A Parlamentben részletes vitára bocsátásra vár a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályait megállapító törvényjavaslat. A TASZ fontos célnak tartja a korrupció visszaszorítását, de az új szabályok ezt a célt alkotmányellenes módon és politikai alapon diszkriminatívan kívánják elérni.
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: törvény) módosító javaslata kiterjeszti a nemzetbiztonsági ellenőrzés keretében végezhető titkos információszerzést . Az ellenőrzés mostantól a jogviszony létesítését megelőző átvilágításon túl a jogviszony fennállta alatt bármikor lefolytatható (a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy az érintett személy folyamatos nemzetbiztonsági ellenőrzés alatt áll), akár mindenfajta ésszerű ok vagy gyanú hiányában is. Ez azonban nem terjed ki politikai pozíciókat betöltő személyekre: a kivételek között szerepel a miniszter, az államtitkár, az országgyűlési képviselő, a miniszteri kabinet vezetője és, a politikai (fő)tanácsadó. Ezek közül az szerencsésnek mondható, hogy az országgyűlési képviselőkre nem vonatkozik a teljes megfigyelés lehetősége, a mindenkori ellenzékkel szemben ez könnyen visszaélésekhez vezethetne.
A törvényben több helyen is kézzelfogható a politikai befolyás érvényesítésének célja. Ez egyrészt megjelenik az alkalmatlansági szempontoknál, másrészt a munkakörbe felvételről vagy eltávolításról való döntési mechanizmusban is. Mire alapozzuk ezt? A javaslat részletesen rendelkezik arról, hogy ha a nemzetbiztonsági ellenőrzést lefolytató szerv kockázati tényezőt észlel és így nem járul hozzá az adott személy felvételéhez (vagy további alkalmazásához), akkor pozíciótól függően melyik autoritás írhatja felül az ellenőrző szerv döntését. Érdemes kibogarászni a háromszoros utaló szabályt. Az eredmény általánosságban az, hogy az ellenőrzést kezdeményező felettes szerve legyinthet arra, hogy hiába folytattak le egy olyan ellenőrzést, ami valóban feltárt egy problémát. Aligha szerencsés megoldás ez egy olyan jogszabály esetében, amely állítólag pont az ilyen kapcsolatokat és visszaélési lehetőségeket próbálja kiszűrni. Arról nem is beszélve, hogy a politikai vagy egyéb érdekeken alapuló döntési mechanizmus különösen veszélyes olyan hatalmi viszonyokra érzékeny szerveknél, munkaköröknél mint például a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok.
A hatályos szabályozás arra épül, hogy az egészen konkrét feltételeken (pl. büntetlen előélet) túl a törvényhez mellékelt kérdőív alapján kell megállapítani, hogy az ellenőrzött személy esetében fennáll-e olyan kockázati tény, körülmény, ami miatt támadhatóvá válhat és így nemzetbiztonságot veszélyeztető helyzet állhat elő. A nemzetbiztonsági kockázatok felmérése bizonyos mértékben mindig is kiterjedt magánéleti kérdésekre, mivel például egy titkos szerető zsarolási alapul szolgálhat. Ezzel szemben az új törvény úgy fogalmaz, hogy ha egy személy nem alkalmas törvényesen, illetéktelen befolyástól mentesen ellátni a feladatát, akkor nem felel meg a biztonsági feltételeknek. Ennek meghatározásához olyan szempontokat nevesít, mint a munkavégzésen kívül tanúsított magatartás, magánéleti kapcsolatok, anyagi, jövedelmi viszonyok, valamint bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személlyel fenntartott kapcsolat.
A TASZ álláspontja szerint ezek a szempontok - különös tekintettel a munkavégzésen kívül tanúsított magatartásra - arra alkalmasak, hogy teljesen szubjektív, önkényes okot teremtsenek a kockázati tényező megállapítására. Továbbá ezzel túlterjeszkedik a kérdőívben foglalt adatok vizsgálatán, ami alkotmányos aggályokat vet fel. Ezzel a megfogalmazással a törvény tartalmilag is kiterjeszti a nemzetbiztonsági ellenőrzés kereteit, ami a magánszféra aránytalan és így jogellenes korlátozását jelenti. Túlzónak tartjuk továbbá a bűncselekménnyel gyanúsítható személlyel való kapcsolattartást mint értékelési szempontot, mert szintén rendkívül tág értelmezésre teremt lehetőséget.
A magánélethez való jog körébe tartozik többek között a személyes adatok védelme és a magántitok sérthetetlenségéhez fűződő jog. Ezek ugyan nem korlátozhatatlan alapjogok, de korlátozásuknak meg kell felelnie az alkotmányos követelményeknek: törvényben szabályozottság, a cél elérésére alkalmasság, szükségességi és arányossági teszt . A nemzetbiztonsági érdek legitim alapot jelenthet ezen jogok korlátozásra, de azon túl, hogy ez az érdek fennáll, a fenti követelményeknek is teljesülniük kell. Az információs önrendelkezési jogot sérti, hogy minősített adatokra hivatkozva az ellenőrzött személy elől eltitkolható maga a tény, hogy mikor, miért és milyen tevékenységét ellenőrzik, és az is, hogy mit találtak. Ha az ellenőrzés eredményeként munkaviszonya megszűnik, akkor nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva ennek okai a homályban maradhatnak. Az új szabályozás felhatalmazást ad az érintett személyek folyamatos ellenőrzésére, a titkos információszerzés alkalmazhatóságát is kiterjesztve. Ez a “technikai” és a fent jelzett tartalmi kiterjesztések együttesen totális megfigyelést tesznek lehetővé, ami még akkor is alapjogsértőnek tekintendő, ha formálisan hozzájáruláson alapul. Hiába tartalmazná tehát továbbra is a jogszabály, hogy az érintettek írásbeli hozzájárulása szükséges a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez, nincs az a beleegyező nyilatkozat, ami ezeket a rendelkezéseket alkotmányosan elfogadhatóvá tenné.
A korrupció ellenes lépések üdvözlendők volnának, de ez a módosító javaslat a TASZ álláspontja szerint nem alkalmas erre a célra, és alapjogokat sért.
Hidvégi Fanny
Adatvédelmi Program