2017 karácsonyán indítottunk pert hat anya és fogyatékossággal élő gyerekeik képviseletében a felelős állami szervek ellen, hogy biztosítsák végre a megfelelő lakhatást a fiataloknak.
Négy év pereskedés után olyan ítélet született, ami kimondta a súlyos jogsértést, jóvátételre kötelezte az államot, és az édesanyáknak is erőt ad a folytatáshoz.
2021 december 7-én délelőtt egy négy éve tartó tárgyalássorozat végére várakoztunk a Fővárosi Törvényszék földszinti tárgyalója előtt hat nyugdíjas korú, megfáradt édesanyával. A legtöbben csak becsületből jöttek el az ítélethirdetésre, a pereskedés évei alatt nagyrészt elvesztették a hitüket abban, hogy a hazai igazságszolgáltatás valaha jóvátételt adhat számukra azért az évtizedes szenvedésért és önfeláldozásért, amit rájuk mért a sors.
Ugyanis harminc-negyven évvel ezelőtt fogyatékos gyermekük született, akiknek súlyossá váló állapota miatt lassanként mindent fel kellett adniuk. Többségüket elhagyta a férje, lassanként elszigetelődtek a baráti társaságuktól, és rövidesen dolgozni sem tudtak úgy, hogy a nap minden órájában, minden percében gyerekeiket kellett emelni, pelenkázni, szállítani, gondozni, etetni, fürdetni, elviselni és szeretni.
Így nemcsak saját életüket kellett feladniuk, de a nem fogyatékos gyerekeikre sem tudtak elég lelki energiát fordítani, amit különösen megsínylettek a magányosan felnőtt gyerekek, és maguk a bűntudattól gyötört anyukák is.
Ezek a ma már hatvan-hetven éves szülők rég feladták, hogy számukra másik élet jusson, de arról nem tudnak lemondani, hogy felnőtt fogyatékos gyerekeiket legalább biztos kezekben hagyhassák. Ezért szerveződtek sorstárs csoporttá, és keresték meg az összes állami szervet az évek során, hogy gyerekeik jövőjét legalább elrendezhessék. A fogyatékosügyi állami szervektől azonban nem kaptak érdemi választ, kizárólag olyan határmenti tömegintézmények címeit, amelyeket megtekintve gyermekeikkel együtt traumatizálódtak.Hiszen ezekben az intézetekben leszedált, élettelen tekintetű fogyatékos embereket láttak, és összeszorult a gyomruk a gondolatra, hogy idekerülhet évtizedekig szeretetben gondozott gyerekük.
Ekkor fordultak hozzánk a szülők: jogi segítséget kértek, mert felismerték, hogy a szép szó, a kérés és könyörgés nem működik. Hiába jár a törvény szerint a fogyatékossággal élő embereknek is méltó, családjukhoz, barátaikhoz közeli, kis létszámú lakásban berendezett otthon (úgynevezett támogatott lakhatás), remény sincs arra, hogy ezt valaha teljesítik az állami szervek.
2017 karácsonyán pert indítottunk a hat érintett család, hat anya és hat gyermeke képviseletében a felelős állami szervek - az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság - ellen. Azt kértük a bíróságtól, hogy mondja ki: megsérti az állam a fogyatékossággal élő emberek és otthongondozó szüleik személyiségi jogait azzal, hogy nincs olyan lakás, amiben a felnőtt fogyatékos emberek támogatással élhetnének. Azt is kértük a bíróságtól, hogy kötelezze az alperes szerveket egy ilyen lakás létrehozására a hat fiatal számára, és amíg ez el nem készül, nyújtson szociális szolgáltatásokat, amelyek legalább pár óra könnyebbséget jelenthetnek a szülőknek.
A per négy éve alatt több tucat tárgyalást éltünk át együtt, megrázó vallomásokkal. Családi tragédiák is történtek az évek során, az egyik fiatal, akinek a lakhatásáért küzdöttünk, a nyáron elhunyt. Mindeközben úgy éreztük, nem haladunk előre.
Ezért is volt felejthetetlen két óra a decemberi ítélethirdetés a Fővárosi Törvényszéken. Felemelő és megrendítő volt végighallgatni, ahogy a bíróság végre valóban igazságot szolgáltatott, évtizedek után először bocsánatot kért az önfeláldozó anyáktól, és erkölcsi jóvátételt adott szenvedéseikért.
A kirívóan magas színvonalú ítélet indokolása annak példája, amikor a humánum és az erkölcs találkozik a jogszolgáltatással.Rámutatott a bíróság, hogy a jogszabályokat a józan észnek, a közjónak és az erkölcsnek megfelelően kell értelmezni. “Ily módon értelmezve a Szociális törvény fogyatékosok támogatott lakhatására vonatkozó rendelkezéseit kizárható, hogy a hivatkozott jogszabályok józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös értelmezése az lenne, hogy a fogyatékosok teljes körű ellátására vonatkozó állami kötelezettséget az állam a támogatott lakhatást nem nyújtó, évtizedes várólistára történő feliratkozás lehetőségének biztosításával teljesíthetné.”
Kiemelte azt is, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Megállapította, hogy súlyosan sérti az emberi méltóságukat az állami szervek jogsértő mulasztása: “A bíróság értékelése szerint a valamennyi felperest kivétel nélkül érintő,
a támogatott lakhatás hiányára visszavezethető hátrányok az emberi létezésük központi magját érintik és valamennyi felperes emberi méltóságának sérelmét okozzák.
A fogyatékossággal élő felperesek esetében ez a képességeikhez képest önálló élethez, közösségben éléshez, lakóhelyük szabad megválasztásához, másokkal egyenlő szabad döntéshez való joguk sérelmében ragadható meg. A fogyatékos gyermekeiket gondozó felperesek esetében pedig az okozza az emberi méltóság sérelmét, hogy a gyermekeik jogsérelme következtében személyes életük lehetőségei, az emberi létezésük tere jogsértő módon beszűkült.”
Végül kimondta azt is, hogy ezzel a mulasztással az állami szervek diszkriminálják a fogyatékossággal élő embereket, és gondozó családjaikat. A bíróság nemcsak megállapította a jogsértést, hanem teljeskörű jóvátételt is nyújtott azáltal, hogy kötelezte az állami szerveket, biztosítsanak támogatott lakhatást a fogyatékos felnőtteknek, és fizessenek fejenként 5 millió forint kártérítést az elszenvedett sérelmeikért.
Nagy szükségünk volt erre az ügyhöz méltó ítéletre, ami a szülőknek is erőt ad tovább küzdeni a méltó életért. “Kinn vagyok a gödörből" - fogalmazott egyikük, könnyeit törölve, ahogy kiléptünk a tárgyalóteremből. BÍzunk benne, hogy az állam nem fellebbezik a döntés ellen, hanem végre megérti, hogy felelőssége az otthongondozó családok támogatása.
Boros Ilona
A peren kívül ügyfeleinkkel közösen másképp is dolgozunk azon, hogy az érintett fiatalok olyan otthonra leljenek, ahol segítséggel, de önállóan élhetnek. A kezdeményezésről a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány oldalán olvashatsz többet.