általános szabályok szerint kell megválasztani. Az általános szabályok előírják, hogy az előző elnök megbízatásának megszűnését követő harminc napon belül meg kell választani az utódját. Az idő rövidsége az érdemi párbeszéd lehetőségét is korlátozza.

Az alaptörvény-módosítás rendelkezhetett volna úgy is, hogy bár megszűnik Sulyok Tamás megbízatása, az új köztársasági elnököt csak szeptember-októberben kell megválasztani, amikor már visszatérnek az emberek a nyaralásból, és addig is folyhat a párbeszéd a leendő elnökről.

De így is maradtak még olyan lehetőségek, amelyek az érdemi párbeszédet erősítik.

Az egyik ilyen a jelöltek meghallgatása. Ez történhet formálisan a parlament plenáris ülésén, de akár a megújuló közmédiában is. Lehetővé kell tenni, hogy a jelöltek releváns, adott esetben kritikus kérdéseket kapjanak.

A másik a társadalom bevonása a jelöltállításba. Az Alaptörvény szerint az országgyűlési képviselők ötöde jelölhet. Az ellenzéki pártok az egész folyamatot illegitimnek tartják, ez tehát a kormánypártra marad. A miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy várják a neveket – ez azonban nem egy transzparens jelölési folyamat. Nem derült ki, hogy pontosan hova várják a jelöléseket, és hogy milyen szempontok alapján választják majd ki a beérkező nevek közül a „továbbjutókat”. Fontos lenne az is, hogy ne csak egy jelölt jusson majd el abba a fázisba, hogy érdemi kérdést lehessen feltenni neki.

Polgár Judit jelölése a köztársasági elnöki tisztséggel kapcsolatos kérdéseket is felszínre hozott.

Mi a szerepe a köztársasági elnöknek? Milyen szakértelemmel kell rendelkeznie? Ki alkalmas arra, hogy viselje ezt a kiemelt közjogi tisztséget?

Ha olyan személyt keresünk, aki az új Alkotmány elfogadásáig tölti be ezt a szerepet, akkor abból tudunk kiindulni, hogy milyen szerepet szán a köztársasági elnöknek a jelenleg hatályos Alaptörvény. Eszerint egy olyan szimbolikus szereplőről van szó, aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az állam demokratikus működése felett.

A nemzet egységének megtestesítésére csak olyasvalaki lehet képes, aki nem kötődik egyetlen politikai erőhöz sem. Nem csak arról van szó, hogy az illető nem lehet aktív pártpolitikus. A párthoz való kötődés akkor is problémás, ha informális szálakon keresztül valósul meg. Olyan köztársasági elnökre van szükség, akinek a múltja elképzelhetővé teszi, hogy a pártok felett álló szerepben lássa el a feladatát.

A nemzet egységét kifejezheti például egy művész, egy sportoló, vagy tulajdonképpen bárki – a széleskörű társadalmi elismertség mellé azonban másra is szükség van: köztársasági elnök csak olyan személy lehet, akinek saját víziója van a demokráciáról.

Ez nem jelenti azt, hogy csak alkotmányjogászt lehetne választani.

A köztársasági elnök munkáját stáb segíti, amelyben az alkotmányjogi tudás magas szinten jelen lehet. A köztársasági elnök feladata nem az, hogy a nemzet alkotmányjogásza legyen. Ahhoz, hogy őrködhessen az állam demokratikus működése felett, olyan készségekre van szüksége, amelyek képessé teszik a politikai folyamatok értelmezésére, a határátlépések észlelésére, és azon túl, hogy ezeket látja, cselekedni is képes. Viszont azt, hogy rendelkezik-e ezekkel a készségekkel csak akkor tudhatjuk meg, ha a kiválasztási folyamat is megfelel a fent leírtaknak, azaz érdemi kérdéseket lehet feltenni a jelöltnek, és van idő arra, hogy az egyes társadalmi szereplők megnyilvánuljanak.

Mi továbbra is a hatalmat ellenőrizzük, és továbbra is a legkiszolgáltatottabbak jogait védjük. Ha támogatsz minket, veled fogjuk ellenőrizni a hatalmat. Veled fogunk segíteni a legkiszolgáltatottabb társainknak. És veled együtt fogjuk jobb hellyé tenni Magyarországot.

• Közpénz-százmilliókból épült alkotóház a Balaton-felvidéken, amit az ATV-ben kritizált a környéken élő Vollein József.
• Az alkotóházat működtető alapítvány létrehozója, Csúri Ákos előbb félmillió forintot és nyilvános elégtételt követelt ügyfelünktől, majd pert indított.
• A bíróság a szabad véleménynyilvánítás pártjára állva elutasította a keresetet.
• Ügyfelünk szerint az elmúlt években nemzetközileg is ismert festőművész fián bosszulták meg, hogy kritikusan szólalt meg közéleti kérdésekben.

Nem a választás után kirobbant NKA-botrány volt az első alkalom, amikor felmerült, hogy kulturális célú állami támogatások jelentős részben NER-közeli szereplőkhöz vándoroltak. A 24.hu például épp három éve írt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatra szánt források felhasználásáról. A cikkben szerepel, hogy 451 millió forintot kapott egy salföldi alkotóház létrehozására annak a Csúri Ákosnak az egyik alapítványa, aki ugyanabban az évben a Fidesz frakcióülésére is hivatalos volt, és egy időben azt a Blogstar nevű platformot működtette, ahol Bayer Zsolt gondolatai is otthonra leltek.

A beruházásról és az alapítvány által elnyert támogatásról a Balatonnál élő Vollein Józsefnek is megvolt a véleménye, aminek a múlt nyáron hangot adott az ATV betelefonálós műsorában. A kritika Csúrihoz is eljutott, aki először egy ügyvédi felszólító levélben sorolta, hogy melyik állításokat tartja valótlannak és sértőnek, emiatt pedig félmillió forintos sérelemdíjat, és az ATV műsorában nyilvános elégtételt követelt Vollein Józseftől. Ő ennek nem tett eleget, hiszen csak alkotmányos jogát gyakorolta azzal, hogy egy közéleti vonatkozású ügyben kifejtette a véleményét.

Csúri Ákos ezután pert indított Vollein József ellen, aki a TASZ segítségét kérte. Csúrit a perben – és előtte a levelezés során is – a Biczi és Turi Ügyvédi Iroda képviselte, ami többek között a gödi Samsung-gyár építéséhez kapcsolódó telekeladások és kisajátítások ügyében járt el, de itt dolgozott korábban Tuzson Bence volt igazságügyi miniszter, és jelenleg is itt dolgozik ügyvédként Biczi Tamás, aki Kötter Tamás néven volt a megszűnt Megafon influenszere.

A keresetben Csúri hosszan sorolta a sérelmeit: kifogásolta, hogy Vollein József szerint ő egy „Budapestről idecsángált emberke” lenne, hogy részt vett volna Navracsics Tibor kampányában, hogy kormánybiztossá nevezték ki, és azt is hangsúlyozta, hogy az alkotóház építésére nem 600 millió forint támogatást kapott az alapítvány, hanem 450-et – a maradék 170 milliót programszervezésre kapta egy másik alapítvány, amiben egyébként szintén szerepet vállalt Csúri. De az is zavarta a felperest, hogy Vollein József szerint ő „teletömi a zsebét”, „meg lett jutalmazva, ki lett stafírozva”, ami korrupciót sejtet a támogatások odaítélése mögött.

Ügyfelünk mondanivalójának lényege az volt, hogy felhívja a figyelmet az általa értelmetlennek tartott közpénz-felhasználásra, és arra is, hogy az állami támogatásokat gyakran jó személyes kapcsolatok alapján ítélik oda. Dr. Hüttl Tivadar, a TASZ ügyvédje a perben azzal érvelt, hogy Vollein József közügyben szólalt meg, ennek során pedig a lehető legteljesebb mértékben megilleti a szólás és a véleménynyilvánítás szabadsága.

Tény, hogy a műsorban elhangoztak kisebb pontatlanságok, de ezek nem voltak alkalmasak a jó hírnév megsértésére, a többi állítás pedig belefér a közéleti vitába. Csúri valóban nem volt kormánybiztos és hivatalosan nem vett részt a kampányban, de rendszeresen megjelent nyilvános rendezvényeken Navracsics Tibor oldalán, tartott vele közös sajtótájékoztatót és szerepe volt államilag támogatott helyi beruházásokban. A lakcíme nem budapesti, de az „idecsángálást” Vollein József a „beköltöző” (vagy ahogy a Káli-medencében mondják: „bebíró”) szinonímájaként használta. Az pedig, hogy a több mint 600 millió forintból csak 450 milliót fordítottak az alkotóházra (a fennmaradó összeget programszervezésre kapták), lényegtelen tévedés, hiszen a két összeg nagyságrendje azonos. Amiket Csúri kifogásolt, azok részben értékítéletek, részben ténybeli alapon nyugvó vélemények – például a „teletömi a zsebét” szófordulat is. A támogatások kiosztásával kapcsolatos megjegyzések pedig egyértelműen véleménynyilvánításnak minősülnek.

A Veszprémi Törvényszék elfogadta az érveinket, és a véleményszabadságot védő, példaértékű ítéletet hozott. Csúri Ákos keresetét elutasították, ő pedig nem nyújtott be fellebbezést, így az elsőfokú ítélet jogerős. A bíróság döntése megerősíti, hogy közéleti kérdésekben, közügyekben a polgárok szabadon kifejthetik a véleményüket akkor is, ha nem oknyomozó újságírói pontossággal szólalnak meg az adott ügyben. Így a tévedések sem mindig jogsértőek, csak akkor, ha a valótlan állítás sértő, és az érintett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja – lényegtelen tévedések miatt viszont nem lehet eredményesen személyiségi jogi pert indítani. Az ítélet különlegessége, hogy egy tévés betelefonálós műsor kapcsán született: az ilyen műsorok végét jelentené, ha a betelefonálók folyamatos jogi fenyegetettségnek lennének kitéve.

Vollein József gyermeke a vallásos festményeiről és balatoni témájú alkotásairól ismert tehetséges fiatal festőművész, Vollein Ferenc, akit 2016-ban Ferenc pápa, 2026-ban pedig XIV. Leó pápa is hivatalos pápai audiencián fogadott Rómában, a Szent Péter székesegyházban, ahol átadhatta egy-egy festményét az egyházfőknek. „Különösen gyomorforgató volt, hogy az igazság melletti kiállásom miatt a mélyen vallásos fiamat büntette a magát kereszténynek hazudó Orbán-rendszer, ugyanis hosszú évekig feketelistán volt a köztévékben, az utóbbi hat évben pedig egyetlen fillér állami támogatást sem kapott, hiszen sorozatban utasították el különösebb indoklás nélkül a támogatási- és ösztöndíjkérelmeit, illetve egyéb pályázatait. Az általuk működtetett Naiv Művészetek Házáért Alapítvány pályázatai is sorra eredménytelennek bizonyultak az utóbbi években a Fidesz pártpolitikai céljait kiszolgáló Bethlen Gábor Alapkezelőnél” – mondta ügyfelünk, aki arról is beszámolt, hogy hét év szünet után Ferencet a múlt héten újra behívták a köztévé műsorába.

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata évente több ezer embernek nyújt jogi segítséget. Nekik azért tudunk segíteni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Csatlakozz hozzájuk te is: járulj hozzá egyszeri vagy rendszeres adománnyal a munkánkhoz!

A nyitókép Vollein Ferenc alkotásának parafrázisa, készítette: Papp Eszter. A festőművész eredeti alkotásai honlapján megtekinthetők.

• A kormány öt nap alatt lefolytatná a társadalmi vitát ebben az ügyben is, pedig nem sürgős kérdésről van szó, és a választási kampányban sem merült fel a 12 éves korlátozás.
• Ha a parlament folyamatos megújulása a cél, annak eléréséhez más, enyhébb eszközöket is számításba lehet venni.
• A kormány által indított párbeszédbe bekapcsolódva a TASZ azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozás kerüljön ki a mostani alaptörvény-módosításból.

A kormány által hétfőn bejelentett alaptörvény-módosításban szerepel az a javaslat, ami szerint a következő országgyűlési választásokon nem indulhat majd jelöltként az, aki korábban legalább 12 évig képviselő volt. A javaslat időzítése mindenképpen problémás: a kérdés nem igényel sürgős beavatkozást, ezért nem a mostani alaptörvény-módosítás részeként, hanem egy későbbi, alapos alkotmányozási folyamat keretében lenne szabad dönteni róla. Emellett a javaslat a választójog korlátozását jelenti, azonban a módosítás indokolásában lévő célok könnyen lehet, hogy enyhébb eszközökkel is elérhetőek. A TASZ ezért a kormány által indított párbeszédbe bekapcsolódva azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozás kerüljön ki a mostani alaptörvény-módosításból.

Rossz időzítés, hiányos indokolás

A javaslattal a legnagyobb probléma annak időzítése. Az elmúlt hónapokban kétlépcsős alkotmányozás körvonalazódott, amelyben a legsürgősebb közjogi teendőket alaptörvény-módosításként fogadja el a parlament, azonban minden más egy új alkotmány elfogadásában végződő alkotmányozásra marad. Valóban vannak olyan ügyek, amelyek nem tűrnek halasztást, ilyen például minden olyan alkotmány- és jogszabálymódosítás, amely a jogállamiság azonnali helyreállításához (és egyúttal az európai uniós források lehívásához) kell.

A politikai közösség más alapvető kérdéseit azonban nem lehet gyors alkotmánymódosításokkal tisztázni. Míg egy alaptörvény-módosítás – annak tárgyától függően, megfelelő előkészítés és egyeztetés mellett is – lehet viszonylag gyors, akár nagyjából egy hónap alatt lezajló folyamat, addig egy új alkotmányos rendszert kialakító alkotmányozás ennél hosszabb időt igényel. Időt kell biztosítani arra, hogy a legfontosabb alkotmányos kérdésekről érdemi vita alakuljon ki a polgárok, a pártok és a civil társadalom részvételével. Emellett egy új alkotmány megalkotása során olyan többlet eljárási garanciák is érvényesülhetnek (például egy megerősítő népszavazás), amelyek meggátolhatják, hogy a kétharmados többség visszaéljen a hatalmával.

A képviselői mandátum tizenkét évben történő korlátozása a képviseleti demokrácia működését, a választópolgárok döntési szabadságát és a politikai verseny feltételeit alapjaiban érintő alkotmányos kérdés. Egy ilyen jelentőségű változásról nem lehet érdemi társadalmi vitát folytatni egy ötnapos konzultáció keretében. A jelenlegi szabályozás nem vet fel jogállamisági problémát, a parlamenti demokráciákban a képviselők időbeli korlátozás nélküli újraválaszthatósága számít az általános megoldásnak. Nem ezen múlik a jogállamiság helyreállítása, és az uniós forrásokhoz való hozzáférésnek sem ez a feltétele. Nem látható tehát olyan érv, amely indokolná, hogy ilyen alapvető kérdésről ilyen gyors eljárásban szülessen döntés egy későbbi, szélesebb társadalmi vitára épülő alkotmányozási folyamat helyett.

A gyors döntés mellett az sem hozható fel érvként, hogy a választók már állást foglaltak volna ebben a kérdésben. A képviselői mandátum időbeli korlátozásának gondolata nem jelent meg a választási kampányban, és egészen mostanáig nem volt része a közbeszédnek sem. Ez érdemi különbség például a miniszterelnöki cikluskorlátozáshoz képest, amelyről a Tisza a kampányban is beszélt, így a választók annak ismeretében alakíthatták ki álláspontjukat.

Egy ilyen helyzetben a kétharmados többségnek kellene meggyőzően igazolnia, hogy a képviselői cikluskorlátozás olyan sürgető alkotmányos kérdés, amelynek rendezése nem halasztható egy szélesebb társadalmi vitára épülő alkotmányozási folyamatig. Ilyen indokokat azonban a kormány nem mutatott be. Nehéz is lenne, hiszen a jelenlegi szabályozás nem akadálya a jogállamiság helyreállításának, és nincs olyan alkotmányos kényszer, amely a kérdés azonnali rendezését szükségessé tenné.

Az alkotmány a hatalom korlátja, nem pedig eszköze

Ez azért is nagyon problémás, mert a képviselői cikluskorlátozás nagyban befolyásolja a politikai versengést is. A Fidesz alkotmánymódosításaival pont az volt a fő probléma, hogy az alkotmány megszűnt korlátnak lenni: hatalmi eszközzé vált. Ennek a veszélye merül fel most is: míg a TISZA frakcióban mindenki újonc, addig a tervezett korlátozás a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz frakciójának jelentős részét érinti. De nem csak őket érintené ez a szabályozás: más, korábbi, most mandátumot nem nyert képviselők is ebbe a körbe tartoznak. És persze, mindegyik parlamenti képviselő esetében, korlátozza azoknak a polgároknak a választójogát, akik negyedjére is rájuk szavaznának. Ebben az esetben különösen fontos annak a bizonyítása, hogy itt nem a versenytárs ellehetetlenítése a cél, hanem elfogadható érvek szólnak a korlátozás mellett. ilyen bizonyításra azonban akkor kerülhetne sor, ha érdemi vita alakulna ki, és az indokolás is megfelelően részletes lenne.

Jelenleg az indokolás annyit rögzít, hogy a cikluskorlátot a „demokratikus hatalomgyakorlás biztosítása” indokolja, hogy lehetővé tegye „egyes választott tisztviselők megújításának lehetőségét”, valamint, hogy a parlamentben „szélesebb körben jelenjenek meg új társadalmi tapasztalatok és szemléletmódok”. Ezek mind lehetnek észszerű felvetések, azt azonban nem támasztják alá, hogy a képviselői mandátumok hosszának jelenlegi korlátlansága egy olyan súlyos jogállamisági krízishelyzetet eredményezne, amelynek a megoldása nem várhat addig, amíg annak módját az új alkotmány megalkotásának folyamatában alaposan végig lehet gondolni. Önmagában az, hogy jelenleg nem vonatkozik korlátozás arra, hogy egy képviselő hány cikluson keresztül töltheti be megbízatását, nem vezet a parlament működésképtelenségéhez, különösen úgy nem, hogy az érintett képviselők mindannyian egy kétharmados többséggel rendelkező tömb ellenzékében ülnek. És a NER hatalomgyakorlását sem az tette lehetővé, hogy a fideszes parlamenti képviselőket tizenkét éven is túl újra lehetett választani.

Ha a legitim cél azok felelősségre vonása és „közügyektől eltiltása” lenne, akik a jogállam lebontásában részt vettek, akkor azt egyértelműen ki kell mondani, és ennek a célnak megfelelő eszközt kell választani (a cikluskorlát nem ilyen, hiszen azokat is érinti, akik nem vettek részt a NER kiépítésében). Ez előfeltétele annak, hogy egyáltalán vitatkozni tudjunk arról, hogy ez elfogadható-e. A módosítás indokolása viszont fel sem hozza fel ezt az érvet.

Nincs enyhébb eszköz?

Ez átvezet minket ahhoz a kérdéshez, hogy a javaslatban említett célokat milyen módon lehet elérni. A módosítás a választói akarat demokratikus érvényesülésének korlátját jelenti. A tizenkét éves cikluskorlátozás lényege az, hogy bizonyos idő után a választópolgárok nem választhatják újra képviselőiket. Ez az aktív (szavazati jog) és a passzív (választhatóság) választójog igen súlyos korlátozása, amely csak különösen nyomós indok esetében lehetséges. Ezért választ kell adni arra, hogy pontosan milyen problémát kíván megoldani a szabályozás, ez a cél elérhető-e a választójogot kevésbé korlátozó megoldásokkal, és a várható előnyök igazolják-e egy ilyen súlyú beavatkozás bevezetését.

Ha a javaslatot megfelelően megindokolták volna, megállapítható lenne, hogy a módosítás célja nem a versenytársak gyengítése, hanem valamilyen elfogadható indok. Ez lehetne például az, hogy a parlament időről időre megújuljon és így új vélemények, tapasztalatok kapjanak teret. De ezen célok esetében is fel kellene tennünk a kérdést, hogy elérhetőek-e kevésbé drasztikus eszközökkel.

A módosítás mögött lehet, hogy az a feltételezés áll, hogy bizonyos személyek be vannak betonozva a képviselői székükbe, és a parlament így nem tud megújulni. Ez azonban legfeljebb részben van így. Az egyéni választókerületekben a választók személyekre szavaznak. Amennyiben elégedetlenek vele, legközelebb másra voksolhatnak. Politikai értelemben áttételesebb a felhatalmazás a listás mandátumok esetében, hiszen itt előfordulhat, hogy népszerűtlen jelöltek kerülnek befutó helyre. Magyarországon úgynevezett zárt listát alkalmaznak, vagyis a választópolgárok nem befolyásolhatják a lista összetételét. De ennek sem kell feltétlenül így lennie, több országban alkalmaznak nyílt listát, amin a választópolgárok befolyásolhatják a lista összetételét is. Egy ilyen nyílt listás rendszer enyhébb eszközzel mozdíthatná elő a kívánt célt.

A választópolgárok zárt listás rendszerben is képesek lehetnek nyomást gyakorolni a listát összeállító pártokra. Már a lista kialakítása előtt jelezhetik, hogy kiket látnának rajta szívesen jelöltként. Ebben fontos szerepe lehet az élénkebb pártéletnek és a pártokon belüli vitáknak, hiszen ezek teremthetnek lehetőséget arra, hogy a választók és támogatók véleménye megjelenjen a jelöltek kiválasztásában.

