„Ne a mi májunkat egyétek, inkább ezt” kiált fel Gyenyisz, a nagydarab orosz aktivista, és egy jókora fóliába csomagolt nyers sertésmájat pakol ki az asztalra. Hirtelen megáll a levegő a washingtoni nemzetközi AIDS konferencia fogadásán, ahol éppen előkelő orvosok és üzletemberek csipegetik a luxuskajákat a svédasztalról a Roche gyógyszercég által szervezett fogadáson.
Gyenyisz kétségkívül megszerezte a közönség figyelmét, most már mindenki rá figyel, ahogy feláll a pódiumra és magához ragadja a mikrofont, miközben társai egy nagy lepedőt bontanak ki a következő transzparenssel: „HIV és HCV – A csend öl”. Elmondja, hogy ezzel az akcióval kívánják felhívni a figyelmet a hepatitis C (HCV) vírus elleni gyógyszereknek a Roche és Merck gyógyszercég által mesterségesen magasan tartott árára. A fejlődő országokban, ahol a TB nem fedezi e gyógyszereket, kizárólag a gazdagok engedhetik meg maguknak az életben maradás luxusát – a szegények a vírus által okozott májbetegségben patkolnak el, hogy profitot termeljenek a gyógyszercégeknek.
A filmhez a magyar felirat is bekapcsolható!
A hepatitis C-t gyakran nevezik a „csendes járványnak” – egyrészt azért, mert a fertőzés hosszú évekig lappanghat tünet nélkül, mielőtt akár végzetes májbetegség kialakulásához vezet, másrészt pedig a HIV-el ellentétben viszonylag kevés szó esik róla a médiában. Pedig a vírus sokkal fertőzőbb, mint a HIV: régebben főleg vérátömlesztéssel terjedt, újabban leginkább a drogfogyasztók által használt injekciós felszerelésen keresztül, de a borotván, fogkefén maradt vércseppekkel is fertőzhet. Különösen a marginalizált, rossz higiénés körülmények között élő csoportok veszélyeztetettek. Magyarországon az intravénás drogfogyasztók több mint 20%-a (de Budapest VIII. kerületében akár 80%-uk) is fertőzött lehet. A vírus gyógyszeres kezeléssel (peginterferon) kipusztítható a szervezetből – mégis, évente 350 ezer ember hal meg a világon azért, mert nem kezdi meg időben, vagy egyáltalán nem engedheti meg magának a 20 ezer dolláros kezelést.
De vajon miért ilyen drága a gyógyszer? Hiszen a gyógyszer előállítási költségei ehhez képest gyakorlatilag elhanyagolhatóak. A gyógyszercégek arra hivatkoznak, hogy a kutatás és fejlesztés pénzbe kerül, de valójában a legtöbb pénzt marketingre és PR-ra költik – a valóban fontos fejlesztéseket és kutatásokat az egyetemek végzik az adófizetők pénzén. A gyógyszercégek féltékenyen őrzik a szellemi tulajdonukat, és ebben partnereik a fejlett államok is. Big Pharma a legerősebb lobbi a világon: a szabadkereskedelmi egyezményeken keresztül mindig elérik, hogy a fejlődő országokat rákényszerítsék a konkurens helyi cégek által előállított olcsó másolatok betiltására, még akkor is, ha ez a gyakorlatban rengeteg ember halálát eredményezi (részletesebben itt).
Az aktivisták ünneprontó akciója ennek fényében már nem is tűnik annyira érthetetlennek. A vendégek végighallgatják Gyenyisz mondókáját - aztán Roche egyik alkalmazottja ragadja magához a mikrofont, és az esemény folytatódik tovább, mintha mi sem történt volna. Business as usual.
A magyarországi helyzet sem rózsás - katt ide!
Sárosi Péter (TASZ)