A Nemzeti Drog Fókuszpont éves drogjelentésének számos kritikus szakaszát törölték a szövegből – érdekes módon éppen azokat a részeket, amelyek a kormányra nézve terhelő, annak megközelítésével szemben kritikus információkat tartalmaztak. A rendszerváltás után azt hihettük, hogy elmúltak azok az idők, amikor retusálják a képeket és törlik a kényelmetlen statisztikai adatokat - úgy tűnik, tévedtünk. Bástya elvtárs ismét beleszól a tudományba?
“Dániel Zoltán: Milyen a hangulat tifelétek?
Pelikán: Hááááát...
Dániel Zoltán: Azt olvastam kitűnő.
Pelikán: Hol olvastad?
Dániel Zoltán: A hangulatjelentésben.
Pelikán: Akkor biztos kitűnő.”
(Bacsó Péter: Tanu, 1969)
Mi a Drogfókuszpont és az éves jelentése?
A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ feladata a “hiteles, és a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő” adatok és információk szolgáltatása. A lisszaboni székhelyű Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központja (EMCDDA) számára is ők szolgáltatnak adatot. Az éves országos drogjelentések tehát nemcsak a hazai, hanem az EU-szintű döntéshozás megalapozását is szolgálják. Formailag a Fókuszpont a Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) háttérintézménye, költségvetése jelentős részét ettől a minisztériumtól kapja. Intézményi szinten közvetlenül az ÁNTSZ epidemiológiai központja alá van rendelve. A kormányzattól való függőség ellenére a Fókuszpont éves jelentései nagy szakmai elismertségnek örvendtek és a hazai droghelyzettel kapcsolatos leghitelesebb információk forrásának számítottak. A Fókuszpont szeptemberben elküldte a szakembereknek – többek között a TASZ-nak is - véleményezésre az éves jelentés tervezetét. Október 31-én tették közzé a végleges jelentést, ami számos ponton módosult a tervezethez képest, ezek a módosítások azonban nem támaszthatók alá szakmai érvekkel, sokak számára inkább politikai cenzúrát sejtetnek a háttérben.
A teljesség igénye nélkül öt olyan témakört mutatunk be, amelyek jelentősen módosultak az éves drogjelentésben:
1. Prevenció és drogstratégia
Az eredeti tervezetben szerepelt egy könnyen alátámasztható megjegyzés azzal kapcsolatban, hogy 2011-ben megtorpantak a drogprevenciós erőfeszítések Magyarországon, hiszen csökkentek a források, és már két éve nem került elfogadásra a nemzeti drogstratégia: “A 2011-es évben a prevenciós tevékenység iránti érdeklődés beszűkülése volt tapasztalható, aminek oka elsősorban a források csökkenésében, másodsorban a stratégiai iránymutatás hiányában keresendő.” (5. old. 2. bek) Ezt a szakaszt a végleges jelentésből törölték. Ez természetesen kellemetlen információ annak a kormányzatnak, ami a legutóbbi drogstratégiát éppen azzal az indokkal utasította el, hogy az nem fektet elég hangsúlyt a prevencióra – és eközben ugyanez a kormányzat gyakorlatilag ellehetetlenítette a hatékony drogprevenciót az országban. Nemcsak a TASZ, hanem az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is felrótta a kormánynak, hogy két éve nincsen drogstratégiája az országnak, de hiába kerestünk utalást az ombudsman jelentésére a jelentésben. Teljesen kitörölték a szövegből Paksi Borbála és Magi Anna idei helyzetfelmérő kutatásának eredményeit is – ez a kutatás rámutatott a különféle színtereken folytatott drogprevenció hiányosságaira. Természetesen nem kétséges, hogy nagyon rosszul mutathat egy, a családokra és a prevencióra unos-untalan hivatkozó kormányzat számára, hogy két évvel a választások után a családi színtéren folytatott célzott prevenció olyan ritka, mint a fehér holló.