Emellett a javaslat különösen szigorú korlátozást vezetne be: tizenkét év képviselőség után véglegesen kizárná az érintett személy újbóli választhatóságát. Léteznek azonban ennél enyhébb megoldások is, például amikor a képviselő csak meghatározott számú egymást követő ciklus után nem indulhat újra, később azonban ismét választhatóvá válik. Ez szintén elősegítheti a politikai megújulást, miközben kevésbé korlátozza a választópolgárok döntési szabadságát és a jelöltek választhatóságát.

A közjogi tisztségek esetében a ciklusok számának korlátozása ismert és elfogadott alkotmányos megoldás lehet, különösen akkor, ha egy nagy hatalommal rendelkező tisztség hosszú időn át történő betöltéséből fakadó hatalomkoncentrációt kívánja megelőzni. A képviselői cikluskorlátozás azonban más természetű beavatkozás. A képviselő nem önállóan gyakorolja a végrehajtó hatalmat, hanem egy választott testület tagja, akinek megbízatásáról a választópolgárok közvetlenül döntenek. Újraválaszthatóságának kizárása ezért egyszerre korlátozza a jelölt választhatóságát és a választópolgárok szabadságát abban, hogy kit kívánnak képviselőként az Országgyűlésbe küldeni.

Jól látszik, hogy a képviselői cikluskorlátozás a politikai rendszer működését alapjaiban érintő, összetett alkotmányos kérdés, amelynek számos következményét és összefüggését kell feltárni. Ezt mutatja az is, hogy a Velencei Bizottság mindent összevetve nem ajánlja a képviselői cikluskorlátozás bevezetését, és az Európai Parlament összefoglalója is számos ellenérvre és lehetséges nem szándékolt következményre hívja fel a figyelmet. Ezek megvitatására nem alkalmas a néhány napos konzultáció: erről egy valódi alkotmányozási folyamatban, a különböző érvek és megoldási lehetőségek érdemi mérlegelése után érdemes dönteni. A TASZ ezért azt javasolja, hogy a képviselői cikluskorlátozásra vonatkozó rendelkezést a jogalkotó hagyja el a jelenlegi alaptörvény-módosításból, és annak szükségességéről egy későbbi, átfogó alkotmányozási folyamat keretében folytasson érdemi társadalmi vitát.

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata évente több ezer embernek nyújt jogi segítséget. Nekik azért tudunk segíteni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Csatlakozz hozzájuk te is: járulj hozzá egyszeri vagy rendszeres adománnyal a munkánkhoz!

• Két ügyfelünket is a 2024-es önkormányzati választás kampányában megfogalmazott véleményük miatt jelentették fel az érintett jelöltek.
• Első fokon mindkettőjüket megrovásban részesítette a bíróság, de segítségünkkel jogerősen felmentették őket.
• Aki úgy dönt, hogy a közügyek alakítójává válik, annak azt is vállalnia kell, hogy bírálat érheti.

Újra és újra találkozunk olyan ügyekkel, amik arról szólnak, hogy a közügyek alakítói, köztük képviselők és polgármesterek rágalmazási és becsületsértési perekkel próbálnak fellépni hétköznapi polgárok ellen, akik a tevékenységüket kritizálják. A Facebookon bárki írhat véleményt, ami pillanatok alatt tömegeket ér el, egy kisvárosban pedig, ahol mindenki mindenkit ismer, abból is beszédtéma lehet, hogy ki mit kommentelt a helyi csoportban. Nem tagadhatjuk el a közszereplőktől, hogy egy sarkosan megfogalmazott vélemény nekik is rosszul eshet, a durva kritikát érezhetik bántónak és igazságtalannak. A közhatalom azonban azzal is jár, hogy tűrniük kell, ha a tevékenységük miatt bírálják őket.

Nem veszélyes a társadalomra

A 2024 júniusában megtartott önkormányzati választásra bevett gyakorlattá vált, hogy azokon a településeken, ahol népszerűtlen volt az akkori kormánypárt, ott az általa támogatott jelölteket függetlenként, vagy valamilyen helyi civil szervezet jelöltjeként indították, a plakátokon is rejtegetve pártkötődésüket. Emellett természetesen voltak valóban pártoktól független, helyben beágyazott jelöltek is, akik hitelességüket bizonyítva eredményesen szerepeltek a választáson. A közbeszédben viszont mindennapossá vált, hogy függetlenként induló jelöltekről azt találgatták az emberek, hogy az indulásuk melyik párt érdekét szolgálja.

A Mezőtúron független önkormányzati képviselőjelöltként induló, korábban jobbikos Kötél Jánosról a saját Facebook-oldalán állította Tóth Lajos, hogy álfüggetlen jelölt, akit a Fidesz indít azért, hogy „nem kevés anyagi szolgáltatásért lefelezze az ellenzéki szavazókat”. A választás lezajlott, Kötél nem jutott be a képviselőtestületbe, majd fél évig nem történt semmi. Tóth Lajos már valószínűleg azt is elfelejtette, hogy leírta ezt a véleményt, amikor 2025 januárjában a volt képviselőjelölt feljelentette rágalmazásért. Kötél János azt állította: betegen feküdt otthon két hétig, ekkor volt ideje átnézni a róla szóló internetes bejegyzéseket, és ekkor szembesült azzal, hogy mit írt róla Tóth Lajos. Szerinte a vád alaptalan volt, és annyira felháborodott rajta, hogy büntetőjogi elégtételt követelt.

Tóth Lajos a bíróságon elmondta: kijelentését arra alapozta, hogy Kötél János a kampányidőszakban tanácsnoki beosztásban dolgozott az önkormányzatnál, amiért anyagi juttatást kapott, és szerinte ez a függőségi viszony mindenképpen befolyásolta a politikai tevékenységét. Az első fokon eljáró Mezőtúri Járásbíróság azonban úgy ítélt, hogy egyértelműen szabályszegésre, visszaélésre, szándékos megtévesztésre utal Tóth Lajos kijelentése, ezért rágalmazás vétségében bűnösnek találták, és megrovásban részesítették.

Másodfokon azonban ügyvédünk, Dr. Csűri Gábor segítségével elértük, hogy Tóth Lajost felmentse a Szolnoki Törvényszék. A bíróság egyetértett azzal, hogy Tóth Lajos nem állított olyan konkrét dolgot, aminek a valóságtartalma ellenőrizhető lenne: a bejegyzése értelmezhető úgy is, hogy a képviselő-jelölt a tanácsnoki megbízatása miatt anyagilag függ az adott párttól. Tóth Lajos kijelentése ebből következően értékítélet, és nem öncélú személyeskedés, mert nem Kötél emberi mivoltát támadja, hanem a közéleti tevékenységére vonatkozik. A felmentő ítélet kitér arra is, hogy csak az a cselekedet bűncselekmény, ami veszélyes a társadalomra – ebben az esetben azonban nincs szó erről, hiszen a közéleti ügyek megtárgyalása nemhogy nem veszélyes, de a demokratikus számonkérés alapja.

Egymás személyiségét is bírálják

Ugyancsak a 2024-es önkormányzati választási kampányban a regnáló polgármesterről, Szalay Lászlóról szintén függetlenként induló ellenfele a városi Facebook-csoportban azt írta egy kommentben, hogy „MSZMP-s múlttal és alkoholista jelennel kitesz egy keresztet a Facebook oldalára. Ez a képmutatás csimborasszója.”

Szalay becsületsértés miatt jelentette fel a jelöltet. Szerinte az „alkoholista jelen” kifejezés nem függ össze a közéleti tevékenységével, kizárólagos célja az ő emberi méltóságának támadása, és alkalmas arra, hogy másokban negatív megítélést váltson ki. A polgármesterjelölt azonban arról beszélt a bíróságon, hogy a kijelentését a választások előtti politikai térben kell értelmezni, amelyben a kormány a kistelepülési kocsmákat támogatta az orvosi rendelőkkel szemben, a polgármester pedig borászkodik és pincéje van.

Miután a Szigetszentmiklósi Járásbíróság első fokon megrovásban részesítette a jelöltet, ügyvédünk, Dr. Baltay Levente munkájával elértük, hogy másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék felmentse. Szalay harmadfokra vitte az ügyet, de a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a másodfokú felmentő ítéletet.

Az Ítélőtábla az Alkotmánybíróság határozata nyomán arról írt az ítélet indoklásában, hogy a közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A társadalmi, politikai viták jelentős részben abból állnak, hogy a közélet szereplői, a közvitában résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét, és ezzel összefüggésben egymás személyiségét is bírálják.

A politikai véleményszabadság fókuszában elsősorban nem a közszereplők, hanem a közügyek állnak. A közügyekre vonatkozó megszólalások fokozott védelmet élveznek, az érintettek személyiségi jogainak védelmével szemben is. A közszereplők saját döntésük alapján váltak a közügyek alakítóivá, ezzel pedig azt is vállalták, hogy bírálat érheti a tevékenységüket. Az őket minősítő, a személyüket támadó véleménynyilvánításokat is nagyobb türelemmel kell viselniük. Másrészről a közhatalmat gyakorlók másoknál szélesebb körben, és hatékonyabban tudnak reagálni az őket ért támadásokra a nyilvánosságban. Harmadrészt pedig a társadalom is a helyén tudja kezelni a közszereplők személyét ért bírálatot, amit jellemzően a különböző politikai érdekek mentén értelmezendő megnyilvánulásnak tartanak a választópolgárok.

A polgármesterjelölt kijelentését a bíróság úgy értékelte, hogy képmutatónak tartja a keresztény jelképet feltüntető Szalayt, amivel a hitelességét vonja kétségbe, és ezt a polgármester közszereplőként köteles tűrni. A kifogásolt vélemény a közügyek megvitatása során született, és a polgármestert kifejezetten politikusi minőségében érinti.

Lehet vitatkozni arról, hogy jó-e, ha a közéleti viták ennyi indulattal, ilyen durva hangnemben folynak. Az viszont biztos, hogy nem a büntetőjog eszközével kell fellépni ez ellen, hiszen sokakat eltántoríthat még a szelídebb véleménynyilvánítástól is, ha azt látják, hogy bíróságon találhatják magukat egy internetes hozzászólás miatt. A közéleti viták hangnemét maguk a közszereplők is befolyásolják, ezért az indulatos, sértő bírálatok ellen példamutatással is felléphetnek.

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata évente több ezer embernek nyújt jogi segítséget. Nekik azért tudunk segíteni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Csatlakozz hozzájuk te is: járulj hozzá egyszeri vagy rendszeres adománnyal a munkánkhoz!

• A Tisza-kormány alkotmányos eszközökkel szeretné leváltani a köztársasági elnököt - mik ennek a feltételei?
• Milyen érvek állhatnak az elmozdítás mögött?
• Társadalmi vita az új köztársasági elnökről.

Május 31-én letelt a miniszterelnök által a köztársasági elnöknek adott ultimátum határideje. Az új kormányfő lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt és egyértelművé tette, hogy ha a lemondás elmarad, Sulyok Tamás akkor sem maradhat hivatalban. Mivel a köztársasági elnök nem tett eleget a követelésnek, nem mondott le önként, a kétharmados többség alkotmánymódosítással kívánja elmozdítani. Hogy ezt milyen eszközzel teszi, másodlagos kérdés. A igazán fontos kérdés az, hogy tartalmilag milyen érvek szólhatnak az elmozdítás mellett, valamint, hogy milyen eljárásban kerül sor a leváltásra. Ez a szöveg az elmozdítás lehetséges tartalmi indokait nem vizsgálja, ehelyett arra összpontosít, hogy csak olyan eljárás fogadható el, amely teret enged az érdemi vitának, amelyben részt vehetnek a különböző társadalmi szereplők: civil szervezetek, választópolgárok. A részvételiség elengedhetetlen általános értelemben is, de különösen akkor, ha egy közjogi szereplő, mint például a köztársasági elnök, elmozdításáról van szó.

Nézzük meg a legfontosabb alkotmányos elvárásokat, amiket az eljárással szemben támaszthatunk.

1. Miért sürgős?

A kétharmados többségnek bizonyítania kell, hogy a köztársasági elnök elmozdítása nem várhat. Alapvetően a legtisztább megoldás egy új alkotmány elfogadása lenne. Ez olyan változásokat is magába foglalhat, amelyek miatt bizonyos állami tisztségviselők megbízatásának véget kell érnie. Másrészt egy alkotmányozás folyamán van tér igazán megfelelő társadalmi vitát lefolytatni, bevonva a választópolgárokat, civil szervezeteket is.

Egy alkotmányozás viszont időigényes, és lehetnek olyan esetek, ahol az új kétharmados többségnek valóban gyorsan kell reagálnia: például azért, hogy valóban hazahozhatóak legyenek az EU-s pénzek. Részletesen be kell mutatni viszont, hogy pontosan mit és hogyan akadályozhatna meg a köztársasági elnök, mi indokolja az alkotmánymódosítással történő gyors elmozdítást. Ezt is a kétharmados többségnek kell bizonyítania és bemutatnia a polgároknak.

2.Milyen érvek állnak mögötte?

Ez átvezet minket az indokolás kérdéséhez. Ha egy állam demokratikusan működik, akkor nem merülhet fel, hogy egy kormányváltás esetében elmozdítsanak olyan kiemelt közjogi szereplőket, mint a köztársasági elnök. A NER-ből a jogállami működésbe való átmenet ilyen szempontból viszont speciális, és egy ilyen rendszerváltó kontextusban felmerülhetnek olyan eszközök is, amelyek egyébként nem lennének megengedhetőek. De önmagában ezt is a kétharmadnak kell bizonyítania. A cél a jogállam építése, és azt kell alátámasztani, hogy a lépés nem önkényes politikai bosszú, hanem a jogállam visszaépítését szolgálja.

Ahhoz, hogy érdemben tudjuk (akár mi, jogászok, akár a szélesebb közvélemény) vizsgálni, hogy mi is az elmozdítás oka, megfelelő indokolás kell tehát. A miniszterelnök több érvet is felhozott nyilatkozataiban, parlamenti felszólalásaiban. Fontos azonban, hogy amennyiben benyújtják az alaptörvény-módosítást, úgy ott ezek az érvek világosan, részletesen, konkrét tényekkel alátámasztottan jelenjenek meg. Ha például az eltávolítást a köztársasági elnök eddigi tetteire vagy tétlenségével indokolják, akkor tételesen fel kell sorolni. Ha az alkalmatanságára, akkor meg kell indokolni, hogy mi teszi alkalmatlanná.

3. Vita a leváltásról

Az indokolás mellett fontos, hogy érdemi vita induljon el a kérdésben. Önmagában nem elég megszondázni a társadalmat, hogy ki szeretné leváltani a köztársasági elnököt. Ennek a folyamatnak a lényege, hogy kialakul egy vita, amely bemutatja a résztvevőknek a kérdés legfontosabb dilemmáit, érveket és ellenérveket szolgáltat, amelyek alapján lehetőség van arra, hogy a vita szereplőinek álláspontja adott esetben megváltozzon. A közvéleménykutatás tehát fontos részeleme lehet egy ilyen folyamatnak, de csak akkor, ha érdemi vita előzi meg.

Fontos hangsúlyozni, hogy a választási kampány, habár szükséges volt a felhatalmazás tekintetében, nem pótolja az érdemi vitát. A kampány során a Fidesz értelemszerűen nem “szálhatott ringbe” a kérdésben, hiszen azzal már előzetesen elismerte volna a vereségét.

A parlamenti vita fontos részeleme az össztársadalmi vitának, azonban kiegészíthető lenne egyéb elemekkel. Ha minél szélesebb körben akarjuk a vitát lefolytatni, akkor több eszközt kell kombinálni. Míg egy esetleges vita a miniszterelnök és a köztársasági elnök részvételével széles rétegeket érhet el, addig szakmai fórumokon, vagy vitacikkeken keresztül elmélyültebb, a szakértőket, civil szervezeteket is megmozgató vita alakulhat ki.

4. Egyeztetés az új köztársasági elnökről

Végül fontos hangsúlyozni, hogy egy sikeres elmozdítás esetében fontos az új köztársasági elnök tekintetében is megfelelő társadalmi vitát lefolytatni. Ez értelemszerűen megvalósul közvetlen választás esetén, hiszen ekkor a választást egy kampányidőszak előzi meg. A nyilatkozatokból azonban az derül ki, hogy egyelőre erre nem kerül sor, feltételezhető tehát, hogy az új köztársasági elnököt az Országgyűlés fogja megválasztani. Az elmúlt tizenhat évben a köztársasági elnökök személye meglepetésszerűen derült ki, a társadalomnak nem sok esélye volt érdemi véleményt nyilvánítani a kérdésben.

Pedig egy ilyen folyamatban az érdemi részvételt sokféle eszközzel elő lehet mozdítani. Egyrészt a jelölésben részt vehetnének civil szervezetek, egyetemek, vagy egyéb korporatív elemek. Bevonhatók például az önkormányzatok: akár opció lehetne az is, hogy a választópolgárok valamely százalékát képviselő önkormányzatok is jelölhetnek. Vagy bevonhatók akár maguk az állampolgárok is: akár sorsolással kiválasztott állampolgári gyűlés keretében, ahol kérdéseket tehetnek fel a jelölteknek.

Számos opció áll rendelkezésre, ami biztos viszont, hogy érdemibb meghallgatás és indokolás kell: akárki is jelöl majd, fontos, hogy kérdéseket tudjunk feltenni a leendő köztársasági elnöknek. Ez történhet akár nyilvános elnökjelölti fórum keretében, ahol állampolgárok és egyéb társadalmi szereplők tehetik fel kérdéseiket.

• Katalin közel húsz éve áll gondnokság alatt, azaz húsz éve nem dönthet életének sok fontos kérdéséről.
• Mindez azért van, mert Katalin enyhe fokú értelmi fogyatékossággal él.
• A cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság az ő esetében azt jelenti, hogy nem dönthet önállóan arról, hogy szavaz-e a választásokon, hogy házasságot köt-e valakivel, nem döntheti el, hogy hol lakjon még akkor sem, ha egyébként lenne lehetősége a lakóhelye megválasztására.
• Ezekhez a döntésekhez a gondnokának a hozzájárulása is kell.

Katalin életében nagy változás történt az elmúlt évben: Budapestre költözött, ahol végre az élettársával közös háztartásban élhet és munkát talált, ahol felelősségteljes pozícióban dolgozhat. Aktívan kiveszi a részét a házimunkából, saját ügyeit önállóan intézi. Mindebben nagyon sokat segít neki a vőlegénye édesanyja, tehát erős támogató közeg van körülötte. Katalin és élettársa nemrég eldöntötték, hogy szeretnének összeházasodni, azonban a boldogító igent szabadon, a gondnok és a gyámhatóság nélkül szeretnék kimondani.

Ekkor fordult Katalin és élettársa a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatához segítségért.

A gondnokság megszüntetése érdekében pert indítottunk a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon, és meglepetésünkre a gyámhatóság rövidesen jelezte, hogy nem ellenzik a gondnokság megszüntetését.

Ez azt jelenti, hogy a hatóság is belátta, hogy Katalin képes az önálló életre, nincs szüksége gondnokságra.

A gyámhatóság támogató hozzáállása az egyéni helyzet megoldása mellett azért is fontos és örömteli, mert alátámasztja azt, ami sok éve mondunk a hasonló ügyekben: ha van más mód valakinek a támogatására, akkor nem indokolt a cselekvőképességét korlátozni, tehát gondnokság alá helyezni. Katalin esetében ezt a támogatást megadja a választott családja.

Ahhoz, hogy a gondnokságot megszüntessék, a bíróság előtt még bizonyítanunk kell, hogy Katalin tisztában van a pénz értékével, és nem hozna a vagyonát veszélyeztető döntéseket. Katalin jelenlegi élete alapján ezt alá fogjuk tudni támasztani.

Katalin a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatának köszönhetően hamarosan szabadon élhet, és szabadon mondhatja ki a boldogító igent az esküvőjén.

Katalint az ügyben a TASZ ügyvédje, Szegi Péter képviselte.

A TASZ ingyenes jogsegélyszolgálata évente több ezer Katalinhoz hasonló embernek nyújt jogi segítséget. Nekik azért tudunk segíteni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Csatlakozz hozzájuk te is: járulj hozzá egyszeri vagy rendszeres adománnyal a munkánkhoz!

Még meg sem született Hermina, amikor jogsértő módon, a családja szegénységére hivatkozva „haza nem adhatóvá” nyilvánította őt a hatóság. A kislány világra jötte óta két hónap telt el, de csak most, a TASZ közbenjárására kerülhetett végre családjához.

Herminának és családjának a támogatóinknak köszönhetően tudtunk segítséget nyújtani. Állj mellénk te is, és adj te védelmet a jogtalanul szétszakított családoknak! Ajánld fel adód 1%-át a TASZ-nak vagy támogass minket adománnyal!

Mária idén februárban fordult hozzánk, amikor egy nappal kislánya születését követően elbocsátották a kórházból, de újszülöttje nélkül. Bár várandóssága alatt a családgondozók már közölték vele, hogy nem tartják megfelelőnek nyolcfős családjuk zsúfolt lakhatási körülményeit egy újszülött megfelelő gondozásához és ezért kezdeményezik, hogy a kórházból a baba ne kerülhessen haza, Mária csak az elbocsátásának napján, a kórház tájékoztatásából értesült arról, hogy valóban megszületett ez a határozat. Mária már a családgondozók felvetésére is határozottan jelezte, hogy mindenképpen maga szeretné gondozni kisbabáját és nem látja, miben lenne a gyermek fejlődése gátolva, ha a családjában maradhatna.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, valamint a magyar Gyermekvédelmi törvény értelmében minden gyermek legfőbb érdeke és joga, hogy a saját családjában nevelkedjen. Csak akkor lehet gyermeket a családjából kiemelni, ha a családjában nevelkedés súlyosan veszélyezteti a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését. A törvény kifejezetten kimondja, hogy a gyermeket „kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.

