Folytatjuk a HIV kialakulása és terjedése körüli mítoszirtást, amit a ti kommentjeitek inspiráltak. Első részt itt találjátok, a mostani bejegyzés végére pedig fény derül a titokra, vajon mire mutatkozik nagyobb esély, hogy valakit agyon csap egy műhold vagy hogy HIV fertőzötté válik?
5. „Lehet, hogy az influenza elkapására hasonló az esély, de ha megtörténik az elkapás, akkor én inkább az influenzát választanám, nem tudom, más hogy van ezzel.” - avagy hogyan terjed a HIV mítosza
Nem, az influenza elkapására nemhogy nem hasonló az esély, de ég és föld a különbség a két vírus fertőzőképessége és fertőzési módjai között. Mivel az influenza cseppfertőzés útján terjed, gyakorlatilag lehetetlen védekezni ellene. Bár létezik a megelőzést szolgáló védőoltás, Magyarországon annyira kevesen oltatják magukat, hogy az átoltottságnak nincs hatása a közösségre, ráadásul az influenza vírusa folyamatosan mutálódik, rengeteg törzse létezik, így nehéz a védettséget megszerezni. Influenza járvány estén hetente több mint 15 ezer új megbetegedést regisztrálnak. Ezzel szemben a HIV terjedésének módjai jóval körülhatárolhatóbbak és egyszerűbb is ellene védekezni. Évente 2-300 felderített új HIV eset áll szemben a több tízezres influenza járványos megbetegedésel.
És bár az influenza normális esetben egy heveny lefolyású, nagyjából egy hétig tartó megbetegedés, súlyos szövődményei is lehetnek. A főleg időskorúakat, fiatal gyerekeket, vagy krónikus betegségben szenvedőket, például cukorbetegeket veszélyeztető vírusnak, bár alacsony a halálozási rátája (0,7%), a nagy mennyiségű megbetegedés miatt évente 100 feletti halálos áldozata van Magyarországon, míg HIV-fertőzés következtében 9-10 fő veszti életét.
6. „Minél több a nigger, annál több a HIV-fertőzött. Nincs ebben semmi meglepő.” - avagy „a HIV-et meg lehet állítani az országhatárokon” mítosza
Időről-időre felvetődik a közbeszédben, hogy szigorúbban kellene ellenőrizni az országba érkezőket, sokan akár a beutazáshoz előírt kötelező HIV-szűrést is indokoltnak tartják. Azok, akik azt szorgalmazzák, hogy vezessék be a kötelező HIV-szűrést az idegenrendészeti eljárásokban, hogy így az ország határain kívül tarthassák a HIV-et, számos tényezőt figyelmen kívül hagynak.
Például azt, hogy a HIV már országhatáron belül van. A kiszűrt esetek nagy százaléka itthon fertőződik meg. De még abban az esetben is, ha Magyarország teljesen HIV-mentes lenne pusztán idegenrendészeti szűrések bevezetésével figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy az állampolgárok is szabadon utaznak külföldre és térnek onnan vissza mindenféle szűrés nélkül. Vagy esetleg bevezethetnénk a külföldre látogató magyarok kötelező szűrését is?
Aki támogatja az utóbbi ötletet, annak érdemes számolnia a leginkább használt, antitest kimutatására alkalmas HIV-tesztek 4-6 hetes ablakperiódusával is. Ez az az időszak, amikor a szervezet még nem termelt elég ellenanyagot, ahhoz, hogy a teszt biztos eredményt adjon, ezért egy fennálló friss fertőzés esetén is lehet negatív az eredmény. Érdemes tehát megfontolni a külföldi nyaralásról hazatérő magyarok, illetve a Magyarországra érkező külföldiek 4-6 hetes karanténba helyezésének lehetőségét is.
A karantén lejárta után pozitívnak talált külföldieket vissza lehet küldeni a kiindulási országba, de mi a helyzet honfitársainkkal? Beengedjük őket és velük együtt a vírust is az országba? Netán zárjuk el őket hátralévő életükre az egészséges emberektől?
