Hogyan lesz a tőke szabad áramlásának elvéből a civilek védelme?
Hogyan hathat a személyek szabad mozgásáról szóló uniós szabály a családi élet védelmére az LMBTQ személyek esetében?
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az uniós jog átláthatatlan, szövevényes és nem fontos a mindennapi életünkben, pedig ha jól használjuk, igenis fontos pajzsunk lehet!
Az EU Bizottságának csak egy átlagos nap 1969. február 12., amikor döntést hozott a közös piacon felhalmozódott túl sok vajról. A bizottsági tagok, akik lehetővé tették, hogy a tagállamok a saját polgáraiknak szociális alapon olcsóbban adják el a fölösleges vajat, aligha számítottak arra, hogy a döntésük nyomán majd az alapjogok egyre inkább mércéjévé válnak az uniós jognak (is). Ez a kérdés is csak a nagy cégek távoli ügye maradt volna, ha Németország nem választja azt a nem túl szerencsés megoldást, hogy olyan vajkuponokat ad ki, amelyeken szerepel az olcsóbb vajra jogosult neve is. Így azonban az egyik kuponra jogosultban, Erich Stauderben jogosan merült fel a kérdés, hogy miért kellene a boltosnak megismernie az ő nevét ahhoz, hogy eladja neki az olcsóbb vajat. Méltóságát sértőnek ítélte, hogy nem tudja más módon igazolni az olcsóbb vajra való jogát, csak úgy, hogy a felfedi a személyazonosságát. Az ügy az Európai Unió Bírósága (EUB) elé került, amely egyrészt persze megállapította, hogy a német megoldás nem volt helyes, másrészt - és számunkra ez a fontosabb - először mondta ki, hogy “a személyek alapvető [jogai…] a közösségi jog általános elveinek részét képezik”.
A többi már történelem. A EUB a további évtizedekben sok olyan döntés hozott, amelyben megerősítette az alapjogok központi szerepét, illetve iránymutatást adott arra nézve, hogy mik lehetnek az alapjogok forrásai - hiszen ekkor még nem volt olyan írott jog, amelyben ez európai uniós szinten megtalálható lett volna. Az EUB visszanyúlt a tagállami alkotmányokban deklarált alapjogokhoz, de hivatkozott olyan nemzetközi egyezményekre is, amelyek kifejezetten alapjogi (emberi jogi) tartalmúak voltak. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió nem működhet tovább anélkül, hogy írott jogként is megfogalmazza az alapjogokat. A 2007-es Lisszaboni Szerződés, amely többek között az Európai Unió demokratikus működését kívánta megerősíteni, közös alapértékeket fogalmazott meg a tagállamok számára, amelyek között szerepelnek az emberi jogok (vagy alapjogok) is. 2000-ben pedig megszületett az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely 2009-től vált kötelező erejűvé.
Az Európai Unió jogszabályaira még mindig úgy gondolunk mint átláthatatlan, szövevényes rendszerre, amelyet úgyis csak azok értenek meg - és csak azok számára fontos -, akik gazdasági-pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak, cégeket működtetnek, határokon átívelően akarnak kereskedni, vagy épp másik országba költöznek. Esetleg azok számára, akik szeretik a túlhajszolt bürokráciát. Az uniós jog ezért nem tűnik igazán fontosnak a mindennapi életünkben. Ha pedig mégis kiderül, hogy fontos, mint például az adatvédelmi előírás, akkor az terjed el, hogy leginkább arra való, hogy megkeserítse az életünket, hiszen ki ne hallotta volna már a híres-hírhedt GDPR rövidítést ilyen összefüggésben. Ritkán gondolunk úgy erre a jogterületre, mint amely arra is hivatott, hogy minél nagyobb szabadságot és minél több lehetőséget biztosítson számunkra, és erősítse jogi védelmünket a hatalmi túlkapásokkal szemben.
Pedig az uniós jog, ha jól használjuk, igenis fontos pajzsunk lehet!Az Unió ugyanis már rég nem pusztán gazdasági együttműködésről szól, a tevékenységét át- meg átszövik szakpolitikai, politikai kérdések, értékdöntések is. Ennek pedig szerves részeként merülnek fel az alapjogok, amelyek elismerése, ahogy láttuk,már több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött.
De hogyan hivatkozhatunk az uniós alapjogainkra? Hogyan használhatjuk az említett Alapjogi Chartát? Hogyan csempászhetünk alapjogi érveket az uniós jogi eljárásokba?
