.jpg)
Amikor az AIDS-ről beszélünk, mindenki azonnal Afrikára gondol, miközben az európai országok statisztikái lényegesen rosszabb képet mutatnak: ma azok közül, akiknek szükségük lenne rá, kevesebben jutnak a megfelelő gyógyszerekhez, mint Afrikában. A helyzet Oroszországban a legrosszabb, csak minden ötödik HIV-vel elő jut kezeléshez, ráadásul a kezelés folyamatossága sem biztosított, ami a hatékonyság alapfeltétele.
Március 19-20-án rendezték Koppenhágában az ’HIV in Europe’ kezdeményezés harmadik konferenciáját. Az ’HIV in Europe’ 2007-ben indult azzal a céllal, hogy összefogja az európai szakembereket és civileket, akik azért dolgoznak, hogy mindenki számára elérhető legyen az európai normáknak megfelelő HIV-szűrés, valamint hogy az érintettek minél korábbi stádiumban juthassanak ellátáshoz és kezeléshez.
Az európai helyzet is változatos: Nyugat-Európában a szakemberek arról vitatkoznak, hogy költséghatékony-e az egészségügyi ellátásba bekerülők opt-out szűrése. Ez azt jelenti, hogy a szűrést nem kell külön kérni, hanem automatikusan elvégzik, kivéve ha a beteg kifejezetten kéri, hogy ne végezzenek tesztet. Nyugat-Európában emellett sorra alakulnak olyan, helyi civil közösségek által működtetett szűrőállomások, ahol 5-15 perc alatt eredményt mutató gyorsteszteket végeznek, vagy akár nyálmintából dolgozó teszteket használnak HIV és egyéb nemi úton terjedő fertőzések diagnosztizálására. Közben Kelet-Európában rosszabb a helyzet, mint Afrikában: a rászorulók alig 20 százaléka jut gyógyszeres kezeléshez és a fertőzöttek száma is évről évre növekszik. A legkiszolgáltatottabbak a társadalom által elítélt vagy éppen kriminalizált csoportok tagjai, szexmunkások, intravénás szerhasználók, melegek és bevándorlók. Ők az előítéletek, illetve az esetleges büntetőjogi következményektől való félelem miatt csak ritkán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá ártalomcsökkentő szolgáltatásokhoz (tű- és fecskendőcsere programok, szubsztitúciós terápia, óvszer), és gyakran lesznek áldozatai a HIV-fertőzést körülvevő stigma miatt különböző hátrányos megkülönböztetésnek.
Magyarország a két véglet között, valahol középen helyezkedik el. Járványügyi szempontból szerencsés a helyzetünk, hiszen még mindig az alacsonyan fertőzött országok közé tartozunk, eddig alig több mint 2000 főt diagnosztizáltak HIV-vel és évente 160-180 új estet regisztrálnak (forrás: Országos Epidemiológiai Központ – Epinfo 2012/9.szám: 182 eset 2010-ben, 162 eset 2011-ben). A gyógyszeres kezelés megfelel az európai színvonalnak, ugyanazok a hatóanyagok érhetőek el és a magyarországi kezelési protokoll igazodik az európai protokollokhoz.
Ugyanakkor kevesen járnak szűrésre: kb. 80 ezer szűrés/év (forrás: Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ). Ennek oka egyrészt az információhiány illetve hárítás, „ez velem nem történhet meg” - gondolják. Másrészt pedig a betegséget körülvevő előítéletek, stigma miatt, illetve a hátrányos megkülönböztetéstől való félelmükben. Így sokan csak késői stádiumban tudják meg HIV-státuszukat, amikorra a vírus már nagymértékben lerombolta immunrendszerüket, és kialakult az AIDS (szerzett immunhiányos tünet együttes). Ebben az esetben is megállítható és visszafordítható a betegség, de sokkal nehezebben épül vissza a sérült immunrendszer, és a betegeknek komolyabb mellékhatásokkal, illetve fertőzésekkel, daganatokkal kell szembenézniük. 2011-ben a rendelkezésre álló adatok szerint 32 AIDS megbetegedés fordult elő Magyarországon (OEK – Epinfo 2012/9). A gyógyszeres kezelés ellenére, mellyel jól karbantartható a fertőzés, minden évben halnak meg AIDS okozta megbetegedésekben, 2011-ben 12 ilyen haláleset volt Magyarországon (OEK – Epinfo 2012/9). Az ő esetükben a gyógyszeres kezelés már nem segített, a vírus okozta immunrendszeri károsodás következtében belehaltak egy fertőzésbe, vagy egy daganatba.
A magyarországi HIV/AIDS stratégia megvalósításáért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelő Államtitkársága közleményt adott ki, melyben azt állítják, hogy a készülőben lévő új Nemzeti AIDS Stratégia célkitűzései között szerepel az AIDS-megbetegedések, illetve az AIDS okozta elhalálozások számának 20, illetve 25 százalékos csökkentése 2015-ig. E cél eléréséhez viszont az alapokat kell megváltoztatni: a prevencióval foglalkozó civil szervezeteknek több állami forráshoz kell jutniuk, hogy hatékony munkát tudjanak végezni. Jelenleg évente mindössze 15 millió forintos pályázati összeg jut a Nemzeti AIDS Bizottság költségvetéséből civil szervezetek támogatásra, ami szervezetenként 1-2 milliós támogatást jelent. Ez nagyjából egy információs kiadvány és néhány száz óvszer megvásárlására elegendő. A legfontosabb üzenet így nem tud eljutni a veszélyeztetett célcsoportokhoz, sem a lakossághoz: a HIV-fertőzés ma már egy karbantartható állapot, ezért fontos, hogy törekedjünk a biztonságos szexre, a biztonságos szerhasználatra, és ha mégis kockázatot vállaltunk (például védekezés nélküli szex), menjünk el utána szűrésre, és tudjuk meg HIV-státuszunkat.
Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője