A kormány az EU-ra hagyta a drogstratégia tevékenységeinek finanszírozását

„Nehéz év lesz, résen kell lenni, hogy mikor írják ki a pályázatokat” – többek között ezt a tanácsot kapták a szakmai szervezetek képviselői az év első Kábítószerügyi Tanács ülésén, március 22-én. A tanács elnöke, Nyitrai Imre helyettes államtitkár korábbi rutinjához híven ezúttal sem jelent meg az ülésen.

Ahhoz képest, hogy a szakmai szervezetek öt éve várják a Drogstratégiában foglaltak végrehajtásáról rendelkező szakpolitikai programot, a végső dokumentum nemcsak több szempontból csalódást keltő (több alapvető fontosságú program kikerült belőle és nélkülözi az egyes tevékenységekhez fűzött forrásokat), de az idei évben végrehajthatatlannak is tűnik. A 2016-ra szóló pályázatok kiírási ideje bizonytalan és az ülésen elhangzottak alapján egy tapasztalt pályázó úgy számolt, hogy ideális esetben ősz végére lesznek lehívhatók a pályázati források az idei tevékenységekre. Drogügyben a helyzet pedig minden, csak nem ideális.

Müller Éva főosztályvezető-helyettes említette, hogy a szakmai szervezetek nehezményezték, amiért nem voltak források feltüntetve a szakpolitikai programban felsorolt tevékenységek mellett és ennek okaként arra hivatkozott, hogy az országgyűlési határozatok esetén alkalmazott bevett gyakorlat szerint ez nem szokta ezeknek a dokumentumoknak a részét képezni. Ez valami új gyakorlat lehet, hiszen a 2013-ban elfogadott hatályos Drogstratégia előírja a szakpolitikai program számára, hogy tüntesse fel a benne foglalt tevékenységekre fordított forrásokat.

Ha ez nem lenne elég, még az sem világos, hogy pontosan mik lehetnek a támogatott tevékenységek. A szakpolitikai program ugyanis olyannyira az általánosságok szintjén fogalmaz, hogy nem egyértelmű, végül milyen programok finanszírozását teszi majd lehetővé. A kérdés felmerülésekor a civilek nem kaptak egyértelmű választ.

További nehézséget jelent a bizonytalan intézményi háttér. Az ülésen úgy folyt a beszélgetés a program végrehajtásában érintett háttérintézményekről, hogy fejük felett bárd lebeg. A találkozó másnapjára várták a döntést az ülést is szervező Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) életben maradásáról vagy megszűnéséről. A kormány képviselői az utóbbira tippeltek, de megnyugtatásuk közölték, hogy az intézményhez tartozó feladatkörök nem fognak megszűnni. Az idén forrásokban reménykedő szervezetek számára mindez aligha volt megnyugtató. A nyugtalanságot tovább fokozta a szomorú felsorolás, hogy az egyes minisztériumok mekkora összeget szánnak a szakpolitikai programban foglalt célok finanszírozására. A Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium például fejenként 0 Ft-ot, holott a szakpolitikai program mindkettőjük alá sorol tevékenységeket 2016-ra. A Honvédelmi Minisztérium 10 millió, a Nemzetgazdasági Minisztérium 16 millió forintot szán drogügyi célokra. A Köznevelésért Felelős Államtitkárság nem nyilatkozott, az Egészségért Felelős Államtitkárság HIV/AIDS prevenció támogatására 15 millió Ft-ot, HIV szűrésre, tanácsadás, oktatás, fertőzöttség és komorbid betegségek felmérése további 13 millió Ft-ot szán. A lista nem teljes, de jól szemlélteti a kormányzat hozzáállását a drogügyhöz. További többletforrásokról, kábítószerügyi, úgynevezett KAB-os pályázatokról még folynak az egyeztetések a Nemzetgazdasági Minisztériummal. Március 30-ig születik meg a végső döntés, de valószínűtlen, hogy ettől várhatnánk a drogterület kezelésének felvirágzását.

Egyedüli reményt az Európai Uniós támogatások jelentenek, melyek feladatkörönként olykor több mint százszor annyit irányoznak elő, mint a magyar kormány a teljes drogterületre összesen. A célzott prevenció esetében például kétszer 1,5 milliárd Ft EU-s forrásról számoltak be, amit esetleg KAB-os pályázatokkal is kiegészítenének, ha az uniós összeg a fővárosra és Pest megyére nem lesz felhasználható. Addiktológiai, valamint szakmai továbbképzési célra egy-egy 11 milliárd forintos pályázat került említésre, melyek egyenként is meghaladják azt az összeget, amit a területre éves szinten hazai forrásokból valaha fordítottak. Ha ezek a források elérhetővé válnak és a szakmai szervezetek valóban a kitűzött célokra használhatják fel őket az több, mint üdvözlendő, de nem menti fel a kormányt a terület többi részének alulfinanszírozása alól. Gondoljunk itt például a dizájner drogok időszakában kulcsfontosságú alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentést végző szervezetekre, akikkel a kormány a szakmai ajánlások ellenére sem óhajt foglalkozni. Ezzel azoknak a kelet-európai országoknak a példáját követjük, akik ellátatlanul hagyták a növekvő injektáló droghasználó populációt, aminek következtében a Hepatitis C és a HIV vírusok ugrásszerű terjedését tapasztalták. Előbbi már nálunk is bekövetkezett, utóbbi ellen viszont – megfelelő politikai akarat mellett – még most is tehetnénk.

Kardos Tamás

Photo via Visual hunt