Kovács Zoltán felzárkózásért felelős államtitkár egy pénteki – sajtóhíradások és helyszíni beszámolók szerint botrány-közelire sikeredett –, a cigány-magyar együttélés témájában rendezett konferencián azt nyilatkozta, hogy nem ismeri az ún. érpataki modellt, ezért nem kíván róla véleményt mondani. Az alábbi szemelvénycsokorral segítjük az államtitkár ismerkedését az országban párhuzamosan futó felzárkóz(tat)ási elképzelésekkel.
A könnyebb megértés, a gyorsabb ráeszmélés érdekében előrebocsátjuk, hogy a nyírségi fantazmáknak és a kormányzat rendpárti szegénységpolitikájának sok rokon vonása van. Tegyük hozzá azt is, hogy az érpataki modell ugyan koherensebb, erősebb ideológiai habarccsal van egybekötve, de ugyanarról az eszmei tőről fakad. Amikor a kormányzat megálmodja a kirívóan közösségellenes magatartások rémét az önkormányzati törvényben, akkor a nyírségi faluvezető azt továbbálmodja és megalkotja az alábbi tényállást a helyi rendeletben: „nemzeti öntudatot és a nemzeti összetartozást aláásó és negligáló, veszélyeztető kozmopolita világnézetek hirdetése”. Amikor a kormányzatot az ombudsman és az alkotmánybíróság felébreszti az álmodozásból, az utóbbi pedig megsemmisíti az elképzelt helyi büntetőkódexek lehetőségét, a kormányzat a közösségi együttélés szabályainak ábrándját veti papírra. Vélhetően az érpataki közösségi együttélés normáit nemsokára rendeletbe foglalja Érpatak ura (lehet, hogy megtette már, a község honlapján a helyi jogszabályok nem lelhetők fel), addig is megvillantja nekünk a szociális tüzifa-osztás szabályaiban.
Az egyik határozat szerint Érpatakon a kormányzat által támogatott téli tüzelő igénylését azon az alapon utasítja el a polgármester, hogy a kérelmező nem teljesíti „a büntetőtörvénykönyv, a szabálysértési törvény és egyéb, hatályos jogszabályok révén körvonalazott, valamint az egyetemes, keresztényerkölcsi értékrend alapján definiált, komplex együttélési szabályrendszer közösségépítő és életvitelszerű megvalósítását”.
Alább a modell alapvetései:
„Az érpataki modellnek három pillére van, vázolta alapvetéseit Orosz Mihály Zoltán. „A rend a kulcsfogalom.” A polgármester szerint a problémákat a legtöbb helyen azért nem tudták megoldani, mert a rendőrség nem végezte jól a munkáját, későn szállt ki a bűnesetek helyszínére, következetlenül alkalmazták a jogot…
… A modell második pillérje az együttműködés. „A felelős személyeknek hivatástudattal rendelkező, erős frontharcosoknak kell lenniük, akik bátran merik és tudják használni a törvényt” – mondta az Indexnek. Orosz a polgármester, a jegyző, a rendőrkapitány, az adóügyi előadó, a jogi előadó, a gyámügyi előadó, a mezőőr, a védőnő és egyéb kulcspozíciók betöltőinek szoros együttműködését várja el. „Ők a frontharcosok, akiknek szoros kötelékbe kell szerveződniük, hogy munkájukat hatékonyan végezzék.”
Ha a védőnő fél kiszállni a helyszínre, menjen együtt a közüzemi díjak ugyanoda tartó beszedőjével vagy egy rendőrrel. Legyen állandó az információáramlás, a felek értesítsék egymást, ha bármi gyanúsat vagy törvényelleneset látnak.
A kötelék csúcsán a rendvédelmi szervezet áll. „Mindenkinek segítenie kell a rendőrség munkáját. Ha a jegyző, az ügyész és az egész önkormányzat szinergiában dolgozik a rendőrséggel, a szervezet hatékonyan tud működni. Tekintélye helyreáll, és képes érvényt szerezni a törvényeknek” – tette kerekké a struktúrát a polgármester."(forrás:http://index.hu/belfold/2011/07/18/fejbe_verik_a_rendet_erpatakon/)
A kormánytól sem idegen a mindent eluraló rendészeti szemlélet, az egyes hivatásetikák semmibe vétele: az egyes állami szereplők, független közhatalmi szervezetek együttműködése a rendszer alapja. Alkotmányos szinten ennek az az ára, hogy meggyengíti, egyes esetekben kiiktatja a hatalmat fékező és ellensúlyozó mechanizmusokat. A belügyminiszteri tárca szárnyai alá került egy sor, a szociális-oktatási-foglalkoztatási területre tartozó kérdés: rendőrbiztos működik közre a hiányzások csökkentésében, a belügy felelős a nemzeti méretekre növelt közfoglalkoztatás megszervezéséért, ide sorolhatjuk a hajléktalanság kriminalizálását, a társadalom legelesettebb csoportjának nyújtandó szociális segítség szabálysértési eljárásokkal való helyettesítését.
