A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napját – antirasszista világnap – március 21-én tartják. Az ENSZ 1960-ban jelölte ki ezt a napot világnappá, annak emlékéül, hogy egy békés tüntetés résztvevői közül 69 ember vesztette életét, miután a dél-afrikai rendőrség tüzet nyitott rájuk.
A békés tüntetők Sharpvilleben az ellen a törvény ellen tiltakoztak, amely a nem fehér lakosság mozgását korlátozta. Tehát, törvénnyel kívánták szabályozni a nem fehér emberek költözését például. Nagyon aktuális ez a kérdés jelenkorunk Európájában és Magyarországán, különös tekintettel a választási kampány hajrájában. Miért is?
A hónap elején a miniszterelnök Miskolcon kampányolt, ahol a nem fehér emberek mozgására hívta fel a miskolciak figyelmét. Arra kérte a miniszterelnök a felelős, (fehér) választópolgárokat, hogy emlékezzenek arra, amikor Miskolcra megérkeztek a saját migránsaik. A nem fehér, mozgó emberek. Nem nehéz kitalálni, hogy a miniszterelnök kikre gondolt. Nyilvánvaló – és a miniszterelnök ezidáig ezt nem is cáfolta – hogy a magyarországi romákra gondolt. Azokra a Miskolcon élő magyar állampolgárokra, akik nemzetiségüket tekintve romák. Akik identitásukat tekintve ugyanannyira magyarok, mint amennyire romák. Akiknek adott esetben nem oly fehér a bőrszínűk, de szeretnének a mindenkit megillető jogokkal rendelkezni és szabadon mozogni. Ha Miskolcra kívánnak költözni, akkor költözhessenek Miskolcra és ne kelljen azzal számolniuk, hogy a miniszterelnökük velük fogja riogatni a választópolgárokat, párhuzamot vonva a magyar állampolgárságú magyarországi romák és a háborúk elől menekülő, életüket, családjukat menteni akaró menekültek között.
Az Antirasszista világnapon szeretnénk szót emelni a miskolci magyar állampolgárságú roma honfitársaink mellett. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy tárgyiasítani egy népcsoportot, bűnbakká kiáltani őket, még a választási kampányban sem európai.
Horváth Gyula miskolci magyar állampolgárságú, magát roma nemzetiségűnek valló költő sorai a szabadságról most igazán aktuálisak.
Tóth Anita
Horváth Gyula: Szabadság
Szabadság,
látlak-e egyszer
április végi déltájban?
az orgonavirágok szemében?
gyönyörű folyók vizében?
szabadság,
mit vétettél,
hogy nem jössz?
nem jöhetsz?
ha egy óra lenne az élet,
azt az egy órát is
veled tölteném el,
szabadság,
mit vétettél,
hogy nem jössz?
nem jöhetsz?
látlak-e egyszer
április végi déltájban?
az orgonavirágok szemében?
gyönyörű folyók vizében?
hallod?!
tégy minket szabaddá!
– no-no,
csak úgy, passzióból
nem lövöldözünk,
drága barátom,
ha el akarnak sülni
a golyóid:
önts rájuk hideg vizet,
„ÉLETFOGYTIGLANT NEKI!”:
SZÓL AZ EMBERBÍRÓ,
A VÁD ELLENE:
SZÜLETÉSE!
SÍRÁSA!
NEVETÉSE!
szabadság,
hogy az idő pulzusverésében
velem légy,
te mozdulj bennem,
a halálra is te készíts el,
szabadság! szabadság!
látlak-e egyszer
április végi déltájban?
az orgonavirágok szemében?
gyönyörű folyók vizében?
szabadság! szabadság!!
hallsz engem?
na várjál csak…
milyen néven kell téged szólítani,
hogy figyelj ránk,
mert ezektől
a túlemberektől
már fáj a vesém,
az oldalam, a hátam,
kicsomagolták őket az utakra,
higgy nekem szabadság,
szabadság! szabadság!!
látlak-e egyszer
április végi déltájban?
az orgonavirágok szemében?
gyönyörű folyók vizében?
szabadság,
ha egy óra lenne az élet,
azt az egy órát is
veled tölteném el,
mert elég!!
pulzusomban itt a vég!!!
elég! elég!! elég!!!
… zárjátok le a türelem zsilipjét!!!
az nem lehet tovább,
hogy másoknak csak a porát
küldik haza
papírkoporsó-borítékban,
elég! elég!! elég!!!
… zárjátok le a türelem zsilipjét!!!
fogda a házunk!!!
családunk
a négytagú rettegés!!!
elég! elég!! elég!!!
várunk? várunk? várunk!!!
buborék nekik a mi házunk…!!!
szabadság,
látlak-e egyszer
az orgonavirágok szemében?
gyönyörű folyók vizében?
szabadság,
ha egy óra lenne az élet,
azt az egy órát is
veled tölteném el.