„Niggerezni” a HIV járvány szempontjából végképp értelmetlen, a bőrszín alapján való szűrés pedig súlyosan diszkriminatív. És nem csak azért mert nem „píszí”, hanem mert a HIV-vel élők nem feltétlenül a HIV járvány által leginkább sújtott szub-szaharai Afrikából származnak. A HIV pedig nem rasszista vírus, bőrszín alapján sem válogat.
7. „A véradókat automatikusan szűrik, minek mennék ezen kívül tesztre?” - avagy a véradás mint ideális HIV-szűrés mítosza
A véradás nem HIV-szűrés. Természetesen a véradókat, ahogy az anyatej vagy szervdonorokat is szűrik HIV-re, illetve más vér vagy anyatej útján átvihető fertőzésekre, de a véradásnak nem a szűrés az elsődleges célja. Ráadásul a véradásra jelentkezéskor kitöltött kérdőíven nyilatkozni kell arról, hogy nem volt a HIV-fertőzés szempontjából kockázatos viselkedésünk az elmúlt 1 évben. Például ha friss a tetoválásunk, vagy volt védekezés nélküli szexuális együttlétünk, akár csak az állandó, monogám partnerünkkel, és ezt bevalljuk a véradásnál, eleve kizárjuk magunkat a folyamatából, ami azt jelenti, hogy ilyenkor az egyébként kötelező szűréseket sem végzik el.
Egy másik lehetséges gond a véradásnál, hogy a véradásra jelentkezőre van bízva, mit közöl a kérdőíven. Előfordulhat, hogy egy friss fertőzött az ablakperiódusban átcsúszik a rendszeren.
Ha tehát volt kockázat, amelynek során megfertőződhettünk, a véradás nem ideális hely ennek kiderítésére. Rendszeres véradóvá pedig a véradás rendszerének jellegéből csak az válhat, akinek nincs a HIV szempontjából kockázatos magatartása.
8. „Buzikat meg drogosokat a máglyára, aztán nem lesz AIDS probléma.” - avagy teljesen értelmetlen javaslatok a HIV-járvány megoldására
Vannak akik úgy gondolják, hogy, az összes diagnosztizált HIV-vel élő elkülönítésével lehetne pontot tenni az AIDS járványra . A kivitelezésre vannak kevésbé és nagyon embertelen ötletek is. Van aki egy külön szigetre száműzné a HIV-vel élőket, más rögtön a máglyára küldené őket, csakúgy mint az érintett csoportok tagjait is.
Ezeket a középkorinak tartott embertelen módszereket, még a középkorban sem tartották be minden járvány esetén. Az 1473-as kolera- és pestisjárvány idején terjedt el a tapsolás, a betegek ezzel jelezték egészséges társaiknak, hogy ne érintkezzenek velük. Majd 600 évvel ezelőtt a társadalom nagyobb bizalommal és főleg több emberséggel fordult a fertőző betegségben szenvedő emberekhez, mint ahogy azt a kommentelő a XXI. században tenné.
Sőt a középkori orvostudomány fejletlensége mellett az orvosok gyógyítani és segíteni próbáltak a különböző járványok idején. A fertőzések ellen megpróbáltak védekezni, de nem a betegek máglyára küldésével, hanem például a madárcsőrös maszk, vagy másnéven pestisdoktor maszk viselésével, amit a mai napig megtalálhatunk akár a velencei karnevál forgatagában is.
Az elkülönítéssel azonban a HIV szempontjából több probléma is van. A tesztek ablakperiódusáról és az emiatt szükséges többhetes karanténról feljebb már írtam. Ráadásul a HIV nem egy cseppfertőzéssel vagy levegő útján terjedő vírus, amelyek esetén indokolt lehet az elkülönítés. A HIV járványt felvilágosítással, korai diagnózissal és időben megkezdett gyógyszeres kezeléssel lehet megállítani. Minél kisebb a diagnosztizálatlan esetek aránya, minél több HIV-vel élő részesül antiretrovirális terápiában, annál alacsonyabb lesz az adott közösségen belül a vírusszám, így csökkenhetnek és meg is szűnhetnek az új fertőzések.
