A dehir.hu, debreceni online híroldal publicisztikát közölt egy régi problémáról: az intézkedő rendőrről készült fénykép csak kikockázott arccal jelenhet meg az újságban. A cikk első felében a szerző felvázolja a sajtómunkások sanyarú sorsát: éjt nappallá téve retusálják a képeket, amiken a szolgálatban intézkedő rendőrök arca látszik. A terepre érkező fotósok élete sem könnyű: a rendőrök nem mulasztják el felhívni a figyelmüket arra, hogy őket nem fotózhatják. Az írásból megtudhatjuk, hogy az újságírók zsigerből gyűlölik ezt az „idióta jogszabályt”, ami megnehezíti a mindennapjaikat.
De a cikk nem csak az évek alatt felhalmozott frusztrációk kiengedéséről szól: a második részben felcsillan az olvasó szeme. Nahát, mégis megjött a biztos urak esze! Bizony, a police.hu-n olyan sikertörténetek kezdtek el megjelenni, amiket a rendőrök képmásával illusztráltak. Együtt mosolyog a kamerába a megkerült kerékpár tulajdonosa és a bűntényt megoldó járőr; boldogan szorít kezet a rend őre és a bajszos úr a visszaszerzett kismotor felett. A cikk utolsó bekezdése reménnyel telve tekint a jövőbe, bízva abban, hogy „a rendőrség (…) kiharcolja azt, amit a magyar médiának nem sikerült: azt, hogy a rendőrök ne nézzenek ki bűnözőnek a sajtóban.”
Értékelve a cikk szerzőjének jó szándékát, nem állhatjuk meg, hogy néhány félreértést ne tisztázzunk az írással kapcsolatban. Az, hogy a rendőrök arca nem jelenhet meg nyilvános tudósításokban, nem egy kőbe vésett szabály, hanem egy rossz jogértelmezés eredménye. A polgári törvénykönyv védi a mindenkit megillető képmáshoz való jogot, aminek része, hogy csak akkor közölhető valakiről felismerhető fénykép, ha ahhoz hozzájárult. Ez alól az általános szabály alól kivétel a nyilvános közszereplés. A magyar bíróságok az ilyen ügyekben rendre megállapítják, hogy a hivatalos minőségében eljáró rendőr nem közszereplő, tehát hozzájárulása nélkül nem tehető közzé a fényképe.
Márpedig a bíróságoknak nem kellene szükségszerűen erre a következtetésre jutniuk. Itt vitába kell szállnom a cikk szerzőjével, aki azt írja:
„Miért kell nekünk kitakarni egy helyszínelő rendőr arcát? Bűnöző talán? Megilleti az ártatlanság vélelme? A fenét, egy dolgát végző, tisztességes melós, akinek az égvilágon semmi oka nincs rejtőzködni.”
A rendőr lényegesen különbözik a sarki bolt kedves eladójától, vagy a szépen csempéző hidegburkolótól. A rendőr közhatalmat gyakorló személy, aki intézkedése közben az államot testesíti meg. Azt az államot, amelyik különleges jogosítványokkal rendelkezik: például jogszerűen alkalmazhat fizikai erőszakot. Márpedig egy ilyen helyzetben teljesen más jogok illetik meg és más kötelezettségek terhelik az állam képviselőjét, mint amikor magánszemélyként nyírja a füvet szombat délután a saját kertjében. Éppen ezért az általános polgári jogi szabály sem alkalmazható rájuk automatikusan.
Az, hogy az eljáró rendőrről nem közölhet képet egy újság, nem csupán az újságíróknak okozott bosszúság, hanem egy annál sokkal komolyabb dolog: alapjog-korlátozás. A sajtó ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának kiemelt terepe, és a sajtó egyik legfontosabb feladata egy demokratikus államban, hogy ellenőrizze az államhatalmat. Így amikor a bíróságok arról döntenek, hogy közzé lehet-e tenni a rendőrök képmását, és a mérleg egyik serpenyőjébe a rendőrök személyiségi jogait helyezik, a másikba nem a retusálással töltött munkaórákat, hanem a szólás- és sajtószabadságot kell, hogy tegyék. Egy ilyen mérlegelés után pedig arra a következtetésre kellene jutnia a bíróságoknak, hogy csak kivételes esetben rendelkezhet a munkáját végző rendőr a saját képmása felett, minden más alkalommal szabadon közzétehető a róla készült felvétel.
A rendőrség akciója, hogy sikeres rendőri intézkedéseket fényképpel is megörökítsen, szép kezdeményezés, de hogy az eddigi gyakorlatot nem fogja megváltoztatni, az egészen biztos. Hiszen a sajtó nem azzal ellenőrzi a rendőrséget, ha terepet nyújt a hivatalos szerv PR fotóinak, hanem azzal, ha következetesen és folyamatosan fényképezi az eljáró rendőröket. Az ilyen ellenőrzés alatt álló rendőr kétszer is meggondolja, hogy belerúgjon-e a földön fekvő tüntetőbe, vagy megbírságolja-e a kopott gumival közlekedő romát.
Az ügy még nem lefutott: most az Alkotmánybíróságnál pattog a labda, hogy az Index alkotmányjogi panasza alapján döntsön. Csak bízni tudunk benne, hogy az alkotmánybírók jobban értik a sajtószabadságot, mint a police.hu és a Dehir munkatársai.
Dojcsák Dalma
politikai szabadságjogok program
szólásszabadság szakértő
Az archív képek forrása: Magyar rendőr fotóarchívum
A színes képek forrása: police.hu