Vagyis szegénységre hivatkozva nem lehet veszélyeztetettnek minősíteni egy kisbabát.

A Máriának megküldött „haza nem adhatósági határozat” indokolásában azonban a gyámhatóság pont olyan érveket sorakoztatott fel – „folyamatos anyagi problémák fennállnak, mert a szülők nem tudják jövedelmüket megfelelően beosztani”, „lakókörnyezetük zsúfolt”, stb. –, amelyek Mária családjának anyagi helyzetére utalnak, így a gyermekvédelmi törvény fent idézett rendelkezése értelmében nem alapozhatják meg a gyermek családból való kiemelését.

Különösen súlyos, hogy bár Herminát a gyámhatóság haza nem adhatónak nyilvánította, a további sorsáról nem döntött. A kislány ezért még hetekig kórházban volt ahelyett, hogy nevelőszülőhöz került volna addig is, amíg vissza nem térhet édesanyjához.

Márpedig minden egyes nap, amit egy újszülött olyan intézményben tölt, ami nem gyerekek nevelésére való, súlyos következményekkel járhat a későbbi fejlődésére.

Mária megbízásából kérelmeztük a paksi járási gyámhivatalnál, hogy azonnal vizsgálják felül Hermina helyzetét, és döntsenek arról, hogy családjához vagy nevelőszülőhöz helyezik-e.

A „haza nem adhatóság” jogintézménye tavaly júliusban épp azzal a szándékkal került bele a gyermekvédelmi törvénybe, hogy azokban az esetekben, ahol az otthoni körülmények veszélyeztetik a megszületendő gyermeket, ott már a gyermek születését megelőzően megvizsgálja a gyámhatóság hogy kihez (milyen gyámhoz) kerülhessen a gyermek, és így a gyermek megszületését követően mielőbb rendeződhessen a sorsa. Ahogyan erre már korábban is felhívtuk a figyelmet, akkor lehet célt érni ezzel az új hatósági intézkedési formával, ha tényleg felgyorsul a gyermek sorsának rendezése és nem csupán egy újabb eszköz lesz arra, hogy a család körülményeire hivatkozva, visszaélésszerűen is kiemelhessenek gyermeküket a családjukból.

Mária esete, számos hasonló ügyünkhöz hasonlóan, sajnos ezt az utóbbi gyakorlatot támasztja alá: az újszülöttet már születése pillanatában elválasztja az édesanyjától, majd hosszú hetekig, akár hónapokig egy kórházi kórteremben való vesztegelésre kárhoztatja ahelyett, hogy szerető, ámde zsúfolt, és szegényes körülmények között élő családja gondozásában hagyná.

Kérelmeinknek és folyamatos telefonos sürgetéseinknek köszönhetően Hermina végül kéthónapos kényszerű kórházi tartózkodást követően hazatérhetett édesanyjához és szerető családja körében nevelkedhet.

Nyitray Zsuzsanna

A TASZ évente több tucat olyan családnak nyújt segítséget, akiktől jogtalanul szakították el gyermeküket. Járulj hozzá te is ehhez a munkához és segíts velünk az érintett szülőknek és gyermekeiknek! Ajánld fel adód 1%-át a TASZ-nak vagy támogass minket adománnyal!

• 2010 és 2026 között úgy tudtuk érvényesíteni az állampolgárok jogait, ha eljárásokat indítottunk az állammal szemben.
• Pedig egy demokráciában lehetőség van a párbeszédre is.
• A Balaton-part túlépítésével kapcsolatban az új Országgyűlés képviselői nemcsak meghallgatták a civilek véleményét, de fel is lépnek.

Kell-e perelni az államot ahhoz, hogy megvédjük az állampolgárok jogait? 2010 és 2026 között ez volt a gyakorlat: perelnünk kellett, ha az állam megtiltotta a Pride-ot, perelnünk kellett, ha az állam nem biztosított emberi méltóságot tiszteletben tartó ellátást a fogyatékkal élő embereknek, perelnünk kellett, ha kórházakban nem lehetett elbúcsúzni a haldokló hozzátartozótól. Tizenhat éven át minden nap tapasztaltuk, hogy nincs esély a párbeszédre, csak a bíróságtól várhatjuk, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartását kikényszerítse. A végén már az is kétséges volt, hogy valóban független bíróság dönt-e az ilyen ügyekben.

A TASZ jogsegélyszolgálata évente több mint 5000 embernek nyújt ingyenes jogi segítséget. Támogasd adód 1%-ával a Társaság a Szabadságjogokért munkáját, és adj velünk segítséget a legkiszolgáltatottabbaknak! Adószámunk: 18067109-1-41

Pedig egy demokráciában van lehetőség a párbeszédre az állammal. Lehet jelezni, ha problémák merülnek fel a joggyakorlatban, lehet szólni előre, ha aggályos egy jogszabálytervezet, de akár ötleteket is lehet adni az alapjogokat tiszteletben tartó jogalkalmazáshoz. Elszoktunk már ettől, ezért is volt különös élmény számunkra, hogy május 16-án az új országgyűlés három képviselője, köztük Forsthoffer Ágnes házelnök is részt vett azon a találkozón, ahol más civilekkel elmondtuk, mit gondolunk a Balaton-part beépíthetőségének szabályozásáról. Ráadásul a képviselők nemcsak meghallgatták a véleményünket, de ennek alapján javaslatot is tesznek a kormány számára, elébe menve egy hosszas jogi eljárásnak.

A bukott kormány tavaly ősszel fogadta el azt a kormányrendeletet (BATÉK), ami egységes szerkezetben szabályozza a Balaton partjának beépíthetőségét. Lehetővé teszi, hogy az állami főépítész felülírja a helyi és országos szabályokat, miközben növeli a beépíthető területek nagyságát a zöldfelület rovására. Álláspontunk szerint ez a szabályozás több ponton megsérti a Balaton körül élők egészséges környezethez való jogát azza, hogy lehetővé teszi a már így is túlhasznált ökoszisztéma további rombolását, a természet további kiszorítását a tó környékéről. Emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtottunk be a Balatonnál élő érintettek nevében. A beadványunk márciusban érkezett be az Alkotmánybíróságra és arra számítunk, hogy idén döntés születik az ügyről.

A beadvány mögött álló civilek ezen felül találkozót szerveztek a Balaton körüli választókerületekben mandátumot szerzett országgyűlési képviselők számára azzal a céllal, hogy bemutassák a BATÉK problémáit. Balaticz Péter, Csatári Ernő és Forsthoffer Ágnes nemcsak eljöttek a három órás szakmai beszélgetésre, de végig jegyzeteltek, kérdeztek és egy rövid tanácskozás után a szélesebb nyilvánosságnak is bejelentették, hogy moratóriumot fognak javasolni a BATÉK alkalmazására. Mindez persze nem oldja meg maradéktalanul a Balaton körüli túlépítéseket, de látjuk belőle, hogyan jár el egy olyan állam, amely kíváncsi a civil véleményekre és meg is fontolja azokat.

Ha életbe lép a moratórium, az nem jelenti a BATÉK hatályon kívül helyezését, így az alkotmánybírósági eljárás folytatódni fog. Azonban sok közvetlen veszély elhárul, és elkezdődhet egy minden véleményt meghallgató, értelmes párbeszéd arról, hogyan lehet az egészséges környezethez való jogot tiszteletben tartva használni a Balatont, vagy akár az ország más tavait, természeti kincseit is.

Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

Szabó Attila

• A nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért dolgozó L. Ritók Nóra egy interjúban elárulta, hogy egy éven keresztül nyomasztották az Alkotmányvédelmi Hivatal emberei.
• Újságírók, civilek, ellenzékiek ellen zajlott műveletek sora tanúskodik arról, hogy a bukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat.
• Az új kormánynak intézményi szintű reformot kell végrehajtania, az érintetteknek pedig erkölcsi elégtételt kell adni.
• Hatékony jogorvoslatra és ellenőrzésre van szükség ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak újra politikai fegyverré.

A gyerekszegénység és mélyszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány vezetője, L. Ritók Nóra szombaton a Partizánban beszélt arról, hogy egy éven keresztül rendszeresen felkeresték az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai, és arra utaló jeleket tapasztalt, hogy a telefonhívásait is lehallgatják. Érthetetlen, hogy egy titkosszolgálat miért fordítja erre az erőforrásait: Nóra és munkatársai nehéz körülmények között élő emberek felzárkóztatásáért végeznek pótolhatatlan munkát, tevékenységük átlátható, arról a nyilvánosságban is tájékozódhatnak a hivatal emberei.

Nehéz másra gondolni, mint hogy a hazai civil szféra emblematikus, és a kormányzat munkásságáról kritikusan megnyilvánuló alakját próbálták nyomás alá helyezni abban az időben, amikor a Norvég Civil Alap támogatásából részesülő civilek ellen folytatott a hatalom aljas politikai hadjáratot. A megkeresések komoly lelki terhet jelentettek Nóra számára, és bár büntetőjogi következményekkel is fenyegették, ha beszél erről, most a nyilvánosság elé állt, hogy kimondja: így nem lehet bánni civilekkel.

L. Ritók Nóra esete abba a folyamatba illeszkedik, amelynek során a megbukott kormány politikai rendőrséggé silányította a titkosszolgálatokat. Ennek a folyamatnak volt része újságírók, civilek és az ellenzék nemzetbiztonsági fenyegetésként való megbélyegzése, a megfigyelésüket leleplező Pegasus-botrány, Dezső András beszervezésének kísérlete és a Tisza Párt elleni akció is.

Az új kormány legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy ezeket a visszaéléseket feltárja, és intézményi szintű reformot hajtson végre.

A feltárás elengedhetetlen ahhoz, hogy az érintettek erkölcsi elégtételt kapjanak. A nyilvános szembenézés visszatartó erővel bír az újabb jogsértésekkel szemben, és szükséges ahhoz, hogy elkezdődhessen a magyar államba és a nemzetbiztonsági szolgálatokba vetett bizalom helyreállítása. A szolgálatok csak akkor tudják hatékonyan ellátni a feladataikat, ha a társadalom bízik bennük.

A politikai fordulat 1990 óta nem látott lehetőséget teremt arra, hogy a titkosszolgálatok felett érdemi alapjogi ellenőrzés jöjjön létre – amire eddig még soha nem került sor. A változások valódi kérdése, hogy hogyan lehet a rendszert úgy átalakítani, hogy ne történhessenek többé rendszerszintű visszaélések.

Az erre vonatkozó javaslataink nem légből kapottak: kiemelten foglalkozunk az állami megfigyelésekkel, és eljárásokban képviseljük a jogsértések áldozatait. Tapasztalataink nyomán fogalmaztuk meg azokat a lépéseket, amelyekre minimálisan szükség van ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne válhassanak politikai fegyverré.

• A mindenkori kormány által befolyásolt miniszteri engedélyezés helyett jogilag ellenőrizhető érdekmérlegelésen alapuló bírói engedélyezést kell bevezetni a megfigyeléseknél. Ennek során azt is vizsgálni kell, hogy az engedélyezés valós nemzetbiztonsági indokból történik-e.
• Hatékony jogorvoslati rendszerre van szükség. Pereinkből tudjuk, hogy jelenleg senki nem férhet hozzá azokhoz az adatokhoz, amelyeket jogellenesen gyűjtöttek róla, és jóvátételt sem kaphat. Ez azért lehetséges, mert a legtöbbször nem is lehet igazolni, hogy a titkosszolgálatok egyáltalán kezelik valakinek az adatait, és nincsenek olyan eljárások, amelyekben meg lehetne ismerni a jogellenesen gyűjtött adatokat. Ezért be kell vezetni az utólagos értesítést a megfigyelésről – amikor ez már nem sért nemzetbiztonsági érdeket –, illetve biztosítani kell olyan eljárásokat, amelynek során a bíróságok akkor is ki tudják vizsgálni a lehetséges titkosszolgálati visszaéléseket, ha az érintett kezében nincsenek szilárd bizonyítékok.
• A hatékony jogorvoslatnak az is akadálya, hogy ma a minősített (vagyis államtitoknak minősülő) adatok titkosítását gyakorlatilag lehetetlen feloldatni, még a legnyilvánvalóbb jogsértések esetén is. Ezért meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a bíróságok vizsgálhassák, valósak-e a titkosítás indokai, és nem fűződik-e nagyobb érdek a feloldáshoz.
• Meg kell teremteni a kormány és a szolgálatok tevékenysége feletti valós parlamenti kontrollt. Jelenleg a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját megbéníthatják a többségben lévő kormánypárti képviselők, ezért meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy az érdemi munka független legyen a számbeli viszonyoktól.
• Titkosszolgálati tevékenységet csak törvényben kijelölt szervek végezhessenek, törvényben lefektetett szabályokkal és tiszta felelősségi viszonyokkal. Nem jöhetnek létre olyan „árnyék-titkosszolgálatok”, és főleg nem működhetnek olyan informális csoportok a nemzetbiztonsági szolgálatokon belül, amilyenek a gyanú szerint a Gundalf-ügyben is tevékenykedtek.

Mindez hatalmas lépést jelentene a titkosszolgálatok, illetve a nekik utasításokat adó mindenkori politikai vezetés elszámoltathatósága felé. Minél többen állnak a nyilvánosság elé történetükkel, annál nagyobb lesz a nyomás a kormányon a változtatásra. Bár egyedi visszaélések a legerősebb garanciák mellett is előfordulhatnak, de ha sikerül kellően erős jogállami intézményrendszert kiépíteni, ezek nem válhatnak rendszerszintűvé. Az erre megnyílt történelmi lehetőséget elszalasztani történelmi bűn lenne.

Remport Ádám

• Jogerős ítélet született arról, hogy nem sértettük meg a Barabás testvérek személyiségi jogait, amikor beszámoltunk a pereskedéseikről.
• A Forbes gazdaglistája miatt indult perükben a Hell tulajdonosai elmentek a falig, de az Alkotmánybíróságról is lepattantak.
• Arra pedig már Európában is felfigyeltek, hogy személyiségi jogi perekkel próbálják akadályozni, hogy információk és kritikus vélemények jelenjenek meg róluk a nyilvánosságban.

Az elmúlt években Magyarországon nemcsak a politikai hatalom akadályozta a közügyek szabad megvitatását, de befolyásos gazdasági szereplők is próbálkoztak ezzel. A választás eredménye ugyan reményt ad a változásra, de a szabad nyilvánosságért továbbra is küzdeni kell.

A Hell Energy mögött álló Barabás testvérek hét éve próbálják ellehetetleníteni, hogy a nyilvánosságban szó eshessen vagyonukról és meggazdagodásukról. Nem valamiféle öncélú vájkálódás ellen védekeznek: a gazdasági élet legbefolyásosabb szereplői közé tartoznak, akiknek vállalkozása állami támogatásokkal bővült, beruházásaik települések életére vannak jelentős hatással, tevékenységük ezért közérdeklődésre tart számot. A bíróságok – az első foktól a Kúriáig – egyetértettek abban, hogy a kezükben összpontosuló gazdasági hatalom alapján a Hell tulajdonosai közszereplők, ezért

tűrniük kell, hogy vagyonukról, gazdasági szerepükről és ezzel összefüggésben az általuk indított jogi eljárásokról is közéleti vita folyjon.

2020-ban mégis a személyiségi jogaikra hivatkozva léptek fel az ellen, hogy a Forbes „gazdaglistájában” szerepeltesse őket, ezzel pedig hosszúra nyúló pereskedéssorozat vette kezdetét, ami olyan, nemzetközileg jól ismert mintázatot mutat, aminek saját neve is van: SLAPP. Ennek során a vállalkozók még bennünket is bepereltek azzal összefüggésben, hogy az eljárásaikról kritikusan számoltunk be – de ezt a pert is megnyertük most jogerősen.

A Forbes-t azért tudtunk éveken át képviselni, mert a támogatóink mellettünk állnak. Segítsd te is a munkánkat! Ajánld fel adód 1 százalékát a TASZ-nak vagy támogass minket adománnyal, hogy továbbra is azon dolgozhassunk, hogy senki ne használhassa se a politikai, se a gazdasági hatalmát mások elhallgattatására. Adószámunk: 18067109-1-41

A SLAPP betűszó jelentése lefordítva „stratégiai pereskedés a közéleti részvétel ellen”: azt jelenti, amikor befolyásos üzletemberek, politikusok azért indítanak pereket, hogy elijesszék velük az újságírókat, civileket attól, hogy beszámoljanak és véleményt formáljanak a tevékenységükről. Még az sem fontos számukra, hogy ezeket a pereket megnyerjék: nekik van elég erőforrásuk erre, ám azokat, akiket beperelnek, megterheli, hogy ilyen következményekkel kell szembenézniük, és sokan juthatnak végül arra, hogy jobban járnak, ha meg sem szólalnak a befolyásos emberek dolgairól – vagyis a hatalmasok elérik végül a céljukat. Ezért veszélyes a SLAPP, és ezért kell szembeszállni azzal, hogy visszaélésszerű eljárásokkal lehessen elfojtani a közügyek megvitatását.

Ezért segítettük a Forbes szerkesztőségét is abban a perben, amit a Barabás testvérek indítottak, és ami most az Alkotmánybíróság döntésével végleg lezárult a hazai bírói fórumok előtt. A Hell tulajdonosai a végsőkig mentek: a Kúria is kimondta, hogy a Forbes jogszerűen publikálta a vagyonukra vonatkozó számításait, ezután fordultak az Alkotmánybírósághoz azt állítva, hogy a bíróságok tévesen minősítették őket „kivételes közszereplőnek”, és az ítéletek sértik a magánszférához való jogukat. Ezt a panaszt azonban az Alkotmánybíróság nem találta érdemi vizsgálatra érdemesnek: a testület szerint a bíróságok minden fontos szempontot kellő súllyal értékeltek.

Jogerős ítélet született abban az eljárásban is, amiben a Barabás testvérek azért pereltek be bennünket, mert saját felületeinken beszámoltunk a Forbes ellen indított pereikről. Szinte minden mondatunkat kifogásolták, 71 közlésünket sorolták fel, ami szerintük sérti a jóhírnevüket és a becsületüket, és tízmillió forint sérelemdíjat követeltek tőlünk. Keresetüket az elsőfokú bíróság teljes egészében elutasította. Az ítélet szerint a közléseink közügyeket érintettek, valós ténybeli alapjuk volt, és beleférnek a véleménynyilvánítás szabadságába. Vereségük után a Hell tulajdonosai visszavettek követeléseikből: már csak kilenc közlésünket támadták a másodfokú eljárásban, és elálltak a sérelemdíj iránti igényüktől is. A Fővárosi Ítélőtábla azonban a fellebbezésüket is elutasította.

Ez az eljárás arra irányult, hogy elhallgattassa azokat, akik éppen a visszaélésszerű pereskedésre hívják fel nyilvánosan a figyelmet. A mostani ítélet fontos megerősítése annak, hogy a közéleti viták szabadságát nem lehet személyiségi jogi perekkel kiüresíteni

– mondta jogászunk, Perczel Léna, aki szerint ez az ügy is jól mutatja, hogy itthon is szükség van hatékony jogi védelemre a SLAPP-perekkel szemben.

Barabásék jogi hadjárataira európai szinten is felfigyeltek. A SLAPP-ek Elleni Európai Koalíció (CASE) által megrendezett Európai SLAPP Verseny célja, hogy a nyilvánosság előtt leleplezze azokat, akik visszaélnek a jog eszközeivel, és megmutassa az áldozatoknak, hogy nincsenek egyedül. Idén a versenyen kiosztották a 2026-os év SLAPP-függője díjat, amit három jelölt közül a Barabás testvérek nyertek azzal, hogy csak a Forbes-sal szemben több mint 30 eljárást indítottak az elmúlt hat évben, ráadásul még azokat is beperelték, akik bírálták ezt a fajta pereskedést.

A díjat, melynek odaítéléséről nemzetközi zsűri döntött (benne európai parlamenti képviselők mellett a Riporterek Határok Nélkül és a CliDef nemzetközi környezetvédelmi jogvédő szervezet képviselőivel), mi vehettük át Barabásék nevében. Beszédünkben (ami itt olvasható) elmondtuk, hogy egy dolog közös bennünk és a Hell tulajdonosaiban: hogy elképesztő mennyiségű munkát fektettünk abba, hogy ide eljuthassunk. A céljaink persze különböztek. Ők nem sajnálták sem a pénzt, sem az időt, sem az energiát, hogy elhallgattassák a sajtót és a civileket. De mi sem voltunk tétlenek, és csak tavaly hatból hat eljárást megnyertünk velük szemben.

De ez az egész nem csak róluk szól. Mi továbbra is dolgozunk azért, hogy senki ne használhassa se a politikai, se a gazdasági hatalmát mások elhallgattatására.

Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• Mónika nehéz körülmények között él egy tanyán, aggódó szomszédjai ezért a családsegítőhöz fordultak.
• Szociális segítség helyett azonban gondnokság alá akarták helyezni.
• Mónikának a bíróságon kellett bizonyítania, hogy nem szorul gondnokságra: képes intézni ügyeit, az életét az anyagi helyzete nehezíti meg, nem mentális problémák.
• Fél évig tartották bizonytalanságban ügyfelünket, mire a gyámhivatal az érvek hatására elállt a keresetétől.

