A
nők elleni erőszak egyik igen gyakori formája az, amikor értelmi fogyatékos vagy mentális zavarokkal élő nőket kényszerűen sterilizálnak vagy kényszerítenek arra, hogy megszakítsák terhességüket. A rendszerváltás óta egyre nehezebb információkat szerezni a témáról, de egy 1989-ben publikált kutatás még nyíltan beszélt az embertelen gyakorlatról.
Különös szomszédaink – Fogyatékosok Magyarországon
A TASZ sorozata értelmi sérült, halmozottan fogyatékos és autista emberek helyzetét mutatja be. Milyen ma fogyatékosnak lenni a rendszerváltás utáni Magyarországon? Hogyan élnek a szomszédságunkban lakó, sokszor ismeretlen, számunkra különös emberek? Szociálpolitika és emberi jogok személyes perspektívából és tágabb összefüggésben. A harmadik részben Mária mesél magáról, akit korán fogyatékosnak minősítettek, majd megerőszakoltak egy bentlakásos intézetben. Ezt követően abortuszra akarták kényszeríteni.
.
A sorozat eddig megjelent részei:
1. rész: Az előző életemnek vége - A Domán család története
2. rész: Törvénybe vésett trauma - Fodor Tomi története
3. rész: Jogfosztó maradványt konzevál az Alaptörvény - Lakatos Géza története
A szabályok az elkövetők pártján
A jogi szabályozás és az intézményi, kulturális környezet az elkövetőket védi, miközben az abúzust emeli normává. A szocialista paternalizmusból velünk maradt felfogás szerint az értelmi fogyatékosok és a pszichiátriai betegek – egyszer éterien ártatlan, máskor különösen veszélyes – gyerekek, és szexualitásukat is ennek megfelelően kell kezelni: számukra a szex tiltott terület, titok, és mindent meg kell tenni azért, hogy távol tartsuk és megszabadítsuk őket ettől a káros tevékenységtől. Ebből következik, hogy a gyermekvállalás szinte elképzelhetetlennek tűnik: az értelmi fogyatékos emberek nem szülhetnek gyereket, elsősorban azért, mert maguk is gyerekek. S mivel gyerekek, mások döntenek helyettük: szülők, gondozók, intézetigazgatók, gondnokok és hivatali ügyintézők avatkoznak bele az élet legintimebb kérdésébe, és hoznak gyakorta súlyos károkat okozó döntéseket. Ebben a jogi és az intézményi környvezet is támogatja őket.
Az áldozatok legtöbbje ugyanis cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, és gondnokság alatt áll. A hatályos polgári törvénykönyv értelmében a cselekvőképtelen személyek esetében az egészségügyi ellátásról – tehát a fogamzásgátlásról és a terhességmegszakíátsról – az érintett személy beleegyezése nélkül vagy kifejezett akarata ellenére is lehet döntést hozni. Kiszolgáltatottságukat tehát a törvény védi. De az áldozatok többsége a hazai bentalkásos szociális tömegotthonok lakója is: az intézet falai közé zárva, gyakorta túlgyógyszerezve esélyük sincs rá, hogy segítséget kérjenek. Azonban helyzetük ennél is rosszabb lehet: az intézeti elhelyezés ugyanis nem csak fizikailag szigeteli el őket a hétköznapi világtól, hanem elrekeszti előlük annak normáit és értéktartalmait is: az intézetekben felnövekvő nők egy része aligha lehet tisztában azzal, hogy saját testük felett joguk van maguknak rendelkezniük, s hogy mondhatnak nemet a tervezett beavatkozásokra vagy az erőszak bármely formájára. A totális intézet ugyanis felszámolja a lakók intim szféráját: a kényszerű fogamzásgátlás, a kényszerű abortusz vagy akár a mindennapos szexuális erőszak ennek szélsőséges megnyilvánulása. A jogfosztás e formájához tehát nem csak a jogi és az intézményes keretek adottak, de az intézményrendszer kialakítja ennek pszichológiai feltételeit is, amennyiben az áldozatokat ráneveli a velük szembeni erőszak tolerálására.
Mit érdemes olvasni?
.
- Lányiné Engelmayer Ágnes (1999): Értelmi fogyatékos személyek szexualitása. Megvalósulás a hazai gyakorlatban, szakmai vélekedések. In Uő. (szerk.): Kiscsoportos lakóotthonok. A szervezés és a tartalmi munka aktuális kérdései. Budapest, Soros Alapítvány.
- Sterilisation of Women and Girls with Disabilities: Papers, Articles, Reports & Submissions 2011 - 2015.
- A TASZ jelentései a fogyatékos személyeket ellátó bentlakásos intézményekben tett látogatásokról.
Láthatatlan jogfosztás
Magyarországon nem állnak rendelkezésre adatok arról, hogy hány nőn hajtottak végre kényszerű sterilizációt vagy abortuszt, de a TASZ és más szervezetek tapasztalati szerint a múltban és a jelenben is történnek ilyen esetek. Ezek feltárása alig-alig lehetséges, hiszen az áldozatok nem tudják megvédeni magukat, nem kapnak segítséget és információt arról, hogy milyen jogaik vannak, és mit tehetnek ezekben a helyzetekben, az elkövetők pedig – pozíciójuk révén – képesek eltorlaszolni az információkhoz vezető utat. A TASZ 2010-2011-ben összesen hat bentlakásos szociális intézményt látogatott meg, ahol a lakók bizalmas légkörben, védett módon beszélhettek életükről. A lakók minden intézetben jelezték: a gyermekvállalás szinte elképzelhetetlen.
