Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormány tevékenysége mind gyakoribb és mind hevesebb reakciókat vált ki a köztársaság és a joguralom híveiből. Az első ilyen eset az volt, amikor még 2011 novemberében a VIII. kerületi polgármester hivatalának várótermében az AVM (A város mindenkié) aktivistái ülődemonstrációt folytattak a hajléktalanokat kriminalizáló önkormányzati rendelet ellen. Az aktivistákat a rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése miatt vonták felelősségre annak ellenére, hogy a hivatali munkát nem zavaró „ülősztrájk” nem volt jogellenes. Az aktivisták figyelmeztetést kaptak a bíróságtól. Hasonlóképpen figyelmeztetést kapott az a két AVM-aktivista, akik egy minden valószínűség szerint törvénytelen hatósági kunyhóbontás ellen tiltakozott tavaly márciusban, és nem engedelmeskedtek a rendőri felszólításnak. Az aktivisták mindkét esetben békésen és nyilvánosan tiltakoztak a jogtalansággal szemben, tettük nem volt közösségellenes, így ha formálisan meg is valósítottak szabálysértést, felelősségre vonásuk nem volt indokolt.
Az utóbbi idők akciói a tiltakozások újabb hullámát jelzik, amennyiben nem egyes közpolitikai döntések vagy egyedi intézkedések ellen irányulnak, hanem az alkotmányosság védelme érdekében szerveződnek. Idén március 7-én 70 aktivista a Fidesz székházának udvarát és előterét foglalta el órákra, 11-én pedig, az Alaptörvény 4. módosításának megszavazása napján, a parlament parkolóját zárták el a tiltakozók. Utóbbiak ellen szabálysértési eljárás indult a rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülés miatt, és a szabálysértési hatóság figyelmeztetéseket, illetve ötvenezer forintos pénzbírságokat szabott ki a résztvevőkre. A résztvevők bírósági tárgyalás tartását kérték, ahol a TASZ látja el a képviseletüket. A tárgyalás kérésének a célja az, hogy a bíróság törölje a szankciókat, tekintettel arra, hogy az ő tettük jogszerűsége mellett is jó indokok szólnak: ők alkotmányosan védett véleménynyilvánítási jogukkal éltek, míg a parkoló használatában rövid időre akadályozott képviselőknek semmilyen alapjoguk nem sérült ettől. Ha formálisan meg is valósították az intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértését, büntetni őket indokolatlan lenne.
A „székházfoglalók” esete már sajátosabb – de a polgári engedetlenség vonásai is tisztábban rajzolódnak ki. Ellenük nem szabálysértési, hanem bűnvádi eljárás van folyamatban csoportosan elkövetett garázdaság bűntette miatt, de ők tagadják a bűncselekmény elkövetését. A garázdaságot a Btk. szerint az követi el, aki kihívóan közösségellenes és erőszakos magatartást tanúsít, ami alkalmas arra, hogy másokban riadalmat vagy megbotránkozást keltsen. Az ugyan elképzelhető, hogy tettük egyesekből riadalmat vagy megbotránkozást váltott ki, ám a másik két feltétele a garázdaságnak biztosan hiányzik. Az aktivisták sok szempontból ugyanazt tették, mint a polgármesteri hivatalban „ülősztrájkot” folytatók: nyilvánosan tiltakoztak, és közben nem sértették senkinek a mozgási szabadságát, a napi munkát nem akadályozták, és tettük nem volt erőszakos. (A törvény szerint erőszakos magatartásnak a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás minősül.) De közösségellenesnek sem nevezhető a tettük, mivel az nem a társadalmi együttélési szabályok és az általános elvárt magatartásformák tudatos, leplezetlen és gátlástalan semmibevételére, hanem éppen ellenkezőleg, a közösségi együttélés jogi kereteit meghatározó alkotmányos szabályok és alapvető jogok védelmére irányult.
Hogy lehet az, hogy a kerítésen való átmászás, az épületbe való engedély nélküli behatolás nem tekinthető az együttélési szabályok súlyos sérelmének? A válasz nem egyszerű, de az egyik eleme biztosan az, hogy a véleménynyilvánítás szempontjából egy magánszemély és egy közszereplő, illetve egy magánlakás és egy pártszékház között óriási különbség van. A szólásszabadság joga nem terjed ki arra, hogy egy másik embernek úgy hozzam a tudomására a véleményemet, hogy kényszerítem őt a meghallgatására, akár azon a módon is, hogy bemegyek a lakásába: az ő magánszférához való joga ebben az esetben erősebb. Más a helyzet azonban a politikai pártokkal és azok székházaival. Mivel a „székházfoglalás” nem mások zaklatására irányult, és napközben, munkaidőben került rá sor, az ott dolgozóknak ahhoz nem volt joguk, hogy a politikai véleménynyilvánítás elől kitérjenek. Az akció sem személy elleni, sem dolog elleni erőszakkal nem járt (ha esett is kár, az nem tekinthető szándékosnak). Így biztosan nem vonható le egyértelműen az a következtetés, hogy amennyiben ma az ilyesmit elnézzük, akkor holnap már érvénytelen lesz a társadalmi együttélésnek az a szabálya, hogy az engedélyünk nélkül senki sem jöhet be az otthonunkba.
A politikai tiltakozás lehetőségeit azonban további szempontok alapján is értékelni kell. A jogérvényesítés vagy a tiltakozás legális formái az olyan esetekben, mint ez is, nem feltétlenül elégségesek. Egyedi hatósági intézkedéssel szemben a legtöbb esetben hatékony jogorvoslat lehet a bírósági felülvizsgálat; egy közpolitikai döntéssel szembeni tiltakozásnak hatékony eszköze lehet a tüntetés. Továbbá a kötelezettségeket vagy tilalmakat megállapító szabályokkal szemben lehet tiltakozni azon a módon, hogy pont azokat sértjük meg (pl. a kukázás szankcionálása elleni tiltakozás öltheti a demonstratív kukázás formáját), de nem minden szabály ilyen. Aki az alaptörvény restriktív módosítása ellen tiltakozik, annak nem áll a rendelkezésére egy olyan kézenfekvő szabály, amit demonstratív módon áthághat. Az is erősen kétséges, hogy a „székházfoglalók” választhattak volna más utat ahhoz, hogy a kormánypárt tudomására hozzák a tiltakozásukat. Egy bejelentett demonstráció nem minden esetben elegendő eszköz arra, hogy a parlamenten kívüli tiltakozók a hangjukat hallassák. Az ugyanis egyáltalán nem mellékes körülmény az eset megítélése szempontjából, hogy az akció az alaptörvény igen jelentős módosítása ellen irányult: rendkívüli jogalkotási aktus indokolhat rendkívüli tiltakozást.
A TASZ álláspontja az, hogy a Fidesz-székház jelképes elfoglalásával az aktivisták bűncselekményt nem valósítottak meg. Tettük a polgári engedetlenség klasszikus esete, nyilvános és erőszakmentes tiltakozás az alkotmányosság nevében, aminek következményei elől sem menekülnek. Miután a rendőrség két aktivistát gyanúsítottként állított elő kihallgatásra, még aznap ketten, pár napra rá pedig további 39-en önként jelentek meg a rendőrségen, hogy közöljék idézési címüket. A polgári engedetlenkedők védelmét a TASZ 13 pro bono ügyvéd révén látja el.
Hegyi Szabolcs, politikai szabadságjogok program