Az egészségügyben a panaszjog kifejezetten jól érvényesül: azoknak, akik úgy érzik, hogy megsértették jogaikat, van lehetőségük jogorvoslatot keresni, derül ki egy 20 európai országra kiterjedő kutatásból. Az adatok azonban a 2010. tavasz és ősz közötti helyzetet rögzítik, azóta pedig számos változás történt.
Mi történt 2010-ben a panaszjoggal?
2010 őszén megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet (felügyelet), amely más feladatok mellett független hatóságként bírálta el a hozzá beérkező, a betegjogok érvényesülését érintő panaszokat. A felügyelet munkáját sok kritika érte, ennek elsődleges oka az lehetett, hogy valóban függetlenül igyekezett a végére járni, hogy történt-e jogsértés. A panaszokkal jelenleg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz (ÁNTSZ) lehet fordulni, ide kerültek a bezárásig el nem intézett ügyek is.
2011. március végén pedig megszűnt a kórházakban dolgozó, de nem a kórházak által alkalmazott betegjogi képviselőket alkalmazó és a rendszert működtető közalapítvány (Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány). A betegjogi képviselőknek ugyan döntési jogosultságuk nincsen, mégis megfelelően ellátva a feladatukat az egészségügyi dolgozók és a betegek közti konfliktusok feloldásában, adott esetben a panasz megtételében jelentős szerepük van, illetve akár konfliktushelyzeteket is megelőzhetnek. A betegjogi képviselők – az ellátottjogi és gyermekjogi képviselőkkel együtt – tavaly márciustól kezdve a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal alkalmazásában állnak. A Hivatal ún. központi hivatal, amelyet az emberi erőforrás miniszter irányít. A közalapítvány megszűnése a képviselők operatív működésében látható változást nem feltétlenül hozott, de érezhetően bizonytalanná vált a státuszuk.
Ombudsmani vizsgálat megállapításai
2011-ben az ombudsman átfogó vizsgálatot folytatott e téren és a következő megállapításokat tette (AJB-995/2011. számú ügyben készült jelentés). Egyfelől megállapította, hogy nem felel meg sem a jogbiztonság követelményének, sem a tisztességes eljáráshoz való jognak az, hogy a korábban a felügyeletnek benyújtott panaszokat közérdekű bejelentéssé minősítették át. Ennek oka egyrészt jogalkotói mulasztás (nem rendelkezett megfelelően arról, hogy mi történjen a folyamatban lévő ügyekkel), másrészt az ombudsmani vizsgálat megállapítása szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megfelelő szervei a joghézagot nem jelezték a jogalkotó felé. Ezzel tulajdonképpen megfosztva a panaszt tevő állampolgárokat a tényleges jogorvoslat lehetőségétől. Másfelől, a vizsgálat megállapította, hogy a betegjogi képviselők helyzete és a jogi szabályozás hiányosságai miatt alkotmányos visszásság, illetve közvetlen jogsérelem veszélye állt fenn.
Jelenlegi helyzet
A TASZ jogsegély szolgálatát is gyakran megkeresik azzal, hogy milyen fórumokon kereshetik az igazukat, a bíróságon kívül. A Semmelweis-terv szerint a Kormány Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (központ) felállítását tervezi, azonban erre máig nem került sor, holott a tervben még az szerepel, hogy 2012. január 1-jén megkezdi a munkát. E központ feladata lesz többek között a független, hatósági panaszvizsgálat is – elvileg, ugyanis előbb áprilisra, majd júliusra halasztották a központ felállítását. Emellett e központ a betegjogi képviselőkkel is kapcsolatban lenne – valahogy. Ugyanis, bár már július elseje elmúlt, a központ működéséről szóló dokumentumnak még mindig nem készült el a tervezete sem. A működés megkezdéséről tehát egyelőre nem is érdemes beszélni.
A jogsegélyszolgálatunkra beérkezett megkeresések alapján az a kép bontakozik ki, hogy a panaszjog érvényesülése jelentősen gyengült a fent leírtak miatt. Megkerestük az ÁNTSZ-t, az egyetlen hatóságot, amely jelenleg a betegjogi panaszokat elbírálja. Az adatigénylésre adott válaszból kiderül, hogy a betegjogokat érintő panaszok esetében még mindig az ombudsmani eljárásban már kifogásolt módon járnak el. Tehát a panaszokat nem hatósági ügyként kezelik, a panasztevőket levélben és nem határozatban értesítik, így azoknak fellebbezni sincs lehetőségük.
Az ÁNTSZ 2011-ben összesen 461 ilyen bejelentést vizsgált ki, ezek alapján összesen 111 esetben került sor intézkedésre az egészségügyi szolgáltatóval szemben. 36 esetben adtak ki kötelező határozatot, olyan hivatalos eljárásban, amit ilyen állampolgári panaszbejelentést követően indítottak. Az intézkedések számáról szóló adatot árnyalja, hogy ebből a 111-ből 75 esetben figyelmeztetés történt, míg a 36 kötelező határozatból 3 esetben került csak sor pénzbírság kiszabására. Az egészségügyi szolgáltatók, a kórházak természetesen élhetnek jogorvoslattal a kiszabott intézkedéssel, pénzbírsággal szemben.
