A TASZ álláspontja senki előtt nem titok, rendre elmondjuk kritikus véleményünket a fogyatékosokat és a pszichiátriai betegeket ápoló, gondozó intézményi rendszerről: a nagy létszámú bentlakásos intézetekre nincs szükség, kezdi előadását Verdes Tamás a Szocionet Mohácson szervezett szakmai napján. A hallgatóság soraiban jellemzően nagy létszámú bentlakásos intézetek vezetői ülnek. A TASZ betegjogi programjának munkatársa utána arról kezd beszélni, hogy az alatt a 10-20-30 év alatt, míg létrejön az alternatív szolgáltató rendszer, azaz megvalósul a 2041-ig szóló kitagolási stratégia, mit lehet tenni azért, hogy az adott körülmények között is megfelelő hangsúlyt kapjanak a lakók emberi jogai.
A kitagolás lényege (pdf), hogy a tömegintézmények helyett olyan, kis létszámú lakóegységek jönnek létre, amelyekben az ott élőknek lehetőségük nyílik az önálló életre, az integrálódásra a társadalomba. A kormány júliusban fogadta el az erről szóló 30 évet felölelő stratégiát, tehát a nagy létszámú intézetek fokozatosan megszűnhetnek. Első körben EU-s forrásokból támogatják majd 1500 fogyatékos ember kitagolását, az ehhez szükséges pályázat előkészítése már folyamatban van.
Olvassa el a TASZ véleményét a kitagolásról!
A TASZ egy évvel ezelőtt indította monitorozási programját, a látogatások célja az intézményben lakók alkotmányos jogai érvényesülésének és a szolgáltatásokkal való elégedettségének vizsgálata. Ugyan az intézmények ellenőrzését számos szerv és hatóság rendszeresen végzi, a fenntartók és a szakmai vezetők mégis kevés visszajelzést kapnak arról, hogy a lakók szempontjából hogyan is néz ki egy ilyen intézet működése. Az eredmények birtokában szélesebb a vezetők mozgástere abban, hogyan javíthatnak a körülményeken, illetve hogy a lakók minél teljesebb életet élhessenek. A TASZ tehát megpróbál minél több intézménybe eljutni, beszélgetni a lakókkal, majd az eredményeket a nyilvánossággal is megosztja.
A monitorozás részletes előkészítéssel indul közösen a fenntartókkal és a vezetőséggel, írásos megállapodás születik a célokról, eszközökről, időpontokról. A helyszíni, jellemzően 2-4 napos munka az alapok lefektetése után kezdődik: a TASZ két férfi és két nő munkatársa vagy felkért szakértője személyes interjúkat vesz fel az előre meghatározott kérdőív alapján az intézetben dolgozókkal és az ott élőkkel. Az adatok rögzítése anonim, a kérdőívben változatos témákról esik szó, az életkortól egészen a szedett gyógyszerekig, melyből például a gyógyszerezési gyakorlatra lehet következtetni. A beszélgetések önkéntes alapon és lehetőleg azonos neműek közt zajlanak. A 2-4 nap alatt a TASZ munkatársai a helyszínt is részletesen bejárják, megismerik, illetve számos dokumentumot vizsgálnak meg.
A jelentés előkészítése a látogatás után azonnal megkezdődik, ennek tartalmát az intézmény vezetőjével is megosztják, kikérik észrevételeit. Az adatok kielemzése és a jelentés megírása egy-két hónapig is eltarthat. Az írásos anyaghoz végül az intézmény vezetője is hozzáfűzi mondanivalóját, ezzel a jelentés elnyeri végleges formáját.
A kérdőívekben szereplő komplex kérdéscsoportok kiterjednek például arra, hogy a lakók valóban részt kívánnak-e venni valláshoz, felekezethez köthető programokban, hogy megoldott-e számukra az intim együttléthez szükséges feltételek biztosítása, vagy akár a fogamzásgátlás, hogy milyen keretek között fogyaszthatnak alkoholt, cigarettát, gyakorolhatják-e választójogukat, és hogy éri-e őket erőszak. A vizsgálat az intézmény pénzügyi helyzetét is górcső alá veszi, arra keresve a választ, hogy a megfelelő szakmai munka mellett gazdaságos-e az üzemeltetése.
A TASZ eddig hat intézményben végezte el a monitorozást: a darvastói, a regölyi, a belecskai, a pálfai, a szekszárdi és a bonyhádi otthonokban. Az egyik otthon vezetője Verdes Tamás előadása után szakmaiságon alapuló, elhivatott, korrekt munkaként jellemezte a TASZ monitorozását, melynek eredményeként hasznos és előremutató ajánlások születtek.
Verdes Tamás úgy reagált, hogy valóban bátorság, kurázsi kell ahhoz, hogy valaki beengedje a TASZ-t, „hiszen ha találunk valamit, abból tényleg ügyet csinálunk”. Ugyanakkor azt is mondta, hogy ezeknek az intézményeknek a munkájáról csak akkor lehet hallani, ha valami baj történik, ezt pedig kizárólag a transzparenciával lehet megelőzni, nem is véletlen, hogy az EU-ban a hasonló, civilek végezte monitoring programok számos országban megszokottak.
Zsolt Melinda, TASZ