- Megkérdezése nélkül kötöttek életbiztosítást pszichés nehézséggel élő ügyfelünk temetési költségeire 10 évvel ezelőtt, amikor 42 éves volt és jó testi egészségnek örvendett.
- Bár már évekkel ezelőtt felhívtuk az ombudsman figyelmét a jogsértő szerződéskötésre, ő nem talált benne semmi kivetnivalót.
- Ezzel szemben a fogyatékosjogi ENSZ Bizottság megállapította: a magyar állam megsértette Magdi jogait azzal, hogy nem vonták be a döntésbe, ezért meg kell téríteni a neki okozott anyagi károkat, és lépéseket kell tenni a gondnoksági rendszer megszüntetésére is.
Magyarországon körülbelül 57 000 ember áll gondnokság alatt. Ők azok a felnőtt értelmi fogyatékossággal vagy pszichiátriai zavarral élő emberek, akik nem dönthetnek önállóan az életükről. Önrendelkezési lehetőségeiket a bíróság korlátozza, vagy akár teljesen megfosztja őket a jogaiktól. Helyettük törvényes képviselőjük, a gondnokok járnak el, ami kiszolgáltatottá teszi a gondnokoltakat. Ennek az elavult rendszernek esett áldozatul ügyfelünk is.
Magdi idén lesz 52 éves. 2016 óta egy Jászberényhez közeli tanyán él élettársával, Istvánnal, akivel egy hűtőgépgyárban ismerkedtek meg a ‘90-es évek végén. István ma is egy gyárban dolgozik, Magdi pedig a takarítást és a ház körüli munkákat végzi. Nagyon szeret az állatokkal foglalkozni: megtanítani a kutyáját, hogy ne lopja el a macskák eledelét, vagy hogy magától kinyissa a félig bezárt ajtót. Ez idillinek hangzik, de sajnos nem mindig volt Magdi körül támogató környezet.
2009-ben skizofréniára hivatkozva kizáró gondnokság alá helyezték, ami azzal járt, hogy jogi értelemben gyerekké nyilvánították. Semmiről nem dönthetett a saját életével kapcsolatban, helyette törvényes képviselője, egy hivatásos gondnok járt el. Megvonták tőle választójogát, nem rendelkezhetett saját pénze felett, egészségügyi ellátásába és lakóhelyének megválasztásába sem szólhatott bele. Így került 2011-ben akarata ellenére az újszászi Kastély Otthonba.
A gondnoka elintézte egy kórházi kezelést követően, hogy ne haza szállítsák a kórházból, hanem az újszászi tömegintézménybe. A bentlakásos otthonnak helyt adó Orczy-kastély az 1880-as évek végén épült, ahol közel 250 pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ember él. Az intézeti elhelyezés sokként érte Magdit, akit az új élethelyzet egy évig gyakorlatilag megbénított.
“Ez olyan mint egy villámcsapás. Fel sem tudtam fogni, hogy miért kell nekem ott lenni. Nem akartam ilyen intézménybe kerülni. Kb. egy év után voltam képes nyitni a lakók felé, de a dolgozók és a gondnok irányába még akkor sem. A tájékozatlanság miatt távolságtartó és elutasító voltam. Nem tudtam felfogni hogyan történhetett meg mindez.”
A kezdetekben István látogatta rendszeresen, ő tartotta benne a lelket. Próbált segíteni neki feldolgozni az új helyzetet, a fojtogató intézményi légkört. A kötött napirendet, az üzemszerű működést, a zsúfoltságot - volt, hogy Magdi 8 ágyas szobában kapott helyet. Egy alkalommal megpróbálták Istvánnal közösen megszerezni az intézményi elhelyezésről szóló megállapodást, amit a gondnok kötött az otthonnal. Az irodában közölték velük, hogy majd adnak egy másolatot, azóta sem látták ezt a papírt. Ebben az időben történt az is, hogy édesapja unszolására elmentek a gyámhivatalba, hogy utána járjanak Magdi pénzügyeinek.
