A “magyar nemzet” védelmének leple alatt sikerült a Miskolci Törvényszéknek a rasszista bűncselekményeket szankcionálni hivatott tényállást cigányellenes csoportok javára felhasználnia. A sajóbábonyi ügyben május 9-én hozott I. fokú ítélet abszurd bravúr.
Sajóbábony, 2009. november 15. Előző nap a településen a Jobbik lakossági fórumot tart, amit mintegy száz újmagyar, egyenruhás gárdista “biztosít”. A párt cigányellenes politikája és a településen való megjelenése miatt feldúlt, a rendezvényre bejutni akaró helyi romákat a gárdisták nem engedik be, a két csoport között durva szóváltás alakul ki. Tettlegességre nem kerül sor, mivel néhány rendőr érkezik, akik a romákat eltolva közéjük állnak. Az állam megjelent képviselői nem akadnak fenn azon, hogy egy, a bíróság által jogerősen, a cigányság szisztematikus megfélemlítése miatt feloszlatott szervezet klónjai magyar állampolgárokat bőrszínük alapján nem engednek be egy nyilvános rendezvényre, sőt, fellépésükkel tovább erősítik a romákban a kirekesztettség érzését, azt, hogy ebben az országban a romákat az állam nem védi meg.
Az elmúlt két évben hat ember halt meg pusztán azért, mert cigánynak született. A rendőrség sokáig nem ismerte fel a gyilkosságok közötti összefüggést, a sorozat-jelleget, illetve a rasszista motivációt. A nemzetbiztonságiak hosszan „lusták” voltak az üggyel komolyan foglalkozni. A gyilkosokat valószínűleg jóval hamarabb el lehetett volna kapni, ha a hatóságok kellő figyelmet fordítanak az ügyre. A feltételezett tetteseket ekkorra ugyan már elfogták, de biztosan ők voltak azok? Lehetséges, hogy csak négyen voltak?
A magyar cigány közösségek tehát traumatizált állapotban vannak. Bár a bíróság feloszlatta a Magyar Gárdát, a mozgalom különböző formációkban tovább él.
A Jobbik helyi vezetője a Sajóbábonyban kialakult gárdista-roma konfliktus miatt behívja a “Magyar Gárda keleti dandárjának majd 600 tagját”, melynek híre szélsőséges portálokon terjed. Másnap a jobbikos behívására számos gépjárműben szélsőséges szimpatizánsok közelednek a település felé, akiknek jó részét a rendőrség feltartóztatja. Néhány autó, köztük egy piros Suzuki azonban tovább tud haladni. A település határában, a cigánysor közelében a gárdisták előző napi jelenléte és a rendőrség akkori tétlensége miatt feldúlt, támadástól tartó romák egy csoportja karókkal, botokkal ütlegelni kezdi az autót, amelynek két utasa könnyebben megsérül. Nem kérdés, hogy rossz megoldást választottak, bűncselekményt követtek el. A kérdés az, hogy milyen bűncselekményt.
Összezavart csoportviszonyok
“A részbeni beismerő vallomást tett vádlottak az eljárás során mindvégig azzal védekeztek, hogy ők a közelmúlt eseményei miatt (ld. roma gyilkosságok) féltek a Sajóbábonyba menő gárdistáktól, a családjaikat féltették, és ezért támadtak a sértettekre.
Ennek kapcsán külön kiemelést érdemel az, hogy előző nap a “Jobbik” tartott Sajóbábonyban lakossági fórumot, mely kiváltotta a helyi lakosság ellenérzését.
A “Jobbik” egy törvényesen bejegyzett politikai párt, amely parlamenti képviselettel rendelkezik. A párt tagjait, illetve a nézeteivel szimpatizáló személyeket – pusztán emiatt – nem érheti atrocitás.”
“A sértettek következetesek voltak abban, hogy bár szimpatizálnak a Magyar Gárda nézeteivel, korábban tagjai voltak az Új Magyar Gárda Mozgalomnak is, azonban a cselekmény idején nem voltak gárdista egyenruhában, normál hétköznapi öltözéket viseltek, még ha volt köztük fekete színű ruhadarab is. (Megjegyzem, ennek viseléséből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, van, aki szereti ezt a színt.)”“Az csak a vádlottak felelősségének az elhárítására szolgál, hogy a sértettek – akikről elmondásuk szerint feltételezték, hogy gárdisták, mert ténylegesen meg sem győződtek róla – valóban tagjai voltak korábban a Magyar Gárdának.
A Magyar Gárda 2009. július 2-án a bíróság által törvényesen feloszlatásra került. Ebből következően a sértettek és társaik – maguk által is beismerten, mint amit a vádirat is tartalmaz – a “Jobbik”, mint törvényesen bejegyzett, majd parlamenti képviselettel rendelkező párt szimpatizánsaiként gyülekeztek a sajóbábonyi bekötő útnál”.