+1 „Nagyobb eséllyel csap agyon egy műhold, mint hogy HIV-et kapjak." - avagy az alacsony fertőzöttség, mint biztonság mítosza
És végül a címben is szereplő, a HIV-fertőzés esélyét taglaló idézetet szeretném kontextusba helyezni. Az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője szerint annak az éves előfordulási valószínűsége, hogy valakit eltaláljon egy az űrből aláhulló műhold vagy egyéb űrszemét egy darabja, kisebb mint 1 az 100 milliárdhoz. Számomra ez már elég megnyugtató adat, hogy ne töltsem fél életemet az eget kémlelve, hogy kiszúrhassak egy esetlegesen felém száguldó izzó távközlési műholdat. De hogy még érthetőbb legyen mit is jelent ez az 1:100,000,000,000 esély, nézzünk meg néhány, szintén szerencsére ritkán előforduló eseményt. Az ESA adatai szerint annak az esélye, hogy egy adott évben villám csapjon belénk ennél 60 ezerszer nagyobb, azaz 1:1,666,666. Annak az éves esélyét viszont, hogy súlyos sérülést szerezzünk egy közlekedési balesetben már jóval komolyabbnak mondják, 1:3,700, durván 27 milliószorosa az űrszeméttel történő baleset valószínűségének.
De vajon hol helyezkedik el a HIV-fertőzés ezen az esély skálán? Bár a UNAIDS adatai szerint 2001 óta 33%-kal csökkent az új HIV-esetek száma a világon, ez területenként nagy eltéréseket mutat. Kelet-Európában továbbra is egyre több esetet diagnosztizálnak minden évben, de ugyanez igaz Magyarországra is, ahol az elmúlt 5 évben megduplázódott az új regisztrált esetek száma.
2012-ben globálisan 2,3 millió új HIV-esetet regisztráltak. Ha a 2012-es világ népességet nagyjából 7 milliárdnak vesszük, akkor durván 1:3,044 az esélye, hogy valaki megfertőződjön a vírussal. A becsapódó és engem eltaláló műhold darabhoz képest globálisan nagyságrendekkel nagyobb veszélyt jelenthet a HIV.
Ha a magyar járványügyi adatokkal számolunk, akkor sokkal kedvezőbbek az esélyek, hiszen alacsony fertőzöttségű országról van szó és a viszonylag rossz felderítési arány is jót tesz a statisztikának. Évente körülbelül 2-300 új fertőzést diagnosztizálnak, az Országos Epidemiológiai Központ adatai szerint 2012-ben 219 új esetet sikerült felderíteni. A 9,9 millió lakosra számolva az átlagos éves esélye a HIV-fertőzésnek egyénenként 1:45,205. Az átlagos egyénre számított esélye annak Magyarországon, hogy valaki egy adott évben megfertőződjön HIV-vel 2,2 milliószor magasabb, mint hogy agyon csapja őt egy műhold.
Amennyiben a magyar járványügyi adatokat lebontjuk a fertőződés módjára, sokat változik a kép. Magyarországon az MSM fertőződési mód a leggyakoribb, a heteroszexuális terjedési mód jóval kevésbé jellemző, bár itt is megfigyelhető emelkedés. 2012-ben az ismert fertőződési módú új esetek száma 173 volt, ebből 131 MSM és 20 heteroszexuális. 500 ezer fős MSM populációval számolva, a HIV-fertőzés éves esélye ebben a populációban 1:3,800. A heteroszexuális populációban ez az esély 1:440,000, ami majd tízszer kisebb mint ha az országos átlagos kockázatot nézzük.
A rossz felderítési arány miatt a magyar járványügyi adatok a valóság egy részét, „a jéghegy csúcsát" mutatják csak, azt azonban láthatjuk, hogy még egy alacsony fertőzöttségű országban, egy a járvány által kevésbé érintett közösségben is jóval nagyobb kockázatot jelent a HIV, mint akár a villámcsapás, vagy hogy valakit eltaláljon egy pályáját elhagyó űrszemét.
Bagyinszky Ferenc - HIV/AIDS programvezető, TASZ
(foto: Compfight)