.jpg)
“Tiszán is lehet pörögni” – olvasom (félre) távolról a telefonfülkén elhelyezett plakát szövegét. Gondoltam hazánk második legnagyobb folyóját népszerűsíti a reklám. Egy lány meg egy fiú éppen beugrik a vízbe a stégről, hátulról látjuk őket. Csak akkor jöttem rá, hogy itt drogprevenciós kampányról van szó, amikor közelebb merészkedtem: a "Tiszán" szó valójában "Tisztán", és alul az apró betűben ott áll, hogy dizajnerdrog.hu. Később megtudtam, a kampányt a dizájner drogok (az illegális szerek legális helyettesítői) fogyasztásának megelőzésére indította a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy elsőre nem áll össze, miként előzi meg a dizájner drogok fogyasztását egy vízbe ugró pár látványa. Lehet, hogy be kéne állnom ahhoz, hogy megvilágosodjon a fejemben a nagy összefüggés? A szándék persze világos: a drogfogyasztáson kívül is vannak kúl dolgok. De miért lenne ez alternatíva? Vajon nem hallottunk-e olyanról, hogy részeg vagy beállt fiatalok a Tiszába ugrálnak? És vajon alkalmasak-e a hasonló óriásplakátok a drogfogyasztás megelőzésére?
Itt van például ez a "tisztaság" - vajon megfelelő metafora ez az absztinencia leírására, és vajon megfelelő üzenet-e egy megelőző kampány számára? Egy olyan társadalomban, ahol a legális tudatmódosítók, mint például az alkohol, állami promócióban részesülnek, a fiataloknak nehéz beadni, hogy minden tudatmódosítás bűnös és a tudatot beszennyező dolog. És ha már itt tartunk, biztos, hogy a dizájner drogok jelentik ma a legnagyobb problémát Magyarországon? A statisztikai adatok szerint a dizájner drogok fogyasztása elég marginális jelenség. Vajon miért nem látunk az évente több tízezer halálesethez vezető alkohol- és dohányfogyasztás megelőzéséről szóló kampányokat? Aztán ott van ez a pörgés. A drogfogyasztás (ezen belül is a dizájner drogok fogyasztásának) célja eszerint a pörgés. Éppen a minap posztoltunk egy érdekes cikket a Drogriporteren arról, hogy milyen sokféle motivációja van a drogfogyasztásnak, és hogy mennyire sokféle funkciót tölthet be a fogyasztó életében a drog. A szerzők számszerűen 8 funkció-típust különböztetnek meg, ezeknek csupán az egyike a teljesítményfokozás, avagy a pörgés. Igaz, hogy a legtöbb dizájnerdrog stimuláns (tehát pörgető) szer, nem mindegyik az, és még a pörgetőszereknek is lehet teljesen más célú fogyasztása. Például a dizájnerdrogok egyik legnépszerűbb kategóriáját a szintetikus kannabinoidok képezik. Ezeket egyáltalán nem pörgés céljából fogyasztják. A kampány egy erősen leegyszerűsítő, fekete-fehér szemléleten alapul, az üzenete messze nem tükrözi a drogjelenség komplexitását és a drogfogyasztók sokféleségét.
Persze gondolhatjuk, hogy egyetlen plakátról még nem lehet véleményt formálni, nézzük hát magát a honlapot! Nem vagyok se programozó, se dizájner, csak puszta felhasználó – de a legpozitívabb érzés, amit az oldal formavilága keltett bennem, az a nosztalgia. Ez a dizájn teljesen oldschool, gyakorlatilag a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda grafikáját húzták át változtatás nélkül. Márpedig ami egy szakmai adatbázisnak megfelelő arculat, az nem feltétlenül működik a fiatalok megszólításában. Az oldalra a szociális média által kínált interkativitás, a kommentelés, blog, a multimédia anyagok teljes hiánya jellemző – uncsi, száraz szövegeken kell végigkattintgatni. Nem ajánlják fel a megosztást vagy lájkolást, a kampánynak nincs Facebook és Twitter oldala, nem használ beágyazott videókat a YouTube-ról. Zéró-tolerancia a web2-vel szemben! Sajnos nem csak a forma, de a tartalom is kifogásolható. Jellemző, hogy amikor kiposztoltam a Facebook oldalunkra a szájtot, az egyik első kérdés ez volt: "no de mi is az a dizájner drog?" Na igen, a dizájner drog fogalom meghatározása hiányzik az oldalról...
