A feketelistázottság elviselhetetlen könnyűsége

Őrültség, de van benne rendszer – ezt mindenesetre el lehet mondani a kormány civil társadalom elleni támadásáról. Az ellenzék padlón van, a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszeréből az együttműködés motorja lett, a média megregulázva, az állami korrupció gépezete szigorúan központosítva. Amikor a hatalom eljut eddig a pontig, akkor logikus, hogy azok ellen a független civil szervetek ellen fordul, akik még mindig dacolnak az állami mindenhatóság doktrínájával, és akikben benne van a változás csírája. A kormánykommunikáció bravúrja, hogy a saját,  elszámoltathatóságától való félelmét a civil társadalom függetlenségéért való aggódásnak álcázza.

Ez az álca persze még fügefalevélnek is igen gyengécske, a kormányzati kommunikáció minden ravaszsága ellenére is. Hiszen amikor Csepreghy Nándor helyettes államtitkár úr a Norvég Civil Támogatási Alap kapcsán a civil szervezetek „pártpolitikai finanszírozásáról” szónokol, akkor talán csak a legcsőlátásúbb nemzeti együttműködők nem asszociálnak azonnal a kormpánypárti propagandát folytató Civil Összefogás Fórumra és a kormányt támogató Békemenetre. Az elmúlt években a kormány hangyaszorgalommal dolgozott a civil társadalom pártpolitikai szempontok alapján történő átgyúrásán. Százmilliókat költött a kormányzati szempontokat hűségesen képviselő, felülről létrehozott „mozgalmak” kitenyésztésére, amelyek felválthatják a folyton akadékoskodó, kritizáló civileket. Őket eközben lassú kivéreztetésre ítélte, és most megfosztaná utolsó, állami elosztó gépezettől még független pénzforrásaiktól is.

 A Norvég Civil Támogatási Alap pályázati rendszere nemzetközi szinten is mintaértékűnek számít, a hatásvizsgálatok szerint jobb befektetés a civilek által kontrollált elosztórendszer, mint az agyonbürokratizált állami elosztórendszerek. Ettől még lehet persze kritizálni. De hogy annak a kormánynak a képviselője vádolja pártpolitikai elfogultsággal, amely a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) nevű állami szervezeten keresztül leplezetlenül folytatja a pártpolitikai alapú pénzosztást, az már a pofátlan cinizmus kategóriájába tartozik. Nem elég, hogy a NEA vezetője egyben a Békemeneteket szervező CÖF vezére, de fő támogatottjai közé olyan szervezetek tartoznak, mint a Simonka Lajos fideszes képviselő által jegyzett Magyar Dinnye Szövetség, vagy éppen magának a pénzosztó alap elnökének az irányítása alatt álló Polgár Portál, amelynek szinte kizárólagos célja a kormánypárti propaganda erősítése (lásd az Átlátszó elemzését!). De említhetnénk még a Nők a Magyar Nemzetért nevű újdonsült szervezetet, amit a kormányváltás után egy bizonyos Gipsz Jakab nevű személy jegyzett be (nem vicc!), és hamarosan máris milliókat nyert közpénzekből. A családon belüli erőszak ellen 1992 óta harcoló NANE nőjogi szervezet ennek csupán egytizedét nyerte el. A leginkább feleségverőként elhíresült fideszes képviselő, Balogh József szervezete, a Magyar Tanyákon Élők Egyesülete viszont 4 millió forintos támogatásban részesült.

Vajon ezt a pártpolitikai osztogatástól bűzlő támogatási rendszert szeretné a norvégok és Európa elé állítani Csepreghy úr modellként a pártsemleges támogatás etalonjaként? Éppen annyira hiteles, mint a kecske, aki a káposztás kert biztonságáról szónokol, de a szakállán még ott árulkodik egy megcsócsált káposztalevél. Ha tényleg ez a kormány felfogása a független civil társadalomról, akkor csak egyet tudok érteni azokkal, aki szerint megtisztelő a kormány feketelistáján szerepelni. A feketelistázásnál jobb bizonyítványt ugyanis ki sem tudtak volna állítani nekünk, hogy jól végezzük a dolgunkat.            

A feketelistázás visszafelé sült el: ezek a szervezetek és ezek a tevékenységek most a hazai és a nemzetközi médiafigyelem középpontjába kerültek. Márpedig ez csak használ nekünk. A TASZ-t 1994-ben alapították, és azóta kormányoktól függetlenül ugyanazokat az elveket követi, nem úgy, mint számos frissen alapított álcivil gittegylet. Hiába bélyegzi a TASZ-t Lázár János baloldali kötődésű szervezetnek, még a saját szavazótábora is emlékszik arra, amikor 2006-ban a rendőri gumilövedékek áldozatait védtük, vagy 2007-ben Orbán Viktort képviseltük az ellene indított abszurd rágalmazási perben. Most ugyanazokat a jogokat kérjük számon a kormányától. Nincs takargatnivalónk, éppen ellenkezőleg: a honlapunkon mindenki megtekintheti, hogy pontosan mennyi pénzt kapunk a Norvég Civil Támogatási Alaptól, és hogy azt tételesen lebontva mire költjük el. Ebben a projektben még csak nyomokban sem fedezhető fel pártpolitikai tevékenység, sem pedig a hatalomhoz való dörgölődzés. A pénzt egyrészt belső szervezetfejlesztésre fordítjuk, másrészt pedig arra, hogy saját tapasztalatainkat más civileknek adjuk át és kiképezzük őket a hatékonyabb érdekérvényesítés technikáira.

A jelenlegi, a demokratikus jogállamiságtól távolodó rendszer szilárdsága csak látszólagos, a megfélemlítés, a megtévesztés bonyolult hálózatán alapul, és csak akkor lehet tartós, ha elhiteti a társadalom túlnyomó többségével, hogy a változás nem lehetséges. Nem az a cél, hogy a hatalmat elkötelezetten támogatók tábora növekedjen, vagy az ellenzéket szilárdan támogatóké csökkenjen. A hatalom valódi célja, hogy a többség apátiája, tehetetlenségének illúziója tartósan fennmaradjon. Azok a családon belüli erőszak ellen fellépő nőjogi szervezetek, a fenntartható fejlődésért kiálló zöldek, a kirekesztett csoportok egyenjogúságáért küzdő csoportok vagy az állami intézményeket közérdekű adatokért perelő jogvédők, amelyeket a Norvég Alap támogat, ezt a célt veszélyeztetik. Munkájuk egyrészt a hatalom ellenőrzéséről, elszámoltatásáról, másrészt pedig a csüggedten vállat vonogató alattvalók aktív, jogtudatos polgárrá neveléséről szól. A hatalom tehát okkal és joggal fél a valódi civil társadalomtól.

Sárosi Péter