Hónapok óta szabadon élünk, de mégis tele vagyunk félelemmel. Félünk az újabb lezárástól és attól, hogy nem marad, aki ellát bennünket – írja tömegintézményben élő mozgáskorlátozott ügyfelünk, aki eldöntötte, hogy tenni szeretne az intézetben élők méltatlan helyzete ellen.
A kormány tízezer fogyatékos embernek ígért esélyt az önállóbb életre 2023-ig, de a jelenleg megvalósuló projekteknek csak 300 tömegintézeti férőhelyet sikerült kiváltania emberségesebb körülményeket biztosító lakhatással. Megnéztük, mi valósult meg a gyakorlatban abból, amit papíron a szociális ellátás legjelentősebb átalakításaként tart számon a szakma.
Zavarba ejtő jelenség ütötte fel a fejét a kormány fogyatékosságügyi kommunikációjában. Bármilyen rendszerhiba említésére a következő menetrendszerű válasz érkezik: “igenám, de zajlik már a kitagolás!”. Mintha a kitagolás egy olyan varázsige lenne, ami minden problémát orvosol. Csak eleget kell mantrázni, behunyt szemmel, erős hittel...
Magyarországon 2016. december 31-én 57 039 fogyatákossággal élő ember állt gondnokság alatt a KSH adatai szerint. Ezek az emberek jogi szempontból gyermeknek minősülnek, életük legalapvetőbb kérdéseiben sem hozhatnak döntéseket. A gondnokuk határozza meg, hogy hol és kivel éljenek, hogy mit dolgozhatnak, vagy éppen megszülethet-e a gyermekük attól függően, hogy mely ügyekben állnak gondnokság alatt. Miért baj ez, mit szól ehhez az ENSZ és hogy állunk az alternatívákkal?
Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem betegnek, haszontalannak, semmire sem jónak magam. S ahogy szállnak felettem az évek, úgy leszek mindig magabiztosabb. Most egy idősek otthonában kell élnem, 45 évesen, mert édesanyám korai halálát követően nem volt más választásom.
A poszt könnyen érthető verzióját ide kattintva érheted el.Az elmúlt napokban került a nyilvánosság elé az MDAC gödi Topház Speciális Otthonról szóló megrendítő jelentése: alultápláltság, kezeletlen sebek, megdöbbentő higiéniai körülmények. Az elhanyagolás és erőszak olyan formái tárulnak elénk, melyek az intézetek zárt világában a társadalom számára láthatatlan módon zajlanak... A nagylétszámú intézeteket be kell zárni. Nemcsak Topházat, az összeset.
Tizenkilenc perc alatt el tudsz készíteni egy egyszerű ételt. Meg tudod mosni és szárítani a hajadat. Tizenkilenc perc elég idő ahhoz, hogy felolvass egy mesét egy kisgyereknek. Ennyi idő alatt néha sietve megebédelsz, olykor ennyi ideig halogatod reggel a felkelést. Ha vonatra szállsz egy városban, tizenkilenc perc alatt egy egészen más világba juthatsz. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a társadalom peremére érkezz.
Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy az emberminisztériumban szerethető és fogyatékos emberek életét jobbá tevő programot dolgoztak ki, amelyet képtelenek végrehajtani, mert egy csökönyös hivatal megbénította az apparátust? És mit szólnál ahhoz, hogy a kitartó hivatal képes megtáncoltatni az EU-s pénzosztó rendszert is? Lássuk, hogy mehet a levesbe 35 milliárd forint. 35 milliárd, amiből 8-10 ezer fogyatékos ember életét lehetne emberségessé tenni, és amivel akkora lökést lehetne adni a hazai szociálpolitikának, mint amekkorával a NASA gyújt az űrsiklók alá.
A TASZ már tavaly novemberben is beszámolt róla, hogy több éves folyamat végére érnek az országszerte bezárás alatt álló bentlakásos intézetek. Mostanra ugyanis mérföldkőhöz érkezett a Kormány által 2012-ben elindított folyamat: több mint hatszáz fogyatékos ember és pszichiátriai ellátott költözhet új, sokkal emberibb lakhatási típusokba. Azonban sok mindent nem tudunk még a most záruló programokról.
Minden rendben ment addig, amíg a Bélapátfalvai szociális otthon a város szélére zárta el a több, mint 300 fogyatékos és idős lakót. Miután azonban egy EU-s projekt keretében lehetőség nyílt az intézet bezárására, először Bélapátfalva, most pedig Szilvásvárad lakosainak többsége akar megszabadulni jövendőbeli szomszédaitól. A fogyatékosok elűzését a helyi képviselő-testületek és polgármesterek is támogatják. A TASZ filmje egy nap alatt fordulatot hozott.
A fogyatékos embereket elzáró tömegintézetek felszámolása Magyarországon is elfogadott, hivatalos cél. Az intézetek helyett lakóotthonok épülnek számos településen. Sokak szerint a lakóotthon azonban nem megfelelő alternatívája az intézeteknek, hovatovább ezek maguk is intézetek.