A TASZ jogsegélyszolgálata évente több mint 5000 embernek nyújt ingyenes jogi segítséget. Támogasd adód 1%-ával a Társaság a Szabadságjogokért munkáját, és adj velünk segítséget a legkiszolgáltatottabbaknak! Adószámunk: 18067109-1-41

Az idei választáson leváltott hatalom nem pusztán magára hagyta a segítségre szorulókat azzal, hogy a kezdettől fogva igyekezett levetni magáról a szociális ellátás felelősségét, de sokan még azzal is szembesültek, hogy segítség helyett a legalapvetőbb jogaikat korlátoznák. Ezt szenvedte el Mónika is, aki azután fordult a TASZ jogsegélyszolgálatához, hogy aggódó szomszédai nehéz helyzete miatt jóhiszemű bejelentést tettek a családsegítőnél.

Mónika (akinek nevét kérésére megváltoztattuk) egy kelet-magyarországi tanyán él, rossz körülmények között. A háza teteje lyukas, víz csak az udvaron van, télen a kihűlés veszélye fenyegette. A városba is nehéz bejutni a tanyáról, az utazás anyagi terhet is jelent. Ezt a családsegítő munkatársai is tapasztalták, amikor kimentek környezettanulmányt készíteni, de

szociális segítségnyújtás helyett gondnokság alá akarták helyezni Mónikát.

Azt mondták neki, hogy a gondnok egy kis segítséget nyújt az ügyei intézéséhez, de arról már nem beszéltek, hogy ez milyen korlátozásokkal jár.

Mónika azonban képes intézni az ügyeit. Jogsegélyszolgálatunkat is megkereste, és a gondnokságról szóló tájékoztatónkat is elolvasta, amiből világos lett számára, hogy a gondnokság nem „egy kis segítség az ügyei intézéséhez”, hanem a gondnoka dönthetne arról, mire költse a pénzét, mit kezdhet a saját ingatlanjával, de még a Mónikát érintő egészségügyi kérdésekről, beavatkozásokról is a feje fölött dönthetett volna. Erre a súlyos jogkorlátozásra azonban semmi szükség: Mónikát egy tájékozott emberként ismertük meg, akinek az életét kilátástalannak tűnő anyagi helyzete nehezíti meg, nem mentális problémák.

Ennek ellenére elindult a gondnokság alá helyezési eljárás, amelyben Mónikának kellett bizonyítania, hogy nem szorul a jogai korlátozására. Ügyvéd segítségével, személyes találkozókon készültünk fel Mónikával arra, hogy mire lesznek kíváncsiak a bíróságon. A tárgyaláson ügyvédünk, Dr. Szegi Péter is felhívta a figyelmet arra, hogy

Mónikának és a hozzá hasonlóan nehéz szociális helyzetben lévő embereknek semmiféle segítséget nem jelent, ha gondnokot varrnak a nyakukba.

Az igazságügyi orvosszakértő véleménye is azt támasztotta alá, hogy Mónikának nincs szüksége gondnokra. Az érvek hatására végül a debreceni gyámhivatal elállt a gondnokság alá helyezéstől. Fél évig tartották bizonytalanságban Mónikát, aki a hónapokig tartó idegeskedés után végre megnyugodhatott: nem kerül gondnokság alá.

Régóta képviselt álláspontunk, hogy gondnokság helyett minden lehetséges esetben a nekik megfelelő támogatásban kell részesíteni az erre rászoruló embereket. Ez a legtöbbször a fogyatékossággal élő személyek esetében szokott felmerülni, Mónika esetében viszont a mélyszegénységből fakadó körülményeket is elegendőnek találta a gyámhivatal a súlyos jogfosztáshoz.

Rengeteg feladat vár az új kormányra, ha valóban emberséges országot akar teremteni.

Ezek között van az is, hogy megszünteti azt az értelmetlen gyakorlatot, amellyel embereket tesznek cselekvőképtelenné ahelyett, hogy felelősséget vállalnának a helyzetük rendezéséért.

Addig is jogi segítséget nyújtunk azoknak, akiktől valódi indok nélkül akarják elvenni a legalapvetőbb jogaikat.

Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• Miközben az alapvető jogok biztosának kiemelt feladata a gyermekek jogainak védelme, és külön testület is létezik a vezetésével az intézményekben zajló bántalmazás megelőzésére, az elmúlt öt évben alig tette be a lábát a gyermekotthonokba.
• A néhány látogatásról készült jelentésből az sem derül ki, hogy az ombudsman egyáltalán beszélt volna az intézményekben élő gyerekekkel.
• Az ellenőrzések elmaradása az utóbbi évek borzalmas gyermekvédelmi botrányainak táptalaját jelentette.
• A gyermekek védelmét az ombudsman függetlenségének és szakmaiságának visszaállítása szolgálná.

Bicske, Fót, Kalocsa, Szőlő utca, Hűvösvölgy – öt gyermekvédelmi intézmény azok közül, amelyek az elmúlt években a súlyos és folyamatos bántalmazások miatt kerültek a hírekbe. Jogosan merül fel az egész országban a kérdés:

hogy lehet, hogy mindezek megtörténhettek és ezekről senkinek nem volt tudomása?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: azok az állami szervek, akiknek az lenne a feladatuk, hogy folyamatosan ellenőrizzék a gyermekotthonokat és javítóintézeteket annak érdekében, hogy az ott élő gyerekeknek ne essen bántódásuk, nem végeztek érdemi munkát, inkább elfordították a fejüket. Egy 2021-es tanulmány szerint legalább minden ötödik gyermeket tettlegesen bántalmaznak a gyermekvédelmi intézményekben. Ebbe még bele sem számítanak azok a gyermekek, akik a folyamatos agresszió légkörében nőnek fel, rendszeresen szemtanúi a bántalmazásoknak – gyakorlatilag a szakellátásban élő gyermekek túlnyomó többsége.

Ahogyan arra más szakemberek is rámutattak, ezekben a zárt intézményekben a gyerekek bántalmazását csak akkor lehet megszüntetni, illetve megelőzni, ha az erre hivatott független állami szervek kontroll alatt tartják ezeket az intézményeket folyamatosan végzett, kellő gyakoriságú és mélységű látogatásokkal. Hiába tartozik az ombudsman kiemelt feladatai közé a gyermeki jogok védelme, illetve hiába létezik az ombudsman vezetésével több mint tíz éve egy olyan testület (az ún. Nemzeti Megelőző Mechanizmus) is, melynek célja – többek között – az intézményben élő gyerekek bántalmazásának megelőzése, ezt a munkáját az elmúlt 5 évben folyamatosan leépítették. Talán a legerősebb jelzés az ombudsmannal szembeni elégedetlenségre, hogy 2022-ben nemzetközileg is leminősítették a tevékenységét.

Nemcsak az ombudsman felszólalásai maradtak el a kirívóan súlyos gyerekjogi jogsértések miatt, mint például a Szőlő utcában vagy a fóti gyermekotthonban történt bántalmazások kapcsán, de a gyermekvédelmi intézmények látogatását is elhanyagolta az elmúlt években. 2020 és 2022 között mindössze 9 gyermekvédelmi intézményben járt, 2023-ban és 2024-ben egyben sem, 2025-ben is csak egy gyermekotthonba látogatott el. Nem csoda hát, hogy ilyen elenyésző számú, már-már nem létező ellenőrzési gyakorlat mellett rejtve maradtak a gyermekvédelmi intézményekben megvalósuló abúzusok. Azok a jelentések pedig, amiket az elmúlt 5 évben közzétett, tartalmilag is igencsak kifogásolhatók, olyanok, mintha az ember ugyanazt a sablonszöveget olvasná újra meg újra. Nem jelennek meg bennük az ott élőkkel folytatott beszélgetések, az sem világos, hogy ezek egyáltalán megtörténtek-e, ehelyett a jelentések fókusza erőteljesen a tárgyi körülmények és feltételek állapotára irányul.

Másképpen fogalmazva, a gyermekvédelmi intézmények ellenőrzése során az ombudsman mindenhová néz, csak oda nem, ahol ténylegesen baj van.

Arról nem is beszélve, hogy személyesen 2021 óta egyszer sem jelent meg az ellenőrzéseken.

Pedig folyamatosan történnek bántalmazások ezekben az intézményekben, ahogyan azt egy állami gondozott fiú, Ricsi történetében is bemutattuk, akit a kalocsai és zalaegerszegi gyermekotthonban eltöltött évei alatt többször is bántalmaztak, sőt, embertelenül bántak vele, és akinek az intézményrendszeren belül elszenvedett abúzusai miatt nemrég harmadfokon is sérelemdíjat ítélt meg a Kúria. Ugyancsak hiábavalónak látszanak a gyermekvédelmi gondozóktól induló jelzések is, ha a Szőlő utcai javítóintézet és a bicskei gyermekotthon igazgatói egyaránt évtizedeken át következmények nélkül maradhattak pozícióikban.

Lehetséges, hogy kevesebb gyermek élete menne rá a bántalmazó zárt intézményekben elszenvedett traumák feldolgozására, ha az ombudsman érdemi munkát végezne és nem csupán szökőévente, kipipálandó feladatként tekintene a gyermekotthonokban élő gyermekekkel való bánásmód ellenőrzésére?

Ugyan egyértelműen igenlő választ nem tudunk adni erre a kérdésre, azt azonban bizonyosan állíthatjuk, hogy az ombudsman jelenlegi gyakorlata biztosan elégtelen arra, hogy érdemileg változtasson a legvédtelenebb gyermekekkel való bánásmódon.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen és ezek a gyerekek se maradjanak védtelenek, megküldtük a megalakuló kormányzatnak a gyermekvédelem területén legfontosabbnak vélt reformjavaslatainkat, melynek egyik lényeges pontja az ombudsman függetlenségének és szakmaiságának visszaállítása a gyermekek érdemi védelme érdekében. Emellett továbbra is jogi segítséget nyújtunk a hozzánk forduló érintetteknek, hogy ne maradhasson következmények nélkül az intézményekben elkövetett bántalmazás.

Nyitray Zsuzsanna

Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• A leterheltség, a szakemberek és a felkészültség hiánya oda vezet, hogy az iskolák nem képesek kezelni a rájuk bízott SNI-s gyerekek nehézségeit.
• Az érintett gyerekek segítség híján nem tudják kezelni az indulataikat, ami agresszív viselkedésben, dühkitörésekben nyilvánul meg.
• „Megoldásként” az iskolák jogsértő fegyelmi eljárásokkal igyekeznek megválni a „problémás” gyerekektől.
• A TASZ ügyfelének súlyos autizmus spektrumzavarban érintett gyermekével is ezt tették, pedig nem követett el szándékos szabályszegést.

A TASZ jogsegélyszolgálata évente több mint 5000 embernek nyújt ingyenes jogi segítséget. Támogasd adód 1%-ával a Társaság a Szabadságjogokért munkáját, és adj velünk segítséget a legkiszolgáltatottabbaknak! Adószámunk: 18067109-1-41

Minden gyermeket megillet a szükségleteinek megfelelő oktatás és fejlesztés, de a távozó kormány olyan oktatási rendszert hagy hátra, ami ezt nem képes teljesíteni. Különösen nehéz helyzetbe hozták a sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyerekeket és szüleiket: egyre több megkeresés érkezik jogsegélyszolgálatunkhoz, ami arról tanúskodik, hogy egyes iskolák jogsértő fegyelmi eljárásokkal próbálnak megszabadulni azoktól a gyerekektől, akiknek a nehézségeit saját inkompetenciájukból, leterheltségükből fakadóan nem képesek kezelni, pedig a feladatuk lenne.

Az elhanyagoló óvodai, iskolai környezet a gyerekek pszichés és fizikai biztonságát is fenyegeti. Az SNI-s gyerekek agresszív viselkedése, dühkitörései abból fakadnak, hogy segítség híján nem tudják kezelni indulataikat. Ezekre a vészjelzésekre a környezetük további fegyelmezéssel, elutasítással, büntetéssel reagál. A szakszerű fejlesztések, a megfelelő támogatás, a pedagógusok általános leterheltsége, módszertani felkészültségük hiánya azt eredményezi, hogy

az SNI-s gyerekek és szüleik magukra maradnak küzdelmeikkel, miközben az iskolák vezetősége „megoldásként” a „problémás” gyerek eltávolítására törekednek.

Ügyfelünk 12 éves, súlyos autizmus spektrumzavarban érintett kisfiát is mondvacsinált indokkal vonták fegyelmi eljárás alá, miután szakszerű fejlesztését nem volt képes biztosítani iskolája, ahol az egyetlen gyógypedagógiai asszisztens is felmondott, aki első osztály óta a gyerekekkel volt. A kisfiú édesanyja elmondta: a gondok azután sokasodtak, hogy új vezetés került az intézmény élére. Több gyereket, köztük ügyfelünk gyermekét is nagyon megviselte, amikor egyik napról a másikra, felkészítés nélkül megszüntették azt a rendszert, amiben a szülők bemehettek gyerekeikkel a lezárt folyosóra, ahol segítettek az átöltözésben, mosdóhasználatban, kézmosásban, majd az osztályteremhez kísérték őket. A változtatást követően már a rácsnál történt a gyerekek átadása, az iskola pedig „fekete lyuk” lett a szülők számára, ahol nem tudják, mi történik a gyerekükkel.

A kisfiú korábban vidáman járt iskolába, de a változásokat követően egyre több magatartási problémával küzdött, miközben otthon, és a magánúton történő fejlesztéseken továbbra is kiegyensúlyozottan viselkedett. A magatartási problémákra az iskola vezetése fegyelmi eljárással válaszolt, aminek már a megindítása is teljesen jogszerűtlen: a köznevelési törvény szerint akkor kerülhet erre sor, ha a tanuló a kötelességeit szándékosan megszegi. Márpedig az autizmus velejárója a frusztrációtűrés alacsonyabb szintje, a túlterhelés esetén jelentkező intenzív, kontrollvesztett reakciók, és

a kisfiút kezelő pszichiáter is megerősítette, hogy a problémák a gyermek diagnózisából és az iskola helytelen hozzáállásából adódtak.

Az iskola ráadásul semmilyen konkrét cselekményt nem rótt a kisfiú terhére, az eljárást „rendszeres és rendkívül durva bántalmazással”, valamint a szülői együttműködés hiányával indokolták. Pedig a kisfiú édesanyja mindent megpróbált annak érdekében, hogy rendeződjön a viszony az intézménnyel: a helyi gyermekjóléti központot is megkereste, ahol esetkonferenciát szerveztek. Az iskolát is meghívták, de nem vett részt az esetkonferencián, ahol a gyermek pszichiátere megállapította, hogy a kisfiú magatartása nem rosszindulatú, hanem a túlterheltségből fakadó reakció, a pozitív visszajelzésre és az egyértelmű keretekre jól reagál.

Az iskolát a jogi érvek sem hatották meg, a kisfiút kizárták az intézményből, majd utólag kezdték jegyzőkönyvekkel bombázni édesanyját, hogy úgy tűnjön, mintha megfelelnének a törvényi előírásoknak. Ám a jegyzőkönyvekben sem szándékos szabályszegésekről volt szó, sokkal inkább érzelemszabályozási nehézségekről: egy alkalommal a kisfiú sírás közben az őt vigasztalni próbáló osztálytársa felé dobta a hátizsákját, egy másik alkalommal pedig kiborította az ebédjét a földre.

A gyermekét egyedül nevelő édesanya elmondta: lehetetlen helyzetben vannak, a kisfiút más iskolába sem lehet vinni az elmaradt fejlesztések miatt. Az intézmény nem ad ki iratokat, a kisfiú egyéni fejlesztési tervét is visszatartják, azt állítva, hogy az az osztályfőnökének a szellemi terméke. A kisfiú számára az is megterhelő, hogy új iskolába menjen – amikor ezt meghallotta, kétségbeesetten kezdte sorolni, hogy hogy hívják az osztálytársait és az osztályfőnökét.

Az iskola nem terhelheti a gyerekre vagy a szülőre a saját, kapacitáshiányból vagy módszertani hiányosságokból fakadó problémáit.

Súlyos szakmai vétség, ha retorziókat, büntetéseket alkalmaznak ilyen helyzetekben: a biztonságos óvodai, iskolai környezet megteremtéséhez megfelelő pedagógiai, fejlesztő, gyógypedagógiai módszerek alkalmazására, szakemberek (például pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztensek) jelenlétére lenne szükség. Ezek elmaradása vezet oda, hogy a gyerek viselkedése kezelhetetlenné válik, ami a többi gyerek intézményi biztonságára is kihat. Erről szakmai minimumkövetelményeink között is írtunk, amit azért állítottunk össze több szervezettel összefogva, hogy megoldást keressünk az ilyen jogsértő helyzetekre.

Miközben a nemsokára felálló új oktatási kormányzattól azt várjuk, hogy az elődei által hátrahagyott problémák tömegét kezelje, jogi segítséget nyújtunk azoknak a szülőknek, akik az összeomló oktatási rendszer miatt kerültek lehetetlen helyzetbe.

Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• Abszurd érvvel tagadták meg a jubileumi jutalom kifizetését Rékától, aki a tankerület szerint „átugrotta” a jogosultság megszerzésének időpontját.
• A státusztörvény hatályba lépésével pedagógusok százainak nőtt egyik napról a másikra akár évekkel a munkaviszonyban töltött ideje.
• Réka a segítségünkkel bírósághoz fordult, ahol megerősítették: nem lehet megfosztani pedagógusokat a nekik járó juttatástól azért, mert a jogszabály kedvezőbb számítási módot vezetett be.
• Nem egyedi az eset, ezért másoknak is segítünk, akiktől hasonlóan nyakatekert érveléssel vették el a megérdemelt jutalmukat.

Elismerést érdemel, ha egy pedagógus több évtizedet tölt el a pályán. Bár a magyar államot igazán nem lehetett eddig azzal vádolni, hogy túlzottan megbecsülné a tanárokat, de az elhivatottságot legalább díjazta a ledolgozott évtizedek után járó jubileumi jutalommal. Réka viszont a bíróságon küzd a segítségünkkel azért, hogy megkapja a harminc évnyi munkája után járó elismerést, munkáltatója ugyanis egészen abszurd indokkal tagadta meg a kifizetést.

Több száz pedagógus lehet még hasonló helyzetben.

2024 óta a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény, hétköznapi nevén a státusztörvény szabályozza a pedagógusok jogviszonyát, ezzel pedig a jubileumi jutalom számításának szabályai is megváltoztak. Sok tanár jól járt ezzel, hiszen már nem csak a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt, hanem a munkaviszonyban töltött éveket is beszámítják, vagyis ahogy a belügyminisztérium fogalmazott, az elismerés „minden pedagógusnak jár majd, függetlenül attól, hogy korábban állami, egyházi vagy magánintézményben tanítottak”.

2023 végén Réka még 29 év 2 hónap beszámítható időnél tartott, ám amikor 2024. január elsején életbe lépett az új törvény, hirtelen 30 év 2 hónap jogosító idővel rendelkezett. Az iskola értesítette, hogy jogosulttá vált a harmincéves jubileumi jutalomra, ám a tankerület megtagadta a kifizetést arra hivatkozva, hogy Réka „átugrotta” a jogosultság megszerzésének időpontját, nincs olyan időpont, amikor pontosan betöltötte a harmincévnyi munkaviszonyt, így nem jár neki a háromhavi illetménynek megfelelő összeg.

Azzal „vigasztalták”, hogy kilenc és fél év múlva majd igényt tarthat a negyvenéves jubileumi jutalomra.

Réka ezután a TASZ-hoz fordult, mi pedig segítettünk neki bíróságra menni, hiszen a tankerület értelmezése nemcsak igazságtalan, de jogilag is tarthatatlan. Ezzel a Budapest Környéki Törvényszék is egyetértett, amikor elsőfokú ítéletében rámutatott: a tankerület jogértelmezése ellenkezik a józan ész és az egyenlő elbánás követelményeivel. Réka az új szabályozás hatálybalépésekor nem „átugrotta” a jutalomra jogosító időpontot, hanem ekkor érte el. A tankerület álláspontja pedig a pedagógus életpályáról szóló törvénnyel is ütközik, amelynek preambuluma kifejezetten a pedagógusok munkájának anyagi és erkölcsi elismerését fogalmazza meg célként, ezzel pedig ellentétes az az értelmezés, ami teljesen megfoszt egyes pedagógusokat a jubileumi jutalomtól pusztán azért, mert a jogszabály kedvezőbb számítási módot vezetett be.

Ezek alapján a bíróság megállapította, hogy Réka 2024. január elsején megszerezte a jogosultságot a harmincéves köznevelési foglalkoztatotti jutalomra,

a tankerületet pedig kötelezte, hogy fizesse meg számára az összeget, a 2024. január elseje óta járó késedelmi kamattal együtt.

Ügyfelünket a perben Dr. Székhelyi Réka képviselte.

Réka esete nem egyedi. Pedagógusok százaitól vonhatták meg hasonlóan nyakatekert érveléssel a jogosan járó jutalmat. Ezért mintabeadványt készítettünk, amellyel bárki a bírósághoz fordulhat, ha hasonló problémával szembesül.

Segíts, hogy kiállhassunk a méltatlan helyzetbe hozott pedagógusok mellett! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• Az Európai Unió Bíróságának döntése megerősíti, amit öt éve mondunk: a beterjesztői által gyermekvédelminek nevezett jogszabálynak nincs köze a gyerekek védelméhez, viszont megfélemlítésre alkalmas.
• Az ítélet nyomán egyetlen magyar bíróság sem alkalmazhatja a törvényt, amelynek minél előbb ki kell kerülnie a jogrendszerből.
• Mostantól nincs szükség többé önkorlátozásra, egyetlen mesekönyvet vagy regényt sem kell többé lefóliázni, és a Pride szervezőit sem lehet büntetni.
• A döntés jó alkalom az új hatalom számára, hogy Európa és az egyenlő emberi méltóság iránti elkötelezettségét demonstrálja azzal, hogy a diszkriminatív jogszabályt a történelem szemétdombjára küldi.

