"Ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe"

A favágóként dolgozó Tasi Roland 2019-ben olyan feladatot kapott, amiről azt gondolta, hogy bűn lenne végrehajtani. Egy óriási, öreg platánfát akartak vele kivágatni, de ő inkább a nyilvánossághoz fordult, hogy megvédje a hatalmas eszmei értéket képviselő fát. Nemcsak a platánt sikerült megmentenie, hanem azóta szinte mozgalommá szervezte a fák védelmét. Több értékes fa elpusztításával szemben is fellépett, és másokat is arra buzdít, hogy védjék a természet csodálatos értékeit, mert szerinte a változás mindig kicsinek tűnő dolgokkal kezdődik.

A fák doktora

Ki ne szeretne olyan világban élni, ahol nem háborúznak, hanem szeretkeznek, ahol a katonák a békét védik, persze fegyvertelenül, a vadászok az állatokat, a favágók a fákat. S mit ad isten, egyszer a favágó tudására, sőt a fák fölötti hatalmára oly büszke fiú – ha nem lenne igaz a történet, azt mondhatnánk, hogy népmesehős – egy hatalmas platán előtt úgymond leteszi a fegyvert, és a nagyhatalmú cég képviselőjével szemben, aki megbízást adott a fa elpusztítására, védelmébe veszi a fát. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ekkora értéket elpusztítsunk, mert bár a nagyhatalmú cég bevételei mérhetetlenek, de egy bevétellel biztosan nem rendelkezik: az idővel, azzal a száz vagy százötven évvel, ami ebben a fában benne van. Erre jött rá ez a faápoló, hogy ha fát irt, az életünk tanúit irtja ki, ha fát irt, életet irt. Igaz nem sikolt a levegőbe egyetlen fa sem fülsértő hangon, mikor a fűrészgépek nekiesnek, de akinek van füle a hallásra, hallja, hogy feljajdul.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, ezt dúdolom magamban.

Kutya, macska, egyelőre albérletben, de tele tervekkel, legfőképp, hogy olyan életet tudjon kialakítani, ami a lehető legkisebb mértékben okoz sérülést a világnak. Fák ápolásából él, de nem csak fát ápol, hanem fatulajdonost is, mondjuk úgy, beavatja abba a világba, ahol a fák élnek, s hogy miért érdemes megtartani azt, amit még meg lehet, hogy miképpen kell irtás helyett átállni az ápolásra, hogy az embernek sem vágjuk le a fejét, ha mondjuk vakbélgyulladása van. És hisz az igazság erejében, s a vele történő események őt igazolják. Az emberek nem hülyék, csak a politikusok, meg az üzletemberek gondolják azt, hogy minden szart le lehet a torkukon nyomni, de igenis van pillanata az igazságnak, ami adott esetben egy fiatal faápoló képében betoppan a fatulajdonosok kertjébe.

Beszélgetünk, szóba kerülnek olyan dolgok, amelyek túlmutatnak a racionális gondolkodáson, amelyek ugyanakkor mégis vannak, és a legracionálisabb ember is érzékel olyat a világból, ami nem írható le a kétszerkettő józanságával. Nem szeretem a spirituális maszlagot, főként annak a lebutított változatát, de nem lépünk át határt, nem kerülnek szóba valóságtól elrugaszkodott gondolatok, ott vagyunk a fák körül, és mert minden mondat mögött van egy foghatóság, a szavak nem szállnak el a mákonyos világlátás erdejébe, ahol izzószemű önjelölt messiások osztják az észt. Az épített világ reprodukálható, a romos kastélyok újraépíthetők, csak pénz kérdése, de ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe. A természet erősebb az épített világnál, mert nem az ember pumpálta bele az erőt, hanem a teremtés.

A nagymamám jut eszembe, amikor megmutatta a disznóólak mögött a korhadt diófát, aminek már évek óta nem volt esélye a túlélésre, de egy élő ág mégis megtáltosodott és benőtte a régi fa korhadását. Akkor mondta azt a persze közhelyes, de ott a fa előtt mégis olyan felemelő mondatot, hogy az élet élni akar. Hallgatom az Erdő utca lakosát, a fák doktorát, aki épp abban az egyértelműségben van és abban akarja megerősíteni magát, amiben a nagymamám mondata volt. Ő nem fog a pusztítás szolgálatába állni, s minden erejével azon lesz, hogy meggyőzze azt, aki pusztítani akar, ne tegye. Meggyőzze, ez fontos, mert ő nem hatalom, aki kényszeríteni akarna és tudna, bár a legfőbb hatalom, az élet megbízólevele van a szívében. Nem akar többet, mint, amit tud, nem akarja egy személyben megváltani a világot, de ott, ahol ő van, azt a példát akarja felmutatni, amit jónak lát. S mi tagadás, ez a legtöbb, amit egy ember megtehet. Erdő mellett jó lakni, mert nem kell feltétlen fát hasogatni, mert közelebb a világ, amiben ott az erő és az élet, s ha hagyjuk, hogy ez vegyen körül bennünket, ahogy a dalban van, biztosan könnyebben ölel meg bennünket az, aki szeret, s könnyebben öleljük meg mi is azt, akit szeretünk.

Szöveg: Háy János
Grafika: Hitka Viktória

A következő napokban blogunkon is bemutatjuk a SZABAD-díj idei jelöltjeit. Olvasd el történeteiket, és november 30-ig válaszd ki közülük kedvencedet – a legtöbb szavazatot kapó jelölt kapja a közönségdíjat december 10-én.