Miért járunk mi, a jogvédők bíróságra?

Az igazságszolgáltatás szerepe az alapvető jogok védelmében egészen különleges. A bíróságokon dől el, hogy az ember elidegeníthetetlen, veleszületett jogosultságai többek legyenek annál, minthogy magasztosan megfogalmazott dokumentumokban leírják, hogy tiszteletben kell őket tartani és meg kell védeni.
Az alapvető jogok az igazságszolgáltatás révén lesznek többek ködös kívánalmaknál, a bíróságok teszik olyan jogosultságokká őket, amik a hatalommal szemben egy-egy polgár által is kikényszeríthetők.
A jogvédők pedig abban segítenek, hogy ez a kikényszerítés meg is valósuljon.
Sajnos vannak olyanok, akik nem fogadják el, hogy minden ember egyenlő és minden ember szabad. Velük alapvető vitáink vannak, de most ne rájuk koncentráljunk! A minden ember szabadságát és egyenlő méltóságát tagadó szélsőségeseken kívül nagyjából mindenki egyetért abban, hogy az alapvető jogok általában mindenkit megilletnek, és abban is, hogy mik ezek a jogok. Az alapvető jogok védelmében ennek ellenére mégsincs egyetértés, a jogvédelem ezen körön belül is jogi viták sorozata.
Amikor bíróság elé viszünk ügyeket, akkor konkrét élethelyzetekben akarjuk működésbe hozni az alapvető jogokat. A bírói alapjogvédelem azért különleges, mert a bíróságok hatáskörük és függetlenségük folytán alkalmasak lehetnek arra, hogy az állami hatalommal szemben hatékony védelmet nyújtsanak. Annyira hatékony alapjogvédelemre, mint amit a bíróságok tudnak nyújtani, semmilyen más szervtípus sem képes, legyen az ombudsman, alapjogvédő hatóság vagy panasztestület. A bíróságok (1) függetlensége a lehető legmagasabb szinten garantált, (2) döntéseiket szigorúan szabályozott eljárási keretek között hozzák meg, és (3) jogilag kötelező erejű, végleges és kikényszeríthető döntéseket hoznak. Mindezen jellemzők alapján a bíróságok képesek a leginkább teljes körűen garantálni az alapjogok érvényesülését úgy, hogy az csak az alapjog jogosultjának döntésén és az alapjogok alkotmányosan elfogadható korlátain múljon, ne pedig azon hatalombirtokosokon, akiket éppen korlátozni hivatottak az alapjogok.
Vállalunk képviseletet olyan ügyekben is, amik az egyéni jogsegélyezés, egyéni jogérvényesítés célján túlmutatnak: ezeket az ügyeket szélesebb körű társadalmi változás elérése érdekében visszük a bíróság elé. Olyan, nagyon komoly szűrőn átesett, válogatott ügyek lehetnek ilyenek, amelyekről azt gondoljuk, hogy alkalmasak lehetnek az általunk kívánt jogi vagy társadalmi hatás kiváltására. Gyakran a precedensteremtő képességük vagy a rendszerszintű problémák kiemelésére való alkalmasságuk alapján választjuk ki őket. Ezekben az ügyekben az ügyvédi képviseleten túl mást is teszünk. Előre kidolgozott terv szerint folytatunk jogi eljárásokat, a per középpontjában álló jogi problémát nemcsak a beadványokban, hanem más döntéshozóknak szóló tanulmányainkban, a nyilvánosságnak szóló cikkekben, jogtudatosító anyagainkban is tárgyaljuk.
Ezekkel a perekkel kézzelfoghatóvá szeretnénk tenni a szélesebb nyilvánosság számára, hogy mit okoz a való életben az, ha az állam nem tartja tiszteletben az alapvető jogokat. Nincs az a jól megírt tanulmány vagy publicisztika, ami egy egyéni sérelem orvoslásáról szóló pernél és az arról szóló beszámolóknál jobban megmutatja, hogy mi az a probléma, amivel foglalkozunk. A perben a jogvédőnek ügyfele, az ügyfélnek neve, arca és története van, ami érthetővé és sokak számára átélhetővé teszi magát a jogsérelmet és azt is, hogy mit szeretnénk a perben elérni.
Nem mondhatunk le arról, hogy alapjogi jogvitákat bíróság elé vigyünk. Egy megfontoltan építkező, átgondolt pereskedéssel elérhetjük, hogy az alapjogok - az ezzel ellentétes politikai szándékok ellenére - a bíróság előtt kikényszeríthető jogosultságok legyenek. A tudatos alapjogi pereskedés célja az is, hogy a bírák hozzáállására hatással legyünk: az alapjogokra ők se csak mint ködös értékekre gondoljanak, hanem olyan jogosultságokra, amelyek figyelembe vétele az ügyek kimenetelére is döntő hatással lehet, és amelyeket nemcsak az alapjogi igények érvényesítésekor, hanem bármilyen eljárásban szükséges lehet alkalmazni.
Szabó Máté
A cikk egy stratégiai pereskedésről szóló cikksorozat második része, amely a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közös projektjének eredménye.
Az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.

