A HIV járvány a 80-as évek elején ütötte fel a fejét, amikor sorra jelentettek tipikus immunhiányos állapot következtében kialakult megbetegedéseket a San Fransico-i meleg közösség körében. Először azt hitték, hogy egy ’meleg betegség’-ről van szó, ám hamarosan kiderült, hogy ez a vírus sem válogat: nemtől, kortól, szexuális irányultságtól és rassztól függetlenül bárki megfertőződhet az immunhiányos tüneteggyüttes, közismertebb nevén az AIDS-ért felelős emberi immunhiányt okozó vírussal: a HIV-vel.
Bár a vírus valóban nem válogat, a leginkább érintett emberek azokból a közösségekből kerülnek ki, akik a társadalom szélére szorultak. Ők azok, akik számos esetben hátrányos megkülönböztetés áldozatai, jogaikat nem tudják érvényesíteni, vagy akár kriminalizáció is sújtja őket.
Gyorsan ráébredtek a szakemberek is, hogy a hagyományos járványügyi megközelítéssel a HIV/AIDS helyzetre nem lehet hatékony választ adni, helyette az emberi jogi megközelítés működik, amelynek alapjai az információs önrendelkezéshez és a diszkriminációmentes bánásmódhoz való jog, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőségének a követelménye.
A TASZ…
A TASZ a prevenció szempontjából is rendkívül károsnak tartja a HIV-vel élők kriminalizációját, mert a célzott csoportok így láthatatlanná válnak, és az egészségügyi szolgáltatásokkal nem, vagy csak nehezen lehet elérni őket.
A TASZ minden esetben a dekriminalizáció mellett áll ki, hiszen ez nemcsak az egyén szabadságjogait, de a közösségek, a közegészségügyön keresztül pedig az egész társadalom javát szolgálja.
A TASZ szerint az információhoz való hozzáférés joga sérül, amikor vallási vagy ideológiai indokkal kitiltják mind a szexuális felvilágosító, mind a stigma csökkentésére irányuló programokat az iskolákból.
A TASZ számos olyan esettel találkozik, amikor HIV-vel élőket, illetve hozzátartozóikat a hatályos jogszabályok ellenére nem látták el az egészségügyben vagy egészségügyi adataikat nem megfelelően kezelték.
A TASZ szerint a HIV-vel élők és a HIV szempontjából leginkább érintett társadalmi csoportok jogainak tiszteletben tartása kulcsfontosságú a HIV/AIDS elleni küzdelemben.
A témáról bővebben (angol nyelven) itt olvashat>>
Kriminalizáció
Globális szinten az egyik legnagyobb problémát a kriminalizáció jelenti. Szűkebb értelemben ez a HIV-fertőzés nem szándékos átadásának, a HIV-státusz eltitkolásának vagy a HIV-fertőzéssel való veszélyeztetésnek a büntetőjogi szankcióját jeleneti, tágabb értelemben viszont az azonos neműek közti kapcsolatokat, a szexmunka és a szerhasználat kriminalizációját is ide sorolhatjuk.
A témáról itt tájékozódhat>>
Magyarországon szerencsére csak elvétve fordulnak elő a HIV-fertőzés átadásához vagy veszélyeztetéshez kapcsolódó perek, a TASZ által ismert összes perben, ahol több esetben a jogi képviseletet is mi vállaltuk, eddig mindig felmentés született. Svédországban, Kanadában vagy az USA-ban azonban szinte mindennaposak az ilyen estek. Legtöbbször a vádlottakat bosszúból cipeli a bíróság elé egy volt feleség vagy férj, sokszor előfordul, hogy a HIV-fertőzés lesz perdöntő egy gyerekelhelyezési perben vagy lakáshasználati jog ügyében. A legtöbb esetben a HIV-vel élőt még súlyos anyagi kártérítésre is ítélik, még akkor is, ha a fertőzés átadása nem történt meg. Szélsőséges esetre példa, ami az USA számos államában előfordult már, hogy valakit azért ítéltek több év börtönbüntetésre, mert a vele szemben intézkedő rendőrt arcon köpte.