“Az is kiemelendő, hogy a vádlottak és ismeretlen társaik nem a gárdisták, mint célcsoport felé irányuló kijelentéseket tettek, hanem a “magyarok” felé, mivel túlnyomó részben azt ordítozták, hogy “Megdöglötök büdös magyarok, megölünk benneteket!”
“Az, hogy a vádlottak félelme nem volt megalapozott a támadással kapcsolatban, az is alátámasztja, hogy a rendőrök már intézkedést foganatosítottak a várakozó személyekkel szemben.”“Álláspontom szerint a vádlottak a vádirati tényállásban írt cselekményükkel önmagukat különböztették meg a magyaroktól, cselekményüket a magyarokkal, mint tőlük különálló személyekkel szemben egyenes szándékkal valósították meg (…)”
Ezek az idézetek a BAZ Megyei Főügyészség ügyészének a sajóbábonyi ügyben prezentált perbeszédéből származnak. A bíró az ítélethirdetés során kijelentette, hogy ezzel az indokolással tökéletesen egyetért, tehát az ügyész teljesítményére vonatkozó alábbi értékelésünk az eljáró bíróéra is vonatkozik.
Szerintünk ezekből a mondatokból ordít az elfogultság a sértettek irányában. Látható az is, hogy az ügyész zavaros és hézagos logikai úton jut el a gárdisták csoportjától a magyar nemzetig, a magyarokig, vagyis azonosítja a volt gárdista Jobbik-szimpatizánsokat a magyar nemzet tagjaival.
Számára a cselekmény minősítése szempontjából annak van jelentősége, hogy a Gárdát akkor már feloszlatták, a Jobbik törvényesen bejegyzett (és parlamenti képviselettel rendelkező – holott 2009-ben még nem volt az) parlamenti párt, és bár a sértettek saját bevallásuk szerint gárdista-szimpatizánsok voltak, Sajóbábonyba “csak” mint Jobbik-szimpatizánsok jöttek. De mivel a vád tanúi szerint magyarozás elhangzott, ezért a romák a magyarság elleni rasszizmusból követték el cselekményüket.
Nem veszi figyelembe a vádhatóság, hogy az előző napi Jobbik rendezvényt kb. száz gárda-egyenruhás vette körül, akikkel összetűzésbe is kerültek a romák. Nem veszi figyelembe, hogy a bírósági feloszlatás ellenére a gárda különböző utódszervezetekben tovább él, és konkrétan meg is jelent a településen. Nem veszi figyelembe, hogy a Gárdát a Jobbik vezetője alapította, az, mint ahogy az utódszervezetek is, lényegében a “törvényesen bejegyzett politikai párt” bábjai, amit számtalan közösen szervezett esemény, közös nyilatkozat, illetve személyi átfedések révén is bizonyítani lehet. Nem veszi figyelembe, hogy a Jobbik a kezdetektől nyilvánvalóan cigányellenes politikát folytatott, ez állt retorikájának középpontjában, és ezért a romák szempontjából a gárdisták és a jobbikosok nagyjából egy kategóriának minősülnek, ráadásul Sajóbábonyba is a helyi Jobbik vezető hívta be az esemény napján a Gárdát. Nem veszi figyelembe a sorozatgyilkosságok miatt traumatizált állapotot, továbbá tökéletesen ignorálja valamennyi vádlott vallomását.
Sérülékeny gárdisták
Az idézett részletekből az elfogultságon túl az is egyértelmű, hogy az ügyész nem érti, mi a gyűlölet-bűncselekmények lényege: a társadalom sérülékeny csoportjainak védelme a velük szemben rendszerszinten jelenlévő, előítéletekből fakadó erőszakkal szemben. Ez egyfelől előítélet-indítékot feltételez – ami ebben az esetben nem állt fenn, hiszen a romák a gárdisták támadásától tartottak, a településről történő elűzésük szándékával törtek az autóra, nem azért, mert lenéznék, megbélyegeznék, alacsonyabb rendűnek tartanák a gárdistákat. Másrészt, ebből kiindulva teljesen mindegy, hogy milyen ruhában voltak és ténylegesen kik voltak a sértettek. A tényállás megállapítása szempontjából csakis az elkövetők tudattartalma, vélelme számít, vagyis az, hogy mit gondoltak a sértettekről. Márpedig az egyértelműen kiderül, hogy az előző napi konfliktus miatt gárdisták támadásától tartottak, gárdistáknak gondolták az autóban ülőket. E vélelem megalapozottságát, nem pedig a vádlottak felelősségének hárítását támasztja alá a tény, hogy a sértettek valóban szimpatizáltak a gárdista nézetekkel. Attól még nyugodtan gondolhatták gárdistáknak a településre igyekvő “idegeneket”, hogy abban az időben már feloszlatták a Gárdát. A rendőrség is feltehetően nem ok nélkül, egyszerű magyar turistákkal szemben intézkedett a bekötőúton, hanem valamiféle közbiztonsági kockázat miatt, de az ügyész még ezt a tényt is a vádlottak hátrányára értékeli.
