A TASZ Strasbourgban nyertes otthon szülés ügye köré szerveztek nemzetközi konferenciát Hágában május végén. A TASZ ügyvédje, dr. Fazekas Tamás képviselte Ternovszky Annát, akinek az ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította 2010 végén, hogy a magyar állam megsértette a kérelmező jogát a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, amikor a szabályozás hiánya miatt jogi eljárásokkal fenyegette (és fenyegeti) az otthon szülések kísérésénél dolgozó szakembereket.
A konferencia címe Szülés mint emberi jog volt; az első napon a Ternovszky v. Hungary döntés kapcsán járták körbe a résztvevők a döntésből fakadó és a különböző országok szülészetével és a nők önrendelkezési jogával kapcsolatos kérdéseket. Az eseményen számos nemzetközi hírű szakember – így Ina May Gaskin, Michael Odent – mellett részt vettek és a panelokban meg is szólaltak azok, akikről szó van: a nők, akik jellemzően szüléseik történetét mesélték el. A beszélgetéseken a következő kérdéseket járták körbe az előadók, akik valamennyi érintett szakmát képviselték:
• Mik a szülő nő jogai és felelőssége?
• Ki felel a szülésért és annak kimeneteléért?
• Mik a jogai és miért felel az orvos, a szülésznő és más szülés körüli segítők?
• Van-e joga a magzatnak?
• Mi áll a magzat érdekében? Ez hogyan képviselhető?
A magyar helyzet
Az első panelben kizárólag a magyarországi helyzetről volt szó: beszélt Ternovszky Anna, Kapronczay Stefánia, a TASZ programvezetője, Szebik Imre bioetikus, az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért egyik alapítója, Marton István szülész-nőgyógyász, illetve Elizabeth Prochaska, londoni emberi jogokkal foglalkozó ügyvéd.
Az előadók többek között körbe járták azt, hogy a magyarországi szabályozás bár megszületett, de a nők szabad választása és a bábai foglalkozás egyenlő elismerése még mindig nem adott. A szabályozással kapcsolatos problémákat már korábbi véleményeinkben körbe jártuk, most azt emelnénk ki, hogy még mindig nem történt meg a bábai szakmai kollégium létrehozása. Ennek jelentőségét többek között az adja, hogy így nincs is szakmai protokoll az intézeten kívüli szülésekre, tehát, ha egy otthonszülésnél probléma adódik, a közreműködő szakemberek munkáját a kórházi szülés protokolljai alapján fogják meg- és nagy valószínűséggel elítélni. Holott, erről már a Geréb Ágnes és négy másik bába ellen folyó, jogerős ítélettel lezárult perben kiderült, hogy kettős mércéhez vezet, az intézeten kívüli szülés kísérését végzők kárára. Geréb Ágnes ügyében, akit két év letöltendő fogházbüntetésre és 10 év foglalkozástól eltiltásra ítéltek, még mindig várunk a köztársasági elnöki kegyelemről való döntésre, ami az utolsó hazai lehetőség a meghozott ítélet igazságtalanságának kiküszöbölésére. Számos nemzetközi és hazai, szakmai és szülői, állampolgári petíció született Geréb Ágnes mellett, a konferenciáról is sokan üzentek neki:
Geréb Ágnes ma is házi őrizetben van egy ellene folyamatban lévő másik büntetőeljárás miatt. A jelenlegi állapotokból kiindulva félő, hogy újfent a kórházi szülés szabályai szerint fogja a bíróság az eseményeket elbírálni – ami a házi őrizetben tartásán túl további jogsértő döntéshez vezethet.
A szabályozás gyengéit, egyenlő bánásmódot sértő mivoltát jól mutatja, hogy ugyan sor került arra, hogy egy bába megszerezze az összes szükséges dokumentumot, azonban bár a szabályozás több mint egy éves és korábban évente párszáz tervezett intézeten kívüli szülés történt, azóta mindössze egy ilyenről tudunk.
A holland a követendő példa?
A konferencia második napján a holland példán keresztül részletekbe menően tárgyalták meg a résztvevők a fenti kérdéseket. Hollandiában hagyományosan magas (20-30 %) az intézeten kívüli szülések száma, a szülészorvosok és a bábák között magyarországihoz hasonló különbségtétel nem volt tapasztalható, a nők valóban élhettek önrendelkezési jogukkal a szülés helyszínét és körülményeit illetően. Azonban ez a helyzet megváltozóban van, emelkedik a kórházi szülések száma, a császármetszések aránya, amely nem kis részben az átalakuló holland társadalomnak köszönhető. Nevezetesen annak, hogy ahol a nők korábban tipikusan nem vállaltak munkát a gyermeknevelés mellett, ma egyre többen dolgoznak – ahogy erre Raymond de Vries szociológia professzor rámutatott. Ez az életforma pedig átalakítja nem csak a családról, a gyermeknevelésről és szülésről való gondolkodást, de a nők igényeit is. A helyzet változása abban is tetten érhető, hogy egyre bővül azon indikációknak a listája, amikor nem ajánlott az intézeten kívüli szülés. A helyzet súlyosbodását mutatja, hogy megismertünk olyan közelmúltbeli eseteket, ahol hatósági ügy lett rendben lezajlott szülésekből, ahol ezért a bábáknak vizsgálatnak kell alávetniük magukat.
A rengeteg előadás és hozzászólás után, a különböző országokban működő rendszereket szemlélve levonható az a tanulság, hogy bár nagy lépést jelent a strasbourgi bíróság döntése a nők önrendelkezési jogának gyakorlása szempontjából, mégis még messze van az, hogy e jog a szülés során teljes mértékben érvényesülni tudjon, és ehhez szorosan kapcsolódóan sor kerüljön a bábai modell egyenlő elismerésére.
Kapronczay Stefánia, TASZ