Erre kérdésre még a jogászoknak sem könnyű választ adni, már csak azért sem, mert a jogászképzésben erre a gyakorlati és nem kevés kreativitást is igénylő területre viszonylag csekély figyelem irányul. Alapvetően két mechanizmus van, ahol jelentős szerepet játszhat a Charta és az ebben deklarált alapjogok.
Az egyik a kötelezettségszegési eljárás, amelyet az EU Bizottsága indíthat, ha egy tagállam nem hajtja végre (nem integrálja jogrendszerébe) megfelelően az uniós jogot. A Bizottság végső eszköze ilyenkor, hogy az ügyet az Európai Unió Bírósága elé viszi, indítványában pedig rendszerint alapjogi érvek is szerepelnek az EU szerződéseire való hivatkozás mellett. Ez az eljárás, bár lehetséges, hogy uniós polgári panasz nyomán indul, elsősorban a Bizottság kezébe adja az alapjog érvelés lehetőségét.
Ahol azonban maga az ügyfél hivatkozhat a Chartában foglalt alapjogainak megsértésére, az nem más, mint a hazai, nemzeti bíróságok(!) előtti jogérvényesítés. A nemzeti bíróságoknak ugyanis kötelességük, hogy alkalmazzák - vagyis ítélkezéskor figyelembe vegyék - az uniós jogot, ha ez az ügyben releváns. (Az uniós jog pedig többször releváns, mint hinnénk: számtalan olyan szabály van a magyar jogban, amely egy-egy uniós előírást, elvárást emel be a magyar jogrendszerbe.) Az uniós jog alkalmazása persze még egy bíróságnak is okozhat nehézséget, ezért a nemzeti bíróságok segítséget kérhetnek ehhez az EUB-től. Az EUB egy “előzetes döntéshoztal” nevű eljárás keretében ad iránymutatást a nemzeti bíróságnak az uniós jog alkalmazásához. Az előzetes döntéshoztalai eljárás kapcsán persze felmerül egy fontos akadály: a hazai bíró hozzáállása. Arról ugyanis a bíró dönt, hogy igénybe veszi-e az EUB segítségét. Mindig kérdéses, hogy a nemzeti bíró látja-e az ügyben az uniós potenciált és vállalja-e, hogy az EU Bíróságához fordul. Akár megteszi azonban, akár nem, az uniós jogot mindenképp alkalmazni kell, mert ha ez nem történik meg, akkor nem érvényesül magyarországon az uniós jog.
Az, hogy a jogászok “használják-e” alapjogvédelemre (is) az EU Bíróságát, hivatkoznak-e az Alapjogi Chartára, attól is függ, hogy mennyire vannak tisztában ennek lehetőségeivel, mennyire ismerik fel az alapjogi lehetőséget egy-egy uniós jogi ügyben. Természetesen ma már minden jogi felsőoktatási tananyagban hangsúlyosan jelenik meg az Európai Unió joga, amely kötelező államvizsga tantárgy is. Nincs tehát olyan jogász Magyarországon, aki anélkül veszi át a diplomáját, hogy megtanulta volna az említett kötelezettségszegési eljárás vagy az előzetes döntéshoztal szabályait. Az alapjogvédelem és az Alapjogi Charta azonban csupán egy a számtalan EU-s vonatkozású témakör között a tananyagban. Kevés olyan kurzust találunk, amelynek tananyaga kifejezetten az unió előtt pereskedésre, netán stratégiai pereskedésre fókuszál. A konkrét alapjogok felhívhatósága tekintetében pedig leginkább a diszkrimináció tilalma és egyenlő bánásmód követelménye az, amit a tematikák kifejezetten kiemelnek. Az uniós jogban azonban ennél jóval nagyobb potenciál rejlik az alapjogok védelme terén is. Sok esetben kreatívan kell értelmezni egy-egy uniós jogszabályt, amire különösen jó lehetőség kínálkozik az úgynevezett alapszabadságok értelmezése tekintetében.
Zeller Judit, a TASZ jogásza
A cikk egy stratégiai pereskedésről szóló cikksorozat harmadik része, amely a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ közös projektjének eredménye. Ennek a projektnek a keretében a két jogvédő szervezet alkotmányjogászokkal együttműködve azon is dolgozik, hogy az Alapjogi Charta alkalmazása a bírósági jogérvényesítésben a jogi oktatásban a jelenleginél hangsúlyosabb szerepet kapjon.
Az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.