Az Európai Unió Bíróságának keddi ítélete megerősíti, amit öt éve mondunk: a Fidesz által gyermekvédelminek nevezett homofób propagandatörvénynek nincs köze a gyermekek védelméhez, az a kirekesztést, a megbélyegzést és a megfélemlítést szolgálja a leköszönő kormány politikai céljainak megfelelően.

Az autoriter hatalommal egyidejűleg elbukó jogszabály nemcsak a könyvkereskedőket kötelezte “a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást” érintő művek befóliázására, de az LMBTQ közösség tagjait megalázó módon erkölcstelennek állította be magánéletüket, őket magukat pedig a gyerekekre nézve veszélyesnek. Súlyosan korlátozta a szólásszabadságot azzal, hogy betiltotta, illetve a médiában késő éjszakára száműzte a szexuális irányultság és a nemi identitás kérdését, és a Pride megtiltásának is megágyazott.

Az Európai Unió Bíróságának döntése a gazdaság érdekei és az alapvető igazságosság szintjén is kimutatja, hogy a homofób propagandatörvénynek nincs helye a magyar jogrendszerben. Az ítélet szerint a törvény egyszerre sérti az Unió több alappillérét: a szolgáltatások szabad mozgását, valamint a szabad versenyt a könyvkiadók és a tévécsatornák korlátozásával, és azt az alkotmányos keretet, ami az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok értékeire épül.

Az a tagállam, amely ezeket nem tartja tiszteletben, nem is csatlakozhatna az Európai Unióhoz. Az értékközösség egy kölcsönös bizalmat alapoz meg: annak tudatát, hogy ebben minden tagállam osztozik, a homofób propagandatörvény pedig éppen ezt a bizalmat rombolja le. A Bíróság kimondta, hogy egyetlen tagállam, így Magyarország sem módosíthatja a saját jogszabályait olyan módon, hogy ez a közös európai értékeket gyengítse.

Lelepleződött az is, hogy üres hivatkozás a gyerekek védelme.

A döntés kimondta, hogy hamis az az állítás, hogy a gyerekeket csak diszkrimináció árán lehetne megvédeni az életkoruknak nem megfelelő tartalmaktól. A gyerekek védelmét egyáltalán nem szolgálja, hogy elhallgassák előlük a heteroszexuálistól eltérő kapcsolatok, a születési nemtől eltérő nemi identitások létezését.

A döntés következménye, hogy egyetlen magyar bíróság sem alkalmazhatja ezeket a szabályokat, hiába vannak még hatályban a magyar jog szerint. Emellett persze minél előbb intézkedni kell, hogy ezek a szabályok formálisan is kikerüljenek a magyar jogrendszerből. A Bíróság döntése felszabadít minden érintettet:

nincs szükség többé óvatos önkorlátozásra, szabadon készíthetők korábban korlátozás alá eső reklámok, műsorok és egyéb tartalmak és egyetlen mesekönyvet vagy regényt sem kell többé lefóliázni.

Értelmét veszíti továbbá a gyülekezési törvény szabálya is, amivel tavaly a Budapest Pride-ot és a Pécs Pride-ot tiltották meg - ezeket megakadályozni már tavaly sem sikerült, most azonban már jogilag sem tilthatók. A döntéssel elhárult az akadály a civil szervezetek fontos iskolai érzékenyítő munkája elől is. Az ítéletre közvetlenül lehet hivatkozni a hazai bíróságok előtt, akit pedig kár ért a korlátozó intézkedések miatt, kártérítési igényét is benyújthatja az állam felé.

Az ítélet nyilvánvalóvá tette, hogy egy európai uniós tagállam jogrendszerében nincs helye a diszkriminatív jogszabálynak, ezért azt el kell törölni. Az Európai Unió Bíróságának döntése most tálcán kínálja a lehetőséget az új parlamentnek, hogy első törvényhozási lépéseként helyezze hatályon kívül a gyermekek jogainak védelmére hivatkozva bevezetett homofób propagandatörvényt, amely összemossa a homoszexualitás ábrázolását az öncélú szexualitáséval és a pedofíliával.

Jó alkalom az új hatalom számára, hogy Európa iránti elkötelezettségét azzal demonstrálja, hogy formálisan is eleget tesz annak a valóban mérföldkőnek számító ítéletnek, amely a történelemben először állapított meg jogi sérelmet és jogi felelősséget az európai értékek állami felrúgása miatt. A magyar társadalom iránti elkötelezettséget pedig azzal mutathatja meg legjobban az új hatalom, ha egy egész kisebbséget, az LMBTQ-embereket felszabadítja az önkényes korlátozások alól, amelyekkel a NER az egyenlő emberi méltóságukat és szólásszabadságukat korlátozta.

Támogasd a TASZ-t adód 1 százalékával, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

A választás eredménye megnyitotta a valódi lehetőséget arra, hogy Magyarországon kiteljesedjen a szabadság, a részvétel és a demokratikus működés. Van okunk az örömre. Sokan most először tapasztalják meg azt az élményt, hogy van esélye annak, hogy közös ügyeinket tisztességesebben, nyitottabban és emberségesebben intézzük. Hogy a közhatalom ne szükségszerűen valami távoli és fenyegető dolog legyen, hanem olyan, ami figyel az emberekre.

A demokrácia nem egy nap, nem csupán a szavazás napja, és nem is alakítható ki egyetlen nap alatt. A szavazás, amelyen egy autoriter kormányzat megbukik, az első lépés a demokratikus működés helyreállításában, egy lehetőség arra, hogy a közhatalmat megfelelő korlátok közé szorítva gyakorolják. Attól, hogy az autoriter kormány megbukik, és az ellenzéke megnyeri a választást, még nem lesz automatikusan demokratikus a hatalomgyakorlás.

Az csak ezután dől el.

A munka a választás másnapján kezdődik. Az, hogy élünk-e a választási eredmény adta lehetőséggel, képesek vagyunk-e több szabadságot és egyenlőséget, nagyobb beleszólást és ezáltal jobb intézményeket teremteni, a közhatalmat ellenőrzés alatt tartani, nemcsak a frissen megválasztott politikusok felelőssége, hanem mindannyiunké. Még a legjobb szándékú döntéshozó sem tévedhetetlen. Nekünk, polgároknak az a dolgunk, hogy megfogalmazzuk az elvárásainkat, folyamatosan ellenőrizzük, számonkérjük, és ha kell, döntésük megváltoztatására szorítsuk a hatalom gyakorlóit. Ehhez minden jogunk megvan, és egy sor eszközünk is a petíciótól a tüntetésen át az országgyűlési képviselő fogadóórájáig. Csak akkor élhetünk valódi demokráciában, ha ezért a demokráciáért nap mint nap teszünk is a saját eszközeinkkel és nem dőlünk hátra azzal, hogy a szavazatunkkal kormányt váltottunk.

A TASZ azért dolgozik, hogy Magyarországon valódi, tartós és egészséges demokrácia legyen. Ha az új kormány ilyet épít, akkor a TASZ ennek a munkának nem kerékkötője lesz.

Azért fogunk dolgozni, hogy a döntések társadalmi kontroll mellett szülessenek meg, és ne sérüljenek az egyéni jogok.

A feladatunk mindenki szabadságának és méltóságának védelme, elsősorban a közhatalom gyakorlásának ellenőrzésével. A TASZ nem valamelyik politikai szereplő ellenfele vagy szövetségese. Nem egyetlen vezetővel vagy párttal állunk szemben, hanem mindenféle hatalommal kapcsolatban ugyanaz a dolgunk: ellenőrizni, számonkérni, és figyelmeztetni, ha túllépi a határait. Ezt nemcsak azért tesszük, mert történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy mindenki, aki hatalmi helyzetbe kerül, vissza-visszaél ezzel, hanem azért is, mert a demokratikus hatalomgyakorlás nem létezik korlátok, és azok megtartásának számonkérése nélkül.

A TASZ-nak ezért a NER bukása után is van feladata, sőt, ilyenkor fontos igazán, hogy legyenek olyan szervezetek, amik e feladatot ellátják. Az új kormány döntéseit azon az alapon fogjuk vizsgálni, hogy megerősítik-e az emberek szabadságát, kiteljesítik-e az egyenlőségüket, nagyobb beleszólást engednek-e a közügyekbe, és több ellenőrzést tesznek-e lehetővé a kormányzat felett, vagy épp ellenkezőleg, új formában termelik-e újra az autokratikus hatalomgyakorlást. Különösen azokkal a döntésekkel foglalkozunk majd, amelyek az egyéni szabadságjogokat érintik: hogyan működik a rendőrség, a titkosszolgálatok, a média, az egészségügy, az oktatás, az igazságszolgáltatás, milyen jogai vannak a tiltakozóknak, az újságíróknak, a kisebbségeknek, vagy a kiszolgáltatott embereknek.

A TASZ-nak ebben nemcsak ellenőrző, hanem irányt mutató szerepe is van. Segítenünk kell abban, hogy az emberek ne csak nézői legyenek a politikának, hanem résztvevői is. Szempontokat kell adnunk ahhoz, hogy a demokratikus vitában milyen minimumokhoz érdemes ragaszkodni, mitől demokratikus egy döntés, mikor sérülhetnek jogok akkor is, ha éppen jó szándékkal vagy nagy társadalmi támogatottsággal, óriási felhatalmazással születnek döntések.

Egy demokráciában a választás különleges nap, mert a polgárok képviseletére jogosítja fel a megválasztott politikusokat.

De ez a felhatalmazás nem bármire szól, és nem parttalan.

Bár a TISZA programjában sok ígéret szerepelt, amikor azokat konkrét szakpolitikákra váltja majd a kormány, akkor valódi társadalmi egyeztetést kell folytatnia a polgárokkal. A TASZ-nak kettős feladata van: egyrészt támogatnunk kell a polgárokat abban, hogy saját véleményüket meg tudják fogalmazni és el tudják mondani a döntéshozóknak úgy, hogy azok meghallják őket. Másrészt az évtizedes jogsegélyezési, pereskedési és terepen szerzett tapasztalatunkból következő elvárásokat is meg kell fogalmaznunk a kormány felé, majd pedig ellenőriznünk, hogy annak megfelelő döntések születnek. Így tudjuk beteljesíteni a missziónkat, hogy Magyarországon érvényesüljenek az alapvető jogok.

Az alapvető jogok sérelme nem mindig látványos. A mindennapi jogsértések a gyermekotthonokban, kórházakban, köztereken és közintézményekben történnek. Ezek a tegnapi választási eredménytől nem múlnak el egyik napról a másikra. És még ha jó munkát is végez majd az új kormány, akkor is lesznek ma, holnap és jövő hónapban is gyerekek, akik nem kapnak igényüknek megfelelő oktatást, nők, akiknek megsértik a jogait szülés közben, újságírók, akik elől állami szervek eltitkolnak közérdekű adatokat, családok, amelyeket szegénység miatt szakítanak szét. A TASZ nekik és még több ezer embernek fog ingyenes jogsegélyt nyújtani 2026-ban is.

Dojcsák Dalma és Szabó Máté, a TASZ igazgatói

A TASZ ezt a munkát a közössége segítségével, veletek együtt tudja végezni. Ajánld fel adód 1%-át a TASZ-nak és építsünk együtt egy szabad, demokratikus Magyarországot! Társaság a Szabadságjogokért, adószámunk: 18067109-1-41

• Istvánt fiatalkori függőségei miatt akarták gondnokság alá helyezni, de azt sem tudhatta, mi történik az eljárásban.
• A kirendelt ügyvédje nem egyeztetett vele, a pszichiátriai szakvéleményt sem láthatta, ami alapján döntést hozott a bíróság.
• Ellentmondásoktól hemzsegő fércmunka volt az ítélet, ami alapján Istvánt akár intézetbe is zárhatták volna.
• István a segítségünkkel fellebbezett, és kitartásának köszönhetően hatályon kívül helyezték a döntést.

Súlyos felelősség megfosztani valakit attól a jogától, hogy a saját életéről dönthessen, Magyarországon mégis túl könnyen találhatja magát valaki ilyen helyzetben.

István tavaly nyáron kereste meg a TASZ-t, miután fiatalkori függőségei miatt gondnoksági eljárás indult ellene. Az elsőfokú eljárás során azt sem tudhatta, hogy mi történik a feje felett, a kirendelt ügyvédje ugyanis nem képviselte az érdekeit, nem egyeztetett vele – mint azt sajnos megszokhattuk az ilyen ügyekben. Az iratokat sem ismerhette meg, így a kirendelt igazságügyi pszichiáter szakvéleményét sem látta és nem is reagálhatott rá. Egyszer csak arról értesült, hogy elvették a cselekvőképességét, tizenkét ügycsoportban gondnokság alá helyezték, így a jövedelmével és vagyonával való rendelkezés, lakásbérlés, családjogi döntések, a tartózkodási helye és intézményes elhelyezése kérdésében is.

Mélyen érint, hogy bármikor elhelyezhetnek bentlakásos intézményben bármilyen indokolás nélkül, ami felér a Száll a kakukk fészkére című filmmel

– írta nekünk kétségbeesett levelében István, aminek nyomán úgy döntöttünk, elvállaljuk a jogi képviseletét, hogy az ügye iránt teljesen érdektelen kirendelt ügyvédje helyett valódi jogi támogatást kapjon a másodfokú eljárásban.
A mindössze három oldalból álló elsőfokú ítélet hemzsegett az égbekiáltó jogsértésektől. Az iromány egy-egy bekezdésben hivatkozott a tanúkra, és néhány bekezdésben a szakértőre, ezek alapján született a döntés arról, hogy Istvánt megfosztják a legalapvetőbb jogaitól. Az egyik tanú arról nyilatkozott, hogy István rendszeresen látogatja testvérét a Vakok és Gyengénlátók Intézetében. A másik tanú István munkahelyi főnöke, aki elmondta, hogy „az alperessel semmi probléma nincs, önállóan dolgozik, a vezető utasításait végrehajtja, kifejezetten jó munkaerő, a kollégákkal is jó a viszonya”. Végül az ítélet a kirendelt igazságügyi pszichiáter véleményét idézte, aki szerint István „tudata megtartott, minden tekintetben tájékozott, (…) jelenleg produktív elmebetegségre utaló jelek nincsenek”, mégis megállapította egy füst alatt, hogy minden ügycsoportban tartósan és nagymértékben hiányzik a belátási képessége.

Azt egy árva szóval nem jelezte a szakértő, hogy ha István tájékozott, dolgozik és nem látszik aktuálisan pszichiátriai betegnek, akkor mégis miért látja indokoltnak a gondnokság alá helyezését, de a bírónak sem volt hiányérzete, és arra jutott az iratok és a tanúk véleménye alapján, hogy Istvánt minden ügycsoportban meg kell fosztani a cselekvőképességétől, azaz attól a jogától, hogy maga döntsön az élete alapvető kérdéseiben.

Az elsőfokú ítéletet megtámadó fellebbezésünkben rámutattunk, hogy a szakértő véleménye értelmezhetetlen, hemzseg az önellentmondásoktól és még a legalapvetőbb szakmai feltételeket sem teljesíti, hiszen a vélt mentális betegség BNO-kódját sem tartalmazza, így használhatatlan. Jeleztük továbbá, hogy a bírósági ítélet sem teljesíti a legminimálisabb feltételeket sem, hiszen a tanúk véleményéből és a szakvéleményből sem következik, hogy Istvánnak gondja lenne a belátási képességével, és ezért gondnokságra szorulna.

István kitartásának és a valódi jogi képviseletnek köszönhetően, a másodfokú eljárást megnyertük. A törvényszék hatályon kívül helyezte a silány minőségű ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. A törvényszék osztotta azt a véleményünket, ami szerint nonszensz, hogy Istvánnak az elsőfokú bíróság még csak nem is kézbesítette a róla szóló szakértői véleményt, így neki fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaz a róla szóló, a pert lényegében eldöntő irat. Ez a szakvélemény egyébként „a törvényszék álláspontja szerint is hiányos, homályos, önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, a helyességéhez nyomatékos kétség fér”, ugyanis csak két régi orvosi papírra hivatkozik, és bár megállapítja, hogy mentális beteg az alperes, nem jelöli meg, hogy milyen betegségről van szó, annak BNO-kódját sem közli. A törvényszék arra is kitért, hogy István kirendelt ügyvédje „a másodfokú eljárásban semmilyen tevékenységet nem fejtett ki”, ezért nem is ítélt meg neki ügygondnoki díjat sem.

A hazai bíróságokat húsz éve kötelezi a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény arra, hogy ne fosszanak meg embereket indokolatlanul a cselekvőképességüktől. A támogatott döntéshozatalról szóló törvény pedig 13 éve írja elő, hogy minden lehetséges esetben támogató személyt kell kirendelni gondnok helyett. Sok bíróságon mintha még sosem hallottak volna ezekről a jogszabályokról, és az is ijesztő, hogy hiába a kirendelt ügyvéd, valódi jogi képviselet nélkül teljesen kiszolgáltatottá válhat bárki egy gondoksági perben, és megfoszthatják a legalapvetőbb jogaitól is.

Segíts, hogy továbbra is felléphessünk azért, hogy minden érintett visszakapja az autonómiáját, méltóságát, és maga dönthessen az életéről! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

Majd’ egy évvel ezelőtt azt írtuk, hogy repedezik a rendszer, ezért van most óriási szükség a bátorságunkra. Már akkor támogatást ígértünk azoknak, akik az állampárt rendszerében dolgoznak, de erősödik bennük a szakmai függetlenség és az erkölcsi felelősségvállalás igénye. Azt ígértük, hogy ha a véleményük kimondása miatt hátrány éri őket, a TASZ ott lesz mellettük – és így is tettünk számos esetben.

Az egy évvel ezelőtti írást azzal zártuk, hogy „hiszünk abban, hogy a következő egy évben sok ilyen bátor ember fog megszólalni”. Ez a hit most beérni látszik. Szabó Bence nem az első fecske, hiszen Kuslits Gábor vagy Bátonyi Péter ugyanúgy mertek bátrak lenni az állampárttal szemben. Ők a szabadságot és az autonómiát választották az elnyomással és a kényszerrel szemben. Az ilyen emberek törtek össze számos autoriter rezsimet.

A bátorság, a szabadság, az autonómia iránti vágy ismét kiszabadult a palackból és ezt már nem lehet visszatömködni. Mára mindenki láthatja, hogy azok, akik a rövid távú érdekükkel és akár a munkahelyük megtartásával szemben is hűek maradnak szakmai és polgári kötelességükhöz, másoknak is bátorságot adnak. Ez a közeg hosszú időre táptalaja lesz a kritikának és a tenni akarásnak.

A TASZ azért dolgozik 1994 óta, hogy mindig, bármilyen hatalom idején minél többen merjenek olyan bátrak és szabadok lenni, mint Szabó, Bátonyi vagy Kuslits. Mert végső soron csak ez, az egyéni szabadságra és autonómiára való igény lehet a hatalom ellensúlya. A civilek és a szabad sajtó pedig azért vannak, hogy ennek táptalajt és megtartó közeget biztosítsanak.

Azt azonban érdemes most felírni valami jól látható helyre, hogy csak akkor tudjuk majd újra megelőzni egy ilyen rendszer kialakulását, ha minél többen képesek majd ebben az országban szabadon élni. Ennek pedig előfeltétele, hogy minél többen indulhassanak egyenlő esélyekkel és minél többen élhessenek egyenlő méltóságban. Csak közösen tudjuk befejezni az előttünk álló munkát és csak közösen tudjuk megelőzni, hogy újra elölről kelljen ezt kezdenünk. Most azonban az látszik, hogy számíthatunk egymásra.

Vegyél részt ebben te is! Ajánld fel nekünk adód 1%-át, és nyújts velünk védelmet a bátor polgároknak!

Ha azt látod, hogy az állam a polgárok ellen dolgozik, nem muszáj lehajtott fejjel tovább lépned. Az állam visszaéléseit leleplezni kockázatos, a kockázat mértéke azonban csökkenthető. Közérdekű bejelentőként, vagy – ha a saját munkahelyeden tapasztalsz visszaélést – visszaélés-bejelentőként jogi védelem is megillet. Arról, hogy whistleblowerként mit tehetsz azért, hogy a rendszer ne gyűrhessen maga alá, és minél kevesebb személyes árat kelljen fizetned a megszólalásért, tájékoztatónkban olvashatsz. A jogi védelem nem jár feltétlen, néha küzdeni kell érte (például munkaügyi per megindításával), de ebben a küzdelemben nem vagy egyedül. A hatalom visszaéléseinek csak akkor tudunk gátat vetni, ha minél többen merünk szabadon élni és megszólalni. Csak közösen tudjuk befejezni az előttünk álló munkát és csak közösen tudjuk megelőzni, hogy újra elölről kelljen ezt kezdenünk. Most azonban az látszik, hogy számíthatunk egymásra.

• A civil szervezetek politikai megszólalása a demokratikus közélet természetes része.
• Problémákat hozunk felszínre, az érintettek tapasztalatait felhangosítjuk, ügyeket tartunk napirenden és követeléseket fogalmazunk meg a politikusok felé.
• Újra és újra feltesszük magunknak a kérdést, hogy a munkánk szolgálja-e a magyar emberek jogainak és érdekeinek érvényesülését, és úgy alakítjuk a tevékenységünket, hogy az a polgárok valós igényeire válaszoljon.
• A hatalom változhat, a TASZ nem.

