Egyházállam, avagy a jogalkotók esete a történelem urával

Az elmúlt napokban a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező FIDESZ-KDNP szövetség minden korábbi tempót meghaladva kezdett neki a jogalkotási munkának. Hagyjuk most, hogy a jogalkotási munka dandárját a legtöbb demokratikus országban általában igazságügy-minisztériumok képzett kodifikátorai végzik hatástanulmányok és elemzések alapján, és nem egyéni képviselők hirtelen felindulásból (hogy az új kormányzati struktúrában hol lesz vagy lesz-e jogalkotási osztály, egyelőre rejtély). Hagyjuk azt is, hogy az Alkotmányt nem szerencsés ad hoc alapon módosítgatni, hagyjuk a demagóg egyéb törvényjavaslatokat, fogalkozzunk a szerdai adaggal, az Országgyűlés elé az Úr 2010. esztendejének május 19. napján (jobb, ha már most megszokjuk a dátumok helyes és istenfélő keltezését) terjesztett, a Nemzeti Összetartás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslattal, melynek szövege nemes egyszerűséggel így kezdődik:

"Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni…"

Álljunk csak meg egy szóra! Nem figyeltünk eléggé, és átaludtunk volna valamit? A szekuláris Magyarországon vagyunk-e még, ahol az állam és az egyház, állam és vallás jól elkülönül? Amikor legutóbb néztük, az Alkotmány 60. szakaszának harmadik bekezdése így szólt: „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.“ Márpedig az elválasztva, az egy világos kifejezés (szemben pl. azzal a gondolattal, amely a politikai korrektség jegyében operálva „a történelem menetének más forrásokból való megértését“ dobja oda az ország és a képviselők ateista, politeista vagy a vallásossággal egyáltalán nem foglalkozó felének.)

Ha el van választva, akkor el van választva, nem? Miért fontos egy világi államban, hogy a képviselők mely része szerint Isten a történelem ura, és melyek szerint nem? Egyáltalán, miért kell egy szekularizált államban a jogalkotók vallásos történelemfelfogását hangsúlyosan kiemelni? Miért van jelentősége annak Trianon megítélésben, hogy valaki hisz-e vagy sem? Kínzó kérdés továbbá, hogy ha Isten a történelem ura, akkor nem kell-e a hívő embereknek, és a hívő képviselőknek magyarázat arra, vajon a történelem kizárólagos alakítója miért verte meg Magyarországot a Trianoni tragédiával?

Az, hogy országgyűlési képviselők egy törvényben nyilatkoztatják ki, szerintük Isten a történelem ura, minimum érdekes irányokba indíthatja el a jogalkotást. Amennyiben egy törvény Istenre utal, akkor potenciálisan magában hordja annak lehetőségét, hogy a törvényalkotó a transzcendens - azonban persze inkább csak valamelyik egyház által meghatározott - isteni értékekhez próbálja meg alakítani vagy igazítani a törvény tartalmát. Így előállhat egy olyan helyzet, hogy a törvényalkotás során bármikor voltaképpen vallási hittételekből fakadó törvényi előírásokat foganatosítsanak. Most a társadalomtudományba tartozó történelem van soron, de mi lesz a következő? Lesz-e olyan, az árvízkárok következményeit enyhíteni kívánó törvényünk, amely a természettudományokkal kapcsolatban tesz majd hasonló képviselői kinyilatkoztatást, mely szerint Isten a természeti katasztrófákkal kapcsolatban kizárólagos döntési pozícióban van? Eljöhet-e az az idő, amikor egy jogszabály preambulumában szögezik majd le nekünk a képviselők, hogy egy részük ugyan hisz az evolúcióban, más részük viszont a kreacionizmus terjesztésében érdekelt?

Közel egy hónapja biztosan tudjuk, hogy mely pártszövetség fogja adni Magyarország kormányát a következő években, de azt, hogy a leendő kormány mihez kezd majd olyan apróságokkal, mint például a gazdaság, az egészségügy vagy a munkanélküliség, nem. Nem tudjuk azt sem, miként alakul majd át a választási rendszer, de azt igen, hogy hány fős lesz majd a parlament 4 év múlva – és most már azt is tudjuk, hogy miként összenő, ami összetartozik, az állam és az egyház szétválasztásának 200 éves, a polgári demokráciák létrejötte szempontjából igen releváns tétele tekintetében nem eszik olyan forrón a kását az ostyát.

Itt találja a "Vegyék ki Istent a törvényből!" FB-csoportot a szekularizált államfelfogás mellett – hallassa a hangját a kinyilatkoztatás törvénybe foglalás ellen.