A kormány ahelyett, hogy valódi reformokkal segítené az állami rendszerben nevelkedő gyerekek sorsát, olyan látszatintézkedéssel, felesleges vizsgálatokkal esett neki a gyermekvédelmi dolgozóknak, ami csak tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet.
Ez látszik egy ügyfelünk személyes történetéből is.
Csóka János, egy 20 éve elhivatottan dolgozó nevelő, nem volt hajlandó alávetni magát ennek a vizsgálatnak, ezért elbocsátották.
A TASZ elvállalta, hogy a bíróságon is képviseli az ügyét, hogy bebizonyítsuk, alkotmányellenes az úgynevezett “kifogástalan életvitel” vizsgálat.
Az ügyében első körben sikert arattunk: elértük, hogy az Alkotmánybíróság elé kerüljön a kérdés.
„Teljesen felesleges és megalázó. Azt akarják tudni, milyen a házasságom és rendőrökkel kutattatnák át az otthonomat, mintha valami bűnöző lennék, miközben arra sem képesek, hogy rendbe hozzák a gyermekotthon ablakait. Azokat az ablakokat, amik 2 éve törtek be, egy olyan balesetet során, aminek következtében több öltéssel kellett a sebet összevarrni a fejemen.” - mondja Csóka János a gyermekvédelmi dolgozók számára kötelezővé tett, úgynevezett “kifogástalan életvitel” vizsgálatról.
2024 nyarán a kormány ismét bebizonyította, hogy a gyermekvédelemben nem az érdemi megoldásokat keresi, amikor olyan szabályozásokat vezet be, amelyek tovább nehezítik a szakemberek munkáját. Az úgynevezett „kifogástalan életvitel” vizsgálat papíron azzal a céllal jött létre, hogy kiszűrje a pedofil elkövetőket. A gyakorlatban azonban ez a rendszerben dolgozók emberi méltóságát súlyosan sértő eljárás a kitűzött céljára teljesen alkalmatlan.
Azt viszont elérte, hogy az amúgy is szakemberhiánytól sújtott területet sok ezer gyermekvédelmi dolgozó hagyja el.
Köztük olyan lelkiismeretes szakemberek, akik eddig minden probléma ellenére küzdöttek a gyerekek érdekében, hogy életben tartsák a rendszert.
Ügyfelünk, János, aki pedagógus végzettséggel már két évtizede a gyermekvédelemben dolgozott, egyike ennek a több ezer szakembernek. Legutolsó állásában egy olyan budapesti otthonban volt nevelő, ahová különösen nehéz diplomás szakembereket találni, mert a bentlakó gyerekek korábban bűncselekményeket követtek el. Naponta 20 gyerek sorsáért felelt, és úgy tervezte, hogy ebből az állásából fog nyugdíjba menni.
“Szerettem a munkámat, elhivatott voltam. A gyerekekkel fociztunk, beszélgettünk. Voltak nehezebb napok, de tudtam, hogy számítanak rám. Nem őket hibáztatom, ha lopás vagy atrocitás történt, mert a környezetük az, ami elárulta őket.”
A munkakörülmények azonban sosem voltak megfelelőek: az alulfinanszírozottság és a szakemberhiány is évek óta sújtja azt az intézményt is, ahol ő dolgozott. Jánosnak nevelőként hivatalosan a 12 vagy 24 órás műszakjait egy másik nevelővel, párban kellett volna teljesítenie, de többször előfordult, hogy egyedül maradt a 20 gyerekkel, mert egyszerűen nem volt kit beosztani mellé. Az sem számított ritkaságnak, hogy takarítania kellett, mert épp nem volt takarító.
Amikor nyáron először hallott a gyermekvédelmi dolgozók tervezett átvilágításáról, Jánosnak azonnal görcsbe rándult a gyomra. Úgy érezte, hogy ennek a látszatintézkedésnek semmi köze a gyerekek érdekeihez. Sokkal inkább arra szolgál, hogy megfélemlítse és még kiszolgáltatottabbá tegye a gyermekvédelmi dolgozókat; hogy ne legyen se erejük, se bátorságuk már felszólalni, ha szembe találják magukat a rendszer hibáival.
