"Magyarország a HIV-járvány szempontjából szerencsésnek mondható." Ez a mondat már számtalanszor elhangzott és biztosan a mai AIDS viágnapon is el fog még hangzani. Ha csak a száraz számokat nézzük, valóban szerencsésnek nevezhetjük magunkat, Magyarország a legalacsonyabb fertőzöttségű országok között szerepel. Azonban ha egy kicsit a számok mögé nézünk, akkor már egyáltalán nem ennyire kedvező a kép.
Mit is jelent az alacsony fertőzöttség? A hivatalos statisztika szerint (Országos Epidemiológiai Központ) 2010. szeptember 30-ig 1911 HIV-fertőzöttet és 617 AIDS-megbetegedést regisztráltak Magyarországon, 1987 óta 313-an haltak meg AIDS okozta megbetegedésben. Magyarországon bárki számára elérhető a gyógyszeres kezelés (antiretrovirális terápia, röviden ARV), amivel hosszú és teljesértékű életet is lehet élni.
Ennek a járványügyi szempontból kedvező helyzetnek azonban van árnyoldala is. Hasonlóan a többi alacsony fertőzöttségű országhoz, a magyarországi HIV-pozitívaknak is rengeteg problémával kell megküzdeniük. A társadalmi kirekesztettség érzése, a rejtőzködés a mindennapok részévé válik. Emellett számos esetben érheti őket diszkrimináció, főként az egészségügyi ellátás során. Kórházak, fogorvosi rendelők utasítják vissza az ellátásukat, különböző kifogásokat keresve, de a kirekesztés ugyanígy megtörténhet az oktatás, a munka vagy akár a társas kapcsolatok területén is. Az elutasítástól való félelem megnehezíti az "előbújást", ami hosszú idő után akár súlyos mentális problémákhoz vezethet. A gyógyszeres kezelésért Budapestre kell utazni, bárhol is éljen a HIV-pozitív és bár 2010. január 1-je óta a gondozást elméletileg minden megyei bőr- és nemibeteg gondozó intézet is végezheti, a gyakorlatban a decentralizáció sikertelen volt, az intézeteket nem készítették fel a betegek fogadására, nem voltak tréningek, a megfelelő felszerelés is hiányzik sok helyen.
Bár Magyarországon mindenki számára elérhető a világszínvonalnak megfelelő gyógyszeres kezelés, a UNAIDS (az ENSZ AIDS-szel foglalkozó szervezete) adatai szerint Magyarországon 22%-os az ARV lefedettség, ami azt jelenti, hogy a gyógyszert igénylő HIV-pozitívak közül csak minden 4. kap kezelést. Ebből sajnos az következik, hogy Magyarországon nagyon magas azok aránya, akik nem tudják, hogy HIV-pozitívak. Megfelelő gondozás és kezelés hiányában folyamatosan romlik az immunrendszerük állapota, egyre védtelenebbek a fertőzésekkel, megbetegedésekkel szemben és sajnos az is előfordul, hogy mire oda kerülnek, hogy megkaphatják az életmentéshez szükséges gyógyszereket, már késő. 2010 első 9 hónapjában 21 AIDS-megbetegedést és 8 halálesetet regisztráltak.
Ezzel el is érkeztünk a magyarországi HIV-helyzet egyik legnagyobb problémájához, a megelőzéshez és a felvilágosításhoz. A kedvező helyzet érdektelenné és lustává tette mind a kormányzatot, mind a társadalmat. Sajnos jellemző, hogy amíg nincs nagy baj, nem csinálunk semmit, pedig mindenki tudja, hogy a megelőzésbe befektetett minden forint többszörösen térül meg. Ennek ellenére a Nemzeti AIDS Bizottság költségvetését évről-évre csökkentették: jelenleg kb. 60 millió forint jut az AIDS elleni küzdelemre és a NemeztiNemzeti AIDS Stratégia megvalósítására. Országos felvilágosító kampányos kampányok a 90-es évek közepe óta nincsenek, az európai átlaghoz képest rendkívül kevesen járunk HIV-tesztre: 2009-ben összesen 91 181 tesztet végeztek, ebből 9 250 volt anonim szűrés (forrás: Országos Epidemiológia Központ). Jellemzően a melegek illetve a szexmunkások járnak inkább szűrésre, hiszen őket elérik a civil szervezetek kampányai, a lakosság nagy része viszont egyáltalán semmit vagy téves információkat tud mind a betegségről, mind a megelőzés lehetőségeiről.
A fentiek ismeretében valóban úgy tűnik, hogy a magyarországi helyzet 'szerencsés' és nem a jól megszervezett és végrehajtott megelőzés eredménye. Megfelelő kormányzati szerepvállalás hiányában ez a szerencse bármikor megfordulhat, ennek jelei már láthatóak az évente növekvő újonnan kiszűrtek számában (2009-ben összesen 140 új fertőzöttet regisztráltak).
Ma az AIDS világnapján ismét lesznek rendezvények, felvilágosító programok, vetélkedők iskolásoknak. Lapok tucatjaiban jelennek meg cikkek, rádiók és televíziók is foglalkoznak a járvánnyal és a magyarországi helyzettel. Lesz olyan is, aki csendben emlékezik, elvesztett társra, gyermekre, barátra. Én arra kérek mindenkit, hogy viselje ma az összefogás, a küzdelem és az emlékezés jelképét, a vörös szalagot.
Bagyinszky Ferenc, HIV/AIDS Programvezető
Társaság A Szabadságjogokért
December 1. - AIDS Világnap