A Losonc melletti Szalatna határában 1951-ben létesítettek szociális intézetet fogyatékos gyerekek számára. Az államosított kastély épületében a szocializmusban és a rendszerváltás után is legalább 70 ember élt együtt. Az intézet pont olyan (volt), mint amilyen a magyar intézetek többsége is: kőkerítés, zsúfoltság, a lakók többsége alig-alig hagyhatta el az intézetet. Az élet legtöbbjük számára sokszor rettenetes volt. Az intézetet a közelmúltban bezárták, a lakók kiköltöztek. A TASZ forgatócsoportjának képes riportja.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint továbbra is tömegintézetekbe kell zárni a fogyatékos embereket, az intézetek megszüntetésére adott EU-forrásokat pedig intézetek építésére kell szánni. Legalábbis erről tanúskodik egy most előkészített törvénycsomag.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján közzétett 7 milliárd forintos pályázati kiírás révén járulna hozzá az Európai Unió ahhoz, hogy a nagy létszámú tömegintézményekben élő fogyatékos állampolgárok visszatérhessenek a társadalomba. Persze csak akkor, ha a kormány célja valóban az intézetek bezárása és a fogyatékos állampolgárok integrálódásának támogatása volna. Ez azonban a közzétett tender alapján kétséges.
A TASZ álláspontja senki előtt nem titok, rendre elmondjuk kritikus véleményünket a fogyatékosokat és a pszichiátriai betegeket ápoló, gondozó intézményi rendszerről: a nagy létszámú bentlakásos intézetekre nincs szükség, kezdi előadását Verdes Tamás a Szocionet Mohácson szervezett szakmai napján. A hallgatóság soraiban jellemzően nagy létszámú bentlakásos intézetek vezetői ülnek. A TASZ betegjogi programjának munkatársa utána arról kezd beszélni, hogy az alatt a 10-20-30 év alatt, míg létrejön az alternatív szolgáltató rendszer, azaz megvalósul a 2041-ig szóló kitagolási stratégia, mit lehet tenni azért, hogy az adott körülmények között is megfelelő hangsúlyt kapjanak a lakók emberi jogai.
Hamarosan kormány elé kerülhet a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények felszámolásának stratégiáját körvonalazó előterjesztés. A feladat egyszerű: fel kellene számolni és be kellene zárni a falvak szélén ácsorgó egykori kastélyokat és bérkaszárnyákat, valamint a rendszerváltás utáni két évtizedben épített totális intézményeket, mert ezek elzárják, elszigetelik az ott élő állampolgárokat, és mert az intézetekre költött adóforintok szemernyivel sem növelik a társadalom integráltságát vagy jólétét. A TASZ filmjében civil és szakmai szervezetek képviselői és munkatársai mondják el véleményüket a stratégiáról.
„Nem jártunk ki sehova, a lakóotthonban viszont jó, nem vagyunk bezárva, mint az intézetben, ahol csak ülni kellett, az udvarra se mehettünk ki” – meséli a TASZ Láthatatlanok című dokumentumfilmjében Baranyi Éva, aki ma a Tarka-Barka Lakóotthonban él. Több mint 10 év telt el azóta, hogy egy fogyatékos embereket gondozó, nagylétszámú intézetből egy bajai lakásba költözött társaival, ahol a szükségleteihez mérten segítséget kap.
Olyan, mintha még mindig gályákkal hajóznánk a Dunán, és új lapátokat vennék a rabszolgáknak, miközben járhatnánk villamossal, busszal vagy repülővel.Magyarországon 15 ezer fogyatékossággal és 8 ezer mentális zavarokkal élő személy él nagy létszámú bentlakásos otthonokban. Hazai és nemzetközi kutatások eredményei sokszor bizonyították, hogy az intézmények alkalmatlanok az itt élő lakók rehabilitációjára, mivel a tömeges együttélés, az üzemszerűen szervezett életmód és a sokszor szélsőséges területi elszigeteltség egy a hétköznapi társadalom életviszonyaitól élesen elkülönített és attól alapvetően különböző, mesterséges világot teremt. A nagy létszámú intézmények lebontásának igénye külföldön és hazánkban is fontos célkitűzés – de úgy tűnik, Magyarországon csak látszólag, ugyanis az elhatározott programok és ratifikált egyezmények ellenére a rendszerváltás óta változatlan a struktúra.
Az Európai Unió Strukturális Alapjainak célja, hogy a csatlakozó államok megújítsák rosszul működő szociális szolgáltatásaikat. Egy most közzétett kutatás szerint azonban Magyarország sok esetben az elavult és nem hatékony szolgáltatások működési költségeinek megfinanszírozására fordítja a fejlesztésre szánt pénzeket.
1998-ban törvény rögzítette, hogy a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények legnagyobb részét 2010 január 1-ig meg kell szüntetni, s ekkorra biztosítani kell, hogy az érintettek emberléptékű, kiscsoportos lakóközösségekben éljenek; vagyis azt, hogy az államszocializmus által a társadalom láthatatlan és eldugott zugaiba száműzött emberek visszatérhessenek a hétköznapi élet megszokott színtereire: a szomszédságunkba.