Nemzetközi pénzügyi körök által koholt rágalom, hogy Magyarország kormánya a civil társadalom lerombolására törekedne. Távol áll tőle! Néhány egyszerű szabály betartásával bárkiből lehet jó civil, akit a kormány támogat.
A jó civil végezzen olyan tevékenységet, ami jól illeszkedik a hatalom aktuális elvárásaihoz, elvei, jelszavai alkalmaszkodjanak rugalmasan a pályázati kiírásokhoz. Építse és szépítse magyar hazáját ahelyett, hogy okvetetlenkedne a hatalommal szemben. Annyi szép dolog van a világon, például szavalóestek, muskátliültetés, párnahímzés, miért kell mindig és mindenáron kritizálni? Tartsa hát távol magát a kormány kritikájától, hiszen az nem a civil dolga, meg egyébként sem jár érte életműdíj, legfeljebb KEHI-ellenőrzés.
Az igazi civil nem foglal állást a politikusok által vitatott kérdésekben, nem követelőzik, nem szervez tüntetést. Ha a véleményét kédezik, mondja azt, hogy ő szakember, ő nem ártja magát a politikába. Hazánkban a politika a pártok ügye, abban nincs helye civileknek. A szakpolitikát hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának!
Jó, ha a civil kizárólag állami forrásoktól függ, nem szégyen az, ha ki van szolgáltatva a pártállam a nép akaratának. A köztisztviselőkkel legyen mindenkor szervilis és lojális. Sose legyen rest egy kis nyalizásra, akkor akár még egy kis extra támogatásban is részesülhet. Nevessen hangosan az államtitkár úr rossz poénjain, abból baj nem lehet.
Amikor az állam megszorításokat hirdet, fogadja a hírt fatalista belenyugvással és reménykedjen abban, hogy legalább a megmaradt keveset nem veszik el tőle. Ha egy másik civil bezár, akkor sóhajtson elégedetten: "de jó, hogy nem velem történt meg"! Hibáztassa az áldozatot, biztos valamit rosszul csinált. Panaszkodni panaszkodhat folyamatosan, az úgyis olyan civil dolog. Az érdekérvényesítéstől azonban tartsa távol magát – inkább abban lássa a megoldást, hogy miként lehetne jobban helyezkedni az alomban ahhoz, hogy hozzáférhetővé váljék mohó ajkai számára az állami csecsbimbó. Ne sürgessen egységes kiállást, és ne kürtölje ezzel tele a sajtót! Idegenkedjék a bajkeverő újságíróktól, ezért ha teheti, ne is adjon interjút. Kivéve persze akkor, ha kormány által támogatott sikerekről kell beszámolni, baráti médiában.
A jó civil ne szegődjön idegen hatalmak zsoldjába azzal, hogy elfogadja a külföldi, nem államilag osztott alapítványok pénzét. Hiszen ezáltal leválik az állami csecsről és legalábbis részlegesen, önállóságra és függetlenségre tesz szert a hatalommal szemben. Ez pedig nagyon veszélyes a kormányra Magyarországra, hiszen ezáltal kevésbé ugrasztható össze a töbi civillel a koncért kevésbé képes képviselni a nemzeti értékeket. Ne keltse külföldön rossz hírét a rezsimnek szeretett hazánknak, ne kürtöljön világgá kellemetlen tényeket holmi kutatási eredményekről. Ne papoljon az emberi jogok megsértéséről az ENSZ-nek, az EU-nak! Ne képezzen homokszemet a fogaskerekek között, ahelyett, hogy motorként nemzetileg együttműködne.
Ha segítene a leszakadóknak, hát nyugodtan megteheti, a mi szívünk sincs kőből. De kezelje őket úgy, mint bűnösöket, erkölcsi tévelygőket, akik legyenek hálásak a kegyelemkenyérért, vagy ha nem, hát legalább húzzák meg magukat. Ne próbálja közösséggé szervezni a deviánsokat, ne bátorítsa őket, hogy ők is emberek, akiknek vannak jogaik. Hiábavaló és lázadó gondolatok elültetése helyett inkább békéltesse meg őket az alávetett sorsukkal, akkor könnyebb lesz nekik.
Oszthatsz ételt, kedves civil, esetleg üzemeltethetsz hajléktalanszállót, hogy eltűnjenek a büdös hajléktalanok az aluljárókból a tisztességes polgárok szeme elől. De ne képezd őket arra, hogy hatékonyabban képviseljék az érdekeiket, és ne szervezz akciót a kilakoltatások ellen! Elhelyezhetsz fogyatékosokat totális intézményekben, ahol eléldegélhetnek a többi hasonszőrűvel. De ne harcolj azért, hogy a fogyatékkal élők a közösségben élhessenek! Létrehozhatsz szegregált osztályokat a cigánygyerekeknek, ahol jól lemadathatnak felzárkózhatnak a szeretetteljes elszigeteltségben. De ne indíts stratégiai pereket az integrált osztályok létrehozása érdekében! Taníthatod a szüzesség szépségére a diákokat. De ne szervezz szexuális felvilágosítást az iskolában! Bélyegezd meg a drogfogyasztást és dorgáld meg a drogost, hogy helyes útra térjen. De ne adj neki steril tűt, még mit nem: dögöljön meg AIDS-ben, megérdemli! Mutogass elrettentő képeket iskolás lányoknak az abortuszról, de ne hergeld őket azzal, hogy joguk van a választáshoz! Nyújthatsz házassági tanácsadást azoknak a nőknek, akiket ver a férje, hogy miként lehetnek jobb feleségek. Oktathatod a tinilányokat arra, hogy ne provokálják ki miniszoknyával a nemi erőszakot. De ne rombold a családokat és a hagyományos nemi szerepeket azzal, hogy felhívod a figyelmet a családon belüli erőszakra, és lázítod a nőket a sorsuk ellen! Tartsd tiszteletben a fehér köpenyesek mindenhatóságát az egészségügyben, tudd, hol a helyed, ha a doktor úr megszólal! Ne kellemetlenkedj neki a betegjogokkal!
Persze ha ezen felül még pénzügyi támogatásban is szeretnél részesülni a Nemzeti Együttműködési Alapból, egy aprócska tanácsot még jó lesz észben tartanod. Nem árt, ha az egyesületedet vagy alapítványodat egy fideszes politikus alapította, vagy a kuratórium tagjai között szerepel egy polgármester, netán kormánytisztviselő, jobb híján megteszi olyan értelmiségi is, aki a rendszer ismert támogatója. Mondjuk hívjuk Bayer Zsoltnak.
Nem is olyan bonyolult ez, ugye?
Sárosi Péter
TASZ