A Köztársasági Elnök aláírta a holokauszt nyilvános tagadásáról szóló törvényt. Ez alapján bárki, aki nyilvánosan tagadja, kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel a holokausztot, és ezzel a holokauszt áldozatának emberi méltóságát megsérti, akár három év börtönbüntetéssel is büntethető.
A TASZ levélben kérte a Köztársasági Elnököt, hogy ne írja alá a törvényt. Érveink két nagy csoportba sorolhatóak.
Az egyik érvcsoport a tiltás diszfunkcionalitása volt: A TASZ szerint a holokauszt tagadásának tiltása nem éri el a kívánt hatást. A tiltástól nem oldódik meg a rasszizmus, a kirekesztés és az antiszemitizmus problémája Magyarországon.
A holokausztot két okból lehet tagadni. Vagy azért, mert valakinek nincs elegendő információ a birtokában, mert például az iskolában nem tanulta, vagy mert az érettségi tételsor magolása közben csak II. Józsefig jutott el. Ők nem morális alapon tagadják a holokausztot. A másik tagadási forma, amikor valaki tudatosan tagadja a holokausztot. Az ilyen holokauszt tagadóknak célja van: hazugnak, pénzsóvárnak, világuralomra törőnek akarja beállítani az áldozatokat, és ezen keresztül gyűlöletre uszítani. Ha valaki egy neonáci csapat előtt hajtogatja, hogy nem volt holokauszt és ezzel indulatokat szít, arra már eddig is alkalmazható volt a közösség tagja elleni izgatás tényállása.
Másik érvcsoportunk az volt, hogy a törvény pontatlan. Nem határozza meg, hogy ki a holokauszt áldozata. Az aki, maga is túlélte a vészkorszakot, vagy az is, aki külföldre menekült már a II. világháború kitörése előtt, mondjuk éppen a zsidótörvények miatt. Holokauszt áldozata-e a leszármazott, vajon az ő emberi méltóságát sértheti-e egy ilyen beszéd?
Kérdés, hogy vajon a Fidesz, amely minden egyes holokauszt-tagadás kriminalizálási próbálkozáshoz benyújtott egy módosító javaslatot a kommunista bűnök tagadásáról, már júniusban vagy csak ősszel bővíti a kört? És elképzelhető-e, hogy egy kormány később a Gyurcsány kormány bűneinek tagadását is tilossá akarja tenni? Ha egyszer megnyílik a tartalom alapú korlátozás, hol a felsorolás vége?
Hab a tortán, hogy az államfőnek döntése indoklásakor sikerült a legabszurdabb módon arra az önkényuralmi jelképek tiltására vonatkozó hazai büntető törvénykönyvi paragrafusra hivatkoznia, amiről a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az a véleménynyilvánítás szabadságának aránytalan korlátozását jelenti.
Sólyom László (még nem a köztársaság elnökeként és már nem az Alkotmánybíróság elnökeként) az önkényuralmi jelképeket tiltását alkotmányosnak kimondó 14/2000 (V. 12.) AB határozattal kapcsolatban 2002-ben a Fundamentum c. emberi jogi folyóiratban még azt írta, hogy az […] Alkotmánybíróság nem megnyugtatóan fejtette ki: az önkényuralmi jelképek használata elnevezésű bűncselekményt alkotmányosnak elismerő határozatában olyan általános kijelentések találhatók, amelyek az alkotmánybíráskodás egész addigi gyakorlatával ellentétesek, s elvileg sem tarthatók.
2010-re viszont már annyira megnyugtató számára a határozat, hogy arra hivatkozva hirdet ki más, alkotmányosan aggályos újabb törvényt.
Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnök főosztályvezetője azt mondta „Sólyom László szerint ugyanakkor nem volt helyes, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés a választási kampányban hozta meg. Az államfő szerint a kampány ideje nem alkalmas ilyen súlyú kérdések higgadt megvitatására.”
E helyütt örömmel jegyezzük meg, az idézett kijelentés utolsó mondatával teljes mértékben egyetértünk, szomorúak csak azért vagyunk, mert ezzel a lépésével az államfő, is aktív részese lett a kampánynak.
Simon Éva
TASZ