A bizonytalan helyzet, és a betegjogi képviselők állandósultnak mondható átszervezése szétzilálni látszik a korábban működő képviseleti rendszert.
Levélben fordultunk az egészségügyért felelős államtitkársághoz, hogy mikor kezdi meg működését a betegjogokkal foglalkozó új intézmény, melynek indulását a törvény szeptemberre rendelte. Bővebben>>
Magyarországon 2000 júliusa óta működik a betegjogi képviseleti rendszer, ezt az egészségügyi törvény (Eütv.) szabályozza. A betegjogi képviselők feladata, hogy felvilágosítsák a betegeket arról, milyen jogaik vannak: például milyen esetekben és hogyan tarthatják a kapcsolatot hozzátartozóikkal, hogy joguk van bizonyos helyzetekben megtagadni az ellátást, elhagyni a kórházat vagy épp megismerni minden, rájuk vonatkozó egészségügyi dokumentációt. A betegjogi képviselők segítenek azoknak a betegnek is, akiket sérelem ér a kórházban, hogy panaszt tudjanak tenni vagy kivizsgáltassák ügyüket. A kórháztól függetlenül, de a kórházban, általában meghatározott fogadóórákban dolgoznak, telefonon is elérhetőek.
A képviselők az ÁNTSZ keretei között kezdték meg a munkájukat. Szerencsésebbnek látszott azonban függetlenségük biztosítása az államtól és az ellátórendszertől, így az Országgyűlés 2002-ben döntést hozott arról, hogy az egészségügyi és a szociális szolgáltatást igénybevevők jogvédelmét országos, egységes szervezet létrehozásával kell megszervezni. A kormány 2003-ban döntött arról, hogy a három szakterület jogvédelmi feladatainak szervezésére, a jogvédelmi képviselők alkalmazására és országos hálózatának kiépítésére közalapítványt hoz létre. A Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványt (a továbbiakban: Közalapítvány) 2004. január 5-én jegyezték be a bíróságon. Alapvető célja a képviselők foglalkoztatásával összefüggő feladatok ellátása volt.
Csehák Judit, a Közalapítvány volt elnöke szerint a szervezet EU-konform módon, a partnerség szellemében működött, ez megvalósíthatónak látszott egy hatóságoktól független civil szervezet égisze és koordinációja alatt. Céljuk elsősorban a mediáció volt, közreműködésükkel sok peren kívüli egyezség született.
A panaszok száma az első 3-4 évben emelkedett, kiugrást a vizitdíj bevezetése miatti bizonytalan helyzetben tapasztaltak. Ennek megoldására a Közalapítvány konzultációt kezdeményezett a volt Egészségbiztosítási Felügyelet (EBF), a minisztérium, és az ÁNTSZ részvételével. Ennek eredményeképpen sok ügyben megoldás született. A közalapítvány továbbá a szakterületét érintő jogszabályokat előzetesen véleményezte. Minden év végén készítettek kimutatást a tipikus betegpanaszokról, ezek eredményét jelezték a minisztérium felé és tájékoztatást tartottak az egészségügyi dolgozóknak a további jogsértések megelőzésére. Ezen dokumentumok azonban a jogutód Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalnál (NRSZH) feledésbe merültek. A kormány 2010. december végén ugyanis 2011. április 30-i hatállyal elrendelte a közalapítvány megszüntetését, feladatait az NRSZH-nak adta át. A megszüntetett közalapítvány kuratóriuma négytagú tanácsadó testületté alakult, tevékenységéről azonban a betegjogi képviselők sem ismernek részleteket.
Egyes képviselők szerint a megszűnéskor totális káosz alakult ki. Beszámolóik szerint az új munkáltatótól kapott, egymásnak ellentmondó szóbeli közlések, a tervezett komoly óraszám-, és óradíjcsökkentéssel szinte ellehetetlenült a feladatellátás. A kirúgásokkal, a betegjogi képviselet szétverésével valójában nem a jogvédőket, hanem a betegeket és az egészségügyi intézményvezetőket büntetik. Ha ugyanis ez a jogorvoslati fórum is megszűnik, akkor vagy az intézményvezetőkhöz áramlanak a panaszok, vagy tovább nő a műhibaperek száma, ami épp ellentétes a Semmelweis Tervben megfogalmazottakkal.
Az átszervezés óta kevesebbet halluk a képviselőkről is, holott korábban sokat szerepeltek a médiában, és elmondásuk szerint ez nagyon fontos szerepet játszott a betegek tájékozottságának növelésében. Több betegjogi képviselő is azt mesélte, hogy utasítást kaptak, nem nyilatkozhatnak a médiában. Hogyan tájékozódhatunk mégis a jogainkról? Az Eütv. szerint kötelező a képviselő elérhetőségének kifüggesztése az egészségügyi intézményekben, bár ennek nem mindenhol tesznek eleget, ráadásul az egészségügyben nincs idő a betegjogokra. Az ellátás egyre szűkül, az egészségügyi szolgáltatások a többszöri – sokszor irracionálisnak tűnő – átszervezése miatt egyre nehezebben hozzáférhetők. Az ellátók állandó leterheltségére hivatkoznak, ugyanakkor úgy tűnik, a jogalkotók nem gondolták át kellőképpen, hogy az új rendelkezések (pl. csak 30 napra lehet felírni receptet a korábbi három hónap helyett) tovább gyarapítják a dolgozók munkaterhét. Korábban a betegpanaszok jellemzően a nem megfelelő bánásmódra, az emberi méltóság megsértésére, illetve a hiányos tájékoztatatásra vonatkoztak, manapság túlnyomóan azért érkeznek, mert a páciensek nem jutnak ellátáshoz.
A betegjogok hatósági védelme gyakorlatilag megszűnt, és az új szerv valós hatósági jogköröket nem kapott.
A panaszkezelés fóruma lehetne még a közvetítői tanács. Célja az lenne, hogy elősegítse a peren kívüli egyezségek létrejöttét, a felek jogainak gyors és hatékony érvényesítését. Jogszabály szerint az intézmény 2000 óta létezik, sok, ebben dolgozni kívánó mediátor kérte felvételét abba a névjegyzékbe, ami lehetővé tenné a működésüket, azonban az intézmény a gyakorlatban sose működött.
Láthatjuk, hogy a panaszkezelés intézményrendszere jelen helyzetben nem sok jóval kecsegtet. Éppen ezért nagyon fontos a jogtudatosság. Ne felejtsünk el megfelelő tájékoztatást kérni a kezelőorvostól, hogy a dokumentáció valósan tükrözze az ellátás folyamatát. Van egy egészségügyi törvényünk 15 éve, mely – megalkotásának idején igen haladó szellemben – konkrétan a betegjogok széles katalógusát nevesíti. Akkoriban elindult egy folyamat, kiépült a betegjogi képviseleti rendszer, később egyre nagyobb hangsúlyt és garanciákat kaptak az egészségügyi ellátást igénybe vevők jogai. Ezen intézmények megszüntetése, elbizonytalanítása jelentős visszalépésként értékelhető. Adekvát panaszfórumok, jogérvényesítési lehetőségek nélkül a betegjogok jelenleg puszta frázisokká látszanak silányulni.
Bence Rita, a TASZ Betegjogi Programjának vezetője