Kérdezem én, ha a sajóbábonyi romák “magyarokat” akartak verni, miért várták volna ki pont azt a napot, amikor a gárdisták el akarták lepni a települést a „magyar” lakosság cigányokkal szembeni megvédése céljából? Miért nem a saját, nem roma szomszédjaikra támadtak, korábban, vagy később?
Az ügyész szerint a cigányok különböztették meg magukat a “magyaroktól”. Mindeközben nem tűnik fel neki, hogy pont ő nem tesz különbséget a jobbikosok/gárdisták illetve a magyarok között, és ezzel éppen ő rekeszti ki az állam nevében a cigányságot a társadalomból, hiszen a magyarság és a cigányellenes eszmék közé egyenlőségjelet tesz.
Továbbá nemcsak a romák tekintetében kirekesztő az, hogy a jogalkalmazó a magyar nemzetben és nem radikális cigányellenes nézeteket valló személyek (gárdisták) csoportjában határozta meg azt a közösséget, amelyhez való vélt tartozás miatt a romák az autóra támadtak, hanem sértő minden olyan magyar emberre nézve, aki nem azonosul szélsőséges, rasszista eszmékkel.
Végül, ha a megfelelő csoportazonosítás sikerült volna a jogalkalmazónak, és egyébként az elkövetőket valóban előítélet motiválta volna, akkor sem kerülhetett volna sor gyűlölet-bűncselekmény megállapítására, ugyanis valamely cigányellenes szerveződés nem lehet a közösség tagja elleni erőszak tényállása által védett “társadalmi csoport”,. Ezt mondja ki a Legfelsőbb Bíróság is 2011. évi Bfv.III.87/2011/5. számú ítéletében, amely alapjául szolgáló ügyben az ittas terheltek azért bántalmazták a sértettet, mert tudták, hogy korábban a Magyar Gárda tagja volt.
Eszerint: “A nemzeti, etnikai, faji, vallási vagy egyéb lakossági csoport ellen irányuló célból létrehozott és a törvényi előírásokkal nyilvánvalóan szembe helyezkedő szerveződés tagjait - kiváltképpen akkor, ha a szervezetet a bíróság jogerős döntésével már fel is oszlatta - értelemszerűen a büntetőjog sem védheti fokozottan, hiszen ebben az esetben a jogrend egységének elve szenvedne súlyos sérelmet.”
“Mindez nem változtat azon, hogy a sértettnek, mint a Magyar Gárda egykori tagjának a tényállásban jelzett körülmények között történt bántalmazása természetesen büntetendő cselekmény, amely azonban nem az öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, a Btk. 174/B.§-a szerinti közösség tagja elleni erőszak bűntettének, hanem a Btk. 271.§-ának (1) bekezdésében foglalt garázdaság vétségének minősül.”
Sajnos úgy tűnik, hogy a jogalkalmazásbeli kettős mérce rendszerszintű jelenségével állunk szemben. Hasonló ügyben ítéltek el (nem jogerősen) szintén magyarellenesség miatt, szintén szélsőségesek autójára támadó miskolci romákat.
Meg kell különböztetni ezektől az ügyektől az olyanokat, mint a Tavaszmező utcai, amelyben ténylegesen “magyarellenes” előítéletes indíték vezérelte az elsőrendű vádlottat. Az ilyen esetek jogi értékelésével kapcsolatos álláspontunkat már részletesen kifejtettük. Eszerint a hatályos tényállás alapján lehetőség van az ilyen esetek közösség tagja elleni erőszakként minősítésére, de szerintünk a gyűlölet-bűncselekmények szabályozásának célja a társadalom sérülékeny, jellemzően kisebbségi csoportjainak védelme, ezért a szabályozás megítélésünk szerint nem megfelelő. Ettől eltekintve is kirívó, hogy bírói szakban a nyilvános információk szerint szinte csak ilyen ügyek vannak. Ha ez tényleg így van, akkor attól függetlenül, hogy a minősítés jogszerű, az aránytalan gyakorlat hátrányos megkülönböztetéshez vezet.
Gondolatkísérlet ugyan, de talán nem teljesen elrugaszkodott dolog azt feltételezni, hogy amennyiben a rendőrség a jogszabályok megfelelő alkalmazásával kellő eréllyel lépett volna fel a jogerősen feloszlatott szervezet, illetőleg annak klónja, az Új Magyar Gárda tagjaival szemben a Jobbik-rendezvény helyszínén, akkor jó eséllyel nem is kerültek volna a romák olyan felheccelt állapotba, hogy másnap elkövessék az erőszakos cselekményt.
Jovánovics Eszter, a TASZ Romaprogramjának vezetője