A kriminalizációs esetek amellett, hogy megbélyegzik a HIV-vel élőket és a környezetük számára veszélyes bűnözőként tüntetik fel őket, a prevenciós szűrőprogramokra is rossz hatással vannak. A fentiekből sajnos az következik, hogy észrevehetően csökken a tesztelési kedv azokban az országokban ahol a HIV-státusz nem ismerete felmentést ad egy perben, míg az, aki tisztában van HIV-státuszával azonnal felelősségre vonható.
A tágabb értelemben vett kriminalizáció még súlyosabb gondot jelent a prevenciós munkában. Azokban az országokban, ahol a szexmunkások kénytelenek illegalitásba vonultan dolgozni, ahol az azonos neműekkel folytatott szexuális kapcsolatot börtönnel vagy akár halálra kövezéssel büntetik, nem lehet prevenciós munkát sem végezni, illetve az esetleges megtűrt szolgáltatások nem, vagy csak nehezen érik el a célzott csoportokat. Dekriminalizáció, tehát a büntetőjogi fenyegetettség megszüntetése esetén viszont könnyebben elérhetőek ezek, a ma még a közegészségügyi hatóságok látóköréből kikerült „nehezen elérhetőnek” definiált csoportok, bevonhatóak a prevenciós munkába, és ezzel csökken az előítélet és nő a társadalmi tudatosság. A TASZ minden esetben a dekriminalizáció mellett áll ki, hiszen ez nemcsak az egyén szabadságjogait, de a közösségek, a közegészségügyön keresztül pedig az egész társadalom javát szolgálja.
Szexuális egészség és reprodukciós jogok
A tudománynak és a HIV-gyógyszereknek köszönhetően ma már a HIV-vel élők is teljes szexuális életet élhetnek, és akár természetes módon is szülhetnek az újszülött veszélyeztetése nélkül, mégis számos problémával szembesülnek, amikor a reprodukciós jogaikat gyakorolnák. HIV-vel élő kismamákat lebeszélik a terhességük kihordásáról vagy éppen kényszersterilizálásra kötelezik őket, és számos ország szakmai protokollja szerint a mesterséges megtermékenyítő programokban való részvételnél kizáró ok a HIV-pozitív státusz.
Az iskolai szexuális egészségre nevelés többek között Magyarországon is gyenge lábakon áll. Az információhoz való hozzáférés joga sérül, amikor vallási vagy ideológiai indokkal kitiltják mind a szexuális felvilágosító programokat, mind a stigma csökkentésére irányuló programokat az iskolákból.
Stigma és diszkrimináció
A HIV-vel élők számos esetben áldozatai a hátrányos megkülönböztetésnek. A stigma a munkahelyeken és az oktatási intézményekben a megélhetés, illetve a továbbtanulás lehetőségétől fosztja meg a HIV-vel élőket. A közösségen, családon belüli előítéletek pedig gyakran az egyén társadalmi ellehetetlenüléséhez és megsemmisüléséhez vezetnek.
A TASZ jogsegélyszolgálatához számos esetben fordultak HIV-vel élők, illetve hozzátartozóik, mert a hatályos jogszabályok ellenére nem látták el őket az egészségügyben vagy egészségügyi adataikat nem megfelelően kezelték. Egy szülő arra keresett megoldást, hogy HIV-vel élő gyermekét nem tudja beiskolázni, mert egy közoktatási intézmény sem hajlandó felvenni.
A HIV-vel élőknek a hitélet területén is számos hátrányban van részük, van, ahol szexuális orientációjuk miatt bélyegzik meg őket, de Afrikában olyan is előfordul, hogy a pap csak negatív HIV-teszt esetén hajlandó összeadni a házasodni kívánókat.
A HIV-vel élők a legsúlyosabb diszkriminációs problémákkal éppen az egészségügyben szembesülnek. Megfelelő képzés hiányában az egészségügyi ellátók személyzete hiedelmekre, előítéletekre és alaptalan félelmekre hivatkozva próbálnak megszabadulni a HIV-vel élőktől más intézménybe irányítva őket, vagy akár meg is tagadják ellátásukat.
