Gyakorlott tüntető vagyok, megszoktam már, hogy fotók készülhetnek rólam ezekben a helyzetekben. Sőt, büszke is vagyok arra, ha nyoma marad annak, hogy a hatalom melyik igazságtalan vagy embertelen lépése ellen tiltakozom éppen. Bár nem tekintem őket sajtónak, de azzal sincsen különösebb problémám, ha egy propagandista készít rólam fényképet egy demonstráción. De ha egy propagandista egy korábbi tüntetésen készült fotómmaal illusztrálja egy másik tüntetésről szóló lejárató, hazug cikkét, az már zavar. A mai elsőfokú siker a Fővárosi Törvényszéken azt üzeni, hogy tehetünk és tennünk is kell az ilyen jogsértések ellen.
2017 áprilisában tízezrekkel együtt tüntettünk a CEU megmaradása mellett a Kossuth téren. Ezen a tüntetésen készült rólam egy fénykép, amin elég indulatos az arckifejezésem. Gondolom a harag okát nem is kell részleteznem: a CEU elmegy, az indulat marad, de ebbe most ne is menjünk bele mélyebben. Már ekkor címlapon hozta rólam a Magyar Idők az említett fényképet, de mivel tisztában vagyok azzal, hogy ha részt veszek egy tüntetésen, automatikusan hozzájárulok ehhez, meg sem fordult a fejemben, hogy jogi lépéseket tegyek emiatt.
Eltelt több, mint egy év és 2018 májusában újra a Parlamentnél tüntettem az alakuló ülés alatt. Arról, hogy itt egyházi méltóságokat milyen inzultusok értek, csak utólag értesültem, mert amikor ez történt, éppen a tér másik oldalán voltunk barátaimmal. Másnap mégis engem hozott le illusztrációként a Magyar Idők “Lincselt volna a csőcselék” című cikkében (A cikkből a képet azóta felszólításomra eltávolították). Hogy kerültem azok közé, akik bárkit inzultáltak, ha ott sem voltam? A propagandisták vagy lustaságból, vagy merő rosszindulatból az egy évvel korábbi tüntetésen készült képemet használták fel újra. Ez már az a pont, amikor a felháborodáson túl is úgy éreztem, hogy csinálnom kell valamit.
Nem jó érzés, ha csőcseléknek vagy Neander-völgyinek neveznek, és főleg ha olyanokkal vádolnak, amit meg sem tettél. Tudom, hogy ennél sokkal súlyosabb esetek is léteznek, például amikor a propagandisták semmibe veszik mások magánszféráját rövid távú politikai céljaik érvényre juttatásáért. Mégis azt gondolom, hogy fontos az ilyen látszólag jelentéktelenebb ügyekben is kiállni mindenkinek az igazáért. Mert bár felesleges macerának tűnik hazugságok miatt bíróságra járkálni, de az az elégtétel, amit ma éreztem, amikor a bíró ismertette elsőfokú ítéletét, bőven kárpótol ezért. Engem hívtak csőcseléknek, de mégis én jöhettem ki egyenes gerinccel a tárgyalóteremből.
Kis győzelmek ezek, önmagában nem egy vagy két ilyen ügytőll fog megroppanni a propagandagépezet, de ha hazudik rólad a propaganda, te se hagyd annyiban. Nekem szerencsém van, mert ügyvédekkel dolgozom, így kézenfekvő, hogy kitől kérjek tanácsot és segítséget. De a helyzetem egyáltalán nem kivételezett: bárki ingyen megkaphatja ugyanezt, ha a becsületét vagy a jó hírnevét megsértik a propagandisták. Véletlenül pont tudok ajánlani egy szervezetet, akihez ilyenkor fordulhatsz.
Szeles András
Az ügyben a képviseletemet dr. Hüttl Tivadar látta el.