2. Dizájner drogok
Az eredeti jelentéstervezetben számos kutatási adat szerepelt az ún. dizájner drogok (hivatalos néven új pszichoaktív anyagok) fogyasztásával kapcsolatban, amelyek a végleges jelentésből már hiányoznak. Érdekes módon éppen azokat a részeket húzták meg, amelyek ezt a problémát kevésbé drámainak és súlyosnak mutatták be, mint az ezzel kapcsolatos kormányzati retorika, és a probléma reálisabb ábrázolására törekedtek. „Az azonban megállapítható, hogy az éjszakai bulizás, szórakozás színterében az új szintetikus szerek használata csak egy szűk, speciális körben jelenik meg problémaként.” (31. old. 1. bek. vége) Ha ez a szakemberek körében evidenciának számító kijelentés benne maradt volna a jelentésben, akkor olyan megvilágításba helyezhetné a kérdést, ami szerint Magyarországon éppen olyan drogok okozzák a legnagyobb problémákat, amelyeket az állam hivatalosan támogat és promótál, így például az alkohol. Ez pedig esetleg olyan veszélyes spekulációknak adhat táptalajt, hogy a jelenlegi drogpolitikánk teljesen elhibázott és rossz alapokon nyugszik. Kihúzták azt a kutatási beszámolót is, amely szerint a megkérdezett dizájner drog-fogyasztók “fele (53%) soha, 39% ritkán tapasztalt negatív élményt a használat során. A használatot követően negatív utóhatást 25%-uk soha, 42% ritkán tapasztalt. A válaszadók 47%-a mondta azt, hogy újra kipróbálná a szert, 31%-uk azt ‘valószínűleg igen’, 13%-uk azt, hogy ‘talán’.” (44.old. 3.bek) Ez utóbbi adat rámutatna arra, hogy az ilyen szerek fogyasztóinak a túlnyomó többsége viszonylag probléma-mentes, éppen úgy, mint az alkohol fogyasztóinak többsége - a kormány valószínűleg önmagában is veszélyesnek tekintheti azt a ténymegállapítást, hogy a dizájner drogoknak létezik nem-problémás, rekreációs fogyasztásuk. A “dizájner drogok = halál” képletet cáfolná a következő törölt szakasz is: “A megkérdezettek meglehetősen kevés negatív utóhatásokról, elvonási tünetről számoltak be, bár a tolerancia gyors kialakulását és pszichés függőséget megemlítik.” (45. old. utolsó 2 sor) Ez persze nem jelenti azt, hogy a dizájner drogoknak nem lennének súlyosan problémás, például intravénás fogyasztói, akik körében magas a túladagolások és a fertőzések aránya – de mint látni fogjuk, a jelentés velük kapcsolatban is szűkszavúbb a kelleténél.
3. Fertőzések
Az eredeti jelentés-tervezetben konkrét adatot találhattunk arról, hogy milyen a hepatitis C fertőzés előfordulása az intravénás drogfogyasztók körében: “Az aktív injektálók 32,8%-a volt HCV fertőzött.” (58.old. utolsó sor) Ez az adat a végleges jelentésből teljesen hiányzik. Nemrég beszámoltunk arról, hogy milyen rossz helyzetben vannak a fertőzések megelőzését szolgáló budapesti tűcsere programok, hiszen nem elég, hogy jelentősen csökkentek a megpályázható források, de gyakran a már odaítélt pályázati pénzeket is csak hónapos csúszással kapják meg – így lehetetlenné válik a szolgáltatások fenntartása, nem is beszélve a jövő tervezéséről. Mindeközben a szintetikus drogok növekvő injektálásának köszönhetően nő a járványveszély: félő, hogy Romániához hasonlóan nálunk is kitör a HIV-járvány a drogfogyasztók körében, és az amúgy is magas hepatitis C fertőzési ráta tovább fog nőni. Nos, emiatt ne főjön a fejünk, hiszen amiről nem tudunk, ami nem kerül be a jelentésbe sem, amiatt nem is kell aggódnunk! Jövőre már úgysem írtak ki pályázatot a célzott szűrési programokra a drogfogyasztók körében, tehát adatunk sem lesz a fertőzésekről, az ártalomcsökkentés pedig úgyis az új nemzeti drogstratégia mostohagyermeke.
4. Túladagolások megelőzése
A TASZ már évek óta hangoztatja, hogy a halálos túladagolások megelőzésére különös figyelmet kellene fordítania a döntéshozóknak, hiszen a halott drogfogyasztóból soha nem lesz gyógyult szenvedélybeteg, családapa vagy éppen dolgozó állampolgár. Nyugaton már számos komplex túladagolás-megelőző programot dolgoztak ki, nagyon költséghatékony módszerekkel. Erre a sürgető kérdésre az idei jelentés tervezete is felhívta a figyelmet: “A közvetlen és közvetett halálesetek között is több olyan egyén található, aki a halála előtti egy-két évben kezelést kezdett az addiktológiai ellátórendszerben, ami felhívja a figyelmet a halálozás megelőzésére irányuló fokozottabb erőfeszítések szükségességére.” (6. old. 3. bek) Nos, ezt a mondatot hiába keressük a végleges jelentésben, mert eltűnt, akárcsak az a 20. Táblázat, ami a túladagolásban elhunytak jellemzőit taglalta. Vajon miért?
5. Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok
A Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) intézményét még a 2000-ben elfogadott első drogstratégia hozta létre, ezek felelősek a helyi szintű drogpolitika koordinálásáért a különféle szereplők – rendőrök, iskolák, kórházak, önkormányzatok, civilek stb. – között. A jelentés tervezete megemlítette, hogy a KEF-ek jelenleg a nemzeti drogstratégia iránymutatása hiányában nem képesek helyi stratégiákat kidolgozni – a végleges jelentésből ez a rész hiányzik, akárcsak az arra való utalás, hogy éppen Budapesten, ahol a drogproblémák jelentős része koncentrálódik, mind a mai napig nem sikerült egy fővárosi KEF-et létrehozni a mindenkori polgármesterek tüntető közönye miatt.
A kérdés már csak az, mikor kezdünk el újra narancsot termeszteni az Alföldön. Hiszen a klíma is egyre kedvezőbb, erről gondoskodik majd az állami irányítás alá vont meteorológia.
Sárosi Péter
TASZ