Magyarországon nem léteznek pontos adatok arról, hogy a HIV-vel élők milyen mentális állapotban vannak. Hazánkban HIV-vel élőket egyetlen kórházban gondoznak, kezelnek, az AIDS-osztály fekvőbeteg- és ambuláns részlegén foglalkoztatottak közt pedig egyetlen pszichiáter sincsen. Az 1000-1200 beteg mentális problémáiban való segítség nyújtására egy részmunkaidőben alkalmazott pszichológus áll rendelkezésre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kórház egyik pszichológusa száll be, amikor ráér, azaz szükség esetén nem feltétlenül biztosított az azonnali segítség. A TASZ a Mental Health and AIDS projekt (MAIDS) keretében végzett kutatást a HIV-vel élők ellátásának jogi, intézményi és finanszírozási hátteréről. Csoportos interjúkon megkérdeztünk továbbá HIV-vel élőket, illetve szakembereket, hogy ők milyennek látják a magyar helyzetet, min lehetne és kellene javítani. Kutatásunk eredményét az AIDS Elleni Küzdelem Világnapján tesszük közzé.
Bár nemzetközi felmérések szerint egy HIV-vel élő esetében kétszer olyan gyakran fordul elő mentális probléma, mint a nem fertőzöttek között, Magyarországon nincs megoldva az intézményi háttér, hogy a fellépő mentális problémákat kezelni, gyógyítani tudják. A legtöbb HIV-vel élő megél valamilyen fokú szorongást vagy depressziót – ezek legtöbbször a pozitív eredmény átvétele utáni időszakban, gyógyszerszedés elkezdésekor, a gyógyszerek mellékhatásaként, vagy az első ’betegség’ tünetek megjelenésekor, illetve sorstársak, barátok elvesztésekor lépnek fel – de előfordulnak súlyosabb, öngyilkossági kísérlethez vagy sikeres öngyilkossághoz vezető esetek is. Nagyon gyakran vezet pszichés sérülékenységhez vagy mentális zavarhoz a HIV-pozitívak erős stigmatizáltsága, a diszkriminációtól való félelem is.
„Ma még szűkebb körben is nehéz felvállalnia egy HIV-vel élőnek a státuszát, éppen az erős előítéletek miatt. A folytonos szorongás, ha kiderül a státuszom, elveszíthetem a barátaimat, a munkámat, hosszú távon súlyos mentális problémákhoz vezethet, és ezek megoldására nincs megfelelő intézményi háttér Magyarországon” – hívta fel a figyelmet Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője.
A felmérés eredményei azért is intőek, mert Magyarországon minden évben egyre több esetben regisztrálnak HIV-pozitívakat, miközben az elvégzett HIV-tesztek száma nem nő.
Olvassa el a Drogriporteren a budapesti tűcsere programok az AIDS Elleni Küzdelem Világnapján közzétett felhívását>>>
Magyarországon a HIV-vel élők és AIDS-betegek a fertőzésükkel össze nem függő egészségügyi ellátásuk során amúgy is gyakran szembesülnek elutasítással, indokolatlanul irányítják őket a Szent László Kórház HIV-ambulanciájára. Álláspontunk szerint alkotmányos jogaik, valamint adott esetben a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogaik sérülnek. További részleteket a hazai egészségügyi ellátásban tapasztaltakról, illetve a témában írt beadványunkról az ombudsmanhoz és az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz itt olvashat>>>
Nemzetközi szinten ugyancsak hatalmasak a kihívások: az AIDS-ellenes globális alap a gazdasági világválság miatt felfüggesztette a megelőző- és kezelőprogramok finanszírozását, ami emberéletek millióit veszélyezteti a világon. Olvassa el munkatársunk cikkét a Szuverén.hu-n>>>
Az Európai Bizottság a HIV/AIDS elleni küzdelem az EU-ban és a szomszédos országokban témában kiadott közleményében a megelőzés és a kezelés mellett fontos hangsúlyt helyez a HIV-pozitívak szociális és pszichológiai ellátásra. Az egészségügyi Világszervezet (WHO) szakmai protokollja (pdf) a HIV-vel élők megfelelő és folyamatos kezelésében a pszichológiai ellátást, az életszínvonal és jóllét fenntartását is a gyógyszeres kezeléssel egyenértékű szempontként kezeli. A mentális egészség kulcsfontosságú a kezelésben való bennmaradáshoz és a sikeres kezeléshez.
A TASZ és a magyarországi HIV-vel élőket segítő Pluss Egyesület levélben fordult Radnai Zoltánhoz, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főigazgatójához, az immunológiai osztály vezetőjéhez, illetve pszichológusához, továbbá Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárhoz azzal a kéréssel, hogy hozzanak létre a kórházban egy státuszt a pszichológiai ellátás biztosítására.
A kutatás megállapítja, hogy Magyarországon még nem jött létre a szükséges jogi, intézményi és finanszírozási háttér, a kezelés és a gondozás teljesen centralizáltan történik, így ezek fejlesztését a semmiből kell elkezdeni. A felmérés Magyarországról szóló részét jegyző Bagyinszky Ferenc és Mészáros Márti azt hangsúlyozzák, hogy hatékony érdekérvényesítő eszközök nélkül a következő években semmilyen javulásra nem lehet számítani. A gyökeres változáshoz pedig szemléletváltásra van szükség a kormányzat, a civil társadalom és a HIV-vel élők részéről egyaránt. Utóbbiaknak egyelőre el kell fogadniuk, hogy azok a szolgáltatások, amelyek számos országban alapvetőnek számítanak, nálunk még jó ideig nem lesznek elérhetőek mindenki számára, hacsak nem vállalnak maguk is aktív szerepet az érdemi eredmények eléréséhez szükséges folyamatban.
A 2009-től 2012-ig tartó projektben, ami az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik (EU Health Programme 2008-2013 – European Agency for Health and Consumers), az EU új tagállamai vesznek részt: Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia. A program célja, hogy javítson a dupla/tripla diagnózisú (HIV/addikció/mentális probléma) betegek életminőségén.
Zsolt Melinda, TASZ