- Négy év küzdelem után első fokon megnyertük azt a stratégiai pert, amelyet egy volt állami gondozott fiatal indított az őt bántalmazó gyermekotthonok és a felelős állami szervek ellen.
- A bíróság kimondta: az állam felelős azért, hogy a TASZ ügyfele, Ricsi éveken át testi-lelki bántalmazást szenvedett el a gyermekvédelmi rendszerben.
- Ricsi nem csak önmagáért perelt. Bátor kiállásával annak a több ezer gyereknek mutat példát, akik ma is mindennaposan elhanyagolást, bántalmazást élnek át az intézmények falai között.
- Azért vállalta bátran a jogi küzdelmet, hogy ne történhessen meg mással az, ami az ő egész gyermekkorát meghatározta.
A TASZ ügyfele, Ricsi most 22 éves. Életének első két évtizede nem arról szólt, amiről egy gyereké kellene, hogy szóljon: biztonságról, szeretetről, lehetőségekről. Mélyszegénységbe született, szülei helyett nagynénje nevelte egészen korai haláláig. Mindössze 14 éves volt, amikor állami gondozásba került. Addigra azonban már a telepi drogterjesztés áldozataként drogfüggővé vált, és biztos lakhatás, valamint szülői gondoskodás híján életveszélyes helyzetben volt.
Az állami gyermekvédelmi rendszer azonban egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy segítsen Ricsinek.
Mivel az állam törvényi kötelessége ellenére nem tart fenn speciális szükségletű gyermekekre felkészített nevelőszülői hálózatot, így Ricsi hosszú kerülők után zárt gyermekotthonba került.
A kalocsai gyermekotthonban Ricsit az első perctől kezdve bántalmazták. Ebben a hírhedt intézményben a frissen bekerülő gyerekeket „betörik”: a csoport legkeményebb tagjai – a nevelők hallgatólagos beleegyezésével – lebokszolják az új fiút. Ricsi is ezt élte át, aztán mindennapos lett az életében a megalázás, az erőszak és a félelem.
Az egyetlen biztos pontot számára a Bagázs Egyesület jelentette. Egyik önkéntesük, egy nyugdíjas mentor, András rendszeresen látogatta Ricsit, érzelmi támogatást nyújtott, és ő volt az egyetlen felnőtt, aki kiállt érte.
Nagyjából egy évvel később Ricsit a gyermekkorában elkövetett, drogfüggőségéhez köthető lopások miatt átszállították az aszódi javítóintézetbe.
Ricsi paradox módon évek után először a büntetésként kiszabott javítóintézetben érezte magát biztonságban: volt fedél a feje felett, emberi szó a nevelőktől, és ott nem is bántották.
Annyira megrendítő volt számára ez a kontraszt, hogy külön kérelmezte: hadd maradhasson a javítóban, de ez nem lehetséges egy büntetés letöltése után. Visszatért Kalocsára, ahonnan később áthelyezték Zalaegerszegre.
Hiába reménykedett, hogy kikerül az állandó rettegés, bántalmazás körforgásából, valójában még rosszabb helyre került. Az intézményben rendszeres eszköz volt a bezárás: a gyerekeket 24 órára is elkülönítették egy zárt szobában. A kortárs bántalmazás mellett ez a gyakorlat is hozzájárult Ricsi mentális összeomlásához. Könyörgő leveleket írt a Bagázs egyesületnek, hogy mentsék ki onnan, mert nem bírja tovább.
A Bagázs hosszadalmas küzdelme végül akkor vezetett eredményre, amikor Ricsi már többedik öngyilkossági kísérletén is túl volt. Ekkor a zárt intézetből civil segítséggel végre egy fiatal függőknek fenntartott rehabilitációs otthonba került.
Amikor végre biztonságban érezte magát, úgy döntött: nem hallgat tovább.
Néhány hónappal a 18. születésnapja után megbízta a TASZ-t, hogy indítsunk pert az őt bántalmazó és elhanyagoló intézmények, valamint a felelős állami szervek ellen.
Ez a stratégiai per 2021 őszén indult, és négy év után született meg benne az elsőfokú ítélet. A Fővárosi Törvényszék minden lényeges kérdésben igazat adott Ricsinek:
- A bíróság kimondta, hogy a minisztérium és a fenntartó megsértették Ricsi egyenlő bánásmódhoz való jogát azzal, hogy nem biztosítottak számára megfelelő nevelőszülői ellátást.
- A gyermekotthonok megsértették a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogait, mert nem nyújtottak számára drogrehabilitációt, és folyamatosan bántalmazó, megfélemlítő környezetnek tették ki.
- Jogellenes volt az is, hogy indokolatlanul zárták el az elkülönítő szobába, ami súlyos lelki károkat okozott neki.
Ricsi nemcsak a saját igazságáért harcol, hanem azokért is, akik ma is ugyanabban a rendszerben élnek, amibe ő majdnem belehalt.
Az ő bátorsága, hogy kiállt és pert indított, most kapaszkodót adhat más állami gondozott gyerekeknek is. Ez az ügy nemcsak róla szól, hanem arról a több ezer rendszerben felnövő gyerekről is, akiknek az állam még mindig nem biztosít védelmet.
Ricsit a TASZ megbízásából Nehéz-Posony Kata ügyvéd képviselte a bíróságon.
Mi a TASZ-nál azért dolgozunk, hogy soha többé ne történhessen meg az, ami Ricsivel megtörtént.
Boros Ilona,
a TASZ Esélyegyenlőségi és Önrendelkezési Programjának vezetője