„– Minden a csapatmunkán múlik – mondja Bakti Péter (Érpatak községi önkormányzat foglalkoztatásában álló mezőőr), amikor azt kérdezzük, mi a siker titka. – „Nem csak az újfehértói rendőrök, de a gyermekvédelmisek is maximálisan segítik a munkánkat. Ha valaki olyan ügyesen lop, hogy nem tudjuk megfogni, szólunk a gyermekvédelmiseknek, akik kimennek a családhoz, és ha szükséges, elindítják a gyermekvédelmi eljárást, és kiemelik a gyermeket a családból.”(forrás: http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/letortek_a_kigyo_fejet/)
Hasonló (bár ellentétes előjelű) a kormány logikája is: ha a gyerek 30 óránál többet hiányzik igazolatlanul az iskolából, zárassék ki a szülő a közmunkából, vagyis a rendőrök segítségére siető gyermekvédelmisekhez hasonlóan a polgármester és a munakügyi központ az iskolai hiányzások csökkentésében segédkezik az iskolának.
„Hogy mi történik a rombolókkal? - Ha valaki nem fér a bőrébe, akkor megnézik, levizsgáztatta-e az autóját, illetve lopja-e az áramot - tájékoztatott a polgármester, aki arra a kérdésünkre, hogy mi köze van az illetlen viselkedésnek az autó levizsgáztatásához, kitérő választ adott.” (forrás: http://www.femina.hu/hirhatter/ha_tiszteletlen_a_gyerek_rendor_nezi_at_az_autot_ez_varhat_a_gyongyospatai_romakra)
A kormány szegénységpolitikája hasonlóan híján van az ok-okozati összefüggéseknek: ha például valaki nem tartja az adott önkormányzati ízlés-mérce szerint „rendezetten” lakókörnyezetét, attól vonjuk el a szociális juttatásokat és zárjuk ki a közmunkából. Ha valaki hajléktalan, kriminalizáljuk.
"Ha valaki épít [...], azt mindig szövetségesnek tekintjük. Aki viszont rombol, azt ellenségnek tekintjük, az ellen harcolunk. [...] Addig harcolunk, amíg meg nem változik. [...] Ha viszont ezt nem hajlandó megtenni, akkor addig harcolunk, míg el nem költözik. Ha pedig nem akar se megváltozni, se elköltözni közülünk, akkor addig harcolunk, amíg börtönbe nem fogjuk tenni" - foglalta össze a modell lényegét a falugyűlésen nagy tapsot aratva Orosz Mihály Zoltán" (forrás: http://www.origo.hu/itthon/20110720-bevallt-e-az-erpatai-modell-videoriport.html)
A kormány szabálysértési politikája is egyre több embert küld rács mögé. A 2012. áprilisában hatályba lépett új szabálysértési törvény jelentősen kibővítette a helyszíni bírságolás körét, továbbá a korábbi szabályozással ellentétben a bírság megfizetésének elmulasztása esetén lehetővé tette a helyszíni bírságok átváltoztatását elzárásra. Tehát akár biciklicsengő vagy prizma hiánya miatt, az úttesten gyalogosként rossz helyen átkelésért, vagy egyéb csekély súlyú közlekedési és más szabálysértésért is ülhetünk. Méghozzá leginkább a szegények, akiknek jóval nagyobb az esélyük arra, hogy nem tudják befizetni a bírságot. Ha még ráadásul romák is, az is jóval valószínűbb, hogy megbírságolják őket. A bíróságok tájékoztatása szerint „elképesztő mértékben nőtt 2012-ben az olyan bírósági döntések száma, amelyekkel letöltendő büntetéssé változtatták át a ki nem fizetett pénzbírságot”.
A rombolók inkvizítora országjáró utakon, széles tömegek előtt ajánlja magát és portékáját, a modellt.
A fenti elemek összetett és változatos elegyítésével, a szervezetek-intézmények zárt láncával létrehozott és a rendpárti, bűnbakképző ideológia kötőanyagával megerősített helyi struktúrák egyre több település hatalmi elitje előtt követendő minták. Az ún. érpataki, gyöngyöspatai, avagy monoki modellek mind a magárahagyott, a társadalmi-gazdasági fejlődés főáramából kisodródott közösségek kétségbeesett és sokszor torz kísérletei a lejtőn való megkapaszkodásra.
A kísérletezést a kormányzat, mint társadalompolitikai innovációs elemet támogatja: közösségellenes együttélési normákkal, „tiszta udvar-rendes ház”-szabályokkal, segélyezésből, közmunkából való kizárással, az iskolai szegregáció tilalmának felpuhításával. Az érpataki modell a kormányzat tudatalattijának Frankensteinje, jó lesz ismerkedni vele.
Simon Mihály, a TASZ Romaprogramjának munkatársa