- Ügyfelünk, Anikó otthon ápolja súlyosan beteg kislányát, és ezért jogosult a gyermekek otthongondozási díjára, azaz a GYOD-ra.
- Mégis felszólították, hogy fizessen vissza több mint hárommillió forintot, csak mert egy költözés után nem jelentette be másodszor is, hogy megváltozott a lakcíme.
- A kormányhivatal mindenféle utánajárás nélkül állapított meg rosszhiszeműséget, miközben Anikó pontosan ugyanúgy gondozta a lányát az új lakcímen, ahogy tette azt korábban.
- Ez az ügy nem csak Anikóékról szól, az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy miközben a GYOD összege nőtt, a hozzáférés egyre szigorúbb lett.
Anikó háromgyermekes édesanya. Legidősebb lánya, Mira 12 éves, Prader-Willi szindrómával él, ami egy ritka genetikai betegség. Mira sosem érzi magát jóllakottnak: ha nem figyelnek rá, bármilyen ételt elfogyaszt. „Volt, hogy a borsot vagy a vajat ette meg magában. Neki mindegy, mert mindig éhes” – mondja Anikó, aki minden napját lánya felügyelete és fejlesztései köré szervezi. A külön diéta, a terápiák, az otthoni állandó jelenlét nemcsak érzelmi, de anyagi értelemben is komoly teher. A GYOD ezt tudja enyhíteni.
Ez a támogatás azonban 2024 szeptemberében hirtelen megszűnt, sőt, Anikót egyévi ellátás, több mint hárommillió forint visszafizetésére kötelezték.
A kormányhivatal indoklása szerint Anikó rosszhiszemű volt, mert nem jelentette be, hogy megváltozott a lakcíme. Pedig Anikó bejelentette a költözést, csak nem a támogatást kezelő osztálynak, hanem egy másik ügyintézőnek, ugyanazon hivatalon belül. A lakcímváltozás ráadásul nem érintette a támogatásra való jogosultságát: ugyanúgy otthon folytatta a gondozást, csak egy faluval arrébb. A kormányhivatal mégis automatikusan, bizonyítás nélkül rosszhiszeműséget állapított meg, és visszafizetést követelt.
A hivatal és a fizetős ügyvédek nem segítettek, de a TASZ igen
Anikó épp otthon volt a férjével, amikor megérkezett a postás ajánlott levéllel. A kormányhivatal határozatában az állt, hogy több mint hárommillió forintot kell visszafizetnie.
„Először sokkolt. Ültem a konyhában, és nem hittem el, amit olvasok” – emlékszik vissza. Azonnal felhívta az ügyintézőt, de nem kapott érdemi választ, csak annyit, hogy a döntés végleges. Hétvégén már ügyvédeket keresett, a következő héten két irodában is járt személyesen, de segítséget így sem kapott.
„Azt mondták, ez a határozat jól meg van írva, nincs mit tenni ellene. Ajánljam fel a kormányhivatalnak, hogy ha a felére csökkentik az összeget, akkor azt egyben kifizetem”.
Anikó azonban hajthatatlan volt, nemcsak azért, mert esélytelen lett volna, hogy ekkora összeget egyben befizessen. „Ez elvi kérdés: miért fizessek vissza olyat, ami jogosan járt nekünk?” Végül a kormányhivatallal abban állapodtak meg, hogy részletekben törleszt: most havonta 50 ezer forintot kell befizetnie.
Annak ellenére, hogy miután tavaly szeptemberben elvették tőle a támogatást, októbertől újra megigényelte, és ismét meg is kapta az illetékes járási hivataltól a GYOD-ot, hiszen továbbra is jogosult rá.
„Így most tudjuk fizetni a részleteket, de inkább a gyermekeimre költeném ezt a pénzt, minthogy az állam feneketlen kútjába dobáljam bele.”
Miután sem a hivatalban, sem a felkeresett ügyvédeknél nem talált segítséget, Anikó eljutott a TASZ ingyenes jogsegélyszolgálatához. Itt már az első beszélgetés után megkönnyebbült, először érezte azt, hogy valaki valóban megérti a helyzetét, és kész kiállni mellette.
Az ügyét bíróságra vittük, ahol Anikót a TASZ megbízásából Bagdi Katalin ügyvéd képviseli. A célunk az, hogy kimondják: Anikó nem volt rosszhiszemű, a támogatás pedig az új lakcímén is jogosan járt neki, így nem indokolt a visszafizetés sem.
Ez nem csak Anikóékról szól
Azért vállaltuk el Anikó képviseletét, mert meggyőződésünk, hogy az államnak nem üldöznie, hanem támogatnia kell azokat, akik a legnagyobb terhet viselik, köztük azokat az anyákat, akik súlyosan beteg vagy fogyatékos gyermeküket otthon ápolják.
A gyermekek otthongondozási díjára nem kegyként kell tekinteni, hanem elismerésként, annak elismeréseként, hogy ezek a családok olyan munkát végeznek, amit az állam máshogy nem tudna ellátni.
Mégis, az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy miközben a GYOD összege nőtt, a hozzáférés egyre szigorúbb lett. A kormányhivatalok egyre gyakrabban próbálják visszavonni a támogatást, és mint látjuk még automatikusan visszafizetésre is köteleznek. Teszik ezt ráadásul anélkül, hogy valóban megvizsgálnák az eset körülményeit.
Ez nemcsak jogilag problémás, hanem embertelen is.
A törvény világosan kimondja: csak az kötelezhető visszafizetésre, aki rosszhiszeműen, jogosulatlanul vette igénybe a támogatást. A rosszhiszeműség megállapításához azonban alapos vizsgálatra van szükség, nem lehet pusztán egy adminisztratív mulasztásra hivatkozva milliós összegeket visszakövetelni.
A hatóságok azonban sokszor úgy tesznek, mintha az állampolgárnak kellen bizonyítania a saját ártatlanságát, holott ez épp fordítva van.
Anikó története nem kivétel, hanem példa. Példája annak, hogyan bánik az állam azokkal, akik a leginkább ki vannak szolgáltatva. De példája annak is, hogy van lehetőség kiállni az igazságtalansággal szemben.
A TASZ azok mellett a szülők mellett áll, akiktől az állam mondvacsinált, bürokratikus okokkal próbálja elvenni azt, ami jogosan jár nekik. Most pontosan ezt a munkát bélyegezné meg a kormány új törvényjavaslata,
mintha nem az ártana a magyaroknak, ha a legkiszolgáltatottabb embereket bünteti a rendszer, hanem az, hogy van, aki melléjük áll és képviseli őket.
A hatalom fél, ezért akar ránk ijeszteni, de mi nem hátrálunk meg. Minden tudásunkkal és eszközünkkel azon dolgozunk, hogy folytathassuk a munkánkat, és közben egy pillanatra sem engedjük el ügyfeleink kezét. Jogsegélyszolgálatunk továbbra is működik, és segítünk, ahol csak tudunk.
Ehhez azonban szükségünk van rátok is. Most még biztosan fel tudod ajánlani nekünk adód 1%-át, és amíg lehet, pénzbeli adománnyal is segíthetsz minket.
