„Számomra nem ismeretes a polgári engedetlenség, azt a jog sem ismeri” – jelentette ki Trócsányi László, Magyarország igazságügyi minisztere. Tisztelt Miniszter úr, engedje meg, hogy felvilágosítsam!
A polgári engedetlenség erény, az alkotmányosság iránt elkötelezett állampolgár erénye.
A polgári engedetlenség ugyanis, bár egy jogi kötelezettség szándékos megszegése, nem azonos a jogsértés egyéb formáival. A polgári engedetlenségnek, szemben a kötelezettségek alóli kibújással, van morális és jogi alapja: az alkotmányos demokrácia elveire való hivatkozás.
Az alkotmányos demokráciában ugyanis az állam legfontosabb kötelezettsége az állampolgári szabadság és egyenlőség tiszteletben tartása és védelme.
Ezt a feladatát az állam minimálisan azzal teljesíti, hogy nem hozza polgárát olyan helyzetbe, amelyben a jogszabályoknak való engedelmesség a lelkiismeretével ellentétes tettekre készteti őt. Ennek a szabadságnak a biztosítása miatt érdemes elismerésre az alkotmányos demokrácia. A polgári engedetlenkedő éppen arra a szabadságra és egyenlőségre apellál, amelynek biztosítását joggal várja el az alkotmányos demokráciától.
Elég nagy baj, Miniszter úr, hogy nem ismeri a polgári engedetlenséget.
Az engedetlenség elmélete normál eleme az államtudományoknak, a polgári engedetlenség gyakorlata pedig a jogegyenlőség és az alkotmányos demokráciák történetének legfényesebb lapjaira tartozik. A teljesség igénye nélkül – ezt tette Gandhi, amikor a brit elnyomás ellen az erőszakmentes ellenállás eszközét választotta; ezt tették azok a szüfrazsettek, akik a női egyenjogúság megszerzése érdekében az adófizetést tagadták meg; ezt tette Rosa Parks, aki a színesbőrűekre vonatkozó tilalom ellenére leült a buszon a fehéreknek fenntartott helyre; ezt tette Martin Luther King, Jr., aki a rendőrségi tiltás ellenére is felvonulást szervezett; ezt tették azok az indiánok, akik szent helyeik védelmében akadályozták a kőolajvezeték kiépítését; és ezt tették azok az aktivisták is, akik az Alaptörvény negyedik módosítása elleni tiltakozásul elfoglalták a kormánypárt székházának udvarát.
Az Orbán Viktor és fideszes társai által végrehajtott 2007-es kordonbontás a Kossuth téren szintén ebbe a sorba illeszkedik. Úgy tűnik tehát, hogy azt a kormányt, melynek Ön is a tagja, miniszter úr, egy polgári engedetlenkedő vezeti.
A polgári engedetlenség eseteiben mindig jogfosztott, elnyomott, nem egyenlően kezelt polgárok és közösségeik, vagy szövetségeseik állnak ki alkotmányos jogaik megszerzése vagy védelme érdekében. Ez egy rendhagyó eszköz, aminek megvannak a maga feltételei. A szabálysértőtől és a bűnözőtől az különbözteti meg az engedetlenkedőt, hogy tette nyilvános: őt nem privát érdek vagy előnyszerzés motiválja, hanem egy alapjog-sértő helyzet felszámolása, ami szép szóval már nem megy.
Az engedetlenség jogkövetkezményeinek demonstratív vállalásával az egész nemzet figyelmét hívja fel: a szabadság és az egyenlőség csorbítása nem magánügy, hanem az egész politikai közösséget érintő botrány.
Radikális eszköz, ám ez nem jelenti azt, hogy antidemokratikus – csak azt, hogy a tiltakozás végső eszközeként jöhet szóba: amíg vannak hatékony útjai a tiltakozásnak és amíg vannak a hatékony jogorvoslati fórumok, addig azokat kell igénybe venni. Sőt, ha nincs is már más eszköz az engedetlenségen kívül, akkor is erőszakmentesnek és arányosnak kell lennie: nem járhat aránytalanul nagyobb jogsérelemmel vagy kárral, mint amit a kifogásolt jogsértés jelent. És végül a legfontosabb összefüggés:
aki polgári engedetlenségre adja a fejét, nem az egész politikai rendszert támadja, nem a közhatalom egésze, vagy a demokrácia, vagy a nemzet érdekei ellen cselekszik. Aki engedetlenkedik, az éppen ezekért aggódik – aggodalmára pedig az ad okot, hogy bizonyos ponton, pontokon sérül a rendszer, és a sérülést orvosolni kell.
Mennyivel nagyobb baj volna az, ha az alkotmányosságon esett csorba a polgárok érdektelensége vagy félelme miatt úgy maradna!
Összefoglalva, bár formálisan illegális tett, alkotmányos szempontból a polgári engedetlenség egyáltalán nem illegitim – a polgári szabadság és a jogegyenlőség iránt elkötelezett állampolgárok eszköze az alkotmányosság útjáról letévedt állam visszaterelésében. Amikor tehát felelősségre vonják tettéért az engedetlenkedőt, a bíróságnak ezeket a megfontolásokat figyelembe kell vennie.
Tisztelt Miniszter úr, Ön jogász, tehát ha a polgári engedetlenséget nem is ismeri, az észérveket igen. Kérem, hogy továbbra se tévessze szem elől azt, hogy a közhatalom gyakorlójaként Önnek és kormányának nincs fontosabb dolga, mint a szabadságjogok védelme (Alaptörvény I. cikk). Tegye a dolgát, és akkor a polgárok sem jutnak el odáig, hogy az engedetlenség radikális eszközéhez nyúljanak!
Hegyi Szabolcs
Fotó: Huszti István/ Index