Tizenhat év NER után nehéz elképzelni egy olyan Magyarországot, ahol alapvetés, hogy a közéleti vitákban nem csak pártok vehetnek részt, ahogy az is, hogy a hatalmat nem csak a választások napján kell ellenőrizni, és nem is csak a parlamentben. Sokmillió honfitársunkkal együtt mi ilyen országban szeretnénk élni.

A civil szervezetek politikai megszólalása nem rendellenesség, hanem a demokratikus közélet természetes része. A választásokhoz közeledve különösen nagy tétje lett annak, milyen szerepe lehet a civileknek egy esetleges politikai fordulat idején, és milyen alapon szólalhatnak meg a politikai vitákban. Kováts Eszter a 24.hu-n megjelent írásában (Kiket tolt le Magyar Péter a pályáról, és mit érdemes átgondolniuk?) ezt a kérdést is felveti. Erre reagálva azt foglaljuk össze, hogyan gondolkodunk a TASZ szerepéről, különösen egy esetleges kormányváltás helyzetében.

Kováts fontos kérdést vet fel. A civil szervezetek szerepéről valóban érdemes beszélni, különösen egy olyan politikai helyzetben, amikor sokan kormányváltásra készülnek, és különféle szereplők – pártok, értelmiségiek, civil szervezetek – próbálják újragondolni a helyüket a politikai térben. A cikk egyik pontján Kováts a civil szervezetek megszólalásait bírálja: szerinte ezekből gyakran „egy olyan politikakép rajzolódik ki, ami szerint valahogy úgy kellene működnie a politikának: az okos NGO megmondja, a politika pedig teljesíti”, miközben az sem világos, milyen társadalmi felhatalmazás áll a civilek megszólalásai mögött.

A civil szervezetek valóban gyakran lépnek fel követelésekkel, javaslatokkal vagy reformtervekkel, különösen most, amikor politikai fordulat lehetősége merül fel. A kérdés azonban szerintünk nem egyszerűen az, hogy megszólalhatnak-e, hanem az, hogy mi a szerepük a politikában. Erről a civil szférán belül sincs egyetértés. Nekünk a TASZ-ban más a szerepfelfogásunk, mint amit Kováts kritikája feltételez. Ez az írás a TASZ-ról szól. Nem beszélünk a Civilizáció koalíció nevében, még akkor sem, ha tagjai vagyunk a szövetségnek, és aláírtuk azt a nyilatkozatot is, amelyet Kováts kritikával illet. Nem a teljes civil szféra álláspontját akarjuk megfogalmazni, hanem azt írjuk le, hogyan gondolkodunk mi, a TASZ-nál a jogvédő civil szervezetek szerepéről, és mi következik ebből a politikához való viszonyunkra.

Kováts cikkének egyik állítása, hogy csak pártoknak vagy mozgalmaknak lehet kellő társadalmi felhatalmazása arra, hogy érdemben befolyásolják a kormányzást. Egy ponton egyenesen azt tanácsolja: „Tetszenénk mozgalmat vagy pártot csinálni.” Civil szervezeteket a polgárok az egyesülési jog alapján sokféle jogszerű célból hozhatnak létre. A pártok is ugyanígy jönnek létre, csak azoknak speciális céljuk van: a népakarat alakítása és kinyilvánítása. Ezeket a polgárok által létrehozott szervezeteket megilletik azok az alapvető szabadságok is, amelyek az őket alkotó embereket. Például ugyanúgy megilleti őket a szólásszabadság, mint a tagjaikat, ezért kritizálhatják a hatalmat és követelhetnek tőle lépéseket, ahogyan azt a tagjaik egyénileg is megtehetik. Mi több, a demokratikus társadalmakban olyan, ún. watchdog típusú szervezetek is létrejönnek, amelyeket kifejezetten azért hoznak létre a tagjaik, hogy ellenőrizzék a hatalmat. Jogos azonban a kérdés, hogy miért kellene a politikusoknak különös figyelmet fordítaniuk a civil szervezetek szavára a választók más csoportjainak követeléseihez képest?

Egyrészt: nem kell. A jogi keretek között a politikusok úgy és azt csinálnak, amit akarnak. De viselniük kell érte a politikai felelősséget és a választók ítéletét. Éppen ezért a TASZ feladata nem az, hogy technokrata tanácsokat adjon a kormánynak, vagy a kormányzás alternatívájaként lépjen fel. Nekünk nincs politikai felelősségünk a kormányzásért. A mi dolgunk az, hogy problémákat hozzunk felszínre, az érintettek tapasztalatait felhangosítsuk, ügyeket napirenden tartsunk, és követeléseket fogalmazzunk meg a politikusok felé. És ami ennél is fontosabb, hogy ne csak nekik beszéljünk, hanem ezeket a követeléseket a nyilvánosságban is hangosan és következetesen képviseljük, hogy minél többen megismerjék és támogassák őket. Nem a politikusoktól várjuk, hogy terjesszék a nézeteinket, ezt a munkát magunk végezzük el. A követeléseinket ráadásul nem egy íróasztal mellett elmélkedve találjuk ki. Azokban több mint harminc év jogsegélyezésének és jogi eljárásainak tapasztalatait összegezzük. Meggyőződésünk, hogy a témáinkban pontos és valós képünk van a megoldandó problémákról, és azt is megkockáztatjuk, hogy egyes állami szerveknél is jobban látjuk azok visszatérő mintázatait és gyakorlati következményeit.

Eközben tisztában vagyunk a saját korlátainkkal és igyekszünk meghaladni őket. Bár a TASZ-t szokás budapesti, körúton belüli szervezetnek tartani, 2018 óta kifejezetten azon dolgozunk, hogy az évente több ezer embernek nyújtott jogvédelem elérhető legyen az egész országban, és megnyitottuk pécsi, debreceni és miskolci irodáinkat. Az a hitvallásunk, hogy a munkánk akkor értékes, ha valóban a magyar emberek nehézségeire, igényeire reagál. Ezért dolgozunk együtt közösségekkel, legyenek azok zöld aktivisták, diáktüntetők, roma emberek, gyermeket váró nők vagy sajátos nevelési igényű gyereket nevelő szülők. Amit mi követelünk, azt azok követelik, akikkel együtt dolgozunk, és sokan mások is. Tavaly 7295 ember ezt még az állami adóhatóság felé is egyértelművé tette, amikor személyi jövedelemadója egy százalékát – összesen 93 millió forintot – a TASZ-nak ajánlotta, nem beszélve azokról, akik egyszeri vagy rendszeres adományokkal támogatják a munkánkat.

A politikus a választáson keres magának legitimációt, de nem csak ez az egy útja van annak, hogy valaki részt vegyen a közéletben. Ne fogadjuk el, amit a NER megpróbált ránk erőltetni, amikor azt szajkózta, hogy csak a politikusoknak szabad politizálni. Azt hallgatjuk több mint egy évtizede, hogy senki sem választotta a civileket, az újságírókat, a tudósokat, így ők maradjanak is csendben, és bízzák a közéleti vitákat a politikusokra – lehetőleg azokra, akik többséget szereztek a választáson. A demokrácia azonban nem ezt jelenti: a közéleti vita nem a politikusok kizárólagos terepe, hanem mindannyiunk közös ügye. Az pedig, hogy a civileket újra és újra rendre utasítják, és a megszólalásaik legitimitását vitatják, önmagában is mutatja, hogy a közéleti szerepüket a hatalom sem tekinti közömbösnek. Nem véletlen az sem, hogy a NER alatt sokan a civilektől várták a politikai problémák megoldását, mert sokszor nem mutatkozott erre fogékony és képes ellenzék, erről legutóbb Plankó Gergő írt a 444-en. Ezért nemcsak a kormányzati emberek javasolták, hanem barátaink, támogatóink is unszoltak bennünket számtalanszor az elmúlt években, hogy alapítsunk pártot, mert az majd megoldja az ország bajait. Bár a TASZ korábbi, prominens munkatársai közül többen később pártok alapításában is szerepet vállaltak, a szervezet megmaradt civilnek, és ezen nem is fogunk változtatni. Nekünk más a feladatunk, és Magyarországnak az használ a legtöbbet, ha ezt jól végezzük.

Egy politikai párt azért formálhatja a saját világnézete szerint a közéletet és az államot, mert többségi felhatalmazást szerezhet hozzá. Egy jogvédő civil szervezet esetében viszont a többség logikája nem ugyanígy működik: ezek a szervezetek gyakran éppen azok oldalán lépnek fel, akiknek nincs politikai képviseletük, vagy kisebbségben, elnyomott helyzetben élnek. Hitelességüket részben az adja, hogy valóban az érintettek részvételével dolgoznak: az érintettek jelenléte nem utólagos igazolása, hanem a munkájuk alapja, amely befolyásolja, milyen ügyekkel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak, és milyen megoldásokat képviselnek. Részben pedig az, hogy az alapvető jogok nem többségi jóváhagyástól függenek: mindenkit megilletnek, azokat is, akik mögött épp nincs politikai többség.

Kováts azt állítja, hogy a civil szervezeteknek önkritikusnak kell lenni a választás után és újra kell gondolniuk a legitimációjukat. A TASZ nem a választások után kezd önvizsgálatot: folyamatosan ellenőrizzük saját magunkat, újra és újra feltesszük magunknak a kérdést, hogy a munkánk szolgálja-e a magyar emberek jogainak és érdekeinek érvényesülését, és úgy alakítjuk a tevékenységünket, hogy az a polgárok valós igényeire válaszoljon. Nem valamiféle erkölcsi felsőbbrendűségből mondjuk meg, mi volna helyes, hanem abból indulunk ki, mire van szükség ahhoz, hogy az emberek egyenlő, bátor és szabad polgárokként boldogulhassanak Magyarországon.

A fentiekből az is következik, hogy aki watchdog szerepet vállal, annak a hatalomhoz való viszonya nem attól függ, ki van kormányon. A watchdogok feladata nem az, hogy egy hatalommal szemben kritikusak legyenek, majd amikor annak politikai ellenfelei kerülnek kormányra, tanácsadóként vagy szövetségesként felsorakozzanak melléjük. A watchdog viszonya a hatalomhoz nem szövetségi viszony, és nem is oldalválasztás kérdése. A feladatunk az, hogy bármely kormányt ugyanazzal a mércével ellenőrizzük: betartja-e a jogot, tiszteletben tartja-e az alapjogokat, elszámoltathatóan működik-e, és tekintettel van-e az érintettek szempontjaira.

Ez különösen fontos egy olyan politikai fordulat idején, amely nem egy szokásos kormányváltás, hanem egy rendkívül hosszú, a hatalmat szinte teljesen maga alá gyűrő rendszer után következhet be. Ilyenkor könnyen megjelenik a kísértés, hogy a korábban kívül álló, kritikus szereplők végre beljebb kerüljenek, és ne ellenőrizzék, hanem segítsék a hatalmat. Mi nem így gondolkodunk. A TASZ-nak nem az a dolga, hogy bármely kormány oldalán helyet találjon magának, hanem az, hogy megőrizze a függetlenségét vele szemben, és mindig az adott helyzethez mérten döntse el, mikor van helye együttműködésnek, mikor nyilvános bírálatnak, és mikor jogi fellépésnek.

Ugyanakkor a watchdognak is lehet legitim elvárása a következő hatalommal szemben: nem az, hogy partnerként vagy szövetségesként kezelje, hanem az, hogy hagyja létezni és dolgozni. Ez merőben más ahhoz képest, ahogy a jelenlegi hatalom fordult a civilekhez. Az a követelés, hogy az új kormányzat ne törekedjen a civil szervezetek országból való eltakarítására, ellehetetlenítésére, megbélyegzésére, a közéletből való kiszorítására, függetlenségük megszüntetésére, nem jelent közelséget a hatalomhoz, hanem annak a minimuma, hogy egy demokráciában a kritikus kontroll egyáltalán működhessen.

A watchdog-szervezetek nem politikai oldalakhoz, hanem értékekhez kötődnek. Ezért fordul elő egy normális országban az, hogy akik kormányon zavarónak tartják őket, ellenzékből már nélkülözhetetlennek látják. A civil kontroll hasznát sokan csak akkor látják meg, amikor már nem birtokolják a hatalmat. Pedig a civil kontroll végig ott volt, csak a hatalmi pozícióból kényelmetlen volt szembenézni vele.

Nem dolgunk arról spekulálni, hogy milyen választási eredmények és hatalmi változások várhatóak a következő hónapokban Magyarországon. A dolgunk az, hogy felkészülten, az elveinkhez és ügyfeleinkhez hűen folytassuk a munkánkat. A hatalom változhat, a TASZ nem.

Dojcsák Dalma, Szabó Máté

Segíts, hogy folytathassuk a munkánkat! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• „Azokat a dolgozókat akarták prés alá tenni, akik elhivatottak, miközben a magas beosztásban lévő emberek szabadon követtek el szörnyű bűntetteket” – mondja korábban gyermekvédelemben dolgozó ügyfelünk.
• Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk a megbízhatósági vizsgálat miatt, amelynek keretében titkos megfigyelést is alkalmazhatnak a hatóságok.
• A vizsgálat hiába szolgál pozitív célt, ha a megvalósítás problémás: még csak indoklás sem szükséges ahhoz, hogy alávessék a dolgozót.
• A strasbourgi ítélet szerint a kormánynak lépnie kell, és változtatni a szabályozáson.

Elismert, országos hírű intézmény volt a fővárosi TEGYESZ jelentős szakemberekkel, amikor 2008-ban ott kezdett nevelőként dolgozni – emlékezik vissza Laluska Erzsébet. Azt mondja, a mából visszanézve az volt a Kánaán, persze akkor még nem tudhatták, milyen helyzetbe kerül a gyermekvédelem 2026-ra. A központosítással több vezetőt is menesztettek, köztük azt a Molnár Lászlót és Kuslits Gábort, akik ma a botrányos visszaélések ellen rendszeresen felszólalnak a nyilvánosságban. Erzsébet időközben nevelőből örökbefogadási tanácsadó lett, de ott is beleszólt a munkájába a politika, egyebek mellett az azonos nemű párok örökbefogadásának ellehetetlenítésével, az egyedülállók örökbefogadásának akadályozásával, vagy az örökbefogadó szülőknek kötelezően előírt tanfolyam eltörlésével. Bármennyire is elhivatott volt a gyermekvédelem iránt, az állandó küzdelmek közepette elfáradt, ezért 2023-ban más területen helyezkedett el.

Amíg a TEGYESZ-nél dolgozott, szakszervezeti titkárként is kiállt a dolgozók érdekeiért. Sokáig természetesnek számított, hogy az összdolgozói értekezleteken szakszervezeti vezetőként ő is felszólalhatott, majd amikor az egyik értekezlet jegyzőkönyvét elolvasták a felettes szervnél, leszóltak, hogy ilyen ne forduljon többet elő – idézte fel Erzsébet. Végképp megalázónak érezte, amikor alá akarták íratni a dolgozókkal, hogy megbízhatósági vizsgálat keretében titkos megfigyelést is végezhetnek velük szemben, miközben a munkájukban értelmezhetetlen a korrupció. Aztán kiderült, hogy nem is kell aláírniuk, mert a törvény alapján a közszférában dolgozók a hozzájárulásuk nélkül is megfigyelhetők.

A volt gyermekvédelmi dolgozó – egy gyermekvédelmi gyámmal és egy oktatásfejlesztésben dolgozó szakemberrel együtt – a TASZ ügyfele lett, akinek képviseletében dr. Hüttl Tivadar ügyvéddel az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk. A strasbourgi testület most kimondta, hogy a megbízhatósági vizsgálat ebben a formában túlzott beavatkozást jelent az érintettek magánszférájába, így a kormánynak az ítélet alapján kezdeményezni kell a törvényi szabályozás megváltoztatását.

A jelenlegi szabályozás alapján, 2021 januárja óta a rendőrség bűnmegelőző, elhárító szerveként működő Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) végezhet a közszférában dolgozókkal szemben megbízhatósági vizsgálatot. Ennek célja a korrupció megelőzése, a közszolgálat tisztaságának megőrzése. Klasszikus formája, amikor a nyomozók olyan helyzetet imitálnak, ami az érintett munkavégzése közben előfordulhat, és megpróbálják megvesztegetni. De arra is van lehetőség, hogy titokban megfigyeljék az érintett irodáját, szolgálati járművét, vagy azt, hogy mikor kivel telefonált. A törvény nem ír elő semmilyen indoklást ahhoz, hogy a dolgozót megbízhatósági vizsgálatnak lehessen alávetni.

2024 nyarán a kifogástalan életvitel-ellenőrzést is bevezették. Ennek keretében ugyan nem végeznek titkos megfigyelést, de a dolgozóknak a magánéletük részleteire kiterjedő kérdőívet kell kitölteniük, amit környezettanulmány elkészítése követ. Ezt az NVSZ tagjai akár leplezetten is végezhetik, és számos bizalmas információ birtokába juthatnak az érintett hozzátartozóival kapcsolatban is.

A megbízhatósági vizsgálat és a kifogástalan életvitel ellenőrzése elvileg pozitív célt szolgál: az egyik a közszféra korrupciómentességét, a másik pedig azok feddhetetlenségét, akik gyerekekkel foglalkoznak hivatásszerűen. A szabályozásuk és megvalósításuk azonban nagyon problémás. Az érintettek csak utólag értesülnek arról, hogy megbízhatósági vizsgálat zajlott ellenük, és akkor is csak az eredményről, például arról, hogy nem találták őket korruptnak. Semmilyen információt nem kapnak arról, hogy egyáltalán miért folytattak velük szemben vizsgálatot, miért váltak gyanússá az NVSZ szemében. Nem tehetnek semmit akkor sem, ha kiderül, hogy a vizsgálatot visszaélésszerűen kezdeményezték ellenük, például azért, mert személyes konfliktusuk volt valakivel, akinek jogában állt ilyen vizsgálatot javasolni. A kifogástalan életvitel-ellenőrzés esetében pedig az sem világos, hogy milyen keretek között készülhet valakiről környezettanulmány: több jelzést is kaptunk, amikor a vizsgálatot végző rendőrök olyasmiről faggatták az érintetteket, aminek semmi köze nincs a saját életviteléhez, például hogy a tőle külön élő, idős szülőjének milyenek az alkoholfogyasztási szokásai.

A vizsgálatok válogatás nélkül terjednek ki minden dolgozóra: a törvény egy kalap alá veszi korrupciós kockázat szempontjából a minisztériumi főosztályvezetőt és a lakásotthonban dolgozó gyermekfelügyelőt. A korrupciós kockázat leginkább attól függ, hogy egy adott pozíció jár-e döntési jogkörrel, ügyfélkapcsolatokkal, pénzek feletti rendelkezéssel – a gyermekvédelmi munkakörökre mindez aligha jellemző. A magánszférába súlyosan beavatkozó vizsgálatok viszont csak akkor igazolhatók, ha valaki olyan munkakörben dolgozik, ahol valóban felmerül a korrumpálódás veszélye. Ezeken túl pedig az is kérdéses, hogy az NVSZ-nél dolgozó rendőrök rendelkeznek-e a megfelelő szakértelemmel ahhoz, hogy ellenőrizzék, hogy a gyermekvédelmi dolgozó szakszerűen látja-e el a feladatait, merthogy a megbízhatósági vizsgálat során erre is van lehetőségük.

Fontos, hogy a gyermekvédelemben olyan emberek dolgozzanak, akikre a gyanú árnyéka sem vetül, hiszen a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaival, a segítségre szoruló családban, vagy szülő nélkül nevelkedő gyerekekkel foglalkoznak. Az indokolatlan és alapjogsértő vizsgálatok viszont csak azt érik el, hogy a tehetséges és elkötelezett szakemberek távoznak a rendszerből, amely már így is súlyos szakemberhiánnyal küzd.

A strasbourgi bíróság most azt mondta ki, hogy nem lehet mindenféle előzetes gyanú, vagy konkrétan meghatározott feltételek nélkül bárkivel szemben vizsgálatot, titkos megfigyelést végezni, ami utólag sem teszi lehetővé, hogy az érintett megismerje, milyen eszközöket alkalmaztak vele szemben, és egy független fórum előtt, érdemben vitathassa a vizsgálat jogszerűségét, illetve szükségességét.

Végül azt se felejtsük el, hogy az ellenőrzés nem oldja meg a gyermekvédelem tárgyi és személyi feltételeinek hiányát, és nem járul hozzá ahhoz sem, hogy a társadalom a magáénak érezze a bántalmazott, elhanyagolt, családjukból kiemelt gyerekek problémáit. Ahhoz, hogy a gyermekvédelmi rendszer valóban jobb körülményeket tudjon biztosítani egy gyereknek, mint az őt veszélyeztető család, nem rendészeti eszközökre, hanem valódi szociális intézkedésekre van szükség.

Azokat a dolgozókat akarták prés alá tenni, akik elhivatottak, miközben a magas beosztásban lévő emberek, Juhász Péter Pál, Vásárhelyi János vagy a helyettese, Kónya Endre szabadon követtek el szörnyű bűntetteket

– mondta Erzsébet.

Segíts, hogy az elhivatott gyermekvédelmi szakemberekért is kiállhassunk! Ajánld fel nekünk adód 1 százalékát, hogy minél többeknek nyújthassunk védelmet!

