Görögországban április vége óta kötelező HIV-tesztet végeznek el minden előállított szexmunkáson. Amennyiben az eredmény pozitív, személyes adataikat és fényképüket nyilvánosságra hozzák a rendőrség honlapján, valamint vádat emelnek ellenük szándékos vagy gondatlanságból okozott maradandó egészségkárosodás, illetve veszélyeztetés miatt. A görög média szenzációként kezeli az ügyet, a lakosság körében egyre nő a pánik, civil szervezetek és nemzetközi szervezetek, többek között a UNAIDS, az ENSZ HIV/AIDS kérdésekkel foglalkozó szervezete, pedig felháborodásukat fejezik ki. Felszólították továbbá a görög kormányt, hogy azonnal szüntesse be a számos alapvető emberi jogot sértő intézkedéseket.
Emberi jogok kontra közegészség védelme
A szexmunkások kötelező szűrését egy törvénymódosítás teszi lehetővé, amely a közegészség védelmére és a HIV-fertőzés elleni küzdelem elősegítésére hivatkozik. Bár a HIV/AIDS megjelenése óta eltelt több mint 25 évben megtanultuk, hogy a „klasszikus” járványügyi intézkedések – kötelező szűrés, elkülönítés, és gyógyítás –, valamint a büntető szankciók a HIV-fertőzés esetén nem hogy nem működnek, de kifejezetten károsak is, az egészségpolitika időnként mégis visszanyúl a „régi, jól bevált” módszerekhez.
A HIV-ről régóta tudjuk, hogy szexuális úton, fertőzött vérrel, illetve anyatejjel terjedhet, tehát hétköznapi érintkezés során, villamoson, iskolában vagy éppen a munkahelyünkön nem fertőződhetünk meg. Azt is régóta tudjuk, hogy óvszerrel, steril eszközök használatával illetve a vérkészítmények és anyatejet adományozó kismamák szűrésével jelentősen csökkenthető a megfertőződés kockázata. Az antiretrovirális kombinált terápia – a HIV-fertőzés kezelésére használt gyógyszerek - megjelenésével a prevenció egy újabb eszköze is rendelkezésünkre áll: a kezelés alatt álló HIV-vel élők szervezetében a vírusszám annyira alacsonyra szorítható vissza, hogy gyakorlatilag szexuális úton nem fertőznek, és teljesen egészséges kisbabájuk is születhet.
Egyes közösségek kriminalizálása vagy kötelező HIV-szűrése, a HIV-fertőzés átadásának kriminalizációja vagy éppen a beutazást illetve tartózkodást negatív HIV-teszthez kötő jogszabályok mégis szerepelnek számos ország törvényei között. Ezek a jogszabályok amellett, hogy növelik a HIV-hez illetve egyes társadalmi csoportokhoz kötődő stigmát, jelentősen hozzájárulnak a kormányzati szervek és a közegészségügy iránti bizalom csökkenéséhez. Ennek eredményeként kevesebben és ritkábban mennek el szűrésre, esetleges fertőzésükről nem tudnak, nem kezeltetik, így a késői diagnózis miatt életminőségük illetve túlélési esélyük is jelentősen csökkenhet.
A többségi társadalomban ezek az intézkedések ugyanakkor hamis biztonságérzetet keltenek. Joggal gondolhatjuk azt, hogy minket nem érint a kérdés, hiszen nem tartozunk a kötelezően szűrendőek körébe, és ezért ránk nem is vonatkoznak a prevenciós üzenetek. Ugyanakkor könnyebben belemegyünk kockázatos magatartásba, hiszen a kötelező szűrés miatt a rizikócsoportok tagjai folyamatos kontroll alatt állnak, így joggal gondolhatjuk, hogy biztonságban vagyunk.
Önkéntesség – a HIV-prevenció alapelve
Az „erővel” véghezvitt járványkontroll intézkedések hosszú távon mindig a probléma súlyosbodásához vezetnek, és nem érik el a várt eredményt. A Magyarországon 2002-ig érvényben lévő szabályozás, amely lehetővé tette a rizikócsoportok tagjainak behívását szűrésre, illetve a partnerkutatást és a partnerek értesítését, a mai napig rányomja bélyegét a HIV-prevencióra. Az érintett társadalmi csoportok tagjai az egészségügyi dolgozókban még mindig a hatalom képviselőit látják, a lakosság nagy részében pedig ott él a ’nem az én problémám’ felfogás. Ugyanakkor a várt eredményt sem sikerült elérni: Magyarországon évről évre növekszik az újonnan diagnosztizált esetek száma, és minden évben egyre többen betegednek vagy halnak meg AIDS okozta betegségben.
Ahhoz, hogy nálunk ne robbanjon ki egy, az észtországihoz hasonló járvány ahol 2000 és 2003 között több mint 3600 új esetet regisztráltak, és a HIV-fertőzést a jelenlegi alacsony szinten tudjuk tartani, valamint hogy az előítéletek csökkenhessenek, széles körű felvilágosító programokra van szükség. Javítani kell továbbá a prevenció eszközeinek - óvszer, steril tű és fecskendő, HIV-szűrés, antiretrovirális terápia – elérhetőségét.
Megfelelő információ birtokában egyrészt tudjuk, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek a HIV-fertőzés szempontjából kockázatot jelentenek, másrészt azt is tudjuk, hogy milyen módszerekkel lehet ezeket a kockázatokat csökkenteni.
A HIV-teszt ideális esetben mindig egyéni döntés eredménye kell hogy legyen. Természetesen vannak olyan állapotok, például egyéb egészségügyi okok miatt indikált HIV-teszt, amikor felajánlják a szűrés elvégzését, de ilyenkor is fontos, hogy az információk meghallgatása után a páciens beleegyezésével végezzék el a tesztet.
Magyarországon keveset járunk HIV-tesztre, az évente 9 teszt/1000 lakos szűrésszámmal (forrás ECDC HIV/AIDS Surveillance in Europe 2010) a sereghajtók közt vagyunk Európában. Ennek részben oka lehet az is, hogy a magyarországi szűrőállomások gyakorlata hagy kívánnivalókat maga után, másrészt hogy a fentebb említett okok miatt nem érezzük úgy, hogy ’velünk is megtörténhet a baj’ vagy éppen félünk az esetleges pozitív eredménytől.
A valóság azonban azt mutatja, hogy a vírus nem válogat, nemtől, életkortól, szexuális identitástól vagy társadalmi helyzettől függetlenül bárkit meg tud fertőzni. Ha megfertőződünk, minél korábban megtudjuk státuszunkat, annál kezelhetőbb lesz a fertőzés, hosszabb jobb minőségű életre számíthatunk, és nagyobb biztonságban tudhatjuk szeretteinket.
Menj el tesztre és tudd meg a HIV-státuszod!
Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője