- Ügyfelünk, Anikó otthon ápolja súlyosan beteg kislányát, és ezért jogosult a gyermekek otthongondozási díjára, azaz a GYOD-ra.
- Mégis felszólították, hogy fizessen vissza több mint hárommillió forintot, csak mert egy költözés után nem jelentette be másodszor is, hogy megváltozott a lakcíme.
- A kormányhivatal mindenféle utánajárás nélkül állapított meg rosszhiszeműséget, miközben Anikó pontosan ugyanúgy gondozta a lányát az új lakcímen, ahogy tette azt korábban.
- Ez az ügy nem csak Anikóékról szól, az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy miközben a GYOD összege nőtt, a hozzáférés egyre szigorúbb lett.
Anikó háromgyermekes édesanya. Legidősebb lánya, Mira 12 éves, Prader-Willi szindrómával él, ami egy ritka genetikai betegség. Mira sosem érzi magát jóllakottnak: ha nem figyelnek rá, bármilyen ételt elfogyaszt. „Volt, hogy a borsot vagy a vajat ette meg magában. Neki mindegy, mert mindig éhes” – mondja Anikó, aki minden napját lánya felügyelete és fejlesztései köré szervezi. A külön diéta, a terápiák, az otthoni állandó jelenlét nemcsak érzelmi, de anyagi értelemben is komoly teher. A GYOD ezt tudja enyhíteni.
Ez a támogatás azonban 2024 szeptemberében hirtelen megszűnt, sőt, Anikót egyévi ellátás, több mint hárommillió forint visszafizetésére kötelezték.
A kormányhivatal indoklása szerint Anikó rosszhiszemű volt, mert nem jelentette be, hogy megváltozott a lakcíme. Pedig Anikó bejelentette a költözést, csak nem a támogatást kezelő osztálynak, hanem egy másik ügyintézőnek, ugyanazon hivatalon belül. A lakcímváltozás ráadásul nem érintette a támogatásra való jogosultságát: ugyanúgy otthon folytatta a gondozást, csak egy faluval arrébb. A kormányhivatal mégis automatikusan, bizonyítás nélkül rosszhiszeműséget állapított meg, és visszafizetést követelt.
A hivatal és a fizetős ügyvédek nem segítettek, de a TASZ igen
Anikó épp otthon volt a férjével, amikor megérkezett a postás ajánlott levéllel. A kormányhivatal határozatában az állt, hogy több mint hárommillió forintot kell visszafizetnie.
„Először sokkolt. Ültem a konyhában, és nem hittem el, amit olvasok” – emlékszik vissza. Azonnal felhívta az ügyintézőt, de nem kapott érdemi választ, csak annyit, hogy a döntés végleges. Hétvégén már ügyvédeket keresett, a következő héten két irodában is járt személyesen, de segítséget így sem kapott.
„Azt mondták, ez a határozat jól meg van írva, nincs mit tenni ellene. Ajánljam fel a kormányhivatalnak, hogy ha a felére csökkentik az összeget, akkor azt egyben kifizetem”.
Anikó azonban hajthatatlan volt, nemcsak azért, mert esélytelen lett volna, hogy ekkora összeget egyben befizessen. „Ez elvi kérdés: miért fizessek vissza olyat, ami jogosan járt nekünk?” Végül a kormányhivatallal abban állapodtak meg, hogy részletekben törleszt: most havonta 50 ezer forintot kell befizetnie.
Annak ellenére, hogy miután tavaly szeptemberben elvették tőle a támogatást, októbertől újra megigényelte, és ismét meg is kapta az illetékes járási hivataltól a GYOD-ot, hiszen továbbra is jogosult rá.
„Így most tudjuk fizetni a részleteket, de inkább a gyermekeimre költeném ezt a pénzt, minthogy az állam feneketlen kútjába dobáljam bele.”
Miután sem a hivatalban, sem a felkeresett ügyvédeknél nem talált segítséget, Anikó eljutott a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatához. Itt már az első beszélgetés után megkönnyebbült, először érezte azt, hogy valaki valóban megérti a helyzetét, és kész kiállni mellette.
Az ügyét bíróságra vittük, ahol Anikót a TASZ megbízásából Bagdi Katalin ügyvéd képviseli. A célunk az, hogy kimondják: Anikó nem volt rosszhiszemű, a támogatás pedig az új lakcímén is jogosan járt neki, így nem indokolt a visszafizetés sem.
Ez nem csak Anikóékról szól
Azért vállaltuk el Anikó képviseletét, mert meggyőződésünk, hogy az államnak nem üldöznie, hanem támogatnia kell azokat, akik a legnagyobb terhet viselik, köztük azokat az anyákat, akik súlyosan beteg vagy fogyatékos gyermeküket otthon ápolják.
A gyermekek otthongondozási díjára nem kegyként kell tekinteni, hanem elismerésként, annak elismeréseként, hogy ezek a családok olyan munkát végeznek, amit az állam máshogy nem tudna ellátni.
Mégis, az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy miközben a GYOD összege nőtt, a hozzáférés egyre szigorúbb lett. A kormányhivatalok egyre gyakrabban próbálják visszavonni a támogatást, és mint látjuk még automatikusan visszafizetésre is köteleznek. Teszik ezt ráadásul anélkül, hogy valóban megvizsgálnák az eset körülményeit.
Ez nemcsak jogilag problémás, hanem embertelen is.
A törvény világosan kimondja: csak az kötelezhető visszafizetésre, aki rosszhiszeműen, jogosulatlanul vette igénybe a támogatást. A rosszhiszeműség megállapításához azonban alapos vizsgálatra van szükség, nem lehet pusztán egy adminisztratív mulasztásra hivatkozva milliós összegeket visszakövetelni.
A hatóságok azonban sokszor úgy tesznek, mintha az állampolgárnak kellen bizonyítania a saját ártatlanságát, holott ez épp fordítva van.
Anikó története nem kivétel, hanem példa. Példája annak, hogyan bánik az állam azokkal, akik a leginkább ki vannak szolgáltatva. De példája annak is, hogy van lehetőség kiállni az igazságtalansággal szemben.
A TASZ azok mellett a szülők mellett áll, akiktől az állam mondvacsinált, bürokratikus okokkal próbálja elvenni azt, ami jogosan jár nekik. Most pontosan ezt a munkát bélyegezné meg a kormány új törvényjavaslata,
mintha nem az ártana a magyaroknak, ha a legkiszolgáltatottabb embereket bünteti a rendszer, hanem az, hogy van, aki melléjük áll és képviseli őket.
A hatalom fél, ezért akar ránk ijeszteni, de mi nem hátrálunk meg. Minden tudásunkkal és eszközünkkel azon dolgozunk, hogy folytathassuk a munkánkat, és közben egy pillanatra sem engedjük el ügyfeleink kezét. Jogsegélyszolgálatunk továbbra is működik, és segítünk, ahol csak tudunk.