Éppen egy műtétre vársz a kórházban. Ez már önmagában egy olyan helyzet, amikor teljesen kiszolgáltatottnak érzed magad, egészséged az orvosok és a kórházi személyzet kezében van. Bármi, ami ilyenkor még kiszolgáltatottabbá tehet, akár a legkisebb kényelmetlenség is, elviselhetetlenül gyötrelmes lehet. Ha egy dolog van, amit végképp szeretnél elkerülni, az az, hogy idegenek lássanak meztelenül.
Budapesti és vidéki kórházak előtt tartott kitelepüléseinken is hallottunk már hasonlókat, de ezzel a történettel egy érintettekből álló közösségben találkoztunk. Egy beteg leírta, hogy hiába van már hozzászokva a kórház traumatológiáján jellemző áldatlan állapotokhoz, nagyon meglepte, hogy nincs külön vetkőző a férfiaknak és nőknek. Ráadásul sokan – mint ahogy ő is – hosszú órákat is eltöltenek ebben a műtéti előkészítőnek nevezett helyiségben, hiszen a beavatkozás után is ugyanide kerülnek vissza.
Amikor kórházba kerülünk, általában úgy érezzük, hogy kötelességünk mindent úgy csinálni, ahogy az orvosok és nővérek mondják, hogy az elérhető legjobb kezelést kapjuk, és minél hamarabb kikerülhessünk onnan. Azzal már jóval kevesebben vannak tisztában, hogy betegként milyen bánásmód illeti meg őket, azaz hogy milyen jogaik vannak az egészségügyben. Pedig az erről rendelkező törvény világosan kimondja, hogy ügyelni kell arra is, hogy a beteg a kezelés során végig megőrizhesse emberi méltóságát, és tekintettel kell lenni többek közt a szeméremérzetre is.
A törvény szellemével azonban nehezen összeegyeztethető, ami egy budapesti kórház egynapos sebészetén történik, ahol a betegeknek egy hatágyas, koedukált kórteremben kell felkészülniük a beavatkozásra. Ez azt jelenti, hogy a férfiak és nők ugyanabban a műtéti előkészítő teremben vetkőznek és öltöznek. Mindössze elhúzható függönyökkel takarhatják el magukat – már amennyire azokkal a függönyökkel ez még lehetséges.
Amellett, hogy a szégyenérzetüket sérti, hogy alsóneműben kell ücsörögni a műtét előtt az ágyon, a kórházban a pelenka viselése is kötelező az ilyen beavatkozásoknál, amelyet szintén a koedukált teremben kell felvenniük a pácienseknek. Az ápolók, amennyire lehetséges, igyekeznek ugyan takargatni a betegeket legalább erre a legkínosabb műveletre, de amíg fel nem fekszenek az ágyra, amelyen betolják őket a műtőbe, szinte elkerülhetetlen, hogy hiányos öltözetben mutatkozzanak egymás előtt a férfiak és nők.
Miért van ez így? Miért nem figyel oda a kórház, hogy legalább nemek szerint külön helyiségekben lehessen átöltözni? A nemtörődömség az oka? Vagy a pénzhiány? Miért, mennyibe kerülne vajon legalább rendes függönyöket felszerelni? Vagy a kórháznál senki nem tudja, hogy így súlyosan sértik a betegjogokat, a személyiségi jogokat?
A fenti eset csak egy jellemző példa abból a sok tucatnyi történetből, amiket betegjogi kitelepüléseinken osztanak meg velünk betegek és hozzátartozók. Bár elvileg egy ilyen ügy miatt is lehetne perelni, keveseknek van kedvük az elhúzódó eljárás megindításához. Mégsem igaz, hogy nem lehet semmit sem tenni.
Az egészségügy rendszerszintű problémáit nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani, de az első lépés biztosan az, hogy elérjük, hogy legyen átláthatóbb és biztonságosabb az egészségügy! Ha te is azt szeretnéd, hogy az egészségügyet a betegek számára is érthetővé tegyék, írd alá a petíciónkat!
Tasnádi Kata
Photo credit: Spyros Papaspyropoulos on Visualhunt / CC BY-NC-ND