Végéhez közeledik a hat roma halálos áldozatot követelő rasszista sorozatgyilkosság bírósági tárgyalása. A TASZ két ügyvivője, Pelle Andrea és Baltay Levente ügyvédek sértetti képviselői a galgyagyörki, a tatárszentgyörgyi és az alsózsolcai túlélő áldozatoknak. Alább megnézheti (és olvashatja) ügyvédeink perbeli felszólalását.
Tisztelt Budapest Környéki Törvényszék!
Az elkövetők egyéni felelősségét és a vád bizonyítottságát az ügyészség részletesen kifejtette és indokolta vádbeszédében.
Nem értek egyet azonban a vádirat azon megfogalmazásával, mely szerint a célkitűzés része lett volna az, hogy a romákkal kapcsolatos problémákat a közfigyelem középpontjába állítsák, és a tehetetlennek tekintett hatóságok helyett igazságot szolgáltassanak. Ilyen cselekmények által a figyelem nyilvánvalóan nem társadalmi problémák felé fordul. Nyilvánvalóan semmi köze semmiféle igazságszolgáltatáshoz annak, ha faji alapon választva áldozatot hidegvérrel ölnek nőt, férfit, gyereket. A vádlott tagadhatja, hogy rasszista indítéka volt, de a tettek magukért beszélnek.
A magyar bűnüldözés történetében példátlan bűncselekmény-sorozat, egy rasszista indítékú sorozatgyilkosság elkövetőinek büntetőjogi felelősségéről fog dönteni a törvényszék. Azonban az ügy kapcsán joggal felvethető, hogyan kerülhetett sor ilyen hidegvérrel elkövetett brutális támadásokra.
Felvethető, sőt megállapítható társadalmi felelősség is. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy vádlotti elmondás szerint internetes és televíziós híradásokból értesültek romáknak tulajdonított atrocitásokról, és ez is hozzájárult ahhoz az elhatározáshoz, hogy kifejezetten romák ellen fognak akciókat szervezni, mégpedig félelemkeltés, megfélemlítés céljából.
Az elkövetők Galgagyörköt is így választották ki. Az előzményi ügy nagy nyilvánosságot kapott, mert a Magyar Gárda tagjai költöztettek el két családot a faluból. Egyes médiumok ezt úgy állították be, hogy a cigányok évek óta fenyegették a házaspárt, sőt önkényesen beköltöztek a házukba. Az iratok alapján megállapítható, hogy a galgagyörki eset előzménye valójában egy több évig tartó, kisebb konfliktusokkal tarkított, ámde békésnek mondható egymás mellett élést követően, mindössze két héttel a Magyar Gárda kihívása előtt feszültté váló helyzet volt. Csak a segélyhívó házaspár számolt be életveszélyes fenyegetésekről, de ezt rajtuk kívül senki nem látta, senki nem hallotta. A szemközti szomszédok sem, akikkel pedig baráti viszonyban voltak, és akik végül velük együtt elköltöztek. Az is megállapítható az iratok alapján, hogy amikor segítségül hívták a Magyar Gárdát, többek között Kis Róbert és Volner János ment el először hozzájuk, fenyegetőzést ők sem hallottak, de mialatt a házaspárral beszélgettek, valakik betörték a problémásnak mondott cigánycsalád ablakait, holmijaikat kidobálták a kertbe majd felgyújtották. A költöztetés után az I.r. vádlott által hivatkozott televíziós műsorban kizárólag a házaspár verziója hangzott el, melyet a műsorvezető gyűlöletkeltésre alkalmas módon kommentált. Az ilyen műsorok, sőt az ilyen tematikájú sajtótermékek és internetes oldalak napjainkra gombamód elszaporodtak. Megjegyzem, a rendőrség nem tudta felderíteni, hogy kik mentek be a cigány család lakóhelyére, és kik gyújtották fel még a gyerekruhákat is.
Az elkövetők célválasztásának alapja felveti az egyoldalúan és gyűlöletkeltésre alkalmas módon tudósítók - bár nem büntetőjogi, de - erkölcsi, társadalmi felelősségét.
A legdemokratikusabb társadalomban is vannak rasszista attitűdök, időről időre nyilvánosságot kapnak rasszista, kirekesztő megnyilvánulások.
Magyarországon azonban a 2000-es évek eleje óta az előítéletes gondolkodás nyílt felvállalása egyre inkább teret nyert, társadalmi előítéletektől sújtott csoportok váltak bűnbakká, és már a cselekmény idején pártprogram része lehetett a romák és a bűnözés állítólagos kapcsolatának folyamatos hangsúlyozása. Az előítéleteket erősítő felelőtlen politizálás következtében alapvető erkölcsi gátak omlottak le, és ez táptalaja a rasszista indítékú erőszakos cselekményeknek.
Más okból sem előzménymentes az a szégyenletes bűntett, ami miatt ma négyen ülnek a vádlottak padján. A szegregáció évtizedekkel ezelőtt teret nyert az oktatásban, majd önkormányzatok programjává vált, és mára odáig jutottunk, hogy az állam nem pusztán elmulasztja az egyenlő bánásmódot biztosítani, hanem igyekszik ehhez törvényi felhatalmazást adni. Félkatonai szervezetek jelentek meg, sokáig zavartalanul keltették azt a látszatot, hogy ők jelenthetik a megoldást a bűnügyi statisztikák szerint egyébként nem romló közbiztonsági helyzetben.
A leszakadó csoportok iránt már csak kevesen éreznek részvétet, lassan társadalmilag elfogadottá válik az elfogadhatatlan: a kirekesztés, a származás alapján történő megbélyegzés.
Az állam felelőssége, hogy ezt a folyamatot eltűri, nem teszi világossá és egyértelművé, hogy a fajgyűlölet, a rasszizmus és ennek minden bújtatott és sorok közé rejtett formája elfogadhatatlan.
Az állam felelőssége is, hogy a nyomozó szervek nem ismerték fel időben a cselekmények rasszista jellegét és indítékát, sőt volt olyan eset, ahol az első nyilatkozatokban leplezni igyekeztek azt, hogy bűncselekmény történt. Csak a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság után jelentette be a rendőrség azt, aminek a lehetőségét már sokkal korábban vizsgálni kellett volna, hogy összefüggés mutatható ki a romák elleni támadások között, de még ekkor sem foglaltak határozottan állást abban a kérdésben, hogy rasszista indíttatásúak a bűncselekmények, csupán nem zárták ki ezt a lehetőséget.
Az állami és társadalmi felelősség is jelentős ebben az ügyben, de ez a felelősség a vádlottak felelősségét nem csökkenti. Aljas indokból kioltották hat ember életét, gyáván, lesből fegyverteleneket mészároltak le. A megfelelő büntetéssel a törvényszék segíthet a rasszizmust oda száműzni, ahová való, a történelem süllyesztőjébe.
Budapest, 2013. május 22.
Tisztelettel: dr.Pelle Andrea ügyvéd