A magyar kormány ma idén másodszor számol be emberi jogi teljesítményéről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa előtt. A beszámolót követően a tagállamok szavaznak, hogy a Magyarországról szóló jelentést elfogadják-e. Az esemény az ún. egyetemes időszakos felülvizsgálatnak (Universal Periodic Review, röviden UPR) a része. Miben más ez a többi ENSZ mechanizmushoz képest, és eltér-e kormány magatartása az eddig megszokottól?
A UPR-t 2006-ban azért találták ki, mert a korábbi emberi jogi ellenőrző mechanizmusok kiüresedtek, egyes vélemények szerint a tagállamok már csak a politikai barátságok és ellenségeskedés kifejezésére használták őket. A mechanizmus újdonsága, hogy egyfelől egyetemes, másfelől rendszeres: minden tagállamnak 4 évente be kell számolnia az emberi jogok helyzetéről, a többiek pedig kérdéseket tehetnek fel és ajánlásokat fogalmazhatnak meg. A felülvizsgálat során egy-egy tagállam emberi jogi teljesítményének teljességét vizsgálják meg, ami eltér az egyes szerződésekhez kötődő ellenőrzési eljárásoktól. A folyamat természetesen így sem nélkülözi a politikát, itt sem pusztán szakmai alapon dől el, hogy az egyik állam milyen ajánlást fogalmaz meg a másiknak, az adott ország pedig maga dönti el, hogy mely ajánlásokat fogadja meg és melyeket utasítja el. A mechanizmus hatékonyságára most fog igazán fény derülni, idén kerül sor az elsőként vizsgálat országok újbóli felülvizsgálatára.
Magyarország 2011 elején küldte el beszámolóját a Tanácsnak. A hivatalos állami országjelentés mellett civil szervezetek is benyújthatnak ún. árnyékjelentést, amelyben a maguk szemszögéből értékelik az országban az emberi jogok helyzetét.
Az írásos részt követően májusban 3 órás ülésen foglalkoztak Magyarországgal. Minden tagállam felszólalhatott, egyenként 2 percük volt arra, hogy elmondjanak mindent, amit szeretnének: dicsérjenek, dorgáljanak, kérdezzenek és ajánljanak. A magyar küldöttségnek 148 ajánlásról kellett döntenie, ezekből 113-at a helyszínen elfogadott, 6-ot elutasított, későbbi döntésre halasztott 29-et. Ez a viszonylag magas szám nem kiemelkedő, ilyen nagyságrendben kap ajánlást minden állam.
Az ajánlásokról általánosságban érdemes tudni, hogy meglehetősen általánosak és sok közülük puhán megfogalmazott. Melyik ország ne növelné azzal az elfogadott ajánlásainak számát, hogy rábólint arra, hogy megvizsgálja a lehetőségét ennek, vagy megfontolja azt? Aztán vannak visszautasíthatatlanok is, mi mást lehetne mondani, mint igent arra, hogy a tagállam szüntesse meg a nők elleni diszkriminációt? Természetesen az ajánlások között találunk sokkal konkrétabb, ezért számon kérhető megfogalmazást is, ilyen például, hogy csatlakozzon az adott állam valamilyen egyezményhez.
A helyben el nem fogadott ajánlásokról egy szeptember 2-i kormányhatározatban döntöttek. A véleményezés menete követte az eddig megszokott feszített tempót, a határozat tervezetét pénteken tették közzé a kormányzati honlapon, a véleményezési határidő a következő kedd volt.
A Magyarországnak címzett ajánlások meglehetősen színesek, a fenti típusok közül valamennyi megtalálható közöttük. Kifejezetten sok foglalkozik a diszkrimináció elleni küzdelemmel, az esélyegyenlőség megteremtésével – ezeknek többsége kifejezetten romákról szól vagy nevesíti a romákat mint érintett csoportot. A magyarországi hírek a sorozatgyilkosságról, az extrém csoportok vonulásairól nem maradtak szó nélkül, tucatnál is több ajánlás foglalkozik a gyűlöletbűncselekmények elleni fellépéssel. Az ajánlásokból kirajzolódik a szükséges lépések sorozata, amit a TASZ – más jogvédő szervezetekkel – már régóta hangsúlyoz. Ki kell dolgozni az ilyen bűncselekmények nyomozásáról és azonosításáról szóló protokollt, ezt képzések útján eljuttatni az eljárásokat lefolytató rendőrökhöz, ellenőrizni a folyamat megvalósulását, nem utolsósorban hiteles adatokat gyűjteni, és segíteni az áldozatokat a fellépésben. Ezeket az ajánlásokat a magyar küldöttség már a helyszínen elfogadta.
