Számos eszköz van a politikai döntéshozók kezében a demográfiai csökkenés megfordítására, ám ezek költségesek, ellentmondásosak és bonyolultak. Az abortusz szigorítása, tiltása pedig nem szerepel köztük. A populista politikusok mégis ezzel érvelnek, hogy ne kelljen megtenniük az igazán szükséges lépéseket.
Egy félmondat az életről
A terhesség-megszakítások szabályozását látszólagos egyetértés övezi – legalábbis ezt tükrözik a közvélemény-kutatások: a többség rendre a hatályos szabályozás mellett foglal állást. Azonban a téma az alkotmányozáskor újra napirendre került, ez pedig zavart okozhat.
„II. cikk
Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
Az Alaptörvényben az élethez való jog után szereplő félmondat, mely szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”, súlyos következményekkel járhat.
Sorozatunkban körüljárjuk az abortuszhoz való hozzáférés szigorításának lehetséges hatásait, a nemzetközi jogi környezetet, illetve a rendelkezésre álló kutatási adatokat, valamint egy érdekes és keveset hallott katolikus álláspontot is bemutatunk.
A rendszerváltozás előtt a kelet-európai államokban megengedő abortuszszabályozás volt hatályban – a radikális korlátozás és a korlátlan szabaddá tétel közt. A kilencvenes évektől a demokratikus államokban széleskörű megegyezés alakult ki: a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési jogáé az elsőbbség, a késői szakaszban az abortusz csak komoly egészségügyi indikáció alapján megengedett. Ez, ahogyan sorozatunk előző részében megmutattuk, Lengyelországban az ellenkezőjébe fordult át. Magyarországon bár két alkotmánybírósági döntés is foglalkozott a szabályozással, az alapvetően megengedő maradt.
További részletek a hazai abortuszszabályozásról>>
A rendszerváltozást követően a kelet-európai országok sorra csatlakoztak jelentős emberi jogi egyezményekhez, illetve taggá váltak az emberi jogokat zászlójukra tűző szervezeteknek. Ez azt jelenti, hogy magukra nézve kötelezőnek ismertek el nemzetközi emberi jogi normákat. Bármit is gondoljanak az éppen kormányzó vagy ellenzékben lévő politikusok, ezek létező kötelezettségek, amelyeket a nemzeti jogalkotás és -alkalmazás során tiszteletben kell tartani.
Sorozatunk ezen darabjában Johanna Westeson, a Center for Reproductive Rights (Reprodukciós Jogok Központja) európai regionális igazgatója beszél arról, hogy mit mond a nemzetközi jog élethez való jogról, abortuszról. A szakértő arra is rámutat, hogy nem érdemes érzelmi oldalról megközelíteni az abortusz kérdését, hiszen mindenkinek más és más elképzelése van a témáról. Beszél arról is, hogy mivel a szabályozásnak tudományosan bizonyítottan nincs hatása a népességszámra, illetve az abortuszok tényleges számára, így csak populista politikusok érvelnek ezzel, azok, akik a valóban hatásos lépéseket nem kívánják megtenni, hiszen így nem kell foglalkozni a demográfiai csökkenést okozó igazi problémákkal.
Nem törődnek például a családtámogatással, az anyai és apai szabadságokkal, a gyermekgondozási támogatásokkal, illetve azzal, hogy a családok összeegyeztethessék a munkájukat a gyermekvállalással. „Számos lépést tehetünk, ha igazán fontos számunkra a demográfiai csökkenés megfordítása, ám ezek költségesek, ezek ellentmondásosak és bonyolultak.”
Az előadás teljes szövege, amely több esetet tartalmaz részletesen, itt elérhető (pdf)>>
Hasonló érveléssel találkozhatunk Steven Philip Kramer Foreign Affairsben megjelent cikkében, amiben a szerző azt taglalja, hogy milyen eszközökkel szabályozható megfelelően a születésszám. Történelmi tapasztalatokra alapozva arra a következtetésre jut, hogy kormányzati döntésekkel a demográfiai csökkenés megállítható, ehhez magas szintű és fenntartható gyermekgondozási rendszerre, családtámogatásra, illetve a dolgozni kívánó édesanyák támogatására van szükség – még azokban az időszakokban is, amikor indokoltak a pénzügyi megszorítások. Külön kihangsúlyozza, hogy a népességszám alakulása komoly odafigyelést, szabályozást igényel, ehhez pedig hosszú távra kell tervezni, illetve széles társadalmi támogatásra alapozni. A népességszabályozás eszközei között nem említi az abortusz, szigorítását, tiltását.
Kapronczay Stefánia és Zsolt Melinda, TASZ