- Szülei azt szerették volna, hogy ameddig lehet, Botond a családjában nevelkedjen, ne kelljen háromévesen óvodába mennie.
- A kormányhivatal szerint a szülők nem indokolták megfelelően, miért kérnek halasztást.
- Ám mivel a szülők nevelési szabadsága alkotmányos védelem alatt áll, nem nekik kell indokolniuk a kérelmet, hanem a kormányhivatalnak kell bizonyítania, ha a halasztás a gyermek érdekét sérti.
- Ha a szülők kérelmét a védőnő, valamint az óvodavezető is támogatja, a hatóság köteles engedélyezni az óvodakezdés halasztását.
Bár a hároméves gyermekek már óvodakötelesek, a köznevelési törvény lehetővé teszi, hogy a hatóság négyéves korukig (2021 szeptemberétől pedig már ötéves korukig) felmentse őket az óvodakötelezettség alól. Ezzel a lehetőséggel szerettek volna élni Botond szülei is (a kisfiú nevét megváltoztattuk).
A Fővárosi Kormányhivatalnak írt kérelmükben a szülők leírták, hogy az édesanya otthon tud maradni a gyermekkel, akinek van három nagyobb testvére – ez biztosítja számára a korához mérten szükséges szocializációt. Kitértek arra, hogy Botond értelmi képessége, szókincse, mozgásfejlettsége messze meghaladja kortársaiét, viszont még nem szobatiszta. Arra is hivatkoztak, hogy a korábbi években három másik gyermekük megkapta a felmentést. A kérelem mellé a szülők csatolták a védőnő és a körzetes óvoda vezetőjének nyilatkozatát, akik támogatták az óvodakezdés halasztását.
A kormányhivatal mégis elutasította a kérelmet. A hivatal ugyan elismerte, hogy a törvény lehetővé teszi az óvodakezdés elhalasztását, de úgy értelmezték, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete ezt kifejezetten indokolja. Márpedig a hivatal szerint a szülők nem tártak fel olyan méltányolható körülményt, ami Botond óvodakezdés alóli felmentését megalapozná.
A szülők – ügyvédünk, Baltay Levente segítségével – bíróságra vitték az ügyet. A perben azzal érveltek, hogy elsősorban nem az állam, hanem a szülő jogosult arra, hogy döntsön a gyermek nevelésével kapcsolatos kérdésekről, így a felmentésről is. Ez a döntési jog a szülő nevelési szabadságának része, így alkotmányos védelem alatt áll.
Ez azt jelenti, hogy a neveléssel kapcsolatos szülői döntéseket az állam csak kivételes esetben írhatja felül, akkor, ha a gyermek egészséges fejlődésének védelme miatt ez feltétlenül szükséges.Emiatt nem a szülőknek kell igazolniuk, hogy méltányolható körülmények indokolják gyermekük óvodakezdés alóli felmentését, hanem a kormányhivatalnak kell bizonyítania, ha a felmentés a gyermek legjobb érdekével ütközik.
A Fővárosi Törvényszék a szülőknek adott igazat: ítéletében rögzítette, hogy a felmentési eljárás során nem kell bizonyítaniuk valamilyen különleges indokot. Önmagában az a tény elegendő indok a felmentésre, hogy a szülőknek megvan a szándéka és a lehetősége is arra, hogy Botond még egy évig otthon maradjon. A bíróság azt is megjegyezte, hogy szakértelmet igényel annak eldöntése, hogy a felmentés sérti-e a gyermek érdekét, ez pedig a védőnő és az óvodavezető kompetenciája, nem a hatóságé. Márpedig ők támogatták, hogy Botond még egy évig otthon maradhasson.
A bíróság hatályon kívül helyezte a kormányhivatal határozatát és új eljárásra kötelezte a hatóságot. Az ítélet nem hagyott kétséget afelől, hogy a kormányhivatal csak úgy járhat el jogszerűen, hogy eleget tesz a szülők felmentési kérelmének.
A bírósági döntés jelentősége túlmutat Botond ügyén:
az következik belőle, hogy minden hasonló esetben, amikor a szülők kérik az óvodakezdés halasztását, és döntésüket a védőnő, valamint az óvodavezető is támogatja, akkor a hatóság a kérelemnek köteles eleget tenni.Az elutasítás csak akkor merülhet fel, ha a védőnő vagy az óvodavezető nyilatkozata megkérdőjelezi, hogy a felmentés a gyermek legjobb érdekét szolgálja.
Az eljáró bíró értelmezését az Alkotmánybíróság idén februárban meghozott döntése is megerősíti. Ebben a testület úgy rendelkezett, hogy a felmentést engedélyező szerv a szülői kérelmet csakis akkor utasíthatja el, ha megállapítható, hogy a kérelem elutasítása szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.