A felügyelet tevékenységével összehasonlítva még meg kell jegyezni, hogy a válaszból is kiderül, illetve az ombudsmani vizsgálat is megállapította, hogy számos esetben elhúzódnak az ügyek, bár az átlagos kivizsgálási idő 55 nap. (Persze, az átlag igencsak torzító lehet – ebbe beleszámít a jelentős elhúzódás, de a pár hét alatt elutasított bejelentés is.) A felügyelet munkájának további előnye volt, hogy határozatai anonim módon megismerhetőek voltak – így akár a panasz beadása előtt lehetett tájékozódni hasonló ügyekről, vagy akár az egyes szolgáltatók is igazíthatták (volna) működésüket azokhoz.
Mihez képest?
A fenti számok természetesen akkor árulkodóak, ha van mivel összehasonlítani őket. A Medicalonline.hu így ír erről:
„A hatóság tavaly több mint kétszáz esetben észlelt jogsértést. Akárcsak az elmúlt években, 2009-ben is a fekvőbeteg-ellátást érte a legtöbb kritika.
Naponta átlagosan több mint egy tucat panasz és kérdés érkezett az EBF ügyfélszolgálatára 2009-ben. A Felügyelet segítségét pontosan 4352 alkalommal kérték. A megkeresések egy jelentős részében a tájékoztatásnyújtás elegendő volt az orvos-beteg konfliktus kezelésére, aminek eredményessége a megelőzés fontosságára és a pontos információközlésre hívja fel a figyelmet.
Eljárás megindítására 932 esetben került sor: a panaszok csaknem 35 százalékában igazolódott be jogsérelem, amelynek 90 százalékában pénzbírság kiszabásáról döntött a Felügyelet. 2009-ben az esetek közel 20%-ában a háziorvosi és a fogorvosi alapellátást, több mint 30%-ában a járóbeteg-ellátást, míg 40%-ában a fekvőbeteg-ellátást érintő ügyben hozott döntést, a betegszállítással, illetve a mentéssel kapcsolatban az ügyek kevesebb mint 10%-ában, a várólista-vezetés vonatkozásában pedig alig 2 százalékában született eljárást lezáró döntés.
[…]
A tapasztalatok szerint a Felügyelet 2009-ben is jelentős mértékben befolyásolta a jogalkalmazást. Az EBF döntéseinek jelentőségét leginkább az mutatja, hogy az egészségügyi szolgáltatók jogalkalmazási és jogértelmezési gyakorlata szempontjából zsinórmértékül szolgálnak. A Felügyelet számos alkalommal értesül arról mind az érintett intézmény, mind a betegek visszajelzései alapján, hogy az egészségügyi szolgáltatók maguk is felülbírálva korábbi álláspontjukat, esetlegesen jogszabálysértő gyakorlatukat a Felügyelet döntésével összhangban megváltoztatják. A Felügyelet szerepe éppen ezért különösen jelentős és összetett, a betegjogok jobb érvényesíthetőségének záloga a rendszerfejlesztő szándék, amihez a szolgáltatói oldal együttműködése elengedhetetlen.”
A betegjogi képviselők munkájával kapcsolatban is elmondható, hogy kevesebb megkeresés érkezik. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal honlapján található statisztika szerint a „betegjogi képviselőket 2011-ben 8880 esetben keresték meg az ügyfelek, a panaszok kivizsgálására 1129 írásos meghatalmazás született.[…] Az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevők bejelentései, észrevételei, panaszai alapján a leggyakoribb az egészségügyi ellátáshoz való jog sérelme volt, de sok kifogás érkezett az emberi méltósággal és a tájékoztatással összefüggésben is.”
A közalapítvány által készített beszámoló szerint (online már nem elérhető): „A megkeresések, panaszügyek száma 2010. évben összesen 14 617 volt, ami a 2009. évi 11 297 megkeresésnél 23%-kal magasabb. Az ellátási forma szerint még mindig vezetnek a fekvőbeteg ellátással kapcsolatos bejelentések, melyek aránya az előző évi adatokhoz képest nem változott, azaz 42%, a járóbeteg- (26%), és alapellátásra (17%), az egyéb kategória, mint mentés, betegszállítás, stb.(13,5%), valamint a magánszolgáltatókra vonatkozó panaszok (1,5) aránya szinte megegyezik a 2009. évivel. Az előző évekhez hasonlóan a jogsérelmek terén vezető helyen a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog sérelme áll (41%), a második leggyakoribb jogsérelem az emberi méltósághoz való jog sérelme volt, ennek aránya 25%. A harmadik vezető jogsérelem a nem megfelelő vagy elmaradt tájékoztatás, ennek aránya 17% volt.„
A fentiek alapján megállapítható, hogy csökkent a megkeresések száma. Ennek pontos okairól természetesen keveset tudunk, de valószínűsíthető, hogy a változások és bizonytalanság, valamint a bizalmatlanság szerepet játszanak ebben. Az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ felállítása és működési elveinek megfelelő kitalálása orvosolhatná ezeket – a betegjogok érvényesülésének ugyanis záloga, hogy a jogsértéseket hatékonyan lehessen orvosolni.
Kapronczay Stefánia, TASZ