• Az utóbbi időben már tömegével érkeznek hírek a gyermekotthonokban zajló fizikai és szexuális bántalmazásról. A legborzasztóbb azonban a közöny, amivel a felelős személyek és szervek állnak ezekhez a jelzésekhez.
• Ahelyett, hogy szigorú vizsgálatok indulnának, az áldozatokat igyekeznek elhallgattatni. A lelkiismeretes gyermekvédelmi dolgozókat elüldözik, a gyerekekre rendőröket küldenek.
• Hol van az SZGYF, a Belügyminisztérium, az ombudsman, a rendőrség, az ügyészség és a többi szerv, amikor meg kellene védeni a gyerekek jogait, megelőzni, de legalább kivizsgálni a bántalmazásukat?
• Követeljük a felelős államtitkártól, hogy azonnal rendeljen el független, szakmai vizsgálatot – ne rendőrökkel, hanem a gyermekvédelemhez értő, képzett szakemberekkel!

Az edzettebb jogvédők lelkét is kikezdi az a dokumentumfilm, amit kedd este mutattak be az RTL Házon Kívül című műsorában, Babák – Egy szörnyeteg áldozatai voltunk címmel. A film az elmúlt évtized gyermekvédelmi borzalmairól szól, a Szőlő utcai intézményvezető által évtizedeken át büntetlenül folytatott bántalmazásról és szexuális erőszakról, a kalocsai gyermekotthonban zajlott verésekről, a zalaegerszegi gyermekotthon dolgozói által játszott „játékról”, amiben lövöldöztek a gyerekekre – ezeket a történeteket eddig is ismertük, de egymás mellé téve még jobban elborzaszt bennünket, hogy mindezt ilyen hosszú időn át büntetlenül el lehetett követni. Ahogy a film végén az egyik áldozat elmondja, a legborzasztóbb számára nem is a bántalmazás, amit kiskorától kezdve megszokott, hanem a közöny. Az, hogy a felelős szerveket, intézményvezetőket, állami vezetőket, rendőröket, senkit soha nem érdekelte, hiába mondták el a sorstársaikkal, hogy milyen szörnyűségek történnek velük.

Az utóbbi hónapokban már szinte minden nap jöttek újabb, durva bántalmazásról szóló hírek valamelyik hazai gyerekotthonból vagy gyermekvédelmi intézményből. Kutatásokból kiderült az is, hogy legalább minden hetedik gyereket tettleg bántalmaznak a gyermekvédelmi intézményekben. Ebben még benne sincsenek azok a gyerekek – lényegében minden szakellátási intézményben élő gyerek –, akik a folyamatos bántalmazásokat látva, az agresszió légkörében nőnek fel.

A botrányos hírek egyike sem a bántalmazás megelőzéséért, vagy legalább kivizsgálásáért felelős szervektől – a fenntartó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól, a rendőrségtől vagy az ombudsmantól – érkezett, hanem a megfélemlített gyermekvédelmi dolgozók végső tiltakozásaként, traumatizált gyermekek utolsó kétségbeesett kiáltásaként jutottak el a nyilvánosság elé. A felelős szervek pedig ahelyett, hogy megköszönnék ezeket a jelzéseket és azonnali vizsgálatokat indítanának, inkább az áldozatokat igyekeznek elhallgattatni és megalázni, az ügyeket pedig eltussolni.

Amire válaszolni kellene

Mikor szólalt fel a gyermekjogok védelméért felelős Alapvető Jogok Biztosa az elmúlt években a kirívóan súlyos jogsértések miatt? Miért nem készített valódi jelentéseket a zárt intézmények ellenőrzéséért felelős szerv, amelyben megállapította volna a jogsértéseket a Szőlő utcában, a fóti gyerekotthonban, Kalocsán, a hűvösvölgyi gyerekotthonban – csak hogy azt a párat említsük, ahonnan az utóbbi fél évben is naponta érkeztek hírek súlyos gyermekbántalmazásokról?

Mit tett az elsődleges felelős, a fenntartó SZGYF azért, hogy ezek a naponta több ezer gyereket érintő tragédiák megelőzhetők legyenek? Miért nem vizsgálta ki az évekkel ezelőtt érkezett jelzéseket? Miért helyezett vissza többször is bántalmazási gyanúba keveredő igazgatókat a gyermekvédelmi intézmények élére?

A gyerekek újbóli traumatizálásán kívül mi értelme volt ráküldeni az érintett gyerekekre decemberben a rendőrséget, hogy jogszerűtlenül, támogató felnőtt jelenléte nélkül hallgassák ki őket? Az intézményi bántalmazások rendszerszintű felülvizsgálata azóta sem indult el.

A kifogástalan életvitel-vizsgálat bevezetésével mit értek el azon kívül, hogy rengeteg szakember érezte magát olyannyira megalázva, hogy végül elhagyta a szakmáját? A gyermekek védelmét, a rendszerabúzus felülvizsgálatát bizonyosan nem érték el vele – még a Szőlő utcai rém is átment a vizsgálaton, mielőtt elfogta a rendőrség.

A felelősök

Van Magyarországon számtalan hivatalos állami szerv, amely arra hivatott, és a törvény is arra kötelezi, hogy a gyermekek jogait megvédje, a bántalmazásukat megelőzze, de legalább kivizsgálja, és mégis azt látjuk, hogy ezek közül egyik sem tesz semmit. Hogy csak párat soroljunk fel:

• Az elsődleges felelős a gyermekvédelmi fenntartó SZGYF, ahova minden jelzés befut, és amely szerv dönteni tud gyerekek sorsáról, elhelyezéséről, bántalmazási protokollok érvényesítéséről, bántalmazók eltávolításáról, felelősségre vonásától, az intézményrendszer szemléletének megváltoztatásáról.
• Rögtön utána következik a felelős Belügyminisztérium a gyermekvédelemért felelős államtitkárságával, amely a fenntartói feladatokhoz felettes szervként megadja a szakmai és irányítási hátteret, az intézményrendszer egészéről döntéseket hoz.
• Az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat dolga, hogy a családjukból kiemelt gyermekek szakszerű ellátásban, megfelelő gondozási helyen éljenek, a terápiás ellátásokat megkapják. Támogatniuk kell a gyámokat is abban, hogy a rájuk bízott gyermekek érdekében fel tudjanak lépni, akár jogi eljárást tudjanak kezdeményezni.
• Az ombudsman egyik fő feladata a gyermekek jogainak védelme. Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala egy olyan független alapjogvédő szerv, amely egyedül jogosult ilyen céllal előre be nem jelentett ellenőrzéseket végezni az intézményekben, és monitorozni az állami szerveket.
• Az ombudsmanhoz tartozik a kifejezetten zárt intézményekben fogvatartott emberek – tehát a gyermekotthonokban és javítóintézetekben élő gyerekek – jogvédelmét ellátó OPCAT.
• A gyermekjogi képviselők feladata a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek jogainak védelme, érdekeinek képviselete és érvényesítése.
• A rendőrség, azon belül kiemelten az Ifjúságvédelmi Osztály feladata a kiskorúak áldozattá válásának megakadályozása, valamint veszélyeztetettségük korai felismerése és jelzése.
• Az ügyészségnek is van gyermekvédelmi intézményeket felügyelő kötelezettsége, évenként lennének kötelesek ellenőrizni a speciális szükségletű gyermekeket gondozó intézményeket, és szükség esetén az összes gyerekotthont.

Hogy mi lett volna már évek óta, és lenne most is ezeknek a szerveknek a feladata?

Azonnal elrendelni a teljes gyermekvédelmi intézményrendszer független, szakmai átvizsgálását, amit természetesen nem rendőrök végeznek, hanem jól képzett, a gyermekjogokhoz értő, a kormányzati szervektől független szakemberek. A teljes rendszer felülvizsgálatának ki kell terjednie a gyermekek bekerülésétől kezdődően a szakellátásból kikerülő gyermekek későbbi sorsának monitorozására is, hiszen pontosan tudjuk, hogy sok ezer gyermeket jogsértően, indokolatlanul szakítanak el a családjától, és azt is régóta tudjuk, hogy a jelenlegi gyermekvédelmi rendszerből sajnos fájóan gyakran a hajléktalanellátásba, függőségek hálójába, prostitúcióba vezet a fiatal felnőttek útja. Így a rendszert alapjaiban kell megreformálni, a büntető-megfélemlítő szemléletmódtól az intézményes struktúrák lebontásáig. Enélkül ugyanis lehetetlen lesz ép lelkű, a társadalmunkban megbecsülést, kiteljesedést megélni tudó felnőtteket nevelnünk.

Boros Ilona

Csatlakozz levélküldő akciónkhoz! Követeld te is Fülöp Attilától, a gyermekvédelemért felelős államtitkártól, hogy azonnal rendelje el a teljes gyermekvédelmi intézményrendszer kormánytól független, szakmai átvizsgálását, de ne rendőröket küldjön rá a gyerekekre, hanem jól képzett, a gyermekjogokhoz értő, a kormányzati szervektől független szakemberek vegyenek részt a vizsgálatban!

• Bár édesanyja halála után Eszter gondoskodott fogyatékossággal élő testvéreiről, mégsem kaphatta meg a nekik járó szociális támogatást.
• A bíróság arra hivatkozott, hogy azért nem kaphatja meg a gyermekek otthongondozási díját, azaz a GYOD-ot, mert kifutott egy határidőből. Erről a határidőről azonban őt nem tájékoztatták egyértelműen, ráadásul utólag kiderült, hogy a határidőt megállapító szabály Alaptörvény-ellenes is.
• Bár Eszter ügyében még nem született végleges siker, de fontos jogi eredmény, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: a gondoskodás értéke nem függhet határidőtől, csak attól, hogy a hozzátartozó tényleg gondoskodik-e az arra rászorulóról.

Eszter édesanyja 2024 márciusában hunyt el. A gyász súlya mellett Eszterre hirtelen hatalmas felelősség is nehezedett: neki kellett átvennie fogyatékossággal élő testvérei folyamatos ápolását és felügyeletét.

Mivel az új helyzet rengeteg feladatot rótt rá, így végül az akkor hatályos három hónapos határidőnél később, 2025 januárjában nyújtotta be a kérelmét a testvérei ápolásáért járó GYOD-ra. Ezt azonban a hatóság minden érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Egyszerűen arra hivatkoztak, hogy a kérelmet túl későn nyújtotta be. Fontos azonban tudni, hogy a GYOD-ot ekkor szülőként határidő nélkül lehetett igényelni, a három hónapos határidő csak egyéb hozzátartozókra vonatkozott.

Eszter értetlenül állt az ügy előtt. Erről a határidőről ugyanis nem tájékoztatták őt egyértelműen, pedig már édesanyja életében igyekezett utánajárni, hogy hogyan és meddig tudja igényelni a támogatást. Nem hagyta annyiban a dolgot: arra kérte a kormányhivatalt, hogy vizsgálják felül az igazságtalan döntést, de ezt a kérést is elutasították.

Eszter ezután a bírósághoz fordult, de a bíróság anélkül hagyta helyben a hatóság döntését, hogy megvizsgálta volna az ügyében alkalmazott három hónapos szabály jogszerűségét. Pedig korábban már született egy döntés az Alkotmánybíróságon, amely kimondta: a GYOD esetében nem lehet különbséget tenni a gondoskodó közeli hozzátartozók között. Nem számít, hogy valaki szülő, testvér vagy házastárs, a gondozás ugyanaz a felelősség. A határidőt megállapító rendelet viszont épp ezt a diszkriminációt valósította meg.

Eszter ezután kereste fel a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatát és segítségünkkel az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy jogorvoslatot kérjen a bírói döntés ellen. Az Alkotmánybíróság nekünk adott igazat, kimondva, hogy az Eszter ügyében alkalmazott szabály hátrányosan különbözteti meg a hozzátartozókat és ezért alaptörvény-ellenes. Ezt egyébként időközben az Alkotmánybíróság már egy másik ügyben is kimondta.

Közben Eszter testvérei egy olyan intézménybe kerültek, ahol megkapják a megfelelő ápolást.

Arra viszont még áprilisig várnunk kell, hogy a Kormányhivatal kimondja: Eszternek utólag is jogosan járna a támogatás azokra a hónapokra, amikor egyedül viselte gondját a testvéreinek.

A döntés jelentősége túlmutat Eszter ügyén. Fontos jogi siker, hogy az Alkotmánybíróság megerősítette: a három hónapos szabállyal sem lehet különbséget tenni a GYOD-ot igénylő, közeli hozzátartozók között. A gondoskodás értéke nem függhet attól, hogy ki milyen rokoni minőségben áll a másik mellett, a szeretet és a felelősség nem mérhető határidőkkel.

Úgy gondoljuk, ez a döntés sok más család számára is esélyt jelenthet arra, hogy megkapják a nekik járó támogatást, ha otthon gondoskodnak szeretteikről. Hiszen sokan nem tudják azt megtenni, hogy a szüleik halála után az ügyintézéssel kezdik a hozzátartozókról való gondoskodást. Ez talán azonban nem is fontos. A lényeg, hogy gondoskodó közeli hozzátartozók között a jog nem tehet különbséget - mondta Szabó Attila, a TASZ GYOD-os ügyekkel foglalkozó jogásza.

Támogass bennünket havi 5000 forinttal, hogy évi 12 Eszteréhez hasonló családnak segíthessünk, hogy megkapják a nekik járó szociális támogatásokat!

• Nehéz körülmények között próbál gondoskodni gyermekeiről az a család, amelytől a hatóság lakhatási és anyagi nehézségeik miatt tagadta meg, hogy hazavihessék a kórházból újszülött kisfiukat.
• A gyámhatóság és a bíróság a szegénységből fakadó hiányosságokat a szülők egyéni felelőtlenségeként és alkalmatlanságaként értékelte.
• A gyerekek szegénység miatti kiemelése törvénysértő, a hatóságoknak büntetés helyett szociális támogatást kellene nyújtaniuk.
• Tovább küzdünk a kisfiú hazakerüléséért, mert a családok szétszakítása csak mélyíti a társadalmi traumákat, és újratermeli az örökölt szegénységet.

Valóban nehéz körülmények között él, de igyekszik mindent megtenni a jobb körülmények megteremtéséért az a négygyermekes család, amely novemberben keresett meg bennünket azért, mert újszülött kisfiukat nem akarták hazaengedni a kórházból. Egy vidéki kistelepülésen, szívességi lakáshasználóként élnek két ismerősükkel, egy szűkös házban, amelyhez az apuka ősszel egy újabb szobát is épített. Az anya a kisgyermekeivel otthon van, az apa viszont folyamatosan alkalmi munkákat vállal, vállalkozásokhoz szegődik el, hogy jobb anyagi körülményeket teremtsen a családjának. Korábban többször el is költöztek, hogy jobb munkalehetőségek közelébe kerüljenek, bár próbálkozásaik többször kudarccal végződtek. Több közeli településen kerestek albérletet, de ez sem ment egyik percről a másikra, hiszen amit találtak, azt is fel kell újítani, és a tulajdonos aláírására is várniuk kellett.

A szakemberek elismerik, hogy „a gyermekeknek védőnői státusz-, oltás elmaradása nincsen”. A védőnő azt is leírta, hogy „a gyermekek ruhái nagyjából ápoltak, közösségbe rendszeresen járnak. Főtt étel rendszeresen van a házban”. Azonban felrótta, hogy „étrendjükben főleg tészták, krumplik szerepelnek, alma vagy banán, mivel nem tudnak mást megengedni maguknak”. A folyamatos ellenőrzések során megállapították, hogy „a franciaágy mellé felállításra került egy kiságy, melynek minőségével a védőnő nem volt megelégedve. A szivacs annyira vékony volt, hogy az ujj benyomásával az ágy rácsazata érezhető volt. Babakelengye nem volt fellelhető. Babakocsi volt még beállítva az ággyal szemben. A hűtőszekrényben két megkezdett rúd felvágott és némi margarin volt. Lakossági jelzésből értesültek arról, hogy gázpalack sem állt a család rendelkezésére. A szülők nem rendelkeznek stabil egzisztenciával, újszülött gyermekük fogadásához, sem lakhatási, sem anyagi szempontból.”

Az efféle indokoktól hemzsegő kiemelési határozatot a család képviseletében megtámadtuk. Hiszen szegénység miatt gyermekeket a családjukból kiszakítani törvénysértő. A szociális problémákon a helyi gyermekvédelmi szerveknek kell segíteniük, ez a törvényi kötelezettségük. De ahogy sok másik ügyünkben, itt is azt tapasztaltuk, hogy a gyermekvédelmi szereplők a folyamatos fenyegetőzésen és utasításokon kívül semmilyen segítséget nem ajánlottak fel a szülőknek. Sokkal inkább a szülők nehéz helyzetére érzéketlen, megalázó leírásokkal fenyegették őket a hatóság előtt: „Önállóan, hosszútávon képtelenek elfogadható körülményeket kialakítani gyermekeik számára. Az apa gyakran váltogatja munkahelyeit, melyek alkalmi jellegűek, a család jelenleg is anyagi problémákkal küszködik. Az alapvető megélhetési szükségletek sem állnak legtöbbször a rendelkezésükre.” „Nincsenek felkészülve új családtag érkezésére, nincsenek tisztában saját helyzetükkel, nincs belátásuk életszínvonalukra. A család életére sok látszatmegoldás jellemző.”

Olyannyira nyilvánvaló volt számunkra, hogy vérlázító jogsértésről van szó, hogy teljesen egyértelműen a család nehéz társadalmi helyzetével indokolják a kisbaba elszakítását, hogy a szülőket segítve bírósághoz fordultunk. Azonban a bíróság is asszisztálni látszik a jogsértő gyakorlat fenntartásához, ugyanis a most hozott ítéletében úgy döntött, nincs kivetnivaló a gyámhatóság döntésében.

Ebben az ügyben a bíróság is teljesen vak maradt a társadalmi hátrányok, a szegénység valódi természetére, amikor képes volt leírni, hogy „A beszerzett adatokból, információkból, javaslatokból nem az olvasható ki a felperesek érvelésével ellentétben, hogy az alperes kizárólag lakhatási, anyagi okokra alapította volna határozatát. A feltárt tények alátámasztják, hogy a felperesek látszatmegoldásokat próbálnak találni, életvezetésük, felelősségteljes magatartásuk hiánya folytán nem alkalmasak az újszülött biztonságos gondozására és ellátására… Az eljárás adatai alapján a felperesek elmondásával szemben a legfontosabb dolgokra, élelem, tűzifa sem áll felperesek rendelkezésére elég anyagi eszköz, otthonuk állapota nemigen javult, bizonytalan, hogy a gyermekek számára milyen rendszerességgel van otthon elegendő étel.”

Ez egy visszatérő elem a hatóságok, és időnként sajnos a bíróságok gyakorlatában is. De az, hogy ma Magyarországon sok százezer ember, rengeteg család lakhatási szegénységben, magas jövedelmet biztosító iskolai végzettség nélkül, és így stabil munkahely híján tengődik kilátástalan helyzetben,

nem az ő egyéni felelőtlenségük, lustaságuk eredménye, hanem az állami szociálpolitika, oktatáspolitika, munkaerőpiaci intézkedések teljes hiányából következő tragédia.

Állami felelősség, jogsértő mulasztás, amit aztán a hatóságok az áldozatokon vernek le, átkeretezve ezeket a sérelmeket az ő egyéni felelőtlenségükre.

A bíróság így fogalmazott: „A szakemberek (a baba) megszületése előtt jelezték a fennálló problémák megoldásának szükségességét, azonban a felperesek a sorsuk megnyugtató rendezésére lépéseket nem tudtak tenni, mely nemcsak az anyagi, lakhatási körülményeiknek a megoldatlanságára, hanem a szülők tehetetlenségére, felelősségteljes hozzáállásának a hiányára vezethető vissza.”

Pedig egy dolgot meg kell értenünk: ha újabb és újabb generációk nőnek fel úgy, hogy újszülöttként kiszakítják őket a családjukból, intézményekben nőnek fel stabilitás és érzelmi kötődés nélkül, bántalmazásnak kitéve, nem szereznek még érettségit sem, és így esélyük sem lesz valaha értelmes munkát végezni és érzelmileg érett felnőttekké válni, akkor csak fenntartjuk és tovább romboljuk a jövő generáció esélyeit arra, hogy ezt az ördögi kört végre megtörjük. Ha ennek a kisfiúnak és családjának valódi támogatást adnának, csak akkor lenne lehetőség megfordítani a folyamatot, és esélyt adni arra, hogy ez a kisfiú majd apává válva már ne ismételje meg a szülei tragédiáját.

Mi ezért továbbra is képviseljük őket az eljárásban, és azért dolgozunk, hogy lassan féléves kisfiuk is hazakerülhessen, és mindannyian minél nagyobb biztonságban éljenek.

Boros Ilona

Támogass bennünket, hogy segíthessünk a szegénység miatt jogellenesen szétszakított családoknak!

• Súlyos vérzése ellenére kétszer is érdemi vizsgálat nélkül küldték haza a kórházból Máriát.
• Tragikus otthoni vetélése után az intézményben is méltatlanul bántak vele, a zárójelentésben pedig rá akarták hárítani a felelősséget.
• Bár Mária betegjogi panaszt tett, ott is csak felületes vizsgálattal, bagatellizálással és megalázó hangnemmel szembesült.
• Pert indítottunk azért, hogy a bíróság mondja ki: a beteg emberi méltósága nem vehető semmibe, és a rendszer mulasztásait nem lehet a szőnyeg alá söpörni.

Nem kapott segítséget a kórházban Mária, amikor várandóssága korai szakaszában görcsölt és erőteljesen vérzett. Nagyon megijedt, hogy baja eshet a magzatnak, a védőnő javasolta neki, hogy azonnal menjen kórházba – kétszer is elment a miskolci intézménybe, ahol végeztek ugyan ultrahang-vizsgálatot, de nem találtak problémát, a vérzés és a görcsök okát pedig nem keresték tovább. Amikor Mária kétségbeesésében azt mondta: „tessék, nem hazudok, nézzék meg, hogy vérzek”, a szülésznő még rá is szólt, hogy „ne gusztustalankodjon”. Mindkétszer hazaküldték alapos kivizsgálás nélkül, a betegdokumentációban pedig azt tüntették fel diagnózisként, hogy veszélyeztetett terhes.