A fiataloknak szóló menüpontban egy felhívás szerepel egy drogprevenciós kisfilmpályázatról: “a 35 éven aluli fiataloknak saját korosztályuk számára azt kell megfogalmazniuk a kisfilmekben, hogy nem ciki NEM-et mondani a drogra. Bemutathatják, hogyan lehet a dizájner drogoktól teljesen függetlenül élni, helyette milyen egészséges, értékes alternatívákat látnak, szeretnének a saját életükben.” Ismét egy nemes kezdeményezés – de vajon működni fog? A szemléletet mintha csak Nancy Reagen-től kölcsönözték volna, aki a 80-as évek elején hirdette meg a "Just say no" (Csak mondj nemet) kampányt - aminek eredményességével kapcsolatban már akkor is elég szkeptikus volt a szakma. Amikor a WHO áttekintette a hasonló tömegmédia-kampányokat, nem talált bizonyítékot ezek sikerességére. Az USA dollármillirdokat költött "just say no" szemléletű plakát- és reklámkampányokra anélkül, hogy ezek bármilyen kimutatható hatással lettek volna a drogfogyasztási trendek alakulására.
Nemrég kikerült a kampány szóróanyaga is a honlapra: ez gyakorlatilag az óriásplakátként is terjesztett képekből és egy fülszövegből áll. A szöveg elmondja, hogy milyen jogi szabályok vonatkoznak a dizájner drogokra. Ez vajon abból a megfontolásból ered, hogy ha valaki megtudja, hogy a kormány tiltólistára vett egy sereg szert, akkor hanyatt-homlok menekülésbe kezd és soha többet nem fog ilyen szereket fogyasztani? A büntetőjog ezen elrettentő szerepébe vetett hit, hát, hogy is mondjuk, meglehetősen naív. Alul pedig egy listát találhatunk azokról a helyekről, ahová segítségért lehet fordulni. Ez az információ is kétségkívül hasznos – de hogy megelőző szerepe lenne, az erősen kétes. A fiatalok nem tájékozatlanságból fogyasztanak drogot és vállalnak egyéb kockázatot, a felvilágosítás önmagában nem fogja őket elrettenteni. Olvasd csak el a prevencióval kapcsolatos mítoszokról szóló cikkünket, ahol az első számú mítosz, hogy a puszta tájékoztatás megelőző szereppel bír!
Személyes kedvencünk a Dr. Rock “rocktöri” roadshowja, melynek során Pleckonics András tart “rendhagyó 20-21. századi zenetörténeti órákat fiataloknak”. Ez megint egy menőnek szánt, de áporodott levegőt árasztó megfogalmazás, mintha valaki elővette és leporolta volna a régi Led Zeppelin lemezeit, hogy azzal villogjon a srácok előtt. Ha már dizájner drogok és pörgés, akkor mondjuk az elektronikus tánczenei szcéna irányába kellene orientálódni, és a kimondottan veszélyeztetett fiatalokat megkeresni. A jó és értelmes kezdeményezések ezen a területen többnyire nem a "tisztaságon" és a "mondj nemet" elven alapulnak, nem lóg ki köpönyegük alól a didaktikus lóláb - sokkal inkább arra koncentrálnak, hogyan működnek a fiatalok jól, mint közösség, és hogyan valósíthatják meg önmagukat. Ott van például a City Art kezdeményezés a Kék Ponttól, ami az utcaművészetbe próbálja becsatornázni a lakótelepi fiatalok kreatív energiáit, vagy akár az Egészségiskola (Egészségügynökség). Sajnos a hasonló programokat működtető civil szervezetek ma nagyon nehéz helyzetbe kerültek, a területre (a stadionépítéssel és Kossuth-tér felújítással szemben) több milliárd forinttal kevesebb jut. Legalább a meglévő szűkös forrásokat illene jól felhasználni. Ez a kampány a Tisza népszerűsítésére lehet, hogy működni fog!
Sárosi Péter