"Több lakó sérelmezte (...), hogy az intézményben lakó párok nem vállalhatnak gyerekeket, a lakók elmondása alapján ezt az intézmény kifejezetten tiltja: „Szeretnék gyereket, de itt nem lehet, ha mégis lenne, akkor azt mondják, hogy el kell vetetni.” „Itt be van tiltva, ha terhes lesz egy lány, akkor egy az egybe viszik a kórházba, és elkaparják.” Az általunk megkérdezett és korábban abortuszon átesett nő elmondása alapján a gondnoka felszólította, hogy vetesse el magzatát – annak ellenére, hogy ő ezt nem akarta, és lehetősége lett volna tiltakozni ellene, ezzel a lehetőséggel nem élt, és engedelmeskedett a gondnokának. A gyermekszületést az intézmény munkatársainak elmondása szerint fogamzásgátlóval, tablettával, spirállal vagy három havonként kapott injekcióval) igyekeznek elkerülni, melyről minden esetben a lakók dönthetnek. A lakók beszámolói azonban a döntési szabadságot nem erősítették meg, több lakó is jelezte, hogy nincs beleszólása abba, hogy milyen fogamzásgátló szert használ. Az intézményben férfi fogamzásgátlás (óvszerhasználat) nincs. (A TASZ jelentése a Szekszárdi értelmi fogyatékosok otthonában tett látogatásról, 2011)"
Egyre jobban titkolják
A TASZ 2012-ben összesen húsz, véletlenszerűen kiválasztott, művi meddővé tételt végző kórházhoz fordult közérdekű adatigényléssel. A kérdés arra vonatkozott, hogy az elmúlt tíz évben összesen hány alkalommal hajtottak végre művi meddővé tételt gondnokság alá helyezett nőkön, s közülük hányan éltek intézetekben. Összesen egy értékelhető választ kaptunk a Fejér-megyei Szent György Kórháztól, amelyben közlik, hogy 11 esetben került sor fogyatékos nők művi meddővé tételére. A tájékoztatás szerint kilenc esetben egészségügyi indok, két esetben kérelem nyomán hajtották végre a beavatkozást. Kilenc fő állt gondnokság alatt, és a tizenegyből tíz nő élt a beavatkozás idején bentlakásos intézetben.
A témában tudomásom szerint átfogó kutatás nem készült hazánkban, szórványos információk sem állnak rendelkezésre. A rendszerváltás utáni publikációk, beszámolók arról tanúskodnak, hogy az abortuszra kényszerítés rutinszerű eljárás volt a bentlakásos otthonokban, tapasztalataink szerint ebben semmilyen változás nem történt. Álljon itt egy hosszabb idézet Dr. Horváth László 1989-ben közzétett tanulmányából, amely Az értelmi fogyatékosok szexuális életéről címet viseli. Az szöveg egy előadás kivonata, melyben a szerző bemutatja, hogy milyen válaszokat kapott a nagy létszámú bentlakásos intézetekhez küldött kérdőívére. Az egyes válaszokhoz rövid megjegyzések csatlakoznak:
"8. kérdés: A terhesség megelőzésére milyen módszert alkalmaznak? Mindegyik intézetben az orális hormonális fogamzásgátlást alkalmazzák. Egy intézet jelezte a méhez belüli eszköz használatát.
9. Arra a kérdésre, hogy ellenőrzik-e a menstruáció időpontját, minden intézet "igennel" felelt.
10. Évente hány terhességet szoktak megszakítani? Válasz: 8 intézetben egy esetet sem jeleztek. 4 intézetben évente 1-3 interrupciót kérnek. Megjegyzés: mind a 4 intézet nagy létszámú (150-200) gondozottal működik.
11. Alakul-e a szexuális kapcsolatból házasság? 11 intézet nemmel válaszolt. 1 intézet jelzett házasságot. Következtetés: Az intézeten belüli nemi kapcsolat nem zárja ki a kapcsolat polgári legitimitását.
(...)
13. Vannak-e csoportosan szexuális életet élők az intézetekben? Egy intézet igennel válaszolt, 11 intézet negálta a csoport-szexet. Ezek szerint a csoportos nemi aktust az értelmi fogyatékosság nem zárja ki.
(...)
16. Van-e, volt-e olyan nő, aki terhességét ki akarta hordani? IGEN (5 intézet), NEM (7 intézet) Következtetés: az értelmi fogyatékosság nem zárja ki a családtervezési ambíciót.
18. Milyen a nemi élet gyakorisága? Naponta (4 intézetben), hetente háromszor (6 intézetben), hetente (2 intézetben), ritkábban: -
19. vélemény: A nemi élet gyakorisága valamivel nagyobb az átlagos populáció értékénél".
Forrás: Horváth László: Az értelmi fogyatékosok szexuális életéről (1989). In Egly Tamás és Göllesz Viktor (szerk.): Ábrahámhegyi napok.. Kn. Hn. Elérhető az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar könyvtárában.
A kérdőív teljes nyíltsággal mutatja meg, hogy az intézmények minden apró részletre kiterjedően birtokolják, kontrolállják és irányítják az ott élők szexualitását, döntenek anyák és apák sorsáról, magzatok életéről. Pedig erről csak a várandós nő dönthetne. Tapasztalataink szerint ez ma sincs másként. Ami változott, az az, hogy ilyen jellegű kutatás ma már aligha készíthető, ugyanis a szereplők pontosan tudják, hogy mely kérdésekre hogy kell válaszolni vagy kitérni azok elől. A rendszerváltás utáni Magyarország szociális, gyógypedagógiai és gyámügyi rendszerének szereplői megtanulták, hogy ilyen nyíltsággal egy demokratikus jogállamban nem lehet már beszélni. A jogfosztás tovább folyik, de az elkövetők ha nem is veszik komolyan az emberi jogokat, e diskurzus szókincsét hibátlanul alkalmazzák és játszák ki az áldozatok ellen.
Verdes Tamás