A magyar jogszabályok és nemzetközi szerződések is tiltják az egészségügyi állapotból adódó hátrányos megkülönböztetést. Az egészségügyi ellátás során és a kórházhigiénés szabályok betartása mellett teljes biztonságban lehet kezelni bármilyen fertőző beteget. Az egészségügyi ellátók számos esetben a felszerelés, az eszközök hiányára és forráshiányra hivatkoznak, amikor elutasítják a HIV-vel élők ellátását.
HIV-specifikus utazási korlátozások
A világon számos olyan ország van, köztük Magyarország is, amely rendelkezik valamilyen HIV-specifikus beutazási vagy tartózkodási korlátozással. Ezek az intézkedések azt sugallják, hogy a HIV minden esetben külföldről érkezik hozzánk, és hogy a kötelező szűrés vagy bejelentés védenek a fertőzés ellen. A valóságban azonban ezek a korlátozások csak akadályozzák a szabad munkavállalás és költözés jogát, sok esetben megfosztják a HIV-vel élőket, hogy tanulmányokat folytassanak, esetleg találkozzanak külföldön élő családtagjaikkal.
Emellett ezek a korlátozások különösen súlyosan érintik az egyébként is kiszolgáltatott bevándorlókat, akik HIV-pozitív státusz esetén deportálás vagy elzárás áldozatai is lehetnek. Előfordul olyan eset is, hogy a HIV-vel élők a lebukás veszélye miatt gyógyszereiket otthon hagyva utaznak külföldre, ezzel veszélyeztetve egészségüket és kockáztatva a kezelés sikerességét.
Magyarországon a hosszabb távú – 3 hónapnál hosszabb – tartózkodási vagy letelepedési kérelem benyújtása során kell nyilatkozni, hogy nem szenvedünk-e – egyéb betegségek közt – HIV-fertőzésben. Amennyiben úgy nyilatkozunk, hogy igen, úgy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat javaslatot teszt a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak a kérelem elutasítására vagy elfogadására. A kérelem elutasításának egyik oka lehet, ha a kérelmező nem működik együtt a hatóságokkal. A TASZ még 2009-ben utánajárt, hogy ez körülbelül hány embert és hány esetet jelenthet Magyarországon, illetve, hogy milyen sors is vár az esetleges pozitív státuszt beismerő külföldiekre. Sajnos egyértelmű választ nekünk sem sikerült kapnunk, az érintett hivatalok egymásra mutogattak.
Számos esetben teszik fel azt a kérdést, hogy egy jogvédő szervezet mint a TASZ miért foglalkozik a HIV/AIDS kérdéskörrel, hiszen erre ott vannak betegszervezetek illetve a prevenció területén dolgozó civilek. A fenti példákból azonban egyértelmű, hogy a HIV-vel élők és a HIV szempontjából leginkább érintett társadalmi csoportok jogainak tiszteletben tartása kulcsfontosságú a HIV/AIDS elleni küzdelemben, ezért is van létjogosultsága az emberi jogi szervezetek, köztük a TASZ által végzett munkának. Amennyiben a prevenciós programok és információ eléri a társadalom egészét, csökken a stigma és a diszkrimináció, ennek rövid és hosszútávon is számos haszna van a közegészségügy számára. Így elérhetőek válnak a UNAIDS célkitűzései: zéró új HIV-fertőzés, zéró AIDS-okozta elhalálozás és zéró diszkrimináció.
Bagyinszky Ferenc, a TASZ HIV/AIDS Program vezetője
Mit gondolnak a HIV-vel élők?
A GNP+ (Global Network of People Living with HIV) úgy döntött, hogy a 2012-es washingtoni AIDS konferencia előtt szervez egy konzultációt HIV-vel élőknek, amelynek célja az, hogy kialakítsanak egy globális tervet. A Living2012 találkozót megelőzte egy online kérdőív, amely meghatározta a terv főbb irányvonalait. A HIV-vel élők globálisan 16 témát határoztak meg, amelyek a legsúlyosabb problémákat fedik le. A GNP+ a december 10-i Emberi Jogi Világnapra tervezi, hogy megjelenteti a GAA-t.
Háromrészes cikksorozatunkban azt járjuk körül, hogy a HIV-vel élők által meghatározott három területen milyen problémák jelentkeznek globálisan, és hogy Magyarországon hogyan állunk ezekben a kérdésekben.