Kell-e sokkolni a hídfoglalókat?
- A kata-törvény elleni tüntetéseknek visszatérő elemévé vált a hídfoglalás.
- A rendőrség egy hét után alkalmazni kezdte legújabb kényszereszközét, a sokkolót.
- Jogszerű-e egy híd lezárása, és jogszerű-e a sokkoló használata?
Ha a kormány egyik napról a másikra vezet be százezreket, milliókat érintő szigorításokat, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a tiltakozó akciók is hasonló gyorsasággal szerveződnek, azok mértéke pedig igazodik a kormányzati lépések súlyosságához. A tüntetők eddig egy-egy híd elfoglalásával adtak nyomatékot a követeléseiknek, nemcsak Budapesten, hanem vidéki városokban is (pl. Győrött vagy Szegeden). A tiltakozás formája nyilván nem véletlen: egy forgalmas híd órákon át tartó blokádja jóval erőteljesebb eszköz, mint egy ugyanennyi ideig tartó gyűlés a parlament előtt. Ez azonban azt is jelenti, hogy egy forgalmas híd lezárása a kívülállók hétköznapi életében, különösen a napi közlekedésben is jóval nagyobb zavarokat okoz, mint egy tüntetés a Kossuth téren. A rendőrség éppen erre hivatkozott, amikor feloszlatta a hídfoglaló demonstrációkat: aránytalan az, hogy kevesen okoznak komoly bosszúságot sokaknak. Igaz ez?
A gyülekezési törvény nem tesz különbséget kis és nagy létszámú gyűlések között, létszámtól függetlenül ugyanolyan alkotmányos védelem illeti a gyülekezési jog gyakorlását, még akkor is, ha egy eredetileg nagy létszámú gyűlésen végül csak maroknyian maradnak. A törvény szerint azt kell vizsgálni, hogy az adott gyűlés okoz-e szükségtelen és aránytalan mértékű sérelmet a közlekedés rendjében. A rendőrség azért számolta fel a múlt heti katás tüntetéseket, mert szerinte erre a kérdésre igen a válasz. A katás tüntetések órákon keresztül zajlottak, ez idő alatt a rendőrség lezárta az adott hidat és a forgalmat elterelte, tehát a közlekedés rendjét valamilyen mértékig ezek a tiltakozások biztosan zavarták. Csakhogy, volna még itt pár szempont, ami nem pusztán árnyalja a képet, hanem inkább a másik irányba billenti a mérleg nyelvét.
Az egyik az, hogy a múlt heti, napközben kezdődő és hídfoglalásba torkolló tüntetések rendőrségi felszámolására az esti, éjszakai órákban került sor. Azaz olyan időpontban, amikor a közlekedés rendjét már sokkal kevésbé zavarta a gyűlés, mint akkor, amikor elkezdődtek, és amikor a rendőrség még nem látott elég okot a jogkorlátozásra. Az esti, illetve éjszakai órákban a rendőrségnek jóval kisebb erőfeszítésébe került volna a közlekedés rendjének fenntartása, különösen akkor, ha a tüntetők létszáma valóban megfogyatkozik.
A másik fontos szempont az, hogy a közlekedés rendjéhez fűződő közérdek kevesebbet nyom a latban, mint egy alkotmányos szabadságjog, a gyülekezési jog gyakorlása. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közlekedés rendjének sérelme csak akkor alapozza meg a tüntetés feloszlatását, ha a gyűlés nem egyszerűen zavarja, hanem lehetetlenné teszi közlekedést. Kétségtelen, hogy egy híd lezárása jókora zavart okoz a közlekedésben, de az is vitathatatlan, hogy fővárosi közlekedésrendészetnek számolnia kell az ennél jelentősebb felfordulásokkal is. Zavart szinte minden tüntetés eredményez, és fordítva: nem csak tüntetések szoktak gondot okozni a közlekedés rendjében.
A hétfő reggeli hídfoglalásban nemcsak az volt újdonság, hogy a rendőrség a blokád hivatalos végét követően szinte azonnal megkezdte a folytatódó tüntetés feloszlatását – annak ellenére, hogy a reggeli csúcsforgalom addigra már véget ért –, hanem az is, hogy sokkolót is bevetettek a passzívan ellánálló tiltakozókkal szemben. A rendőrségi törvény szerint ezt megtehették a rendőrök,
Ezt az aránytalanságot nem enyhíti az a tény, hogy a nemrég beszerzett sokkolók nyilvánvalóan alkalmasabbak arra, hogy az ellenállást célzottan törjék meg, mint a tömegbe fújt könnygáz vagy paprikaspray. Nehéz elvonatkoztatni attól a visszatartó hatástól [chilling effect], amivel a sokkoló váratlan alkalmazása járhat az ezt követő tiltakozások tekintetében. (A rendőrség által bevetett sokkolóról általánosságban itt lehet többet olvasni.)
Egy tüntető, akinek jogsegélyt nyújtottunk, így számolt be a sokkoló használatával kapcsolatos élményéről:
Hegyi Szabolcs