Több ajánlás született a sokat kritizált médiaszabályozás, sajtószabadság helyzete kapcsán is. Magyarország ezek közül többet is elfogadott, bár elképzelhető, hogy ezek interpretálásában éles ellentét lesz a kormány és a szabályozást bíráló hazai és nemzetközi szervezetek között. Ennek bizonyítéka az egyik médiaszabályozással foglalkozó ajánlás elutasításának indoklása: „A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény, valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény összhangban van Magyarország nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaival és azok tiszteletben tartják a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát”. Ennek tükrében nehéz lesz közös nevezőre jutni.
A külföldön sem visszhang nélküli alkotmányozási folyamat is szült ajánlásokat, amelyek közül a legkonkrétabb elvárást megfogalmazót határozatban utasította el a kormány. Az elfogadható, hogy az Alaptörvény alapján hozott jogszabályok összhangban legyenek a nemzetközi kötelezettségeinkkel, hiszen nyilván erre mindig figyel a jogalkotó. Azt azonban a kormány visszautasította, hogy újból át kelljen tekintenie az Alaptörvényt azért, hogy az abortuszhoz való biztonságos és jogszerű hozzáférés biztosított legyen. A kormányhatározat indoklásában olvasható szöveg folytatja a kérdés kapcsán megszokott kettős beszédet. A szaktárca és a kisebbik kormánypárt politikusai az abortuszt csak igen szűk körben lehetővé tevő lengyel szabályozást áhítják, míg a nagyobbik kormánypárt politikusai azt sugallják, hogy nem várható szigorítás e téren.
A TASZ által képviselt témák közül több olyan ajánlás született, amely érinti a fogyatékos emberek jogait. Magyarország elfogadta, hogy megteremti az összhangot az ENSZ Fogyatékosságügyi Egyezményével, amit egyébként a világon másodikként 2007-ben ratifikált. Ugyanakkor a nyáron elfogadott kitagolási stratégia sérti az egyezményben foglalt jogot a közösségi lakhatáshoz, és az Alaptörvény a bíróságokra utalja a gondnokság alatt lévők választójogának kérdését. Holott a fenti egyezmény alapján nem elfogadható, hogy az állam valakinek fogyatékossága miatt korlátozza a választójogát.
A mai beszámoló előtt pont egy héttel kapott számos civil szervezet meghívót egyeztetésre e hét szerdára, szeptember 21-ére a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba. A találkozón többek között részt vett Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár és Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Korábban több, emberi jogi területen tevékenykedő civil szervezet úgy gondolta, hogy fontos a közös fellépés az elfogadott ajánlások végrehajtása érdekében, hiszen a valódi munka most kezdődik. Jelentést írni bár hosszadalmas, de lényegesen egyszerűbb, mint a megfogadott ajánlásokat véghezvinni.
A beszámoló előtt két nappal megtartott találkozó és az ajánlások elfogadásáról szóló érdemi egyeztetés elmaradása félővé tették, hogy az esemény célja mindössze a civilekkel való egyeztetés kipipálása, amire utána hivatkozni lehet. A szervezetek, köztük TASZ, ezért közös javaslattal álltak elő: szakértelmükkel részt vennének az egyes ajánlások konkretizálásban és a szükséges lépések és felelősök azonosításában, ha ezt a kormány is vállalja egy nyilvános és rendszeres egyeztetési folyamatban. A munkát az ajánlásokban megjelenített témák szerinti csoportokban végeznék, részt vennének civil és kormányzati szereplők is. A szervezetek szerint ez jó alkalom arra, hogy a kormány megmutassa, mennyire gondolja komolyan az ajánlások elfogadását, hiszen, ahogy az elhangzott, politikai döntések is állnak az egyes ajánlásokról szóló döntések mögött. A közös civil javaslatot meglepődéssel fogadták, a választ 1 hónap múlvára ígérték közben sűrűn emlékeztetve a civilek részéről kifogásolt rövid véleményezési határidőkre.
A javaslatok közösen kidolgozó 12 civil szervezet sajtóközleményt tett közzé a találkozó után.
Kapronczay Stefánia, a TASZ Betegjogi programvezetője