Több gyermeket szült már, így Máriának több kórházzal is volt tapasztalata. Nem akart belenyugodni abba, hogy Miskolcon nem kapott ellátást, ezért időpontot kért az edelényi kórházba, abban bízva, hogy ott majd alaposabban kivizsgálják. Az ottani rendelésre azonban már nem jutott el: még előtte, az otthonában elvetélt. Mentőt hívott, és újra a miskolci kórházba vitték, ahol megalázó helyzeteket kellett átélnie. Hosszan várakoztatták, miközben a magzatot Mária szeme láttára egy zacskóban a földre tették. Később a magzat vizsgálata súlyos fertőzést igazolt, amit korábban is fel lehetett volna ismerni.

Mindezek után a zárójelentésbe azt is beleírták, hogy Mária a kórházban „elhanyagoltan” jelent meg – mintha ő lenne a felelős azért, ami vele történt. Rosszul esett neki, hogy ezt állították róla.

Edelényben normálisan bántak velem, mert olyan volt még a megjelenésem is. Akkor itt miért nem? Még arra is figyeltem olyan állapotban, hogy a mentősnek véres volt a keze. Mondtam neki, hogy mosson kezet, mert hozzám ért

– idézte fel.

Máriának három lánya van. Mint mondta, egyszer majd ők is fognak szülni, és nem szeretné, hogy velük is ez történjen. Még most sem tudta feldolgozni azt, ahogyan bántak vele. „Jó lenne, ha tanulnának ebből az orvosok” – mondta. A segítségünkkel panasszal fordult a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK), de a hatóság felületesen vizsgálta az ügyet, több tényt is figyelmen kívül hagyott, és kioktató, Máriát hibáztató, az érzéseit bagatellizáló hangnemben állapította meg, hogy szerinte nem történt jogsértés. Az elutasítás újra megalázó helyzetbe hozta Máriát.

Eleve nagyon kevés lehetőségük van azoknak, akiknek megsértik a betegjogait, hogy kiálljanak magukért. Az egyik – és a legtöbbek számára járható – út a betegjogi panasz, de sokszor tapasztaljuk más ügyekben is, hogy a panaszokat nem vizsgálják ki megfelelően, a sérelmek egy részét figyelmen kívül hagyják, és nem indokolják meg, hogy szerintük miért nem történt jogsértés. Ez a hozzáállás nem segít a panaszosnak, csak tovább mélyíti a sérelmeit.

Mi ebbe nem akarunk belenyugodni, ezért Mária ügyében pert indítottunk.

A bíróságtól azt kérjük, állapítsa meg, hogy az NNGYK megsértette Mária jogait azzal, hogy a panaszát nem vizsgálta ki alaposan, nem indokolta meg, hogy miért nem állapított meg jogsértést, a vizsgálat eredményéről szóló tájékoztatás pedig sérti Mária emberi méltóságát.

Amikor belépünk a kórház vagy a rendelő ajtaján, kiszolgáltatott helyyzetbe kerülünk. Az orvosoknál, egészségügyi dolgozóknál van a tudás, a betegnél pedig a bizonytalanság és a félelem. Gyakran nem tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, nem merünk kérdezni, vitatkozni. A rendszer úgy működik, mintha ez természetes és magától értetődő lenne. Pedig az ellátók felelősek azért is, hogy az emberek ne megalázva, traumatizálva, megfelelő ellátás nélkül lépjenek ki arról a helyről, aminek elvileg a gyógyítás lenne a célja.

Amikor megtörténik a baj, nagyon kevés lehetőségünk marad a fellépésre. Sokszor szembesülünk azzal, hogy úgy érezzük, megsértették a jogainkat, de ennek alig, vagy egyáltalán nincs következménye. A rendszer nem az egyéni sérelmek feldolgozását segíti, hanem a saját működését védi. Ezért is fordulunk a bírósághoz Mária ügyében – és ha a bíróság nekünk ad igazat, azzal azt is üzeni, hogy a közigazgatás minden döntése elszámoltatható, és nem mentesülhet a bírósági felülvizsgálat alól.

Támogass bennünket: havi 5000 forint adományból évi 12 olyan embernek tudunk védelmet nyújtani, akinek megsértették a jogait az egészségügyben!

• Dr. Szendrei Máriát tavaly élő közvetítésben, megalázó körülmények között bocsátották el, miután a képviselőtestület elé vitte a polgármester és felesége vagyonnyilatkozatainak ügyét.
• Miután pert indított, a volt munkaadója kártérítést fizetett, de Mária szerint csak azért, hogy szabaduljanak tőle.
• Mária a polgármester-választáson jelentős eredményt ért el, de nem sikerült legyőznie a polgármestert. A faluban elszigetelődött, és lejárató kampány célpontjává vált.
• A volt aljegyző a polgármester ügyei miatt feljelentést tett, de szerinte ezt nem vizsgálták ki kellő alapossággal.

Amikor dr. Szendrei Mária a Bócsai Közös Önkormányzati Hivatal aljegyzőjeként 2020 februárjában átvette a jegyzői feladatokat a Bács-Kiskun megyei Tázláron, azt gondolta, hogy 25 év közszolgálati tapasztalattal, a nyugdíj közelében ez a pályafutása nyugodt lezárása lehet. Eszébe sem jutott, hogy néhány év múlva a képviselőtestület ülésén, élő közvetítésben fogja Bán Róbert László polgármester felállítani a helyéről, és indoklás nélkül bocsátják majd el. Mária a TASZ és ügyvédünk, Dr. Kollarics Flóra segítségével beperelte volt munkaadóját, a Bócsai Közös Önkormányzati Hivatalt, amely megegyezett vele arról, hogy 8,5 millió forint kártérítést és 300 ezer forint perköltséget fizet.

Mária tavaly úgy döntött, hogy elindul a polgármesteri címért Tázláron. A döntést elmondása szerint az inspirálta, hogy a faluban sokan látják a problémákat, de kevesen mernek tenni ellenük. Mária szerint több olyan ügy volt, amikor jogi eszközökkel kellett beavatkoznia, és a polgármester vagyonnyilatkozatai is kérdéseket vetettek fel benne. Úgy látta, az utolsó két évben mindenki által láthatóan, jelentősen gyarapodott a település vezetőjének vagyona, de a polgármester vagyonnyilatkozatai ezt nem tükrözték.

Mária úgy emlékszik, hogy a polgármester egyre gyakrabban tett rá gúnyos, lekezelő megjegyzéseket. Ezek mögött az állt szerinte, hogy indulni készült a polgármester-választáson. A feszültség a vagyonnyilatkozat ügyében csúcsosodott ki. Az önkormányzat Ügyrendi Bizottsága arra jutott, hogy a polgármester 2022. és 2023. évi vagyonnyilatkozatai valótlan adatokat tartalmazhatnak, Mária pedig az Ügyrendi Bizottság elnökének kérelme alapján sürgősségi javaslatot terjesztett a képviselők elé ezzel kapcsolatban.

A 2024. május 22-i képviselőtestületi ülés viszont másról marad emlékezetes.

Az élőben közvetített ülés elején a polgármester felszólította Máriát, hogy adja át a helyét felettesének, a jegyzőnek, mert elveszítette iránta a bizalmát.

„Ott, abban a pillanatban képtelen voltam bármit tenni” – emlékezett vissza Mária, aki rendkívül megalázónak találta a jelenetet. „Tudtam, hogy várható a bosszú, mégis meglepett” – mondta. Ezt követően május 27-én, emailben értesítették az egyoldalú, május 22-re visszamenőleges, azonnali hatályú felmentésről. A felmondás nem tartalmazott indoklást, ami pedig kötelező lett volna.

Felmentése után Mária munkaügyi pert indított, és több bűncselekmény gyanúja miatt feljelentést tett, de elmondása szerint az ügyek nagy részét az illetékes szervek nem vitték tovább, vagy indokolatlanul elutasították.

A polgármesterválasztáson Mária a szavazatok jelentős részét, 41,94 százalékát kapta meg, de Bán Róbert László maradt a település élén. Mária szerint lejárató kampány indult ellene, a novemberi közmeghallgatáson nyilvánosan is próbálták hitelteleníteni. „El vagyok szigetelve. Az emberek félnek hozzám szólni” – mondta. Szerinte a helyiek félnek attól, hogy nem fogják az ügyeiket elintézni a hivatalban, vagy nem kapnak az orvoshoz időpontot, mert a polgármester házastársa, aki egyben képviselő is, a település egyetlen háziorvosának asszisztense.

Egy kis faluban ennyi is elég ahhoz, hogy valakit kiközösítsenek

– véli Mária.

A felmentése után a közigazgatásban nem talált állást, végül a másik diplomájára támaszkodva pedagógusként helyezkedett el. A munka azonban idegen számára, nincs rutinja, az utazás fárasztó, a gyerekek számára nagyon hangosak. „Nincs motivációm. Minden napot megpróbálok túlélni” – mondta. A tanév végéig van határozott idejű szerződése, nyugdíjba megy, amint lehet. Szerinte az önkormányzati társulás az egyezséggel nem a felelősségét ismerte el, hanem inkább csak lezárni próbálta az ügyet, amit a közmeghallgatáson elhangzottak is megerősítenek Máriában.

Úgy véli, hogy a polgármester vagyonnyilatkozatai további ellentmondásokat vetnek fel, de szerinte ezeket a hatóságok nem vizsgálták ki kellő alapossággal. Tovább küzd, mondván: „akik támogattak, megérdemlik”.

Támogass bennünket - havi 5000 forint adományból évi 12 olyan embernek tudunk védelmet nyújtani, akinek megsértették a jogait, mert felszólaltak a hatalmi visszaélések ellen!

• A Csíkszerdával közösen karácsonyi koncerteket szerveztünk Miskolcon, Debrecenben és Pécsen, hogy legalább egy órára megtörjük a kórházakban és intézményekben élő kisbabák magányát, és köszönetet mondjunk az őket gondozó egészségügyi dolgozóknak.
• A koncertekkel arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek joguk van szerető családi környezetben ünnepelni.
• Egyetlen gyermeknek sem lenne szabad intézményben felnőnie: a kisbabák családra vágynak, és ha a sajátjukban nem lehet, akkor nevelő- vagy örökbefogadó családokban lenne a helyük.
• Miközben a kormány megoldást ígér, továbbra sem ad ki valós adatokat a gyerekek helyzetéről, ezért kérd velünk együtt a felelős szervektől a bírósági döntés végrehajtását!
• Nézd meg videós összefoglalónkat a koncertekről!

Ha csak egy órára is, de törjük meg azt a hideg ürességet, azt a hetek vagy hónapok óta tartó magányt, amit a kórházakban maradt, vagy onnan csecsemőotthonokba szállított gyerekek érezhetnek a rácsos ágyakban – ez lebegett szemünk előtt, amikor három városban, Miskolcon, Debrecenben és Pécsen szerveztünk nekik karácsonyi koncertet a Csíkszerdával közösen. Az énekléssel az őket gondozó egészségügyi személyzetnek is kifejeztük hálánkat, hiszen nekik nem az lenne a feladatuk, hogy egészséges kisbabákról gondoskodjanak a nap 24 órájában.

Egyetlen gyermeknek sem lenne szabad kórházban vagy csecsemőotthonban élni. Ez a több száz kisbaba ugyanúgy szülőkre és testvérekre vágyik, mint minden más gyermek. Leginkább a saját családjukban kellene ünnepelniük, de ha ez lehetetlen, akkor örökbefogadó vagy nevelőcsaládokban elhelyezve kellene ismerkedniük a frissen sütött kalács és bejgli illatával, izgatott hangokkal, rengeteg öleléssel, melegséggel.

Bár a felelős minisztériumok azt hangoztatták, hogy karácsonyig rendezik a több száz érintett kisgyermek sorsát, a valóságban csak annyi történik, hogy a propagandában a szüleiket sározzák, és továbbra sem adnak ki valós információt a számukról, elhelyezésükről, jogi státuszukról. Bár a bíróság is kimondta, hogy azonnal ki kell adni az adatokat, ennek is ellenállnak az állami szervek, hogy a végletekig rejtegethessék felelősségüket.

Ha téged is felháborít, hogy nem teljesítik a bíróság döntését, küldj levelet a felelős szerveknek, hogy adják ki a gyermekekre vonatkozó adatokat!

Mi pedig továbbra is egyetlen dolgot tehetünk: elvállaljuk a hozzánk forduló szülők jogi támogatását, és bíróságra megyünk a hatóságokkal szemben, hogy minél több babát hazavihessenek a szüleik. Valamint kiállunk egy valódi gyermekvédelmi rendszer mellett, hogy minél több kisbaba találhasson szerető családra akár nevelőszülők, akár örökbefogadás révén.

Ne feledkezzünk el róluk.

• Fellebbezett a Belügyminisztérium, a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Országos Kórházi Főigazgatóság a bírósági döntés ellen, amely kötelezi őket a kórházban maradt babákra vonatkozó adatok kiadására.
• A miniszterelnöki biztos ma olyan számokat közölt az érintett gyerekekről, ami alapján jogosan gondolhatjuk, hogy jóval több gyerek lehet magára hagyva a kórházakban, mint amiről eddig tudtunk.
• Mindeközben a kormány bűnbakkereséssel hárítja a gyermekvédelem összeomlásáért viselt felelősségét.
• Küldj te is levelet a felelős szerveknek és követeld velünk, hogy hozzák nyilvánosságra a kórházi babákról szóló adatokat!

Elborzadva nézi az ország, ahogy az összeomló gyermekvédelmi rendszer miatti felelősséget bűnbakkereséssel próbálja lerázni magáról a hatalom. Hazudnak a kórházban tartott gyerekek ügyéről is: hiába nyertünk pert az állami fenntartók ellen, a felelős minisztériumok továbbra is terelnek, tagadnak, és most is inkább megtámadták a bíróság ítéletét, mintsem hogy végre kiadják azokat az adatokat, amikről ők maguk is naponta nyilatkoznak.

Novemberben a kórházfenntartó állami szerv azt állította, hogy 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy nem vihették őket haza magukkal. A számok azonban nem stimmelnek: legutóbb a területért felelős miniszterelnöki biztos arról beszélt, hogy november végén 344 baba volt még a kórházakban, miközben a hónap folyamán 136 gyermeket sikerült máshol elhelyezni.

Vagyis valójában akár 480 baba is lehetett november elején a kórházakban.

A miniszterelnöki biztos csak decemberben 150 újonnan bekerülő babára számít.

A kormány legújabb magyarázata szerint az áll a kórházban hagyott babák tragédiája mögött, hogy mostanában rengeteg szülő hagyja el a gyermekét. Ennek a narratívának épp annyi köze van a valósághoz, mint annak a propagandának, amely a traumatizált, megnyomorított javítóintézeti gyerekeket gonosz bűnözőknek igyekszik beállítani. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy a kormánynak esze ágában sem volt foglalkozni a problémákkal addig, amíg végképp tarthatatlanná nem vált a helyzet. Most pedig azzal van elfoglalva a hatalom, hogy olyan gyerekeket sározzon, akiknek a sorsát épp az állami gyermekvédelem tette tönkre, és azt is el kellene hinnünk neki, hogy hirtelen százával lettek olyan szülők, akik szívtelenül elhagyják a gyermekeiket.

Sokkal hihetőbb azonban, hogy olyan szülőkről van szó, akiktől – az egyre növekvő társadalmi leszakadás következtében – szegénységük miatt szakítják el a gyermekeiket.

Sorra érkeznek a TASZ-hoz olyan jogsegélyes megkeresések, mint azé az édesanyáé, akivel közölték, hogy nem viheti haza a gyermekét a rossz lakhatási körülményei miatt, majd két nap múlva olyan határozatot kapott a gyámhivataltól, mely szerint bent hagyta a kisbabáját a kórházban, így örökbefogadhatóvá nyilvánítják.

Itt is kiderült, hogy az anyának eszébe sem jutott elhagyni a gyermekét: amint elküldték a kórházból a kisbabája nélkül, kétségbeesve keresett meg minket, hogy segítsünk őt visszakapni.

A hamis és félrevezető narratíva, amely szerint a kórházi babák szörnyű sorsa mögött elhanyagoló, szívtelen szülők állnak, csak arra szolgál, hogy a társadalom ne a gyermekvédelmi rendszert fenntartó szerveket tartsa bűnösnek. Családok százai szeretnének jobb körülményeket biztosítani a gyerekeiknek, de nincs rá lehetőségük, mert nem kapnak semmilyen támogatást – márpedig a gyermekjóléti alapellátás is állami feladat. A kormányzati propaganda a saját narratívájának alátámasztására részinformációkat oszt meg, történeteket mutat be drogos és elhanyagoló anyákról, de valódi adatokat továbbra sem ad ki.

Mi továbbra is kiállunk a szétszakított családok védelmében, ha kell, újabb és újabb pereket indítunk, hogy megtudjuk,hány kisbaba és milyen státuszban van kórházban.

És most arra kérünk mindenkit, hogy írjon levelet a felelős szerveknek, hogy teljesítsék a Fővárosi Törvényszék ítéletét, és adjanak ki végre valódi adatokat a kórházakban élő gyerekekről.

• A Szőlő utcai javítóintézetben élő gyerekek többsége már korábban is súlyos állami elhanyagolást és erőszakot szenvedett el.
• A kormány még több rendészeti fegyelmezéssel reagál ahelyett, hogy azonnali terápiás segítséget adna a traumák feldolgozásához.
• Mintha most nyíltan bevallanák, hogy ezeket a gyerekeket tényleg csak bántani akarják, és soha nem is gondolták komolyan, hogy védelmet és segítséget érdemelnének.

A kormányzat a létező legkegyetlenebb módon reagál az épp rájuk égő Szőlő utcai botrányra. Ne legyen kétségünk: azok a rettegő gyerekek, akiket tegnap egy ország látott a videófelvételeken, ahogy végignézik, amint egyik társukat egy marcona intézményvezető fenyegeti, veri és tapossa, gyakran ugyanazok, mint akiket tíz-tizenöt évvel ezelőtt elszakítottak a szüleiktől – úgy, ahogy most teszik a kórházakban maradt 353 kisbaba többségével.

Ezeknek a gyerekeknek a nagy része úgy jutott a Szőlő utcai, vagy a többi gyermekvédelmi intézménybe – ugyanis Gulyás Gergely gonosz és téves elhatárolásával szemben ezek nagyon is gyermekvédelmi intézmények – hogy egész eddigi életükben az állami szervek nyomorították meg őket. Az itt élő gyermekek többsége gyermekotthonokban, szakellátásban él évek óta, születésük óta bántalmazza őket a rendszer. Elszakították őket a szüleiktől, csecsemőotthonokban, gyermekotthonokban éltek folyamatos érzelmi elhanyagolásnak és gyakori bántalmazásnak kitéve, sokszor már kiskoruktól szökésben, hajléktalanként, kiszolgáltatva a bűnszervezeteknek, gyermekkereskedelemnek, szexuális kizsákmányolásnak.

Miközben a miniszter azt mondja, hogy a javítóintézet nem a gyermekvédelem része, és ott a fiataloknak „bv-szerű fegyelemmel kell találkozniuk”, valójában ezeknek az intézményeknek nem a büntetés a feladata, hanem a nevelés, támogatás, a társadalmi visszailleszkedés segítése. Ide azok a fiatalok kerülnek, akiknél a bíróság úgy látja, hogy a büntetésnél célravezetőbb a támogató, változást elősegítő környezet.

A gyerekek elképzelhetetlen mennyiségű trauma és szenvedés után kerülnek a javítóintézetbe, ahol a törvények szerint végre biztonságot, terápiát, és támogatást kellene kapniuk. Ehelyett azt kapták, amit eddig is: bántalmazást és megalázást.

Képzelhetjük, hogy milyen pszichológusi támogatást kaptak a gyerekek attól a Kovács-Buna Károlytól, aki elvileg pszichológusként dolgozott az intézményben, de ezen foglalkozásának gyerekek megtaposásával, megrugdosásával gondolt eleget tenni.

Felfoghatatlan cinizmus és kegyetlenség, hogy most, amikor végre napvilágot látott az intézményben zajló bántalmazás és szexuális erőszak, ezeket a gyermekeket nem azonnali terápiás támogatással, traumafeldolgozással segítik, hanem még durvább rendészeti fegyelmezéssel fenyegetik. Mintha most nyíltan bevallaná a kormányzat: ezeket a gyerekeket tényleg csak bántani akarja, soha nem is gondolta komolyan, hogy védelmet és segítséget érdemelnének.

A minisztérium saját bántalmazási protokollja is előírja, hogy ha egy gyermek esetében felmerül a bántalmazás gyanúja, azonnal, de legkésőbb egy napon belül traumafeldolgozó terápiás segítséghez kell őt juttatni, ki kell menteni az abuzív környezetből. A Szőlő utcában, és minden gyermekvédelmi intézményben most csak ez következhet: fel kell számolni a rendészeti szemléletet, a megalázást, fegyelmezést, bántalmazást, és végre valódi traumatudatos terápiás segítséget kell nyújtani azoknak a gyermekeknek, akiknek az egész eddigi élete az állami szervektől elszenvedett traumákról szólt.

Követeld velünk együtt, hogy a döntéshozók tegyenek azonnali lépéseket! Írd alá a nyílt levelünket! tasz.hu/gyermekvedelem