Ügyfelünknek esze ágában sem lett volna magától otthagyni a gyermekotthont, ahol nevelő volt, de mikor a munkáltatója telefonon fenyegette azzal, hogy ha most nemet mond, öt évig nem dolgozhat a szakmában, már biztos volt benne, hogy nem vállalja a “kifogástalan életvitel” vizsgálatot.
„Ez nem a gyermekvédelemről szólt, hanem arról, hogy sakkban tartsanak minket. Végül a szabadságom alatt hívtak fel, hogy többé ne menjek vissza.”
Annak ellenére küldték el azonnali hatállyal, hogy a nyugdíj előtti időszakban már védett korú munkavállalónak számít, és korábban sosem volt panasz a munkájára, sőt két éve még jutalmat is kapott mellyel a 25 éves közalkalmazotti munkáját ismerték el.
Nem csak azért nehéz János számára a kirúgása, mert azóta nem talált új munkát, így az előnyugdíjából és a kis konyhakertjében megtermelt zöldség-gyümölcsből kényszerül megélni. Azzal a tudattal is egyedül maradt, hogy azok a gyerekek, akik számára nyolc éve biztos pont volt, derült égből villámcsapásként, egyik napról a másikra vesztették el őt.
„Néha még ma is eszembe jut, hogy milyen lehet most nekik. Tudom, hogy ők is érzik a változásokat, és bánt hogy nem vagyok ott, amikor szükségük lenne rám.”
János története nem egyedi, a megalázó “kifogástalan életvédelmi” vizsgálatok még mindig zajlanak. Szomszédokat faggatnak titokban, szexuális szokásokról érdeklődnek, és azt kutatják, milyen ingatlanjaik vannak a gyermekvédelmi dolgozóknak. Eközben a gyermekvédelmi rendszer mélyrepülése folytatódik, hiszen egyre kevesebb szakember marad talpon.
Sajtóértesülések szerint a szakemberek harmada felállt nyáron,
hiszen a méltóságukat és a magánélethez való jogukat mélyen sértő vizsgálathoz nem kívántak hozzájárulni.
A TASZ azonban kiáll a gyermekvédelem ügye mellett! A hozzánk forduló szakemberek képviseletében több munkaügyi pert is indítottunk, azzal a céllal, hogy magát a törvényt vigyük az Alkotmánybíróság elé.
János perében azt akartuk elérni, hogy a munkaügyi bíróság is felismerje, hogy a “kifogástalan életvitel” vizsgálatról szóló törvényi szabály, amit alkalmaznia kellene a perben, alapjogsértő, és ezért maga a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz, kérve a jogszabály megszüntetését.
Az első ilyen perünkben, Csóka János ügyében rögtön sikerrel is jártunk.
A majdnem nyugdíjas korú, több évtizedet a gyermekvédelemben kiválóan dolgozó szakember képviseletében elértük, hogy a munkaügyi bíróság felfüggessze a pert, és az Alkotmánybírósághoz forduljon az érveink hatására. Reméljük, hogy az Alkotmánybíróság felismeri a törvény alapjogsértő jellegét, és megszünteti a kifogástalan életviteli vizsgálatot.
Ez az ügy nemcsak egy emberről, nemcsak János életéről szól, hanem az egész gyermekvédelemről. Egy olyan rendszerről, amely reformok helyett megfélemlítéssel próbálja fenntartani magát, miközben azoknak az embereknek az életét teszi tönkre, akik erejükön felül dolgoznak a legkiszolgáltatottabb gyerekekért.
Ha fontosnak tartod, hogy a kormány valódi reformokat vezessen be az állami gondozott gyerekek jogainak védelmében a látszatintézkedések helyett, támogasd munkánkat adományoddal!
Csatári Flóra Dóra