Ekkor derült ki, hogy gondnoka 2012-ben életbiztosítást kötött Magdi majdani temetési költségeire, és a gyámhivatal hozzájárulásával leemeltek a számlájáról 440 ezer forintot a biztosítási kötvény kifizetésére. Mindezt anélkül, hogy tájékoztatták és megkérdezték volna Magdit arról, hogy egyáltalán akarja-e a biztosítást! A gyámhivatali határozat azzal indokolta a szerződés megkötését, hogy az Magdi érdekeit szolgálja, volt rá elég pénze, és így lehet elintézni az eltemettetését. Az édesapja mélységesen felháborodott és a gondnok eljárásával kapcsolatban az ombudsmanhoz fordult panasszal.
Az ombudsman Magdi ügyével kapcsolatban jogsértést nem talált, hiába kért be részletes beszámolót és elszámolást arról, hogyan kezelte a gondnok Magdi vagyonát, kiemelt tekintettel a biztosítás megkötésére. Két évre rá Magdi segítségünkkel végre visszanyerte lakhatással kapcsolatos döntési jogát, így 2016-ban Istvánhoz költözhetett, azóta is ott él. Magdi azon kevesek egyike, akinek sikerült visszajutnia az embertelen tömegintézmények zárt világából a saját életébe. 2016-ban a gondnok végszámadást nyújtott be, és mivel a hazai jogszabályok nem adtak lehetőséget a sérelmek orvoslására, Magdi 2017-ben segítségünkkel a fogyatékosjogi ENSZ Bizottsághoz fordult jogorvoslatért.
Mivel az ombudsmani vizsgálat során kiderült, hogy a szolnok megyei gyámhivatalok ütre főre kötnek félmilliós szerződéseket a gondnokoltnak, közérdekű adatigénylésben utánajártunk a biztosításkötések gyakoriságának. A válaszok megerősítették, hogy az életbiztosítások megkötése rutinszerű gyakorlat a a többi gyámhivatalnál is a megyében. A szolnoki gyámhivatalnál 67, a kunhegyesi gyámhivatalnál 78, a karcagi járási hivatalnál pedig 49 gondnokoltnak volt életbiztosítása, mindenkinek ugyanaz, amit Magdinak is kötöttek. A biztosítások kivizsgálása miatt még kétszer fordultunk az ombudsmanhoz, aki mindkétszer elhárította az érdemi vizsgálatot azzal, hogy visszautalt egy korábbi jelentésére, és hogy ezt a kérdést Magdi ügyében már lezárta.
A fogyatékosjogi ENSZ Bizottság viszont ezzel ellentétes álláspontra jutott. 2021 szeptemberében igazat adott nekünk és kimondta, hogy a magyar állam megsértette Magdi jogait azzal, hogy nem kérték ki a véleményét a biztosítás megkötésével kapcsolatban. Bár a gondnok azzal védekezett, hogy nem tudott vele ez ügyben konzultálni, mert „nem volt képes véleménynyilvánításra”, a Bizottság nem fogadta el a gondnok védekezését, és voltaképp a nyilvánvalót mondta ki, ami felett az ombudsman szemet hunyt: jogsértő, ha a kizáró gondnokság alatt állók meghallgatása nélkül kötnek biztosítást a gondnokok, és mindezt a gyámhivatalok jóváhagyásával!
Az ombudsman nem védte meg Magdi jogait, nem töltötte be jogvédő funkcióját, a jogsértést végül a fogyatékosjogi ENSZ Bizottság orvosolta. A Bizottság úgy határozott, hogy a kötvény visszavásárlásával okozott anyagi károkat az államnak kell megtérítenie, de ez még nem minden. Nemcsak Magdi ügyében tettek igazságot, hanem azt is egyértelműen kimondták, hogy a gondnoksági rendszert fel kell számolnia az államnak és támogatott döntéshozatali rendszerekkel kell felváltania, amelyek nem megfosztják a fogyatékos embereket a jogaiktól, hanem segítséget nyújtanak ahhoz, hogy saját maguk döntsenek az életükről. A fogyatékosjogi ENSZ Bizottság döntése óriási emberi jogi siker, amit az állam sem söpörhet le az asztalról.
A döntés végrehajtása érdekében a Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottsághoz fordultunk, konkrét javaslatokat téve a gondnoksági rendszer felszámolására. Reméljük, hogy a kormány komolyan veszi az ENSZ Bizottság döntését, és a Magdi ügyében elért eredmény hozzájárul a hasonló jogsértések megelőzéséhez, a gondnoksági rendszer leépítéséhez és a támogatott döntéshozatal elterjedéséhez.
Környei Kristóf