A TASZ cikksorozatban mutatja be mutatja be, hogy az új Polgári törvénykönyvben milyen emberi jogi problémák vannak. A Ptk. a mindennapi élet legfontosabb jogi kérdéseit szabályozza, a szerződésektől az öröklésen át a tulajdonjogig. A 368 oldalas törvényjavaslat végleges szövegét január 31-én ismerhettük meg. A zárószavazásig két hét sem telt el, így nem csak a civileknek, hanem még az országgyűlési képviselőknek sem volt elég idejük, hogy érdemben foglalkozzanak vele. A végeredményt még az eredeti törvény koncepciójának kidolgozója is kritizálta, míg sok szakmai, érdekképviseleti és civil szervezet hiányolta a megfelelő egyeztetést. A kormány a szavazás előtti napon is nagy mennyiségű és jelentős módosító javaslatot terjesztett elő. Megpróbáljuk követni a követhetetlent, és feltárni az emberi jogi problémákat a törvényben.
Az első részben a családi jog alapjogsértő vonatkozásait tárgyaljuk.
A TASZ álláspontja szerint az új Ptk. a családjogi szabályok tekintetében nem veszi figyelembe a valós társadalmi folyamatokat, az életmódok sokféleségét, és diszkriminatív módon rendezi a házasságtól különböző együttélési formákat. Holott az új kódex elfogadása kitűnő alkalom lehetett volna a régi, elavult rendelkezések felülírására.
Az Alkotmánybíróság nemrég született döntésében kimondta, hogy alkotmányossági szempontból elfogadhatatlan a család fogalmát, mint férfi és nő közti házasságon alapuló kapcsolatot meghatározni. Az új Ptk. viszont épp ezen a meghatározáson alapul.A TASZ ezzel szemben kulcsfontosságú szempontnak tartja, hogy a család és a házasság törvényi védelme alatt nem az elvont intézmény, hanem a valóságos családok és a tartós, érzelmi, gazdasági közösségben élő párok védelmét kell biztosítani.
A Ptk. az alaptörvénynek megfelelően, a házasságot mint férfi és nő kapcsolatát határozza meg, ezért azonos nemű párok továbbra sem házasodhatnak. Bejegyzett élettársi kapcsolatot ugyan létesíthetnek, ez viszont kizárja őket a mesterséges megtermékenyítési eljárásokból, nem fogadhatnak örökbe gyereket, és egymás nevének felvétele is csak külön eljárásban lehetséges. A rájuk vonatkozó szabályokat külön törvény szabályozza, a Ptk-ban még utalás szintjén is alig találkozunk a bejegyzett élettárs fogalmával.
Mivel bejegyzett élettársi kapcsolatot csak azonos nemű párok köthetnek, a hivatalos ügyintézés során a kapcsolat fennállásáról tett nyilatkozattal automatikusan, akaratuk ellenére közlik szexuális orientációjukat is, ami előítéletek és hátrányos megkülönböztetés tárgya.
Hosszas vita eredményeképp a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása végül a Ptk-ban nem kapott helyet. A kapcsolatról külön törvény rendelkezik, – meglehetősen szűkszavúan – ez jól tükrözi az ideológiától cseppet sem mentes szemléletet, hogy az egynemű kapcsolatok szabályozásának nemhogy a családi, de még általában a legalapvetőbb polgári viszonyok között sincsen helye. A kapcsolatot szabályozó törvény alapvetése ugyan, hogy (az alább felsorolt kivételektől eltekintve) a jogok és joghatások azonosak a házassággal, azonban rendkívül sérelmes, hogy az ilyen kapcsolatban élő párok még a mindennapi élet alapvető szabályait tartalmazó kódexből is kirekesztődnek, és még a hozzátartozó, közeli hozzátartozó fogalmánál sem kerülnek említésre. Ez a korábbi szabályokhoz képest visszalépést jelent.
A TASZ álláspontja szerint mindenképp indokolt lett volna a bejegyzett élettársi kapcsolatot a Ptk. integráns részévé tenni, hiszen a korábban külön törvény által szabályozott családjog is – külön „könyv” formájában – bekerült a Ptk-ba.
Az élettársi kapcsolatban élő különnemű párok jogai sem azonosak a házasságban élőkével, például különböznek a vagyonjogi viszonyok, és a tartási kötelezettség is. Igen beszédes, hogy a Ptk. az élettársi kapcsolat fogalmát nem a családjogi, hanem a szerződésekre vonatkozó szabályok között helyezi el, és külön szól az „élettársi kapcsolat családjogi hatásairól”. Az ilyen „hatás” kiváltásának egyik feltétele, hogy a kapcsolatból közös gyermek szülessen.
A dolog igazi visszássága, hogy az erre vonatkozó javaslatot aznap fogadta el az Országgyűlés, amikor az AB fent idézett határozatában világosan megfogalmazta, hogy a családfogalom nem szűkíthető férfi és nő házasságán alapuló viszonyra. Ez a megoldás is azt látszik tükrözni, hogy a jogalkotó csak az úgynevezett „hagyományos” családmodellt tekinti értéknek, amennyiben az képes és alkalmas a reprodukcióra. Így az Országgyűlés az új Ptk. elfogadásával a magyarországi családok mintegy felét hátrányos megkülönböztetésben részesíti.
Bence Rita, a TASZ Betegjogi Programjának vezetője